Szék

Egy széket tartok a sarokban, hogy leülhessen, ha betoppan valaki – és lássam, ott van. Akárki jön, csak mindig lássam abban a szoba-beugrásban, Isten betonos árnyékában. Még senki sem jött. Fülelek csak, hogy a lépcsőkön csak fölcaplat, dörömböl, ordít, mint a hadnagy. Ujjongna, sírna őkegyelme, leülhetne és ott lehetne, míg élek. Aztán elmehetne.