Michelangelo
Emberfeletti nők és igricek |
boltív közé szorítva függnek, |
a történettel egybekapcsolt ívet, |
|
nem ábrázolnak semmit, csak erőt, |
övék a lábszár végső ragyogása, |
ahogy elrúgja magát az örök |
és ennél sokkal biztosabb világba. |
|
A próféták az égbe visszatérnek |
és visszatörnek minden burkon át, |
a szibillák meg az emberiségnek |
ajánlják föl nagy testük bánatát. |
|
Isten kinyúlik, mint egy óriás, |
ujjhegyei az ujjhegyeit érik |
a nála nem is sokkal kisebb férfit, |
|
ki visszafordul még fájdalmasan |
az űrbe, a felhőmögötti habba, |
az égbe, hol az Atya keze van, |
mielőtt végképp elszakadna. |
|
|
|