Michelangelo

Sixtusi kápolna
Emberfeletti nők és igricek
boltív közé szorítva függnek,
mozdulataik széttörik
a történettel egybekapcsolt ívet,
nem ábrázolnak semmit, csak erőt,
övék a lábszár végső ragyogása,
ahogy elrúgja magát az örök
és ennél sokkal biztosabb világba.
A próféták az égbe visszatérnek
és visszatörnek minden burkon át,
a szibillák meg az emberiségnek
ajánlják föl nagy testük bánatát.
Isten kinyúlik, mint egy óriás,
ujjhegyei az ujjhegyeit érik
Ádámnak s megteremtik
a nála nem is sokkal kisebb férfit,
ki visszafordul még fájdalmasan
az űrbe, a felhőmögötti habba,
az égbe, hol az Atya keze van,
mielőtt végképp elszakadna.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]