Magyar sanzon

Ezek nem könnyű percek válságban a nemzet egy októberi délután jönnek majd menetelnek kegyetlenek kegyeltek egyik a másik után… Még néha fölfigyelünk áruló az egyikünk válságban sok jó akad de nincs aki magyar marad… Látod így kéne ülni börtönben hegedülni hogy jobb sor a másik után de mi csak mint a hülzni akarunk üdvözülni egy kilőtt puska nyomán… Minket el kéne felejteni a kalácsot így ejti ki az éhező fiú a szegény golyóütötte tenyerén… Ezek nem könnyű percek hordunk horogkeresztet és azután bűnbánolunk a második hadseregnek – pusztulása ezredeknek – számlájával elszámolunk. Még néha van egy fűszál egy teniszütő amivel visszaüthető az idő új országot akarhatunk ha van hozzá elég magyarunk… Ez egy nem könnyű nemzet ki bírja el ezt a terhet ha ránk rogy a magyar sötét? ha tudjuk hogy évezredeknek puskája a csöveknek mondja a csütörtököt… Mi még egyszer Széchenyi óta mint álmában az idióta ki akartuk vívni a szabadságot egy éjszaka… Lásd néked is könnyebb ne ejts magunkért könnyet mert a könnyed a kútba hull apád hány magyart ölt meg? mi élhetünk egyre többet végeláthatatlanul magyarul… Még egy percre van a taktika Árpád vagy Árpád nyila még egyszer mi emlékezünk hogy hová lett a nemzetünk? Ezek nem könnyű percek érzem reszket a nemzet hogy hová kilábolunk… Mégis magyarnak lenni olyan csodás amit mi álmunkban sem álmodunk… Csupa kert csupa paradicsom ha ő nem hát én elnyomom A felhőkön csupa nemzeti ég de közte kivillan a nemzetiség… A kankalin meg az ánizs a zsidóirtások után is – kertünkben virít a mész – van-e merszed hogy máris két világháború után is még egyszer a szemünkbe nézz?