Valami
| Egy nemzet kellene körém, |
| egy himnuszt énekelő nemzet, |
| ragaszkodjam az életemhez. |
|
| Egy aréna-bizonyosság, hogy zeng |
| a győztest váró stadionban, |
|
| Egy eldugott tőr kellene, |
| egy jót és rosszat torokmetszésig |
|
| Egy kéz kellene. Egy száj. |
| egy nemzet, egy tőr, egy isten, |
|
|
Csata-dal
| Egy eszméért egy árulásért |
| és test közé szorított késért |
|
| egy mellképért egy gőg-madárért |
| hihetetlen nagy hatalmáért |
|
| egy országért egy fásulásért |
| egy törvényért mely egy rakást ért |
| egy végül mindent vállalásért |
|
|
Sebesült
| így szólt: a szomszéd ablaka |
| Mondtuk, hogy nincsen senki a |
| szomszédban, ne légy akkora |
|
| azt mondta: nem kell ballada |
| Ő nyugodt, amióta eljött, |
| csak hagyjuk mi is nyugton megdög- |
|
| Az ötödik nap mondta, hogy |
| anyjának, kár erőszakolni, |
| se a Vörösnek, hisz mozdulni |
|
| lett a keze. En nem mene- |
| kiáltotta s a dombon egy- |
| ütemben krákogtak a fegy- |
|
| Vasárnap meghalt. Szeme zöld |
| volt és az oldala kidőlt. |
| Húgom újságba csomagolta. |
| Élni akart, de egy lyuk volt a |
|
|
Édes anyám
| egy kis darab magyar moszat |
|
| Néha csinált egy becsinált |
|
| és tündöklőbb mint Göteborg |
| pár ember megmentője volt |
|
| hogy kevés embert szeretett |
| remélem mégis hogy megőrzi |
|
|
Honderű
| egymás közül úgy irtja ki |
|
| Magyar így irtja ki a magyart |
| ha tündöklőt ha rosszat akart |
|
| Így harapják át egymás torkát |
| így harapja át Magyarország |
| Magyarország vékony nyakát |
|
| Látom: csupa hülye közt élek |
| mégis szeretem e hülyéket |
| hisz e hülyék csak azért élnek |
| mert szeretik a hülyeséget. |
|
|
Bűntudat
| ki tudja holnap mit mutat? |
| A háborút mi elvesztettük |
| mint előkelő nő a kesztyűt |
|
| ujjunk közt morzsoltuk a tetűnk |
| magunkra mindig szégyent hoztunk |
| piszkosak voltunk – mosakodtunk |
|
| Barátot kerestünk emlékül |
| sírokat ástunk hogyha sír kell |
| testvéreink alig fértek el |
|
| Kapkodtunk – legyen itt egy ország |
| mit nem hordanak el a hordák |
| bonbon-falak és csokoládék |
| közé beékeltük Csák Mátét |
|
| Ne legyen baj kedves színházunk |
| színére új műsort ajánlunk: |
| Martinovits kiontott vére |
| ne folyjon a birkák füvére |
|
| de ujjal mindig ránk mutat |
|
|
Magyar sanzon
| de nincs aki magyar marad… |
|
| hogy jobb sor a másik után |
|
| – pusztulása ezredeknek – |
|
| Még néha van egy fűszál egy teniszütő |
| amivel visszaüthető az idő |
| ha van hozzá elég magyarunk… |
|
| ha ránk rogy a magyar sötét? |
| ha tudjuk hogy évezredeknek |
|
| Mi még egyszer Széchenyi óta |
|
| ne ejts magunkért könnyet |
| mert a könnyed a kútba hull |
| apád hány magyart ölt meg? |
| végeláthatatlanul magyarul… |
|
| Még egy percre van a taktika |
| még egyszer mi emlékezünk |
| hogy hová lett a nemzetünk? |
|
| Csupa kert csupa paradicsom |
| A felhőkön csupa nemzeti ég |
| de közte kivillan a nemzetiség… |
|
| – kertünkben virít a mész – |
| még egyszer a szemünkbe nézz? |
|
|
Hazám
| Mint egy család – ezeket utálod, |
| Mint egy család – ezeket szereted, |
| mindennapos sunyító árulások, |
| csodálatos stadionőrület. |
|
| Mint egy család – testvér testvért elad, |
| és aztán testével védelmezi, |
| elárulja a gomblyukaidat, |
| s halálán hirdeti, hogy nemzeti. |
|
| Mint egy család – leöldököl, kifoszt, |
| és másnap menti a halottait, |
| a temetésen fontos lesz a poszt, |
| öngyilkosaink hősök, valakik. |
|
| Ha látom utcán – hányinger kerülget. |
| Ez az a nép? Ezek a lakosok? |
| Besúgók, Alföld, elhallgatott bűntett, |
| de a barackfa virágozni fog? |
|
| Megvetemedett kétlelkű emberek |
| csodát akarnak csoda nélkül |
|
| Mint egy család – ők maguk irtanak ki, |
| elfutni, élni, bárhol, valahol, |
| Párizs, Róma utcáin bujdokolni –, |
| nincs mentséged – ezekhez tartozol. |
|
| Mert néha villan egy-egy férfiarc, |
| mert hallod hangját egy-egy csecsemőnek, |
| ez az az ország – akármit akarsz – |
| a legszebb hely síkságnak, temetőnek. |
|
|
|