Papa
Én véletlenül szeretem a papámat, |
most nem tudom, voltaképp mit csináljak? |
|
Hogy mutassam mások előtt, hogy utálom, |
miközben csónakázok vele a nyáron? |
|
Most az a sikk, ha belerúgunk apánkba, |
ha tele vagyunk érzéssel is iránta. |
|
Mit mondjak majd a Magdinak, ha megkérdez: |
„apád mihez hasonlít, lóhoz, tevéhez?” |
|
Röstellem, hogyha nem szídhatom eléggé, |
ha nem nevezhetem ki lóvá, tevévé. |
|
Most itthon írok egyedül a szobámban, |
és körös-körül elegendő homály van. |
|
„Ne vedd zokon, apa, ha neved teve lett, |
én mindig együtt fogok élni teveled!” |
|
|
|