Lóhússzék

Lefeküdt a hentes,
nyugovása nem lesz,
a pult mögé, hogyha mondom,
lefeküdt a hentes.
– Sérve van! Sérve van!
– súgta az asszony.
– Fáj neki! Fáj neki!
– mondom, hogy nyughasson.
– Hol van a hentes?
– kérdezte a bácsi.
– Lefeküdt a pult mögé,
könnyű kitalálni.
– Ad nekem hurkát,
a levesbe bordát?
– Szegény, sérvét igazítja,
mondom, az áldóját!
– Hova lett a hentes?
Hova ment a hentes?
– Ej, dehogy ment, te fajankó,
mekkorát füllentesz!
Osztja majd a csontját,
lova fele combját,
csak most még a pultok alatt
sérvét visszanyomják.
– Bádog pult
mögül föláll
a hentes és
lóhúst kínál.
– Itt van a hentes!
Megvan a hentes!
Nem ment haza, mondtam neked,
mostmár mindig meglesz!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]