Apám halála

Az eddig széthulló család
anyánk szőkén csavart haja
– a te Gizid az örökélő –
a főlehajtott Sandi bácsi
őrjöngő sírásom a térben
a gyerekek kéztapadása
izzadt kezük a tenyeremben
az ideges és idegen nők
a leningrádi kakukk-óra
mely nem jár és nem is jelez már
a kannákban a jéghideg tej
Falva lebontott pusztulása
szeretetlen gúnyos vitáink
a gyerekek térdremegése
megintcsak én sírok a térben
amíg te főfelvetve fekszel
az ezüstcifra koporsóban –
Riki téblábol az ágy mellett
könnyeit tenyérrel törölve
de még remélünk az orrodban
zöld műanyag-cső oxigénnek
mindenki néz Az ápolónő
Cas is az orvos Ali is
öklendeztünk ahogy besárgult
szájjal kapkodsz a levegőért
a résre nyitott végtelenben
„Ki kell venni az üvegekből
az uborkát…” azt mondod végül
hörgöd az infúzió mellől
mindenki néz mint versenylóra
meddig szaladsz mindenki néz
a szomszéd beteg rokonok
az idegen látogatók a
liftesfiú a keszeg borbély
csak bámulják az arcodat
hogy mikor fogsz végleg összerogyni
Üvölt a sírás mi se könnyebb
a taxiban üvöltve sírok
szorítom halántékomat
a kocsiablak üvegének
hogy nevetni kell ennyi csuklás
egy apa után nem lehet
ekkora üvöltés a térben
a taxiban nem férhet el
és ekkora apa a földek
hűvös mezein hószagú
dunapartjain nem lehet
rángatjuk anyánk fejkendőjét
csáléra áll mint egy bohócnak
s röhögve sírunk hogy itthagytál
bennünket Vili bácsi ballonban
mutatja hova tegyenek
a kriptában vasgerendára
mi félünk hogy majd leesel
röhögve sírok arcomon már
elkenődik a híg maszat
A gyerekek a kezemet
markolják félnek a halottól
ijedten néz Moni hogy hol vagy
semmit sem ért csak toporog
Trudi kőkék szemében újra
fölbukkannak a förtelmek
Dóri a nyakát simogatja
zavarában a Rita néz
bámul az erős semmibe
hová föltartott fejjel éles
állal merészen ellebegtél
a szeretők hátul szoronganak
és otthon sírnak egymaguk de
szétesve is még összefogtál
minket világnagy repüléssel
a megtört őszi ég alatt
az uborkát savanyúságot
nem tudtuk kivenni szoruló
hördülő tüdő-üvegedből
de te mégegyszer összefogtál
minket mint értelmét a világnak
hogy megértsük az érthetetlent
halálod órájában, ámen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]