Tó

Apám, itt van a Balaton, olyan, mint hogyha hó borítaná, a távolság a takaróm, és nincsen kéz, mely fölhasítaná. És olyan öreg vagyok, mint te, ahogy a vízből kijövök, a talpaidat érzem szinte, ahogy léptél húsz év előtt. Látod, fürdök én este-reggel, hogy olyan legyek, amilyen te voltál. Szemben a hegyekkel örökös súlyodat viszem, koponyavarrataid, melyek olyan finomak, mint az ág, és barbár szivem fölött hordom csontjaid katedrálisát.