Másodnaponként
Másodnaponként jő a kis halál, |
az életünknek elhibázott része, |
a régi szerepét visszakérje. |
|
Másodnaponként jő a butulás, |
átláthatatlan dolgok szövevénye, |
anyagcsereként adja föl magát, |
vakító éles pontot kér cserébe. |
|
Másodnaponként jő a szeretőd, |
idomait ablakban mutogatva, |
után egyetlen arcát visszakapja. |
|
Másodnaponként jő a belenyugvás, |
kék térképen meg nem tett utazások, |
hazát, házat kér, neved tiszta burkát, |
mit bátran használhatnak majd a lányok. |
|
Másodnaponként élni nem lehet, |
össze kell szorítani csikorgatva |
halált, szerelmet, tökéleteset |
és ostobát ugyanarra a napra. |
|
|
|