Másodnaponként

Másodnaponként jő a kis halál,
az életünknek elhibázott része,
hogy kapkodása színpadán
a régi szerepét visszakérje.
Másodnaponként jő a butulás,
átláthatatlan dolgok szövevénye,
anyagcsereként adja föl magát,
vakító éles pontot kér cserébe.
Másodnaponként jő a szeretőd,
idomait ablakban mutogatva,
hogy agyonizzadt lepedők
után egyetlen arcát visszakapja.
Másodnaponként jő a belenyugvás,
kék térképen meg nem tett utazások,
hazát, házat kér, neved tiszta burkát,
mit bátran használhatnak majd a lányok.
Másodnaponként élni nem lehet,
össze kell szorítani csikorgatva
halált, szerelmet, tökéleteset
és ostobát ugyanarra a napra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]