Vak

Ilyen a vak. Sötétpiros, sötétkék redőny mögött, puha denevér-tollak között letölti árva életét még, mielőtt a tárgyak belehatolnak.   Láttál-e súlyos, néma réteket   lehúnyt szemhéjaid mögött?   Ő ilyen puha tájon tévelyeg,   ahol a szag kemény s a köd.   Ő félve lép örökös szigeten,   megbotlik, biccen, mert lépése gyarló.   Szemed neki kemény és idegen,   borostás arcod olyan, mint a tarló. Egy nagy szobában ül végezetül, sötét, magányos széken, mint a törpék. Lábával fogja a földet körül és várja, hogy a tárgyak összetörjék.