Az igazak
HANG
Bemutatjuk a szereplőket.
Ágoston Péter. 1924-ben született, jogi egyetemre járt, tanulmányait nem fejezte be. 1945 után az ifjúsági szervezet központjában dolgozott, majd az Útépítő Vállalat vezetője lett. 1947-ben megnősült. Az Útépítési Tröszt vezérigazgatója.
Anna, a felesége. 1926-ban született Kispesten. Szövőnő volt, majd a Tudományegyetemen magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1948-ban fia született; a gyerek tízéves korában baleset áldozata lett. A Balassi Bálint Gimnázium tanára és párttitkára.
Déri Ferenc. 1924-ben, Kispesten született. Nyomdász volt, 1943-ban államellenes tevékenységért tizennyolc hónapi fegyházra ítélték. A felszabadulás után a szakszervezetben dolgozott, majd az Attila Nyomda vállalatvezetője lett. 1949-ben letartóztatták, és tízévi börtönre ítélték. 1954-ben szabadult. Főosztályvezető a minisztériumban.
Zsuzsa, Déri felesége. 1928-ban született Kunmadarason. A felszabadulás után gépírónő volt a nyomdászszakszervezetben, majd Ágoston titkárnője az Útépítő Vállalatnál. Tizennyolc éves korában ment férjhez, egy év múlva ikrei születtek. 1949-ben elvált a férjétől, 1954-ben ismét házasságot kötöttek.
Fehér Imre. Egy alföldi tanyán született 1923-ban. Napszámos és kubikos volt, majd a megyei pártbizottság, 1948-tól a Pártközpont munkatársa. 1949-től járási párttitkár, 1954-től csapos egy budapesti vendéglőben.
Az előzmények.
Anna és Déri gyerekkori barátok; a két házaspár kapcsolatának az ő barátságuk az alapja. Ágoston, Déri és Fehér 1947-ben együtt volt pártiskolán. Ágoston és Zsuzsa 1948-ban szerelmesek lettek egymásba. El akartak válni, de Dérit letartóztatták.
Anna megakadályozta a válást.
Zsuzsa és Ágoston 1964-ben ismét találkoztak.
ANNA
Harmincnyolc éves vagyok. Egyetlen férfi volt az életemben. Több nem is lesz. Volt egy gyerekem, de gyerekem se lesz már.
Az emberek semmitől sem félnek úgy, mint a magánytól. A rosszat elviselik, a megaláztatást is, csak ne maradjanak egyedül.
Mért vagyok én más? Mért nem tűröm el, amit minden asszony eltűr, mért nem érem be annyival, amennyit kapok?
Akkor élhetnék nyugodtan.
Ha nem látom meg őket, élünk tovább, ahogy eddig éltünk, ügyelve, hogy ne kavarjuk föl az életünket. Nem is kellett nagyon ügyelni; tizenhét év alatt pontosan megtanultuk a játékszabályokat. Annyi éve hallgatunk, nehogy a sebek fölszakadjanak, hogy azt sem tudjuk, miről hallgatunk. Ha nem látom meg őket, hallgatnánk továbbra is. Élnénk nyugodtan, és továbbra is azt hazudnánk, hogy jól élünk.
ÁGOSTON
Egy hete találkoztunk az utcán. Véletlenül. Megittunk egy kávét. És tegnap megint találkoztunk.
ÁGOSTON
Nem mondtam. Nem akarok mentegetőzni.
ANNA
A véletlenre ne hivatkozz. Ha akarsz, kitérhettél volna előle.
Ágoston hallgat.
Tehát nem akartál. Jó. És most mit akarsz tenni?
ANNA
Becsapsz, megcsalsz, és még meg is alázol.
ÁGOSTON
Nem csaltalak meg.
ANNA
Nem érdekel, mi történt. Olyan mindegy. Mi vagyok én, a rabszolgád? Várjam türelmesen, amíg kegyeskedsz dönteni a sorsomról?
ÁGOSTON
Még a magamét sem tudom eldönteni.
ANNA
Amit teszel, az én sorsomat is eldönti. Tudod jól, egyszer már megtetted. De most nem te fogsz dönteni.
ÁGOSTON
Mért nem tudsz várni?
ANNA
Mire? Tizenöt éve kínzol. Ha ezt akartad, hát elérted: vége van.
ANNA
Tehát én vagyok a hibás? Én csaltalak meg, én hagytalak el, én könyörögtem magam vissza hozzád, és most megint én csallak meg, ugye?
ÁGOSTON
Visszakönyörögtem magam? Megmondtam, hogy vége: Zsuzsa visszamegy Ferihez. És te azt mondtad: ha akarsz, gyere vissza.
ANNA
Olyan voltál, mint az alvajáró.
ÁGOSTON
Szóval csak ezért?
ANNA
Nemcsak ezért. Volt egy gyerekünk. És szerettelek. Igen, szerettelek. Mit tudtam én, hogy rólad minden lepereg, és élsz tovább, mintha mi sem történt volna. Még én féltettelek!
ÁGOSTON
Nekem könnyű volt. Csak neked volt nehéz.
ANNA
Azt hittem, tanultál egy életre. Akkor még hittem neked. Egyszer mindenki tévedhet.
ÁGOSTON
Te szabod meg, hányszor tévedhetek?
ANNA
Megfogadtam, hogy elfelejtem. De hogy ilyen ocsmányul becsapj. Hogy megint hazudj.
ÁGOSTON
Te bezzeg ártatlan vagy, jó és önfeláldozó. Elfelejtetted? Sosem felejtetted el. Nem is akartad.
ÁGOSTON
Te emlékeztettél újra meg újra, hogy nem lehet felejteni.
ANNA
Szóltam egy szót? A szemedre vetettem valaha is?
ÁGOSTON
Bár szóltál volna. Te csak hallgattál, és engem sem engedtél megszólalni. Ha csak egyszer mondod, hogy beszéljünk. De te úgy akartad folytatni, mintha mi sem történt volna.
ANNA
Miről beszéltünk volna? Hogy mit sugdostál a fülébe? Hallgattam volna a sirámaidat, hogy otthagyott?
ÁGOSTON
Meg se magyarázhattam. Én voltam a bűnös, te a bíró, tárgyalás nélkül. Neked való szerep.
ANNA
Te mindent meg tudsz magyarázni. És ha megmagyarázod, megkönnyebbülsz. Ez kellett volna.
ÁGOSTON
És ha ez? Hogy úgy vállalj, amilyen vagyok. A hibáimmal, a tévedéseimmel.
ANNA
Nem akarom megérteni a hibáidat.
FEHÉR
Mért mondod ezt, Annuska? Hisz akkor nem is szereted.
ANNA
Azért akarom, hogy szabaduljon meg a hibáitól, mert szeretem.
FEHÉR
Nekem mindegy, vannak-e hibáid.
FEHÉR
Jó. Úgyis hagyjuk már tizenöt éve.
ANNA
Elegem van abból, hogy mindenki mindent megmagyaráz. Már a gyilkosok is meg tudják magyarázni, miért öltek.
FEHÉR
Ne légy ilyen szigorú. Könnyebb lenne az életed.
ANNA
Nem akarok könnyen élni.
FEHÉR
Értem. Ezt is értem.
ANNA
Te is megértesz mindent. Azért jutottál ide.
FEHÉR
Ha valaki nem elég szigorú, akkor elzüllik, mint én. Így van?
ANNA
Tudod, mi a véleményem.
FEHÉR
De nem biztos, hogy így van. Én magamhoz szigorú vagyok. Elhiszed? Csak másoknak nézem el a hibáit.
ANNA
Nem ítélhetsz más mértékkel a többiekről, mint magadról.
FEHÉR
Isten tudja. Valamikor túl sokat foglalkoztam a mások hibáival, és túl keveset a magaméival. Fordítva talán igazságosabb.
ÁGOSTON
Hagyd már abba! Az igazság minden? Hajszolod, mint egy rögeszmét, és közben mit bánod, hogy tönkrement az életünk.
ÁGOSTON
Talán azért fogadtál vissza, hogy állandóan emlékeztess arra, amit tettem. Azt akartad, hogy összetörjek. Akkor megbékéltél volna. Hát elérted; nem bírom tovább.
ANNA
Egyszer eltűrtem, hogy megalázz. Elég volt.
ÁGOSTON
Ha térdre borulok, akkor megbocsátasz. Arra nem gondoltál, hogy ha nem vagy ilyen kegyetlen, talán meg is alázkodom?
ANNA
Csak felejteni akartam. Tudod, hány éjszaka van három évben? Hány reggel és hány délután, amikor egyedül voltam? Mind el kellett felejteni. Nem én tehetek róla, hogy nem sikerült.
ANNA
Segítettél? Hogy felejthettem volna, amikor te sem felejtetted el. Láttam. Mondd, hogy nem így volt!
Ágoston hallgat.
Mindig vártam, hogy odajössz, és azt mondod: bocsáss meg. Nem az kellett, hogy megalázkodj, hanem hogy belásd, mit tettél.
ÁGOSTON
Mit tettem? Beleszerettem, vele akartam élni. Inkább hazudtam volna egy egész életen át?
ANNA
Nem volt jogod beleszeretni.
ÁGOSTON
Ez nem jog kérdése.
ANNA
Ha már nem törődtél velem és a gyerekkel – elvenni, amikor Feri börtönben volt? Ezt nevezed becsületnek? Azt ütni, aki nem tud védekezni?
ÁGOSTON
Zsuzsa ittmaradt a két gyerekkel, a beteg anyósával. Meg kellett élniük.
ÁGOSTON
Mert kényszerítettem, hogy hazudjon. Hogy tagadja meg Ferit, váljon el tőle. Én kényszerítettem.
ANNA
Talán tisztességesebb volt, mint te.
ÁGOSTON
Azzal segített volna Ferin, ha elküldik malterkeverőnek?
ANNA
Azt is vállalnia kellett volna.
ÁGOSTON
Mi értelme lett volna, hogy ők is szenvedjenek?
ANNA
És ha téged visznek el, és amikor hazajössz, a barátodat találod az ágyamban? Az is becsületes lett volna?
ÁGOSTON
Mit szólsz hozzá: igen.
ANNA
Könnyen beszélsz. Tudod jól, hogy én sosem csaltalak volna meg.
ÁGOSTON
Talán jobb lett volna, ha megpróbálod. Akkor nem lennél ilyen magabiztos.
ANNA
Most már nem lesz alkalom, hogy megszerezzem neked ezt az örömet.
ÁGOSTON
Ez az önfeláldozás? Akkor mi az, amit Zsuzsa tett: tudta, hogy boldogtalan lesz, mégis visszament Ferihez. Ő akarta. Nem én.
ANNA
És rájött, hogy tévedett. Most megint te kellesz neki.
DÉRI
Ne bántsd. Akármi történt, kitartott mellettem.
ANNA
Nem bírom tovább, Feri. Menjenek, éljenek együtt.
ANNA
Én is szerettem Pétert. Most már mindegy. Menjenek, menjenek.
DÉRI
Fáradt vagyok, Annus. Nem tudom még egyszer kezdeni az életemet.
ANNA
Hagyd elmenni. Nem lehet hazugságra építeni az életet.
DÉRI
Te is visszafogadtad Pétert.
ANNA
De nem éltem többé vele. Fél évvel azután, hogy elvittek, mindent elmondott. Hogy el akar válni, és elveszi Zsuzsát. Ivott előtte, pedig sose szokott. Azért ivott, mert félt. Nem tőlem, tőled. Megmondtam neki, tehet, amit akar, de nem válok el, nem engedem, hogy elvegye. Aztán ő élt az egyik szobában, én a gyerekkel a másikban.
ANNA
Én sem tudtam, miért vittek el. Csak azt, hogy nem vagy bűnös. Semmit sem tehettem érted, egy falat szalonnát, egy tiszta inget nem küldhettem, mint negyvenháromban. Hát legalább ezt.
DÉRI
Bent mindennel leszámoltam. Mindenkiről el tudtam képzelni, hogy megtagad.
DÉRI
Zsuzsáról igen. Csak akkor kezdtem félni, amikor megtudtam, hogy kiszabadulok, hogy talán tényleg elhagyott. Az első levélben, amit négy év után írhattam, azt üzentem: mindegy, hogy mi történt, csak várj rám.
DÉRI
A többi nem számít. Pedig nemcsak Péter volt az életében. Utána mások is. Mindegy. Ha neki több szabadság kell, mért gátoljam?
ANNA
Mások ágyában henteregni, az a szabadság? Mi történt veled, Feri?
ANNA
Hogy élhetsz valakivel, aki nemcsak a tiéd?
DÉRI
Ha velem van, csak az enyém.
ANNA
Szabadulj meg tőle. Nem a magad életét éled.
ANNA
Addig se szerettem, amíg nem volt rá okom. Aztán igazam lett.
DÉRI
Nem tudom. Talán attól, hogy egyedül marad.
ANNA
Én is szeretem Pétert. Gyűlölöm és megvetem, és nem akarom szeretni és mégis szeretem. De nem akarok vele élni.
DÉRI
Elképzelted már, hogy élsz majd nélküle?
ANNA
Tizenöt évig éltünk együtt; hogy tudnám elképzelni?
DÉRI
Ne változtass az életeden! Nincs értelme.
ANNA
Nem tudom elfelejteni, mennyi hazugság van mögöttünk. És talán nem is olyan rossz egyedül lenni.
DÉRI
Nyolc hónapig voltam magánzárkában. Csak a négy fal: öt lépés az ajtótól az ablakig. Se egy ember, se egy könyv. Csak rágtam magam reggeltől estig. Én már nem akarok magammal foglalkozni.
ANNA
Tudod te, hogy kölyökkoromban a feleséged akartam lenni? Csak hogy mindig veled lehessek. Amikor elvittek, csapatot akartam szervezni a srácokból, hogy kiszabadítsunk. Hogy te legyél a vezér.
DÉRI
Valamikor én is akartam lenni valaki. Isten tudja, micsoda. Hát az lettem, aki vagyok.
ANNA
Mindig bíztam benned.
ÁGOSTON
Neked mindig Feri volt a példakép, az eszmény, a tökéletesség. Mért nem hozzá mentél feleségül?
ANNA
Sose gondoltam, hogy féltékeny vagy.
ÁGOSTON
Féltékeny az isten! Csak furcsa, hogy állítólag engem szerettél, de ő volt az igazi.
ANNA
Neked a mamád az ágyadba vitte a kakaót, amikor Feri már börtönben volt.
ÁGOSTON
Erről is én tehetek?
ANNA
Te soha semmiről sem tehetsz.
ÁGOSTON
Mindig így bántál velem.
ANNA
Te meg, mint egy ostoba libával. Az igazgató elvtárs, a vezérigazgató elvtárs, aki megmagyarázza a szegény prolinak az igazságot.
ÁGOSTON
Mért bánsz így velem?
ANNA
Élj azzal, aki másképp bánik. Aki csodál, mint az istent.
ÁGOSTON
Tíz éve nem láttalak. Mintha az egész város összeesküdött volna, az utcák, a presszók, a villamosok, hogy elrejtsenek előlem. Nem kerestelek. Megígértem.
Megöltelek, hogy élhessek. Eltemettelek, hogy ne várjalak többé.
Aztán beléd ütköztem az utcán. Semmit sem változtál. Szervusz, mondtad. Iszol egy kávét, kérdeztem, és nem engedtem el a kezed. Hogy mikor fogtam meg, arra nem emlékszem. Jó, mondtad, igyunk.
ZSUZSA
Semmit sem változtam?
ZSUZSA
Ezt mondjátok mind. Pedig már öregszem.
ÁGOSTON
Lehet, hogy nem tíz év múlt el, csak tíz nap?
ZSUZSA
Te nem változtál. Gondoltam, hogy gyorsan felejtesz.
ZSUZSA
Tudtam, hogy átvészeled. Látod, én sem pusztultam bele.
ÁGOSTON
Te akartál visszamenni Ferihez.
ZSUZSA
Nem tudtam, hogy ilyen lesz.
ZSUZSA
Mit mondtál? Hogy rossz lesz. Azt tudtam. De honnan tudhattam volna, hogy így kiürül minden? Legalább fájt volna úgy, mint eleinte. De aztán már nem is fájt. Nem maradt semmi.
ÁGOSTON
Miért mentél vissza hozzá?
ZSUZSA
Tudtam, hogy gyáva vagyok. Mért engedtél?
ÁGOSTON
Könyörögtem, rimánkodtam, fenyegettelek: hiába. Erősebb voltál nálam.
ZSUZSA
Akkor is gyönge voltam. Ferinek tönkretették az életét: hogy lett volna erőm elhagyni? Azzal fenyegettél, hogy fájni fog. Hát fájjon. Megérdemlem. Mért nem azt mondtad, hogy semmi értelme?
ZSUZSA
Mindent megtettem volna érte. De csak azt tehettem, hogy hazudtam.
ÁGOSTON
Feküdtem Anna mellett, és csak rád tudtam gondolni. Hogy te most Ferivel fekszel.
ZSUZSA
És később nemcsak vele.
ÁGOSTON
Mindegy. Ne kínozd magad.
ZSUZSA
Te voltál az első szeretőm. De téged szerettelek. Felejtsem el, hogy amikor a második levetkőztetett, nem is szégyelltem magam? Hogy a harmadikat már én kerestem? Mért tetted ezt velem? Mindenki azt mondta, kötelességem visszamenni Ferihez. Te is tudtad, hogy csak Péterrel élhetek. Hogy mertél visszaküldeni?
FEHÉR
Vissza kellett menned.
ZSUZSA
Szeretted Annát. Nem gondoltad, ha én visszamegyek Ferihez, Péter is visszamegy Annához?
FEHÉR
Gondoltam. Mégis vissza kellett menned.
ZSUZSA
Te is elvesztetted Annát.
ZSUZSA
Ki tudja? A magány furcsa tanácsokat ad.
FEHÉR
Mindegy. Vissza kellett menned. Ha akkor nem vagy vele, nem tud talpra állni.
ZSUZSA
Mit csinált volna? A Dunának megy? Fölköti magát?
FEHÉR
Nem biztos, hogy a halál a legrosszabb. El tudtad viselni, hogy tönkreteszed?
ZSUZSA
Azt hogy tudtátok elviselni, hogy én tönkrementem?
FEHÉR
Neki csak te maradtál.
FEHÉR
Rám is ezt mondtad valamikor.
ZSUZSA
Te választottad a sorsodat.
ZSUZSA
Nekem nem volt más választásom. Belevertétek a fejembe, hogy ez a kötelességem.
FEHÉR
Elfelejtetted már? Amikor kiszabadult, csak ült a sarokban, nem akart látni senkit, nem akart beszélni senkivel. Csak te kellettél neki.
ZSUZSA
Ki tette tönkre az életét? Én? Ti akartátok megváltani a világot. És amikor ez lett belőle, nekem kellett fizetnem helyettetek.
FEHÉR
Rossz helyen kopogtatsz.
ZSUZSA
Te talán nem tehetsz róla?
FEHÉR
Csak én megfizetek érte.
ZSUZSA
Mert elmentél csaposnak, és nem maradtál méltóságos úr? Hogy ha este leiszod magad, azt képzelhesd, hogy tisztességes vagy.
FEHÉR
Én nem azért iszom, Zsu, hogy tisztességesnek érezzem magam. Hanem hogy elfelejtsem, milyen ocsmány vagyok.
ZSUZSA
És ha most elválok Feritől?
FEHÉR
Most már megteheted.
ZSUZSA
Elegem van ebből az életből. Tudod, hány szeretőm volt?
FEHÉR
Valamivel feledtetni kell, hogy az életünk nem sikerült.
ZSUZSA
Én csak egy kis nyugalmat akartam.
FEHÉR
Azt hiszem, Zsu, olyankor születtünk, amikor mindent megkaphatunk, csak a nyugalmat nem.
ZSUZSA
Mindegyikőtöknek van valami menedéke. De mit kezdjek én a világgal? Én nem tudok az emberiség nevében gondolkodni.
FEHÉR
Csalás volt ez is. A magunk életét nem tudtuk eligazítani, hát megpróbáltuk az emberiségét.
ZSUZSA
Ha a hazugságommal rendbe hozhattam volna az életünket, legalább lett volna értelme.
FEHÉR
Azt hiszed, így nem volt? A kötelességet akkor is teljesíteni kell, ha semmi értelme. Az az értelme, hogy teljesíted.
ZSUZSA
Ha úgy szeretlek, ahogy a mesében van, nem tudtalak volna elhagyni. Lehet, hogy mégsem szerettelek eléggé?
ÁGOSTON
Tíz év után egymásba botlunk az utcán, leülünk egy presszó sarkában, de már azt sem tudjuk, hol vagyunk, már el is felejtettük, hogy közben elmúlt tíz év. És azt mondod, nem szerettél eléggé?
ZSUZSA
Hagytál volna békén. Nekem nem kellett a szerelem, féltem tőle.
ÁGOSTON
Hónapokig csak a tarkódat néztem, amikor diktáltam. Abból tudtam, hogy te is szeretsz, hogy te sem néztél rám soha. Mert te is tudtad, hogy szeretlek.
ZSUZSA
Akkor még lett volna erőm.
ÁGOSTON
Én fogtam meg először a vállad. Nem bírtam tovább.
ZSUZSA
Akkor mért engedtél el? Mért nem vertél meg, mért nem zártál be, amikor el akartam menni?
ÁGOSTON
Nem engedlek el többé. Most már semmi sem érdekel. És te szabad vagy.
ÁGOSTON
Nem késő, hogy újrakezdjük.
ZSUZSA
Azt hiszed? Hogy ez a tíz év valóban csak tíz nap volt?
ÁGOSTON
Megtanultam, hogy nem szabad élni. Te is megtanultad.
ZSUZSA
És ha veled se lesz jó? Ha nekem már senkivel sem jó?
ÁGOSTON
Velem boldog voltál.
ZSUZSA
És ha melletted is megkívánok másokat?
ÁGOSTON
Mit kerestél a férfiakban? Ami hiányzott: a boldogságot.
ZSUZSA
Nemcsak azt. Tudnom kell, hogy még szép vagyok.
ÁGOSTON
Majd én mondom neked. Reggel, amikor felkelünk, és este, amikor lefekszünk. És napközben is. És ha nem leszek veled, akkor telefonon mondom majd.
ZSUZSA
Nem elég. Nem hiszem el. A testemmel kell, hogy érezzem. Tőled tanultam a szerelmet. Úgy megtanultam, hogy már mindenkivel jó.
ÁGOSTON
Nekem nem. Se Annával, se mással.
ZSUZSA
Engem is elhagysz majd, mint őt.
ÁGOSTON
Tizenöt éve szeretlek.
ZSUZSA
Vele meg együtt éltél tizenöt évig. Mégis el akarod hagyni. Félek megöregedni. Mind elhagytok majd. Olyan egyedül leszek.
ÁGOSTON
Én nem hagylak el.
ZSUZSA
Annyi mindent kellene elfelejteni. A bombázást, anyuskát, az éjszakát, amikor Ferit elvitték, a kínlódást veled és a kínlódást nélküled, a szeretőimet, az ürességet, a ráncaimat. Most már késő.
ÁGOSTON
Bízzál bennem. Ha egyedül nem tudsz felejteni, majd együtt elfelejtünk mindent.
ZSUZSA
A legjobb lenne meghalni. Akkor nem kellene félni semmitől. De én a haláltól is félek. Apu is félt. Ötven kiló volt. Azt mondták a kórházban, imádkozzam, hogy gyorsan végezzen vele a rák. De hogy tudtam volna imádkozni azért, hogy meghaljon? Mindenkit megölt a bomba, anyut, Robikát, nagymamit. Apu azt mondta, engem szeret a legjobban. A végén mégis úgy nézett rám, mintha haragudna. De mért haragudott? Kávét vittem neki, már nem itta meg, egyszerre szürke lett a szeme, pedig barna szeme volt, az ápolónő mindenkit kiküldött, mert épp látogatási idő volt. Aztán kivették alóla a lepedőt, a matracot, a sodronyon feküdt, szólni akartam, hogy olyan kemény a sodrony, alig van hús a testén. Aztán engem is elküldtek, egész nap nem ettem, sírni se tudtam. És nem tudtam, mért haragudott apu. Két nap múlva jutott az eszembe, hogy a fogsorát nem tettem be a szájába szegénynek. Hiú volt, nem akarta, hogy fogsor nélkül lássák. Adtam pénzt az ápolónak, fölfeszítette a száját, mert háromnapos volt apu, a felső fogsora kiállt. De mért haragudott? Vagy mindenki haragszik az élőkre, akinek meg kell halnia?
DÉRI
Ne félj. Én megvédelek.
DÉRI
Mindent megtettem érted.
ZSUZSA
És mindent elvettél tőlem.
DÉRI
Mit kezdenél nélkülem, Zsuzska? Nem tudsz egyedül élni.
ZSUZSA
Mért vagyok én gyönge, mért vagyok ostoba, mért vagyok tehetetlen? Mondd meg!
DÉRI
Gyerek vagy, Zsuzska. Kedves, felelőtlen gyerek. Az is maradsz. Mért lázadozol ellene?
ZSUZSA
Ha szeretek, én vagyok a legokosabb, a legerősebb. Te nem engedted, hogy azzal éljek, akit szeretek.
DÉRI
Mért maradtál velem?
ZSUZSA
Sajnáltalak. Azt hittem, kötelességem feláldozni magam érted.
ZSUZSA
Szebb lenne, ha azt mondanám, hogy rájöttem, mégis téged szeretlek. De mért hazudjak?
DÉRI
Nem azért, mert féltél?
ZSUZSA
Mitől féltem volna? A boldogságtól?
DÉRI
Attól is. Azt el lehet veszíteni. És tudtad, hogy mellettem úgy élsz, ahogy akarsz.
ZSUZSA
Nem tudtam. Azelőtt nem ilyen voltál.
DÉRI
Azt hiszed, nekem könnyű volt? Velem éltél, de nem voltál az enyém. Tudtam, hogy nem engem ölelsz. Így is hálás vagyok azért, amit adtál.
ZSUZSA
Mért nem szereztél vissza? Mért hagytad, hogy így éljek?
DÉRI
Mindent elismerek. Gyenge vagyok. Fáradt vagyok. De szeretlek.
DÉRI
Nem tudom nélküle elképzelni az életemet.
ANNA
Imre mondta ezt egyszer nekem. Nagyon rég. És látod: megél nélkülem.
DÉRI
De hogyan? Az eszét is elissza.
DÉRI
Ha nincs olyan egyedül, talán nem ez a sorsa.
ANNA
Ne csapd be magad! Te erős voltál.
DÉRI
Akkor könnyű volt: ha nem csinálom, lesült volna a pofámról a bőr. Most kinek van joga felelősségre vonni, hogy gyenge vagyok?
DÉRI
Gondold meg, Zsuzska. Talán most jobb lenne neked. De meddig?
ZSUZSA
Ez az utolsó lehetőségem.
ZSUZSA
Nem mindegy? De nem vagyok.
DÉRI
Legyél a szeretője. Próbáld meg!
DÉRI
Szeretlek. Röpködj, játsszál! Csak gyere vissza.
ZSUZSA
Kitéped a szárnyam, és azt mondod: röpüljek.
ZSUZSA
Az egész életem hazugság volt. Minden. Hozzád menekültem, amikor apu meghalt. Te jó voltál, és én nem tudok egyedül élni. De sosem voltam szerelmes beléd. Csak Pétert szerettem. És mégis veled maradtam, és mások ágyába feküdtem. Elég volt.
DÉRI
Barátok voltunk. Tudom, hogy ez nem számít. De te tudtad, mit jelent nekem Zsuzsa.
ÁGOSTON
Mit jelentett? Eljátszottál vele, mint egy cicával.
DÉRI
Sose gyanakodtam rátok.
ÁGOSTON
Ha csak egy kicsit figyelsz Zsuzsára, észre kellett volna venned. Azt hiszed, tudtunk hazudni?
DÉRI
Azóta megtanultatok.
ÁGOSTON
Meg. Ezt is meg kellett tanulni.
DÉRI
Mért nem mondtátok meg? Ha elválunk, talán rég elfelejtettem volna.
ÁGOSTON
Veled nem lehet boldog.
DÉRI
De csak velem tud élni.
A boldogság az erőseknek való. Akik el tudják viselni a boldogtalanságot is.
ÁGOSTON
Tizenöt éve ezt sulykolod belé.
DÉRI
Te azt akarod elhitetni vele, hogy élhetne másképp is. Pedig akkor rontaná el az életét.
ÁGOSTON
Nem vagyok csodatevő. De szeretem.
DÉRI
Ő a szerelemben is a csodát keresi.
ÁGOSTON
Hátha megtalálja nálam.
DÉRI
Tőled hazudni tanult meg.
ÁGOSTON
Igen. Hazudni én tanítottam. Nem akart elválni tőled. Kötelességből. Én kényszerítettem. Szóról szóra bemagoltattam vele a leckét: elválok Déri Ferenctől, aki a nép ellensége. Ott álltam mellette, amíg elmondta. Tessék, vállalom. De a gyerekeid nem koplaltak. És az anyád sem.
ANNA
Én voltam Déri nénivel, amikor meghalt. Sose bocsátotta meg Zsuzsának, hogy elvált.
FEHÉR
Én is azt mondtam, váljon el.
DÉRI
Sosem haragudtam rá ezért. Pedig bent azt hittem, azért vált el, mert elhitte, hogy bűnös vagyok.
ANNA
Senki sem hitte el, aki ismert.
ANNA
Te vak voltál mindig.
FEHÉR
Igaz. De azért nem biztos, hogy mindig igazad van.
DÉRI
Én is elhittem másokról. Még a börtönben is.
ANNA
Az anyádnak volt igaza, Feri. Koplalni jobb, mint hazudni.
ZSUZSA
Mind elhittétek. Mind. Anyuskának leszakította a fejét a bomba. Nem volt feje. Láttam. Robikát sosem találtuk meg. Akkor is az igazságért háborúztak. Az igazságért haltak meg, ugye? És ti is csak az igazságért harcoltok, ugye? Nem a saját hatalmatokért.
ÁGOSTON
És ki fizeti meg, amit adtunk érte?
ZSUZSA
Még fizetséget is vártok?
ÁGOSTON
Ki csinálta volna helyettünk?
FEHÉR
Mert ti pótolhatatlanok vagytok.
ÁGOSTON
Megfutni könnyebb.
FEHÉR
Magammal kell elszámolnom, mit vállalok. Te el szoktál számolni magaddal?
DÉRI
Nekem több jogom lett volna félrehúzódni és nyalogatni a sebeimet.
FEHÉR
Neked volt a legnagyobb szerencséd. Kivel kellett neked szembenézned? Az őrökkel meg a vallatókkal. Ha hazudtál, ki tudta rajtuk kívül? Ha gazember lettél, ki vonhat felelősségre? Én a testvéreimnek hazudtam. Nekik bizonygattam, hogy a fehér fekete.
DÉRI
Rajtuk segítesz, ha megtagadod őket?
FEHÉR
Ők tagadtak meg engem. Volt rá okuk.
ÁGOSTON
És most jobb nekik?
FEHÉR
Legalább én nem hazudok nekik.
DÉRI
Most már csak magadnak hazudsz. Hogyha félreállsz, nem felelsz semmiért.
FEHÉR
Még sosem gondoltál arra, hogy te is félreállj? Hogy legyen helyük, akik még nem hazudtak?
ÁGOSTON
Ezt épp Ferinek mondod?
FEHÉR
Te hallgattál, amikor elvitték. Én is hallgattam. Ő is hallgatott volna, ha téged vagy engem visznek el.
ÁGOSTON
Hallgattunk. Igaz. Hazudtunk is. De nincs más, mint megpróbálni jóvátenni.
FEHÉR
Menj el kapálni, akkor majd elhiszem.
DÉRI
Te sem kapálsz. Bort mérni mégiscsak könnyebb.
FEHÉR
Lehet. De félreálltam.
ÁGOSTON
Amikor Ferit elvitték, eldöntöttem, hogy a helyemen maradok. Ha csalni kell, csalok. Ha hazudni, hazudok. De csinálom a dolgomat.
DÉRI
Állítsuk meg az életet, amíg nem tisztáztuk, mit tettünk?
FEHÉR
Én már tisztáztam, hogy nincs jogom se leszámolni, se leszámoltatni. Se cselekedni, se cselekvést követelni.
ÁGOSTON
Majd ha jönnek nálunk becsületesebbek, akkor félreállok. De előbb azért megkérdezem tőlük, hogyan maradtak tiszták?
FEHÉR
Sose állsz te félre. A te kezedben van a mérleg. Te állapítod meg, ki mennyit ér.
FEHÉR
Én csapos vagyok. Csak az a kötelességem, hogy ne vizezzem a bort, és ne hamisítsam meg a mércét. Én már csak ezért felelek.
DÉRI
Találkoztam emberekkel, akiknek se foguk nem volt, se körmük. Mégis újrakezdték.
ZSUZSA
Hagyd, Imre. Nem értenek.
FEHÉR
Ugyanolyan voltam, mint ők. Egy fészekalja. Most már egymás szavát sem értjük.
ZSUZSA
Játsszanak, ha akarnak. De bennünket hagyjanak békén.
FEHÉR
Nem játék ez. Vagy ha az, nagyon keserves. Rámegy az életük.
ZSUZSA
És mit érnek vele?
FEHÉR
Hagyd ott őket, Zsu. Mind a kettőt.
FEHÉR
Nem olyan rossz egyedül. Senki sem követel tőled semmit, nem tartozol felelősséggel senkinek. És nem is vársz már senkitől semmit.
ZSUZSA
Ha leiszod magad, elégedett vagy.
FEHÉR
Iszom, mert gyönge vagyok. De anélkül is lehetne.
ZSUZSA
Akkor én mi vagyok?
FEHÉR
Isten tudja, ki az erős és ki a gyönge. Magamról valamikor azt hittem, erős vagyok. Talán te is csak hiszed, hogy gyönge vagy.
ZSUZSA
Nem ezért élsz így, mert szereted Annát?
FEHÉR
Szeretem. És tudom, hogy ő nem szeret. Legalább nem érhet csalódás.
ZSUZSA
De én azt akarom, hogy Péter szeressen. Különben mi értelme?
FEHÉR
Semmi. Mint az életnek.
ÁGOSTON
Nem igaz. A te életednek van értelme.
ZSUZSA
Annyiféle értelme lehet az életnek. De nekem csak te vagy.
ZSUZSA
Te csak nyerhetsz. Anélkül hogy bármit föláldoznál.
ÁGOSTON
Tizenöt évig éltem Annával. A gyerek is meghalt. Azt hiszed, olyan könnyű?
ZSUZSA
Hogy vállalod a felelősséget? Annáért. Feriért. Értem.
ÁGOSTON
És ha nem vállalom?
DÉRI
Ne áltasd magad, Zsuzska. Szeretsz álmodozni, tudom. De nem lehet.
ZSUZSA
Nem akarok hozzád öregedni.
DÉRI
Ne védekezz magad ellen.
ZSUZSA
Te tanítottál, hogy fogadjam el a gyengeségemet. Tápláltad a gyávaságomat. Mert tudtad, akkor veled maradok.
DÉRI
Ocsmány vagyok, tudom. Megalázkodom és könyörgök. Annyi önbecsülésem sincs, hogy engedjelek elmenni. De még sosem jutott eszedbe, hogy nemcsak magamért könyörgök? Jobban ismerlek mindenkinél. Tíz évvel ezelőtt talán sikerült volna. Akkor kellett volna azt mondanom: próbáld meg. És ha nem sikerül, gyere vissza. Én várlak. Most már késő. Ha elmennél, nem lenne erőd visszajönni. Akkor sem, ha megbántad.
ZSUZSA
Így kell elromlani mindennek?
DÉRI
Az álmainkat tájoltuk rosszul. Többre becsültük magunkat, mint amennyire képesek voltunk. Azért csalódtunk, mert túl sokat akartunk. Amióta ezt tudom, már nem lázadok.
DÉRI
Szerettél. Boldog voltál. Szültél két gyereket. Szenvedtél. Féltél. Boldogtalan voltál. Segítettél. Nem vagy rosszabb senkinél.
ZSUZSA
Igen. Szerettem. Szültem két gyereket. Boldogtalan voltam. Ennyi az egész?
ÁGOSTON
Tönkreteszed. Azt a kis erejét is elveszed, ami van.
DÉRI
Ne akard, hogy olyan legyen, mint te.
ÁGOSTON
Veled talán jobb?
DÉRI
Inkább neki való. Mellettem a gyengeségnek is van helye. Te könyörtelen vagy.
ÁGOSTON
Mert nem vagyok hajlandó meghátrálni?
DÉRI
Anna olyan lett, mint te. Azért boldogtalan.
ÁGOSTON
Ennek is én vagyok az oka?
DÉRI
Makacs volt mindig. Önfejű. De csak akkor vadult meg, ha parancsolni akartak neki.
ÁGOSTON
Éltél volna te valakivel, akinek csak az a fontos, hogy mindig neki legyen igaza.
DÉRI
Szeretted egyáltalán?
ÁGOSTON
Szerettem. De nem tud megbocsátani.
DÉRI
Tíz évet kínlódtunk. Nemcsak én. Érdemes volt?
ÁGOSTON
Te nem kellesz Zsuzsának. Én sem kellek Annának.
ANNA
Ez volt a legelviselhetetlenebb. Együtt élni veled, és tudni, hogy semmit sem érzel, csak sajnálatot.
ÁGOSTON
Te fagyasztottál meg.
ANNA
Évekig éltem veled egy lakásban. Szerettelek, és nem volt hozzám semmi közöd.
ANNA
Még mondani is kellett volna? Nem elég, hogy megcsaltál, még szóljak is, hogy kicsit tapintatosabban csináld, mert én még mindig szeretlek?
ÁGOSTON
Nem tudtam, Anna.
ANNA
Ennyit törődtél velem. Még csak észre sem vetted.
ÁGOSTON
Mért nem engedted, hogy feleségül vegyem Zsuzsát?
ANNA
Feriért, a gyerekért. Érted. Még Zsuzsáért is. Igen, még érte is.
ÁGOSTON
Valamikor én is hittem a szavakban. Becsület, hűség, tisztesség, igazság. Egyszerű, ugye?
ANNA
És felrúgni mindent legalább olyan egyszerű.
ÁGOSTON
És ha a hazugságról kiderül, hogy igazság, és az igazságról, hogy csak látszat? Megpróbáltam. Nem akartam szeretni Zsuzsát. Mindent megtettem. Kiben van a hiba?
ANNA
Mindig a könnyebb utat választod.
ÁGOSTON
Sose fogod megérteni. Nem rajtam múlt, hogy szeretem-e Zsuzsát; nem tudtam nem szeretni.
ANNA
Sose fogom megérteni. Nem is akarom.
ÁGOSTON
A kővel könnyebb szót érteni, mint veled.
ANNA
A kővel talán el tudod hitetni, hogy igazad van. Velem nem.
DÉRI
Mért törődtél velem? Törődtél volna csak magaddal.
ANNA
Lehet. De magyarázd meg a madárnak, hogy nem szabad repülnie.
DÉRI
Feláldoztad magad. És rajtam se segítettél.
ANNA
Nemcsak érted tettem. Nem tudtam elhinni, hogy vége. Mindig reméltem, hogy visszajön. Hányszor álmodtam, hogy reggel van, felébredek, és ott fekszik mellettem.
DÉRI
Sokat szenvedtél, Annus.
FEHÉR
Nagyon magas a mércéd, Annuska. És aki ennek nem felel meg, annak tönkreteszed az életét. A magadét is.
FEHÉR
És ha azt mondom: igen?
ANNA
Csak mondd. Mindenkiről kiderül, hogy én tettem tönkre az életét. Eggyel több vagy kevesebb, mit számít?
FEHÉR
Csak mondod, de nem hiszed. Még mindig azt hiszed, neked van igazad?
ANNA
Mit akarsz tőlem, Imre?
FEHÉR
Még mindig szeretlek.
ANNA
Nem csak magadat csapod be?
FEHÉR
Te nem embernek születtél. Kőtáblának. Mégis szeretlek.
ANNA
Soha senki nem szeretett igazán. Csak a gyerek. Csak neki tudtam elhinni.
FEHÉR
Egy jó szavad nem volt hozzám soha, egy kedves mozdulatod. Mégis szeretlek.
ANNA
Tudtad, hogy ebből semmi sem lehet.
FEHÉR
Ti még mind akartok valamit az életetekkel. Azért igazoljátok, amit csináltatok. Nekem már mindegy.
ANNA
Nem vagy te ilyen cinikus, Imre.
FEHÉR
Nem. Csak másképp élek, mint ti. És ezt nem tudod megérteni. Ahelyett, hogy elgondolkoznál: hátha nekem van igazam.
ANNA
Miben? Hogy mindent megtagadtál? Hogy elmentél csaposnak, te, akitől többet vártak, mint bármelyikünktől?
Amikor megismertelek, a homlokoddal akartad felöklelni a világot. Emlékszel? Te, Imre, abból az emberből semmi se maradt?
FEHÉR
Az írmagja sem. Meghalt. Mindenki elfelejtette. De ostobák vagytok. Ne igyál, Imre. Miért iszol, Imre? Felejteni akarsz? Magadat is elfelejteni? Mindent elfelejteni?
Előbb csak elmélázom. Ahhoz elég két féldeci. Olyankor tudom a legszebb elméleteket kiagyalni. Mindnek egy a lényege: nem kell sietni, nem mulasztunk el semmit. Ha nem sikerül ma, majd holnapután. Nem sürgős, ráérünk megváltani a világot.
Nem szabadna többet innom.
De mindig többet iszom. Én azért iszom, hogy emlékezzek. És már csak részegen emlékszem arra, hogy valami jót is tettem. Négy féldeci után általában eszembe jut, hogy az emberek valamikor hallgattak rám. És én tudtam nekik mit mondani.
Néha el is mesélem. Ha van részeg a kocsmában. A józanok nem hallgatnak meg. Mert csupa szépet mesélek. És azt mind mi csináltuk. Te meg én. Meg a többiek. Olyan szép világot építettünk, amilyen csak a mesében van. Te se tudod, milyen szépet.
Csak az a baj, hogy hamar kijózanodom. Akkor mindig irigyellek benneteket. Jó nektek, Annuska: ti józanon is tudtok hazudni.
ZSUZSA
Neked sem sikerült, Imre. Mi nem vagyunk elég erősek.
ANNA
Ne hasonlítsd magad hozzá. Ő valamikor ember volt.
ANNA
Az ember azért ember, mert fölépít magában egy világot, amiben hisz. És azért él. Te miben hittél?
ZSUZSA
Sose tudtad megbocsátani, hogy Feri engem vett feleségül.
ANNA
Én nem akartam Feri felesége lenni.
ZSUZSA
Lehet. De mást sem tűrtél meg mellette. Ha a Szűz Mária jön le az égből, ő se lett volna jó Ferihez.
ZSUZSA
Mért utálsz így, Anna?
ANNA
Amikor Feri kiszabadult, mégis otthagytad Pétert. Miért?
ZSUZSA
Soha nem voltam szerelmes Feribe. Soha nem éreztem, hogy rajta kívül nem kell senki.
ANNA
Én mindig egyedül voltam.
ZSUZSA
Azt hiszed, meg tudtak szabadítani a félelemtől?
ANNA
Amíg a gyerek élt, nem voltam egyedül.
ZSUZSA
Hazugság az is, Anna. A gyerek se akar mást, mint a férfi, mind kapni akarnak.
ANNA
Mindnyájunknak volt egy színes léggömbje. Amikor elpukkadt, azt hittük, vége a világnak. Mert olyan szép volt. És most azt mondjuk, hazugság.
Most már tudom, hogy nincsenek csodák. Mit csináljak? Igyak? Keressek szeretőt? Tegyek úgy, mintha még hinnék a csodákban? Mondjam, hogy az egész életem hazugság?
Ez volt a legnehezebb: megérteni, hogy nincsenek csodák. Nincs olyan házasság, amilyenről én álmodtam. Nincs olyan ember, aki soha nem követ el hibát. Nincs olyan élet, amelyikhez ne tapadna hazugság. Ez az igazság. Más igazságot nem tudok. Válj el, Zsuzska. Menj feleségül Péterhez.
ANNA
Próbáljátok meg. Még nem késő.
ZSUZSA
Mit csinálna Feri nélkülem?
ANNA
Ne áldozd fel magad! Most én mondom. Még érte se.
ZSUZSA
Én is megöregedtem, Annus. Hiába tagadom. Nincs már erőm.
ANNA
El tudod képzelni vele az életedet?
ZSUZSA
Te tudnál élni Ferivel?
ZSUZSA
Gyereked is lehetne.
|