Idegenek
Koósék szobája. Este van. Koós és Kálmán újságot olvas, Anna horgol.
KÁLMÁN
Rákosi beszélt a Parlamentben.
KÁLMÁN
Dulles Adenauerrel tárgyalt.
ANNA
Azok is megérik a pénzüket. Csak beszélnek, beszélnek…
Csend.
Más nincs?
KÁLMÁN
Az ötéves terv statisztikája.
ANNA
Csak azt tudnám, mért olvassátok el minden este az újságokat, ha soha semmi sincs bennük?
KOÓS
Tájékozódni kell, drágám.
Anna legyint.
Te ezt nem érted, drágám. Ha odajön hozzám holnap a párttitkár, és megkérdezi: na, Koós elvtárs, mit szól a francia eseményekhez, akkor nem mondhatom, hogy nem olvasok újságot.
ANNA
Lehet, hogy én nem értem. De azt mondd meg, mért nevezed tájékozódásnak, ami senkit sem érdekel?
Julika bejön. Kezében tálca, azon csészék, kávéskanna. Senki se figyel rá. Kitölti a kávét, s odaviszi mindegyikhez. Elveszik a csészét, de fel sem néznek az újságból, illetve a horgolásról. Julika leteszi a tálcát, felegyenesedik, nézi őket. Egyszerre zokogni kezd.
KOÓS
Ezzel meg mi történt?
ANNA
Ha én azt mondom, hogy bolond, akkor bolond. Ilyen már hetek óta. Ha szólok hozzá, rám se néz, csak bólint vagy a fejét rázza. Mint egy királykisasszony, akinek elveszett a koronája.
KOÓS
Nézd meg azért, mi baja.
ANNA
Menj csak. A feleséged.
Kálmán kimegy.
Ebből nekem elegem van. Nem tűröm, hogy így viselkedjenek velem.
KOÓS
Nyugodj meg, drágám.
ANNA
Mért nyugodjak meg? Legalább azt tudnám, mért neki áll feljebb? Ki ő, mi ő? Azt a vacak egyetemet se tudta befejezni. Most, amikor minden bugrisnak utánadobják a diplomát. Erre olyan büszke? Vagy arra, hogy még a gyerekét se tudta megszülni?
KOÓS
Nem tudta kihordani szegény.
ANNA
Ha legalább meghúzná magát. De nem, még ő vág fancsali képet. Amikor először itt járt, azt hittem, háromig se tud számolni.
Kopognak, Julika belép.
Isten hozott, drágám. Mutasd magad. Bizony jó, hogy telefonáltál, meg se ismertelek volna. Mikor is láttalak utoljára? Hat éve? Vagy hét? Negyvenháromban?
JULIKA
Éppen hat éve. Negyvenháromban.
ANNA
A férjemet még nem is ismered. A Bíró Kati kislánya. Látod, drágám, milyen vagyok. Meg is feledkezem róla, hogy szegény édesanyád… Úgy szerettem volna elmenni a temetésére. De ki tud a mai világban utazgatni? De ülj már le, kislányom.
ANNA
Mit csinálsz Pesten?
JULIKA
Beiratkoztam a bölcsészetre. Tetszik tudni, otthon eladtam mindent, a lakást, a bútorokat. A nagybátyám szerzett helyet egy kollégiumban. Így elég lesz a pénz, amíg befejezem az egyetemet.
ANNA
Kollégiumban? Más megoldást nem találtál?
ANNA
Én még a fiamat se engedném ma kollégiumba. Úrilány vagy. Vigyáznod kell a jó híredre.
JULIKA
Azt tetszik gondolni, olyan rossz a kollégiumban?
KOÓS
De, drágám, a mai lányokat másképp nevelik már.
KOÓS
Talán nem árt, ha egy kis önállóságra nevelik őket.
ANNA
Engem úgy neveltek, hogy tizennyolc éves koromban se mehettem sétálni a főnökasszony engedélye nélkül. És mégis elég önálló vagyok, nem? Ez a nagy önállóság csak arra jó, hogy könnyebben elcsavarhassák a lányok fejét.
ANNA
Remélem is. De szegény édesanyád nem örülne, ha tudná, hogy kollégiumban laksz. Mindenféle parasztlányok között. Sok a paraszt, ugye?
JULIKA
Nem tudom. Még csak két napja lakom ott.
ANNA
Hallgass az idősebbre, kislányom. Hagyd ott azt a kollégiumot.
JULIKA
De hát mit csináljak? Az albérletet nem tudom megfizetni.
ANNA
Mért kell neked mindenáron egyetemre járnod?
JULIKA
Szeretek tanulni. És különben is, mit érek az érettségimmel?
ANNA
Látod, drágám. Az érettségi nem ér semmit. De hat elemivel miniszter lehet valaki. Mért nem mész férjhez?
JULIKA
Talán még korai lenne. Különben is, nem udvarol nekem senki.
KOÓS
Nana! Egy ilyen csinos kislánynak.
ANNA
Pedig még hozományod is van.
JULIKA
Mire kifizettem az adósságokat, a temetést, nem sok maradt. Úgy tizenötezer forint.
ANNA
Az is szép pénz a mai világban. Gondolkozz azon, amit mondtam. Hidd el, csak a javadat akarom. Szegény édesanyád a legkedvesebb barátnőm volt a zárdában.
JULIKA
Még a halála előtt is a lelkemre kötötte, ha Pestre jövök, Anna nénit okvetlen látogassam meg.
Kálmán belép.
ANNA
Julika egy kedves, régi barátnőm kislánya. Most iratkozott be az egyetemre. Ő meg a fiam.
JULIKA
Bölcsész vagyok. Magyar–történelem.
KOÓS
Mondja, kedves, mért iratkozott a bölcsészetre? Az ilyen lateiner pályáknak ma nincs jövőjük. A műszakiakat, azokat még megfizetik valahogy.
JULIKA
A bácsinak mi a foglalkozása?
KOÓS
Mérnök vagyok. De nem bácsi.
JULIKA
Ne tessék haragudni.
ANNA
Csak szólítsd nyugodtan bácsinak. Egy ilyen öregember szokja meg.
KÁLMÁN
De miért ment bölcsésznek?
JULIKA
Nem is tudom. A számokkal mindig hadilábon álltam. És a fizikát se szerettem. De tanítani szép lehet. És jobban ráérek háztartást vezetni. Majd ha férjhez megyek.
ANNA
Látod, ez helyes. Ezt nem értik meg manapság. Mert nem minden munka való nőnek. Ha egy lány mindenáron egyetemre akar járni, legyen tanár vagy gyógyszerész. Vagy esetleg orvos. De mérnök? Ez csak olyan mai divat. És jól mondod, az első, hogy jó feleség és anya legyél.
JULIKA
Ne tessék haragudni, sajnos mennem kell. Hétkor szeminárium van.
ANNA
Ez is jellemző. És mondd, fiúk is laknak a kollégiumban?
JULIKA
Csak lányok. Fiúknak be se szabad jönni. Ez a szabály.
ANNA
Szabály. Kérdés, hogy betartják-e. Hát, kislányom, gyere el, amikor csak kedved van. Én mindig itthon vagyok. De ha ilyentájt jössz, jobb szórakoztatód is akad.
Kálmán kinyitja az ajtót Julika előtt. Kimennek.
ANNA
Azt tudom, hogy erre van szemed. De nemcsak csinos, jól nevelt is. Úrilány. Látszik, hogy nem Pesten nőtt fel. Nem festi magát. Szerény. Hallgat az ember szavára. Helyes kislány, valóban…
Kálmán szobája. Julika a heverőn zokog. Kálmán tehetetlenül áll mellette.
KÁLMÁN
Mondd meg legalább, mi bajod?
Julika sír.
Julika!
Julika felül, megtörli a szemét. Kálmán feléje nyúl.
JULIKA
Hagyj. Már nem sírok.
JULIKA
Semmi. Megint sírni kezd, de erőt vesz magán. Elmegyek innen.
JULIKA
Elmegyek. Nem bírom tovább.
JULIKA
Ezt az életet. Az anyádat.
KÁLMÁN
Hogy beszélsz a mamáról?
JULIKA
Az apádat sem. Téged sem. Az egész családot. Maradjatok magatoknak. Én úgysem tartozom hozzátok.
JULIKA
Igen. A feleséged. A tied. A tulajdonod. Mint ez az asztal. Holtomiglan-holtodiglan. De holtomiglan idegen legyek köztetek? Ha vendégek jönnek, azt mondják: menjünk át Kálmán szobájába. És az anyád: tedd rendbe Kálmán szekrényét. És te is: hozd ide a tintát az íróasztalomról. Mi közöm nekem ehhez a lakáshoz? Ezekhez a bútorokhoz? Mi közöm hozzátok?
JULIKA
Amíg azt hittem, te is az enyém vagy, nemcsak én a tiéd, addig mindent elviseltem. De most már tudom, hogy sose szerettél.
KÁLMÁN
Milyen levél? Mért turkálsz a holmijaim között?
JULIKA
És ha turkálnék? A feleséged vagyok; ami a tiéd, az az enyém is, nem? De nem turkáltam. Te mondtad, keressem meg a múlt havi villanyszámlát. És ott, a bal fiókban, az iratok és számlák közt találtam.
KÁLMÁN
Nem is tudtam, hogy megvan.
JULIKA
Mindig azt hittem, hozzám tartozol, csak nem tudod kimutatni az érzelmeidet. Istenem, miért is vak az ember, ha szeret valakit. Néha megsimogattad a fejemet, és ha elmentél itthonról, megcsókoltál. Azt hittem, szeretsz. De nem igaz. Nemcsak így tudsz szeretni. Most már tudom. Ebből a levélből tudom.
KÁLMÁN
Azért akarsz elhagyni, mert valamikor, amikor még nem is ismertelek, szerettem valakit?
JULIKA
Nem azért, mert szeretted. Hanem mert engem sose szerettél. Szeretted?
KÁLMÁN
Szerettem? Olvassa a levelet. 1943. október 18-a. Tegnap múlt egy hete, hogy először találkoztunk…
Park. Éva egy padon ül és olvas. Kálmán, ahogy közeledik feléje, egyre ruganyosabban lépdel. Tíz évet fiatalodik. Elsétál a pad előtt. Lopva Évára sandít. Néhány lépés után visszafordul, s most már egészen lassan megy el a lány előtt. Éva is felpillant a könyvből, utánanéz. Ez többször megismétlődik. A lány meglöki a táskáját; minden kiborul belőle. Kálmán odasiet.
ÉVA
Köszönöm, hagyja csak.
KÁLMÁN
Ha megengedi, segítek.
KÁLMÁN
Nem zavarja, ha leülök?
KÁLMÁN
És ha a magáé lenne? Akkor is megengedné?
KÁLMÁN
Miért? Nem látszom eléggé bizalomgerjesztőnek?
ÉVA
Gondolja, minden bizalomgerjesztő embernek megengedném, hogy mellém üljön?
KÁLMÁN
Remélem, nem. De bocsásson meg, még be se mutatkoztam. Koós Kálmán szigorló mérnök.
KÁLMÁN
Jár nekem valami jutalom? Látja, pedig ezért szeretnék valami jutalmat kérni.
ÉVA
Maga kissé telhetetlen.
KÁLMÁN
Akkor engedje meg, hogy másképp fejezzem ki magam. Nem jutalmat, hanem kegyet kérek, úrnőm.
ÉVA
Ez mindjárt másképp hangzik. Halljam a kívánságát, nemes lovag.
KÁLMÁN
Amikor felszedtem a földről a táskája tartalmát, egy fényképtartó akadt a kezembe. Azt szeretném megnézni, ha megengedi.
ÉVA
Különben is, mit látna benne? Egy csomó ismeretlen embert. Meg engem, több példányban.
ÉVA
Nem vagyok elegendő így, életnagyságban?
ÉVA
Látja, lehetne kissé udvariasabb is, kedves lovag. Különben is helyesebb lenne, ha olyasmiről beszélnénk, amiről két ember szokott, ha először találkoznak.
ÉVA
Ne legyen olyan lusta. Törje egy kicsit a fejét.
KÁLMÁN
Megvan. Szabad megkérdeznem, mit olvas, kisasszony?
ÉVA
Így már helyes. Mutatja a könyvet.
KÁLMÁN
Schopenhauer: Szerelem, élet, halál. Érdekli önt a szerelem?
ÉVA
Érdekel. Az élet is, meg a halál is. De inkább csak úgy elméletben.
ÉVA
Mit tudok én az életről? Olyan keveset éltem. És a halál messze van.
KÁLMÁN
De a szerelem, kisasszony.
ÉVA
A szerelem. Nem tudja, hány óra?
KÁLMÁN
Megengedi, hogy elkísérjem?
KÁLMÁN
Biztosíthatom, hogy ennél jobb dolgom igazán nem lehetne.
Koósék szobája.
KOÓS
Te akartad, hogy elvegye Julikát.
ANNA
Azt hittem, hozzá való lesz. Olyan fiatal volt. És olyan engedelmesnek látszott. Gondoltam, hozzánk idomul. Hálás lesz, hogy otthagyhatja a kollégiumot. Hogy jó családba kerül. Úriemberek közé. Még mindig nem tanultam meg, hogy senkivel se szabad jót tenni. Nem érdemes. És még én beszéltem rá.
Kálmán bejön.
ANNA
Mondd, fiam, mért viselkedsz így az anyáddal?
ANNA
Mért Julikától kell megtudnom, hogy udvarolsz neki?
ANNA
Vagy talán nem mondott igazat?
ANNA
Mért ilyen egykedvűen mondod? Úgy látszik, ebben nem ütöttél az apádra. Adhatna neked néhány leckét a nőkkel való bánásmódból. Na, figyelj ide, fiam. Harmincegy éves vagy. Nem gondolod, hogy ideje lenne abbahagyni a legényéletet?
ANNA
Őszintén szólva szamár vagy. Ilyen alkalom nem lesz még egyszer az életedben. Julika csinos, házias, szófogadó – mit akarsz még?
KÁLMÁN
Igazán jól megvagyunk így hármasban.
ANNA
Azt elhiszem. De arra nem gondolsz, hogy én sem élek örökké? És akkor ki fog gondoskodni rólad?
KÁLMÁN
Mért beszélsz erről, mama?
ANNA
Mert az okos ember nemcsak a holnapra gondol, hanem a holnaputánra is. Az én koromban számolni kell már azzal, hogy egy szép napon magához vesz az Isten. És az sem jutott még eszedbe, hogy öregségemre nekem is szükségem lenne valakire?
KÁLMÁN
Itt vagyunk mi papával.
ANNA
Veletek aztán sokra megyek. Reggel elmentek, és este jöttök haza. Különösen a jóapád. És még azt képzeli, elhiszem, hogy mindig értekezleten meg szemináriumon van.
KÁLMÁN
Pedig annyi értekezlet van mostanában.
ANNA
Csak ne védd! Tudod, mennyit kellett nekem tűrnöm mellette? Még a régi jó világban is, amikor igazán szépen keresett, a pénz mindig elfolyt a kezéből. Másoknak szakácsnőjük, szobalányuk volt, én meg egy nyomorult parasztcseléddel vesződtem. Hogy neki teljék bárra meg nőkre.
ANNA
Hallgass! Te se vagy különb nála. Csak magatokkal törődtök. Most itt volna az alkalom, hogy könnyebben éljek, lenne valaki, aki segítene, te meg húzódozol.
KÁLMÁN
Azt sem tudom, hozzám jönne-e.
ANNA
Nem tudod? Hát nincs szemed? Nem veszed észre, hogy fülig beléd van habarodva?
KÁLMÁN
Annyival fiatalabb nálam.
ANNA
Annál jobb. Az a jó házasság, ahol az egyik fölényben van. Mindegy, hogy az asszony vagy a férfi. Csak legyen, aki kézben tartja a gyeplőt. Különben széthull a család. Két ember közül az egyiknek parancsolnia kell, a másiknak engedelmeskednie. Julika még fiatal, azt faragsz belőle, akit akarsz.
KÁLMÁN
De mit faragjak belőle?
ANNA
Istenem, mintha nem is az én fiam volnál. Hát nincs benned akaraterő? Ne szalaszd el ezt az alkalmat. Higgyél az anyádnak, nagyon megbánnád. És gondolj rám is.
KÁLMÁN
Jó lenne papával is beszélni.
ANNA
Apáddal? Minek? De csak beszélj, ha akarsz. És légy okos, fiam.
Gyárkapu. Kálmán be akar menni, de a portás eléje áll.
PORTÁS
Mit képzel az elvtárs, ide csak be lehet sétálni? Kit keres?
A PORTÁS
Pláne, ha a főmérnök elvtársat keresi. És ha tárgyal? Vagy lent van a műhelyben? Vagy nincs ideje fogadni az elvtársat?
A PORTÁS
A főmérnök úr fia? Ne haragudjék, kérem, csak most ismerem meg. Mi már találkoztunk. Még negyvennégyben. Losonczy vagyok. Főtanácsos a Fővárosnál.
A PORTÁS
Istenem, rég volt. Látja, kérem, ide kerültem. És ezt csak az édesapjának köszönhetem. Mert ezek, kérem, elnéznék, hogy az ember fölforduljon éhen, csak azért, mert az apja nem utcaseprő volt.
A PORTÁS
Ugyan. Ott szemben, az a lapos tetejű épület az iroda. Első emelet hat.
KÁLMÁN
Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
A PORTÁS
Ajánlom magamat.
Koós szobája. Kálmán benyit.
KOÓS
Hát te mit keresel itt?
KÁLMÁN
Beszélni szeretnék veled, papa.
KOÓS
Na, gyere, ülj le. Várj, hozok valamit. Konyakot vesz elő. Reprezentációs. Egészségedre.
KOÓS
Így mindjárt jobb. Na, beszélj.
KÁLMÁN
Beszéltem mamával.
Megszólal a telefon.
KOÓS
Pillanat. – Koós főmérnök… Mi van azzal a paddal?… Hogyhogy lerohadt?… Az istenfátokat, nem tudtok vigyázni?… Mért nekem mondod? A diszpécser mire való?… Ti vagytok hülyék, fiacskám, hogy mindennel engem zavartok… Jó, majd lemegyek… Most nem érek rá. Majd egy óra múlva. Szervusz. – Ha valami baj van a műhelyben, mindjárt hozzám rohannak. De ez téged úgysem érdekel, igaz?
KÁLMÁN
Megvonja a vállát.
KOÓS
Szép kis mérnök vagy, mondhatom. Bemész abba az intézetbe, húzol néhány vonalat, kiszámítod a függvényeket, és kész. Na, mindegy. Mit mondott az anyád?
KÁLMÁN
Hogy Julika meg én…
KOÓS
Tudom, nekem is mondta. Ez rendben van, nem?
KÁLMÁN
Miért kell nekem megnősülnöm?
KOÓS
Azt biztosan megmagyarázta az anyád. És igaza is van. Meddig akarsz még téblábolni? Egyszer megöregszünk, és akkor mégiscsak jó, ha van családunk. Szereted azt a lányt?
KÁLMÁN
Tetszik. Kedvelem.
KOÓS
Hát akkor mit akarsz? Minden nő egyforma, ha szétteszi a lábát. Tudom, a házasság azért más. A családi otthonban nemcsak hálószoba van, hanem ebédlő és szalon is. De azt hiszed, van egyáltalán jó házasság? Tudod te, mennyit tűrtem én az anyád mellett? Mert ő az oka mindennek. Mért nem jött velem, ha szórakozni volt kedvem? Hívtam én, de nem jött soha. Hát mentem egyedül. És másokkal. Aztán hallgathattam a prédikációját. De nem panaszkodom. Mi még csak megvagyunk egymással. És ha anyád valamit mond, rendszerint igaza van.
KÁLMÁN
Azt mondod te is, hogy vegyem el Julikát?
KOÓS
Mondja a teve. Csak azt mondom, hogy anyádnak igaza van. Te mit határoztál?
KOÓS
Mi van veled? Nem voltál mindig ilyen. Emlékszel Évára?
KOÓS
Még mindig nem tudtad kiverni a fejedből?
KÁLMÁN
Akkor olyan egyszerű volt minden. Nem kellett töprengeni, hogy mit tegyek. Szerettem.
KOÓS
Nagy szamár vagy, fiam. Velem is előfordult, hogy fájt, ha otthagyott valamelyik bestia. Egy hónapig, két hónapig. De hat év után? Ami nincs, azt kár siratni.
KÁLMÁN
Nem siratom. Csak az más volt.
KOÓS
Más. Fiatalabb voltál. Kölyök. Ennyi az egész. Azért csinos fruska volt.
Bár. Dzsessz. Koós leül az egyik asztalhoz.
PINCÉR
Alázatos szolgája, mérnök úr. Mint rendesen?
Éva és Kálmán betáncolnak. Nem veszik észre Koóst.
PINCÉR
Tessék parancsolni.
PINCÉR
Parancsol egy hölgyet?
KOÓS
Nem, most nem. Hanem nézze azt a fiatalembert, aki ott táncol. A fiam.
PINCÉR
Ilyen csinos fia van a mérnök úrnak? Hasonlít az édesapjához. És a hölgy is bájos.
PINCÉR
Nem szokott ide járni. Úrihölgy, látszik rajta.
A zene elhallgat, Kálmán az asztalukhoz kíséri Évát. Koós odamegy hozzájuk.
KOÓS
Jó estét, fiatalúr. Jól szórakozunk?
KÁLMÁN
Köszönöm, jól. Nem ülsz le?
KOÓS
Talán előbb bemutatnál a hölgynek?
KÁLMÁN
Jaj, bocsánat. Az apám. Gáti Éva.
KOÓS
Tudja, kisasszony, én nem vagyok irigy természetű, és ezt a kölyköt kedvelem is, hiszen a fiam, de most mégis irigylem.
KOÓS
Jaj, fiam, hogy kérdezhetsz ilyet? Kisasszony, az én tapasztalt szemem ma csodát lát.
KÁLMÁN
Hiába, papa, veled nem lehet felvenni a versenyt.
KOÓS
Ja, fiam, a gyakorlat fontos. Nem is zavarlak tovább benneteket. Csak ezt akartam megmondani a hölgynek.
KÁLMÁN
Maradj csak, mi úgyis megyünk. Főúr!
KOÓS
Hagyd csak, majd az enyémmel.
KOÓS
Csend, te taknyos. Legalább ezt az örömet hagyd meg nekem, ha már a hölgyet elviszed. Kisasszony, nagyon örültem, hogy megismertem. Remélem, még találkozunk.
Kálmán szobája.
JULIKA
Ha szeretted, mért nem vetted feleségül?
JULIKA
Kálmán, most az egyszer légy őszinte. Talán az egész életünk másképp alakul, ha őszinte lettél volna.
JULIKA
Itt éltünk egymás mellett két évig, és sohasem beszéltél erről a lányról. Akit szerettél. Hogy lehet így élni?
JULIKA
Ne ülj itt, mint egy szobor… Mi lett azzal a lánnyal?
KÁLMÁN
Meghalt. Megölték.
Kávéház.
KÁLMÁN
Az egyik asztalnál ül. Éva bejön. Már félórája várlak!
ÉVA
Szeretsz te engem, Kálmán?
KÁLMÁN
Tudod, hogy szeretlek.
ÉVA
De ha megtudsz rólam valamit. Amit eddig nem mondtam el. Akkor is szeretni fogsz?
KÁLMÁN
Mondd már, mi történt?
ÉVA
Mindjárt. Olyan nehéz. Vásárolni voltam. És amikor hazaértem, az ajtóm előtt a házparancsnok állt egy idegen férfival.
Éva lakása.
HÁZPARANCSNOK
Jó napot, kisasszony.
HÁZPARANCSNOK
A méltóságos úr meg akarja nézni a lakást.
A FŐTANÁCSOS
Aki azonos a portással. Igen, a maga lakását.
A FŐTANÁCSOS
Az az én dolgom.
HÁZPARANCSNOK
Jobb lenne, ha bemennénk. Mért itt a folyosón tárgyaljunk?
ÉVA
Kinyitja az ajtót. A főtanácsos bemegy a lakásba, a Házparancsnok visszatartja Évát. Én igazán csak a javát akarom, kisasszony.
HÁZPARANCSNOK
Ne ellenkezzék a méltóságos úrral. Nagyon befolyásos ember.
A főtanácsos visszajön hozzájuk.
HÁZPARANCSNOK
Megfelelőnek találja, méltóságos uram?
A FŐTANÁCSOS
Igen. Nagyjából megfelelő. Szükségem van erre a lakásra.
A FŐTANÁCSOS
Költözzön el. Mondtam, hogy szükségem van a lakásra. Kibombáztak.
ÉVA
Hová költözzem? Nincs senkim, aki befogadna.
A FŐTANÁCSOS
Ez a maga dolga. Nekem kell a lakás.
ÉVA
De én mit csináljak? Velem mi lesz?
A FŐTANÁCSOS
Nézze, nem akartam más hangon tárgyalni magával. Emberiességből. De ha erőszakoskodik, másképp is elintézhetjük ezt.
HÁZPARANCSNOK
Ne ellenkezzék, kisasszony.
Kávéház.
KÁLMÁN
Mért tűrted ezt? Mért nem dobtad ki?
KÁLMÁN
Beszélj! Mért tűrted?
ÉVA
A sárga csillag? Apám két nagyezüstöt kapott az első háborúban. Azért nem kell viselnem. De azért zsidó vagyok.
KÁLMÁN
Mért nem mondtad ezt eddig?
ÉVA
Mert szégyelltem. Hogy megbélyegzett vagyok. Talán büszkének kellene lennem. De nem tudok. Csak fáj. Kálmán, segíts.
KÁLMÁN
Mért nem mondtad ezt eddig?
ÉVA
Féltem. Féltem, hogy nem fogsz szeretni.
ÉVA
Az apám meghalt. Az anyám is. Csak te. Nincs senkim.
ÉVA
Minden reggel remegve olvastam az újságokat, az új rendeleteket. Hogy mikor kerül rám a sor. És minden este elbúcsúztam tőled.
ÉVA
Szeretsz? Ezek után is szeretsz?
ÉVA
Ne haragudj. Már nem sírok. Most már minden jól van. Ha szeretsz.
KÁLMÁN
Látod, csacsikám. De most gondolkozzunk. Mit tegyünk?
ÉVA
Nem tudom. A lakásból el kell jönnöm.
KÁLMÁN
Szólok papának. Neki vannak befolyásos barátai.
ÉVA
Nem! Ne tegyél semmit. Félek, érted, félek.
ÉVA
Nem! Ígérd meg, hogy nem teszel semmit.
KÁLMÁN
Akkor hozzánk költözöl.
KÁLMÁN
Beszélek velük. Bele kell egyezniük.
ÉVA
A papád olyan kedves volt.
KÁLMÁN
Beszélek velük. Még ma. Most. Nem kerülhetsz az utcára.
ÉVA
Istenem. Talán mégse olyan rosszak az emberek.
Koósék szobája.
ANNA
Rám igazán nem mondhatja senki, hogy bántottam. De a családot nem hagyom. Amíg én élek, itt nyugalom lesz. Aki megzavarja az életünket, annak nincs helye közöttünk. Még ha a menyem is. Most mért hallgatsz?
ANNA
Ne szólj közbe. Mi lett volna veletek, ha én nem vagyok? Már az ostrom alatt éhen pusztultatok volna. Ki állt sorba kenyérért, amíg ti a pincében lapítottatok? Ki hordta a sarokról a vizet?
KOÓS
Tudod jól, drágám, hogy mi nem mehettünk ki az utcára. A férfiakat mindjárt elkapták.
ANNA
Tudom. Mindent tudok. Azt is, hogy ebben a házban én vagyok az egyetlen férfi.
ANNA
Vagy te annak tartod magad?
ANNA
Persze, a macáiddal cicázni, abban férfi vagy.
KOÓS
Hogy mondhatsz ilyet?
ANNA
Legalább ne add a bankot. Vagy megsértettem a hölgyecskéidet? Miért, az a Jucika, akiért huszonnyolcban itt akartál hagyni minket, talán úriasszony volt?
KOÓS
Egyszer minden ember megtéved.
ANNA
Egyszer. Én megmondtam: kóricálhatsz, ha nem bírsz a véreddel, de akármit csinálsz, innen nem szabadulsz. Én nem válok el. A családot nem hagyom. Így volt?
Koós hallgat.
A végén mindig kiderül, hogy nekem volt igazam. Negyvennégyben is, amikor Kálmán ide akarta hozni azt a zsidó lányt, mit mondtam? Hozza csak ide. Legalább szem előtt vannak. Ügyelhetek rájuk. Különben isten tudja, mire vette volna rá azt a mamlaszt. Így meg minden úgy történt, ahogy én akartam. Igaz vagy nem?
ANNA
És ha most Julika nem fér a bőrébe, ő is megkaphatja a magáét. Nekem ne játssza a sértettet, ha jót akar. Tudom, mi következik ezután. Kálmánt fogja felpiszkálni. Ellenünk. A szülei ellen.
KOÓS
Nem olyan könnyű Kálmánt felpiszkálni.
Kálmán szobája.
KÁLMÁN
A kávéházból mindjárt hazamentem. Csak a mama volt otthon.
Anna bejön.
KÁLMÁN
Én udvarolok egy lánynak.
ANNA
Ezért vagy olyan ideges?
KÁLMÁN
Gyere, ülj le. Szeretnék valamit megbeszélni.
ANNA
Csak nem akarod elvenni feleségül?
KÁLMÁN
Arra kérlek, engedd meg, hogy ide jöjjön lakni.
KÁLMÁN
Kitették a lakásából, és nincs hová mennie. Árva. Nincs senkije.
ANNA
Mi az, hogy kitették a lakásából? Senkit sem lehet kitenni a lakásából.
KÁLMÁN
De igen, mert valakit kibombáztak, és az költözik oda.
ANNA
Beszélj már értelmesen. Hogy költözhet valaki oda, ha az a lány lakik ott? Ilyen nincs.
KÁLMÁN
Én se hittem volna. De mégis így történt.
ANNA
Kálmán, te valamit elhallgatsz az anyád elől. Mért kell annak a lánynak elköltöznie?
ANNA
Micsoda? Te egy zsidó lánynak udvarolsz?
KÁLMÁN
Nem tudtam. Csak most tudtam meg.
ANNA
Tehát eddig az orrodnál fogva vezetett. És még ide akarod hozni.
KÁLMÁN
Nem akart becsapni. Csak félt.
ANNA
Persze hogy félt. Félt, hogy egy rendes fiú szóba sem áll vele, ha megtudja, hogy zsidó. Most mért nem beszélsz? Kifogytál az érveidből?
ANNA
Gyenge magyarázat, mondhatom. Azt hittem, több eszed van.
KÁLMÁN
Tehet ő róla, hogy zsidónak született?
ANNA
Mit érdekel engem, hogy tehet vagy nem tehet. Legyen eszed, fiam. Tönkreteszed az életedet. A pályádat, a karrieredet.
ANNA
Hogy képzeled, idehozni egy sárgacsillagost?
KÁLMÁN
Nem kell csillagot viselnie. Mentesített.
ANNA
Az mindegy. Akkor is zsidó.
ANNA
Ha veled nem lehet okosan beszélni, akkor megmondom kereken: ide nem teszi be a lábát.
KÁLMÁN
Akkor elveszem feleségül.
ANNA
Mit beszélsz? Feleségül venni egy zsidó lányt? Meg vagy őrülve?
KÁLMÁN
Lehet. Talán tényleg meg vagyok őrülve. És még soha senkit nem szerettem így.
ANNA
Nem vagyok kíváncsi az ömlengéseidre. Megmondtam: ide nem teszi be a lábát.
KÁLMÁN
Akkor feleségül veszem.
Farkasszemet néznek, sokáig.
ANNA
Ha ennyire akarod, hozd ide.
ANNA
Jól van, most ne hízelegj. Inkább vésd jól az eszedbe, hogy érted mindent megteszek. De csakis érted.
KÁLMÁN
Tudtam, hogy megengeded. Te olyan jó vagy.
ANNA
Mondtam, hogy ne hízelegj. Beszélj az apáddal. Ne mondja, hogy mindig nélküle döntök.
ANNA
Hol lenne? A kávéházban.
KÁLMÁN
Megyek. És még egyszer köszönöm. Te vagy a világ legjobb mamája.
Kávéház.
A FŐTANÁCSOS
A legfontosabb, hogy helyén legyen az eszünk. Különben nem boldogulunk a mai világban.
A FŐTANÁCSOS
A múlt héten, amikor az a nagy szőnyegbombázás volt a Városmajorban, eltalálták a legénylakásomat. Kellemetlen, mi? A szállodák zsúfolva, lakást lámpással sem lehet találni. A legnagyobb bajban voltam. Akkor eszembe jutott, hogy van nekem egy jó pajtásom, a Kapitány Pista, ismered, az most házparancsnok. El is mentem hozzá, hátha tud valamit. Ő meg azt mondja erre: nézd csak, van itt egy kis zsidó lány, egy csinos garzonban. Hát aztán megdolgoztuk a rüfkét.
Kálmán bejön.
KOÓS
Téged mi szél hozott erre?
KÁLMÁN
Szeretnék veled beszélni, ha van egy kis időd.
KOÓS
Időm, az mindig van. Csak a bolondoknak meg a proliknak nincs. Ja, ti nem ismeritek egymást. A fiam – Losonczy Alfréd.
A FŐTANÁCSOS
Nekem úgyis mennem kell. A kismucusnak még meg se mondtam a jó hírt.
KOÓS
Akkor lesz öröm. Szervusz, Alfréd.
A FŐTANÁCSOS
Szervusztok. A Főtanácsos kimegy.
KÁLMÁN
Most beszéltem mamával. Megengedte, hogy Éva hozzánk költözzön.
KÁLMÁN
Akivel egyszer itt találkoztál. Még tavaly.
KOÓS
Csinos kis nő. És ezt csak úgy megbeszéltétek nélkülem. Jellemző.
KÁLMÁN
Ne haragudj, papa, de sürgős volt.
KOÓS
Ha az anyád beleegyezett, nekem mindegy. De mért költözik hozzánk?
KOÓS
Eddig hol lakott? A Ligetben?
KÁLMÁN
Tudod, papa… Éva zsidó.
KOÓS
Úgy. És az anyád beleegyezett?
KOÓS
Sose hittem volna. De hát ő tudja. És arra nem gondoltatok, hogy ez törvénysértés?
KÁLMÁN
Mért lenne az? Évának nem kell csillagot viselnie. Az apjának két nagyezüstje volt.
KOÓS
Jó, jó. De tudod, hogy van ez manapság. Holnap jön egy rendelet, és akkor fenét sem ér a két nagyezüst. Egyébként én igazán nem irigylem tőled. Kényelmes, ha a nő mindig kéznél van.
KOÓS
Jó, nem akarom megsérteni az érzelmeidet. Ennyi idős koromban még én is hittem a szerelemben.
Koósék szobája.
ANNA
Nem értem, két év alatt hogy változhatott meg ennyire. Azelőtt, ha szóltam neki, már ugrott is. Olyan volt, mint egy kezes bárány. Emlékszel, amikor megjöttek a nászútról, majd a nyakamba borult.
KOÓS
Jól állt neki az a kék ruha.
Kálmán és Julika bejönnek.
KOÓS
Nicsak, az új pár! Hallod-e, Julika, megszépültél. Jót tett neked, hogy… férjhez mentél.
ANNA
Ne ízetlenkedj, Rezső. Gyertek, üljetek le. De te, fiam, le sem sültél. Nem fürödtetek?
KOÓS
Ilyenkor nem a vízbe szoktak bújni.
ANNA
Mondtam már, hogy hallgass. És te hogy érezted magad, Julika?
JULIKA
Olyan szép volt minden. Ugye, Kálmán?
JULIKA
Fehérváron még csöpörgött az eső, de mire elértük a Balatont, kék volt minden, az ég is, a tó is. Az ablakunkból minden este láttuk, ahogy a nap elbújt a Badacsony mögé. Aztán csak a nyárfák susogtak a kertben.
ANNA
Köszönd meg Kálmánnak, hogy elvitt. Nem minden férfi ilyen gavallér. Kálmán szobáját kitakarítottam reggel. A vázába tettem virágot.
JULIKA
Nagyon köszönjük, Annus néni. Olyan jó hozzánk.
ANNA
Kálmán szereti, ha virág van a szobájában. A bútorhuzatokat ki kell mosni, arra már nem volt időm. Különben ti ki is mehettek. Az ilyen asszonyi dolgok benneteket úgysem érdekelnek.
KOÓS
Gyere, fiam. Ne mondják, hogy ki akarjuk lesni a titkaikat.
JULIKA
Megyek mindjárt én is, drágám.
Koós és Kálmán el. Kimennek.
ANNA
Hogy akarod beosztani az idődet?
JULIKA
Ó, az egyetemen rendszerint csak délelőtt van előadás. Délután meg tudok csinálni mindent. Két emberre nincs olyan sok munka.
ANNA
Azt te csak képzeled. Persze otthon, szegény jó anyáddal más volt. De ha férfi van a háznál. És Kálmán nagyon igényes.
JULIKA
Majd igyekszem, Annus néni.
ANNA
Remélem. A ruhájára nagyon kényes. A színes ingeket kétnaponként váltja, a fehéreket naponta. De jobb szereti a fehéret.
JULIKA
Mindennap más inget?
ANNA
Úri házakban így szokás. És nem szereti, ha mosónő mossa a fehérneműjét, mert vagy úgy kikeményítik, hogy dörzsöli a bőrét, vagy egyáltalán nem tesznek keményítőt a vízbe, és akkor hiába vasalod, olyan marad, mint a mosogatórongy.
JULIKA
Úgy gondoltam, a Patyolatba adjuk a szennyest.
ANNA
Hogy széttépjék? Kálmán ezt semmiképp sem engedné meg.
JULIKA
De én már mondtam neki.
ANNA
Légy szíves, bízd rám a háztartás vezetését. Ha harmincöt évig megcsináltam egyedül, ezután se fogok a férfiaktól tanácsot kérni.
JULIKA
Ne tessék haragudni, nem úgy értettem.
Kálmán bejön.
ANNA
Még nem egészen. De ha öt percre sem bírod ki a feleséged nélkül, csak maradj. Én úgyse érek rá diskurálni. Nem tudom, akkor mit vacsoráznátok.
Anna kimegy.
KÁLMÁN
Örülsz, hogy itthon vagyunk?
JULIKA
Gyere, nézzük meg a szobánkat.
Átmennek a másik szobába.
JULIKA
Kicsit furcsa, hogy ez most már az én otthonom is. Neked nem?
KÁLMÁN
Mért lenne furcsa? Tízéves korom óta ebben a szobában lakom.
JULIKA
De hogy ezentúl nem egyedül leszel?
KÁLMÁN
Megvonja a vállát.
JULIKA
Még olyan idegen minden. De az a fontos, hogy velem vagy.
Koósék szobája.
KOÓS
Tényleg megváltozott. Azelőtt kedvesebb volt hozzám.
ANNA
Az apja vére. Az volt ilyen. Mindig csak elégedetlenkedett. Nem is vitte semmire, ott poshadt meg Karcagon. De Julikáról azt hittem, hogy az anyjára üt. Olyan csendes és szerény lesz, mint szegény Kati. Amikor állapotos volt, akkor is csak rám hallgatott.
Kálmán bejön.
ANNA
Jobb is. Majd én. Rám hallgat.
Julika bejön.
JULIKA
Fáj a derekam. Talán a takarítástól. Pedig máskor meg se kottyant.
ANNA
Többet kellene pihenned. Persze délelőtt az egyetem, délután a háztartás, így nagyon nehéz.
ANNA
És mindig nehezebb lesz.
JULIKA
Csak már túl lennék rajta.
ANNA
Nem lenne okosabb, ha abbahagynád az egyetemet?
ANNA
Mért ne lehetne? Arra nem gondolsz, mit szólnak az emberek? Ki hallott már ilyet, állapotosan az egyetemre mászkálni?
JULIKA
Tavaly is született az évfolyamon az egyik lánynak kisbabája.
ANNA
Azok parasztok. De nekem kisül a szemem, hogy a menyem ilyen hassal betolat az egyetemre. Férfiak közé.
JULIKA
Ha kimaradok, elvesztek egy évet. Hogy tudom majd folytatni?
ANNA
És ha nem folytatod? Összedől a világ? Mi fontosabb neked, az egyetem vagy a gyerek?
JULIKA
A gyerek, persze. Istenem, csak már láthatnám. De az egyetem is. Olyan jó tanulni.
ANNA
Majd neveled a gyerekedet.
Julika megtántorodik.
ANNA
Mi lenne? Szédül. Nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. De mi lesz, ha egyszer majd az egyetemen leszel rosszul? Vagy az utcán?
KÁLMÁN
Azt hiszem, mamának igaza van.
JULIKA
De úgy szerettem volna tanítani.
ANNA
Hagyjuk az ábrándokat.
KÁLMÁN
És ha megszületik a kicsi, bejárhatsz megint.
ANNA
Ezen ráérünk még gondolkodni.
Julika és Kálmán kimennek.
KOÓS
Aztán nem ment vissza az egyetemre.
ANNA
Mert lusta. Hat hétig csak feküdt a koraszülés után: ahhoz persze volt esze. És azóta is: itt fáj, ott fáj.
KOÓS
Olyan ványadt még most is.
ANNA
Csak sajnáld. Engem persze nem sajnál senki. Nekem mindig talpon kellett maradnom.
Kopognak.
HÁZFELÜGYELŐ
Kezét csókolom, nagyságos asszony.
ANNA
Jó napot, Sefcsik bácsi. A lakbérért?
HÁZFELÜGYELŐ
Igenis, kérem.
ANNA
Várjon egy kicsit. Tessék.
HÁZFELÜGYELŐ
Nagyon szépen köszönöm.
HÁZFELÜGYELŐ
Ne tessék haragudni. Egy ilyen nagy házban annyi a szóbeszéd.
ANNA
Már megint a cselédről pletykálnak?
HÁZFELÜGYELŐ
Nem, dehogy.
HÁZFELÜGYELŐ
Igazán ne tessék haragudni. De már többeknek feltűnt, hogy a kisasszony, aki itt lakik, sose jön ki a lakásból.
HÁZFELÜGYELŐ
Már a házparancsnok is kérdezte, ismerem-e a kisasszonyt.
ANNA
A kisasszony a fiam ismerőse.
HÁZFELÜGYELŐ
Az más. Ha a fiatalúr ismerőse, az más. Mert tetszik tudni, a mai időkben sosem lehet tudni…
ANNA
Várjon csak, házfelügyelő úr. Húsz éve lakunk ebben a házban. Úgy gondoltuk az urammal, ebből az alkalomból, a sok figyelmességért… Pénzt ad a házfelügyelőnek.
HÁZFELÜGYELŐ
Nagyon szépen köszönöm.
ANNA
Azt nem is mondtam, hogy a kisasszony már nem lakik itt. Tegnap elköltözött. Csak még nem jelentettük ki.
HÁZFELÜGYELŐ
Értem én, nagyságos asszony. Csak tessék leküldeni a bejelentőt, majd elintézünk mindent. Csókolom a kezét. Nagyon szépen köszönöm. A nagyságos úrnak is.
A Házfelügyelő kimegy. Koós bejön.
ANNA
Ez a lány nem maradhat itt.
ANNA
Az egész ház róla beszél. Azt mondja Sefcsik, feljelentenek bennünket.
ANNA
Szerencsére a feleséged nemcsak sopánkodni tud. Sefcsiknek betömtem a száját pénzzel. De az egész házét mégsem tömhetem be.
Kálmán bejön.
ANNA
Jó, hogy jössz. Baj van.
ANNA
Évát feljelentették.
ANNA
Valaki a házból. Most volt itt Sefcsik.
KOÓS
És minket is feljelentettek, hogy zsidót rejtegetünk.
KÁLMÁN
De hisz ez nem igaz! Nincs olyan rendelet, hogy Évának csillagos házban kell laknia.
KOÓS
Mit számítanak most a rendeletek? Ha valaki egy kicsit rosszindulatú, végünk.
ANNA
Évának el kell mennie. Azonnal.
ANNA
Majd csak befogadják valahol. Mindenütt vannak jó emberek.
KÁLMÁN
Akkor én is vele megyek.
ANNA
Meg vagy őrülve? Mit szólnának a házban, ha te is eltűnnél?
KOÓS
Azonnal elvinnének minket.
KÁLMÁN
Nem hagyom magára.
ANNA
Ki mondta, hogy hagyd magára? De azért nem kell fejjel rohanni a falnak.
ANNA
Majd én. Ne félj, az anyád mindent elintéz. Rezső, küldd be a lányt! Te pedig menj a szobádba. Na, menj, menj, legalább megnyugszol. Mi, asszonyok, négyszemközt jobban megértjük egymást.
Koós és Kálmán kimegy. Éva bejön.
ANNA
Üljön le, kedvesem. Sajnos rossz hírt kell közölnöm. Kálmánt feljelentették.
ANNA
Feljelentették, hogy zsidót rejteget. Ne haragudjék, hogy így nevén nevezem a gyereket, de most nem érünk rá udvariaskodni.
ANNA
Sajnos el kell költöznie tőlünk.
ANNA
Csak van valakije, aki átmenetileg befogadja.
ANNA
Akkor is el kell mennie.
ANNA
Most ne sírjon, azzal nem segítünk semmit. Szereti a fiamat?
ANNA
Képzelje el, milyen bajba sodorhatja. Kidobják az egyetemről, becsukják, elhurcolják – az isten tudja, mi történhet vele. Ezt akarja?
ANNA
A szerelem mindig áldozatot követel. Az igazi szerelem.
ANNA
Tudja. És ő nem tétovázik. S feláldozná magát.
ANNA
Csak magán múlik. Ha megmagyarázza neki, hogy legyen okos, akkor semmi baja sem lesz.
Kálmán bejön.
ÉVA
A néni elmondott mindent. Köszönöm, hogy olyan jó voltál hozzám.
KÁLMÁN
Nincs hova menned.
ÉVA
De. Eszembe jutott egy barátnőm. Ő majd befogad.
ÉVA
Majd telefonálok. És mindennap találkozunk. Mindennap. Amikor csak akarsz. Egyszer vége lesz a háborúnak. Senkinek sem kell csillagot viselnie. És senkit sem tesznek ki a lakásából.
ÉVA
Akkor majd nem kell vidámnak tettetnem magam, ha veled vagyok, hisz mindig vidám leszek. És sose kell elválnunk. Mindig együtt leszünk, reggeltől estig.
ÉVA
Ne gyere ki velem. A kistáskám be van csomagolva. Csak a hálóingem teszem be, meg a fogkefém. Köszönöm szépen a kedvességüket. A bácsinak is. Olyan jó volt itt, hogy már azt hittem…
Éva kimegy. Koósék szobája.
KOÓS
Nem lenne jobb, ha holnap beszélnél vele? Késő van már.
ANNA
Nem. Elég volt. Julika!
Julika bejön.
Talán megkérdeznéd, mit akarok.
Julika hallgat.
Csak azt tudnám, hol tanultad ezt a modort? Nálunk biztosan nem. És szegény anyádtól sem.
JULIKA
Anyuska azt mondta mindig: az a fontos, hogy boldog légy, Julika.
ANNA
Talán itt nem vagy boldog? Más megcsókolná a kezünket, ha ilyen dolga volna.
JULIKA
Amikor idejöttem, boldog voltam. Amikor mentem az egyetemre, mindennap kiszámoltam a Múzeumkert rácsán, hogy szeret-e Kálmán. És mindennap az jött ki, hogy szeret. De most már?
ANNA
A végén kiderül, hogy mi tettük tönkre az életedet.
JULIKA
Két évig hallgattam, mert nem tudtam, mi bajom. De nem tudják, hogy maguk se boldogok? Azt is csak hazudják, hogy szeretik egymást.
ANNA
Mit gondolsz, ki vagy te itt? Cseléd! Még annak is rossz.
JULIKA
Igaz. Cseléd voltam. De jó is, hogy az voltam. Hogy idegen voltam. Én nem akarok magukhoz hasonlítani.
ANNA
Rezső, te tűröd ezt?
JULIKA
Te még nem vagy olyan, mint ők. Gyere velem, Kálmán.
JULIKA
Szeretlek. Még most is szeretlek.
ANNA
Dobd ki. Mondd meg neki, hogy takarodjék.
ANNA
Nesze! Most megkaptad. Ő hozzánk tartozik, de te nem, érted?
JULIKA
Értem. Két évig itt kellett élnem, mert nem értettem. Most már mehetek. Isten veled, Kálmán.
|