Kopogás az ajtón.
KELEMEN
Nagyon jóindulatú, hatvan év körüli, többszörös nagyapa. Ugyanabban a gyárban volt két évtizedig munkás, ahol most igazgató, így valamennyi emberét személyesen ismeri, s egy kicsit mindnyájuknak nagyapja. Tessék.
KOVÁCS
34 éves, kissé pocakosodó, ritkuló hajú, pedánsan öltözködő könyvelő. A kicsiny pocak és a ritkuló haj a hangján is érződik: modora épp olyan megfontolt, mint jelleme. Pontos értékmérője van az emberekről, s mert tudja jól, hogy ő a saját értékrendjének meglehetősen alacsony fokán áll, kissé félszeg. Jó napot, igazgató kartárs.
KELEMEN
Jó napot, Kovács kartárs.
KOVÁCS
Hivatott, igazgató kartárs.
KELEMEN
Igen. Tessék, foglaljon helyet. Dohányzik?
KOVÁCS
Köszönöm szépen, nem szoktam.
KELEMEN
Bizony, magának van igaza, Kovács kartárs. Nekem is mindig mondja a feleségem: szokj le már arról a büdös cigarettáról, Kálmán, attól kapják a tüdőrákot! De mit csináljak, ha már annyira megszoktam?
KOVÁCS
Igen, kérem, az a legrosszabb, ha az ember megszokja.
KELEMEN
De hisz csak az dohányzik, aki megszokta. Egyszóval, azért hivattam, Kovács kartárs…
KOVÁCS
Parancsoljon, igazgató kartárs.
KELEMEN
Egyszóval, azért hivattam… Na, hogy is mondjam… Ugyebár mi már öt éve dolgozunk együtt?
KOVÁCS
Igenis, igazgató kartárs.
KELEMEN
Szólítson a nevemen, Kovács kartárs. Azt jobban megszoktam. Mikor inas voltam, azt kiabálták a segédek: Hé, te, Kelemen! Később meg mindenki Kelemen szakinak szólított. Aztán még később Kelemen bácsinak. Hát nem csoda, hogy megszoktam, ugye?
KOVÁCS
Természetesen, Kelemen kartárs.
KELEMEN
No hát, egyszóval… Én az öt év alatt mindig csak jót hallottam magáról, Kovács kartárs. Igaz, a könyveléshez nem sokat értek, de a csoportvezetője meg a főkönyvelő mindig azt mondták: Kovács kartársra lehet számítani. Kovács kartárs megbízható munkaerő. Ugye, így volt, Kovács kartárs?
KOVÁCS
Hát… azt hiszem, így volt, Kelemen kartárs.
KELEMEN
No lássa! De, hogy is mondjam, egyszóval, az utóbbi időben… Nem mintha komoly panaszok lennének maga ellen, Kovács kartárs, a világért se képzelje, hogy komoly panaszok. Csak tudja, ha valaki öt éven keresztül mindig a legjobbak, a legmegbízhatóbbak közé tartozott, akkor már az apró hibák, a legeslegapróbbak is… Ugye, ért engem, Kovács kartárs?
KOVÁCS
Meg kell vallanom…
KELEMEN
Talán beszélgessünk egy kicsit, Kovács kartárs. Bizonyára gondjai vannak a magánéletében?
KOVÁCS
Hogy őszinte legyek…
KELEMEN
Mondjon csak el mindent, nyugodtan. Talán rosszak a lakásviszonyai?
KOVÁCS
Tizenöt esztendeje ugyanazon szállásadónőnél bérelek szobát, kérem szépen.
KELEMEN
Hisz akkor semmi baj! Biztos megszokták már egymást. Talán családi gondok?
KOVÁCS
Nincs családom, Kelemen kartárs.
KELEMEN
Látja, talán épp ez a baj! Meg kellene nősülnie, Kovács kartárs. Tudja maga, mennyi örömet okoznak a gyerekek, az unokák? Maga se húszéves már.
KELEMEN
Közel járhat a negyvenhez.
KOVÁCS
Harmincnégy múltam ősszel.
KELEMEN
Nocsak, ezt nem is gondoltam volna. Hisz akkor még fiatal ember. Ezt igazán nem gondoltam volna. Akkor biztos a nők. Maguknak, fiataloknak mindig a nőkkel van bajuk.
KELEMEN
Látja, hogy eltaláltam. Egészen belepirult! Nem kell ezt szégyellni, Kovács kartárs, amíg valaki legényember. Mondja csak el bátran!
KELEMEN
Rajta, bátran. Talán nem szereti az a kislány?
KELEMEN
Nekem igazán elmondhatja, Kovács kartárs! Mintha az apjának mondaná.
KOVÁCS
Tudja, Kelemen kartárs… Nem is tudom, hogyan mondjam. Tudja, van egy kislány, Klárinak hívják. Pénztáros a közértben. Ott szoktam vacsorát venni. Mert, tetszik tudni, mindig hideget vacsorázom. Klári már egy éve ott dolgozik. És azóta.
KELEMEN
Nocsak, nocsak! Egy év, az már szép idő. Azalatt megismerhették egymást. Akkor rövidesen esküvő is lesz, nem?
KOVÁCS
Nem is tudom, kérem. Mert valahogy… Tetszik tudni, Kelemen kartárs, nem lenne semmi baj, csakhogy ezek a mai lányok olyan furcsák. Én már többször mondtam Klárikának, hogy esküvő után nem kell dolgoznia, otthon maradhat, vezetheti a háztartást, de mindig azt feleli, hogy – bocsánat a kifejezésért –: fityiszt! Szerintem egy rendes lánynak nem illene azt mondani az udvarlójának, hogy – bocsánat a kifejezésért –: fityiszt!
KELEMEN
Ejnye, Kovács kartárs, hát csak nem ez a baj? Hogy a Klárika azt mondja magának: fityiszt!
KOVÁCS
Nem, kérem, ez még nem minden. Inkább csak azért mondtam el, mert jellemzőnek érzem a mai lányokra. Igen, sajnos jellemzőnek. Tudja, Kelemen kartárs, én nem is értem, pedig csak tíz évvel fiatalabb nálam, azt mondják, ez a legjobb korkülönbség, és mégis! Be kell vallanom, hogy egyáltalán nem tisztel. Pedig a jó házasság alapja a tisztelet, a kölcsönös tisztelet, ugyebár?
KOVÁCS
Ugye, kérem? És hiába figyelmeztetem, csak nevet rajtam, és azt mondja, hogy…
KOVÁCS
Meg kell mondanom őszintén, Kelemen kartárs, nem jól van ez így. Én igazán elismerem a szocializmus vívmányait, ugye, nem tételezi fel rólam az ellenkezőjét, Kelemen kartárs, de ez nem jól van így!
KOVÁCS
A lányok, Kelemen kartárs, a mai lányok! Igazán tűrhetetlen, hogy vannak manapság lányok, akik még főzni se tudnak rendesen. És olyat egyet se ismerek, aki maga végezné el a nagymosást. Inkább a Patyolatba adják a ruhát, vagy mosógépet vesznek. Pedig a háziasszonyom mindig mondja: Hiába, Kovács úr, a legjobb mégiscsak a teknő. Mert a gép megeszi a ruhát.
KOVÁCS
És képzelje el, Kelemen kartárs, egyedül járnak táncolni. És még az is előfordul, hogy megengedik a fiatalembereknek, hogy gyűrűs eljegyzés előtt – bocsánat a kifejezésért – megcsókolják őket.
KELEMEN
Nézze, Kovács kartárs, változik a világ, ma már másképp élnek az emberek. A lányok is.
KOVÁCS
Ez az, kérem, épp ez a baj! Hogy másképp élnek. Én elismerem a szocializmus vívmányait, senki sem mondhatja, hogy nem ismerem el, hisz nincs nekem semmi bajom, van állásom, lakásom, négy pár cipőm van, bizony, Kelemen kartárs, de ez baj, nagyon nagy baj. Nem jól van ez így, kérem.
KELEMEN
Úgy gondolja, hogy nem jól van?
KOVÁCS
Bizony, kérem. Hiányzik a jó erkölcs, kérem. Az erkölcs, mely ha megdől, Róma elvész s rabigába görnyed – ahogy a költő mondja.
KELEMEN
Várjon csak, Kovács kartárs. Ha jól értem, azokat az apró hibákat és pontatlanságokat, melyeket az utóbbi időben a munkájában észlelünk, az okozza, hogy nincs megelégedve az élettel?
KOVÁCS
Engem ez kihoz a sodromból, kérem. Én nyugalmat és békességet szeretnék, azért is vágyom családi fészekre. De most olykor az is előfordul, hogy nem tudok elaludni, és későn ébredek, pedig én sosem késtem el, még az iskolából sem. És higgye el, Kelemen kartárs, az étel sem ízlik, még az se, amit vasárnap a háziasszonyom főz, múltkor is szilvás gombóc volt ebédre, az a kedvencem, tizenhét gombóc a szokásos adagom, és múlt vasárnap alig tudtam legyűrni, inkább csak azért ettem meg, nehogy megsértsem a háziasszonyomat…
KELEMEN
Egy pillanat! Hagyjuk most a szilvás gombócot, Kovács kartárs. Magának tehát nem tetszik az élet?
KOVÁCS
De Kelemen kartárs! Én ezt nem mondtam. Csak az erkölcsök…
KELEMEN
Jól van, Kovács kartárs, csak az erkölcsök. De ha annyira nem tetszenek magának az erkölcsök, hogy az egész életét felkavarják, akkor mégiscsak kellene tenni valamit, nem gondolja?
KELEMEN
Mondja csak, Kovács kartárs, szokott maga kiküldetésbe menni?
KOVÁCS
Igen, kérem, a telephelyek nyilvántartását ellenőrzöm.
KELEMEN
No, jól van. Hát akkor, kedves Kovács kartárs, elküldjük kiküldetésbe Pengővásárhelyre.
KELEMEN
Pengővásárhelyre.
KOVÁCS
De hisz ott nincs telephelyünk!
KELEMEN
Az nem baj. Várjon, mindjárt megnézem a menetrendet. Holnap reggel hat óra ötvenkor indul a gyors Pengővásárhelyre. Nem fog elaludni?
KOVÁCS
A világért sem, Kelemen kartárs!
KELEMEN
Hát jó utat, sok szerencsét. A kiküldetési rendelvényt majd megkapja a titkárságon. Minden jót, Kovács kartárs, sok szerencsét!
Vonatzakatolás, amely lassan elhal.
KALAUZ
Pengővásárhely, feltételes megálló!
KOVÁCS
Tessék várni, kérem, még le se szálltam!
KALAUZ
Igyekezzünk, igyekezzünk, egyetlen utas miatt nem állhat ennyi ideig a vonat!
KOVÁCS
De tessék várni, még a kisbőröndöm!…
Sípszó, a vonat elindul.
KELLER
Alázatos szolgája, van szerencsém üdvözölni uraságodat Pengővásárhelyen.
KOVÁCS
Jó napot kívánok. Kovács vagyok.
KELLER
Van szerencsém. Keller tanácsjegyző. A polgármester úr szeretettel üdvözli önt városunkban, és kéri, keresse fel hivatalában.
KOVÁCS
Hogyan tetszik mondani?
KELLER
A polgármester úr gépkocsija természetesen a rendelkezésére áll. Erre parancsoljon, kérem, erre. Az a fekete gépkocsi.
KELLER
Igen, kérem, nem nehéz megtalálni, ugyebár, hisz csak egyetlen gépkocsi parkol az állomáson. Egyelőre még kevés az autónk, de a perspektíváink, kérem tisztelettel, a perspektíváink…. Á, csókolom a kis kacsóját, Klárissz kisasszony!
KLÁRISSZ
Jó napot, Keller úr.
KOVÁCS
Ha nem haragszik, kedves Keller úr, ki volt ez a lány?
KELLER
A hölgy? Kende Klárissz. Príma família! Kitűnő család!
KOVÁCS
Tetszik tudni, csak azért kérdeztem, mert ismerek valakit. Egy másik lányt. Őt Klárikának hívják, tetszik tudni. Igazán azt hittem, ő az! Annyira hasonlít hozzá, de annyira…
KELLER
Előfordul, kérem. Valahol azt olvastam, hogy minden emberből két példány van. Az egyik az igazi, a másik nem. Ezért kell annyira vigyázni a házasságnál. Mert ha az ember nem az igazit választja, akkor ugyebár… Szellemes elmélet, nemde?
KOVÁCS
Mindenesetre érdekes.
KELLER
No, tessék parancsolni, itt a kocsi.
Ajtó nyílik, majd csapódik, a gépkocsi motorja hallatszik, majd lassan elhalkul.
KARLÓCZY
Zömök, jó kondícióban lévő úriember. Abban a korban van, amikor a magukra adó férfiak már engedik kicsillanni a festék alól őszülő halántékukat. A hangja is olyan vaskos, mint a nyaka. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Kócsvai Karlóczy Kamilló, Pengővásárhely szabad város polgármestere. Örömmel üdvözlöm önt városunk vezetői és lakosai nevében megérkezése alkalmából. Különben: nyilván én vagyok az idősebb, kedves öcsém. Szólíts csak Kamill bátyádnak. Szervusz.
KOVÁCS
Igenis, kérem. Kovács vagyok, Kovács Károly.
KARLÓCZY
Szép név, jó magyar név, kedves öcsém. Prédikátumod is van?
KOVÁCS
Micsodám, kérem szépen?
KARLÓCZY
Előneved, kedves öcsém.
KOVÁCS
Nincs, kérem tisztelettel. Kovács vagyok. Kovács.
KARLÓCZY
Hát, nem tesz semmit. Sóhajtva. Elmúltak már azok a szép idők, mikor még adhattunk az ilyesmire. Parancsolj, foglalj helyet, kedves öcsém. A berendezésünk még nem a legfényesebb, de a perspektíváink, a perspektíváink…
KOVÁCS
Igen, ezt Keller úr is mondta.
KARLÓCZY
Persze hogy mondta. Tőlem tanulta. Mást se tud mondani, csak amit tőlem tanult. De hát mit várhatunk egy Kellertől… Akkor essünk túl a formaságokon. Szabad érdeklődnöm, mi volt a foglalkozásod odaát?
KOVÁCS
Könyvelő, kérem szépen.
KARLÓCZY
Úgy, könyvelő. No nem baj. Szép szakma, jó szakma. Igaz, kicsit kevés a segély, de abból is meg lehet élni.
KARLÓCZY
Persze, te még nem ismered városunk életét, kedves öcsém. Örömmel közölhetem veled, hogy barátaink és szövetségeseink jóvoltából szabad városunk minden polgára segélyben részesül. Persze csak átmenetileg, amíg rendbe nem jönnek a dolgok, hisz érted, ugye? Mi itt voltaképp a Nyugat előretolt bástyája vagyunk, kedves öcsém. Nehéz sors, kemény sors.
KOVÁCS
És dolgozni, kérem, dolgozni nem lehet?
KARLÓCZY
Ugyan, kedves öcsém. Szabad városunk falai között él – várj csak, megmondom neked pontosan – 98 bankár, 117 gyáros, 59 nagykereskedő, 211 földbirtokos, 44 tábornok – hogy csak a fontosabbakat említsem. Hát hogyan tudnánk ennyi embert megfelelő munkához juttatni?
KOVÁCS
Bizony, ez nehéz lehet, kérem.
KARLÓCZY
Persze vannak, akik mindenre kaphatók. Még dolgozni is hajlandók egy kis pénzért. Tulajdonképpen szerencse, hisz némely munkát mégiscsak el kell végezni; mégse várhatjuk szövetségeseinktől, hogy a csatornát is kitisztítsák helyettünk. De azért elszomorító, ha egy cégvezető utcát söpör, nemde, kedves öcsém?
KARLÓCZY
Akadnak olyanok is, akiknek sikerült egy kis tőkét átmenteniük. De hát ez kevés, nagyon kevés. Apropó, erről jut eszembe, te hoztál magaddal valamit? Aranyat, valutát, ékszert?
KOVÁCS
Sajnos csak ez a két bőröndöm van.
KARLÓCZY
Két bőrönd, nagyszerű! Akkor ruhasegélyt nem kell kiutalnom a részedre, kedves öcsém. Marad tehát a rendes havi ellátmány. Persze magától értetődik, neked nem folyósíthatunk annyit, mint mondjuk egy földbirtokosnak. Ez ugyebár sértené az igazságosság elvét. Remélem, egyetértesz?
KARLÓCZY
Nagyon örülök, hogy egyetértesz. Egyszóval: leteszed a vizsgát, és akkor semmi akadálya, hogy számodra is folyósítsuk a segélyt.
KARLÓCZY
Az úriembervizsgát. Elvégre mindenféle jöttmentnek nem folyósíthatunk támogatást. Ez neked természetesen nem jelent majd problémát, hiszen a könyvelők mégiscsak lateinerek. Éppen csak a formaságok kedvéért, mert a segélyfolyósító bizottság megköveteli.
KOVÁCS
És ez a vizsga, ez hol és hogyan, kérem?
KARLÓCZY
Ó, erre van egy állandó bizottságunk, kedves öcsém. Városunk legtiszteletreméltóbb polgáraiból. Az elnöke Kendéné, Kende Kornélné. Kitűnő úriasszony, a város lelke!
KOVÁCS
Nincs ennek a hölgynek egy Klárissz nevű leánya?
KARLÓCZY
Úgy látom, nagy selyma vagy, öcsém! Alig egy órája érkeztél, és máris… Ó, a kis Klárissz! Kitűnő parti. Nagy segélyt kapnak. De ha már itt tartunk, azt ajánlom, vizitelj le Kendénénél a vizsga előtt. Hiszen érted, ugye?
KARLÓCZY
És még egyszer: fel a fejjel, kedves öcsém! Előtted az élet, a lehetőségeid korlátlanok, és a perspektíváid, a perspektíváid…
Egy falióra ötöt üt.
KENDÉNÉ
Jól termett, délceg, középkorú hölgy, festett, de igen diszkréten eredeti színére festett hajjal. Örülök, hogy ilyen pontos, Kovács úr. A pontosság a fejedelmek erénye, mondja a bölcs. Egyébként is örülünk a látogatásának. Minden új embernek örülünk.
KOVÁCS
Igazán megtisztelő.
KENDÉNÉ
A polgármester úr már értesített, hogy jövő hétre hívjam össze a vizsgabizottságot.
KOVÁCS
Igazán sajnálom, ha alkalmatlanságot okozok.
KENDÉNÉ
Ach, mein Gott, szóra sem érdemes, Kovács úr. A kötelesség mindennél előbbre való. No de hagyjuk a hivatalos ügyeket. Nem tud valami jó pletykát odaátról?
KENDÉNÉ
Mondja, Kovács úr, igaz az, hogy Pesten a lányok még főzni se tudnak?
KOVÁCS
Bizony, kérem, előfordul.
KENDÉNÉ
Ach, mein Gott im Himmel, még elképzelni is szörnyű. Ha ezt a lányom hallaná! Mert nekem már nagy gyermekeim vannak, ugye el se hinné, Kovács úr?
KOVÁCS
A kisasszonyt volt szerencsém látni az állomáson, amikor megérkeztem.
KENDÉNÉ
Wirklich? Ugye, milyen angyali? Különben már itt kellene lenniük. A fiam vitte sétálni a korzóra. Tudja, Kovács úr, nem szívesen engedem Klárisszt egyedül az utcára. A zárdából is csak a kedvesnővérek felügyeletével mehetett sétálni, s úgy megszokta a drágám, hogy talán el is tévedne ebben a forgatagban.
Nyílik az ajtó.
KENDÉNÉ
Ach, meine Kinder! Gyertek csak, hadd mutassam be nektek Kovács urat. Nemrég érkezett városunkba. Klárissz, a leányom, Kurt, a fiam. Ugye, milyen nagy gyerekek?
KLÁRISSZ
Ellentétben a szüleivel, karcsú és sápadt, bár ez a sápadtság inkább a különböző krémek eredménye. Jó napot, Kovács úr.
KURT
Legjellemzőbb vonása hülyegyerek frizurája. Az egész fiatalember olyan, mint a frizurája. Szia, öreg!
KOVÁCS
Kovács vagyok, kérem. Kovács Károly.
KURT
Na és? Hát csaó! Mennem kell átöltözni.
KENDÉNÉ
Már megint elmész, Kurt?
KURT
De mutti, hisz tudod jól, ma van Gyerőffy Zsuzsáék garden partyja.
KENDÉNÉ
Tudom én, hogy a fiatalságnak szórakozni kell. Menj, drágám, mulass jól.
KENDÉNÉ
Ugye, milyen aranyos gyerek, Kovács úr? Wie süss! Olyan fiatalos, még én sem hiszem el, hogy elmúlt huszonhárom éves.
KENDÉNÉ
Képzeld el, Klárissz, Kovács úr azt meséli, Pesten egyetlen lány se tud főzni.
KENDÉNÉ
Látja, Kovács úr, ugye megmondtam, hogy megdöbben majd Klárissz. Meséld el, kislányom, merre jártatok.
KLÁRISSZ
Először végigsétáltunk a korzón, találkoztunk Immaculata nővérrel, Pongrácz Bessyvel és a Zsellyei lányokkal, aztán benéztem egy imára a karmelitákhoz, addig Kurt bement a Texasba, és utána már jöttünk is haza. Igazán nagyon szép délután volt.
KENDÉNÉ
Remélem, te nem mentél be Kurtért a Texasba?
KLÁRISSZ
Mit gondolsz, mutti! Megvártam a templomban, amíg Kurt befütyül értem.
KENDÉNÉ
Ó, ez a gyerek! Mindig ilyen mókás. De jöjjön, kedves Kovács úr, fáradjon át az ebédlőbe, bizonyára jól fog esni egy kis habos kávé…
Átkötő zene.
KOVÁCS
Nagyon szépen köszönöm az uzsonnát.
KENDÉNÉ
Egészségére, Kovács úr. Ízlett a torta?
KOVÁCS
Kitűnő volt, kérem. Igazán kitűnő!
KENDÉNÉ
Akkor elárulhatom: Klárissz sütötte.
KENDÉNÉ
Bizony! Hány tortareceptet tudsz, kislányom?
KLÁRISSZ
Negyvenhetet, mutti. És a múlt héten is tanultam egyet, Lujza nénitől, de azt még nem próbáltam ki.
KENDÉNÉ
Ki kell próbálni. A lányok legfontosabb kötelessége, hogy jól főzzenek. A jó asszony elsősorban a gyomrán keresztül fogja meg az urát. Ó, csak látná az én férjemet, Kovács úr. Rajta igazán meglátszik a felesége főztje.
KOVÁCS
El tudom képzelni, kérem szépen.
KENDÉNÉ
Talán zongoráznál nekünk egy kicsit, Klárissz? Persze csak ha érdekli Kovács urat a zene.
KOVÁCS
Ó, hogyne, természetesen, készséges örömmel.
Klárissz Beethoven Für Eliséjét játssza, pontosan, de nagyon iskolásan.
KENDÉNÉ
Ugye, milyen szépen játszik?
KOVÁCS
Gyönyörűen! Én igazán nem sokat értek a zenéhez, de ez gyönyörű. Igazán mondom, gyönyörű.
KENDÉNÉ
Hiába, Kovács úr, mondhatnak nekem, amit akarnak, egy lánynál a valláserkölcsi nevelés a legfontosabb. Hol tanult volna meg Klárissz zongorázni, ha nem a kedvesnővérekhez jár gimnáziumba? Mondja meg, Kovács úr, hol?
KOVÁCS
Igazán nem tudom, kérem…
A zongora elhallgat, Kovács lelkesen tapsol.
Engedje meg, kisasszony, hogy gratuláljak. Igazán gyönyörű volt.
KLÁRISSZ
Ó, Kovács úr, ne hízelegjen…
KOVÁCS
De igazán, Klárissz kisasszony, tiszta szívemből mondom.
KENDÉNÉ
Talán vezesd ki Kovács urat a teraszra, kislányom. Mutasd meg neki, milyen szép a mi városunk.
KLÁRISSZ
Igenis, mutti. Tessék, Kovács úr, erre. Az a kettős torony a kármeliták temploma. Mellette az emeletes épület a tőzsde. Egyelőre még nem nyitották meg, de már felépült. Attól jobbra van a Kaszinó, de az nem látszik, mert a sztriptízpalota eltakarja.
KOVÁCS
És az a szép árkádos épület?
KLÁRISSZ
Ott jobbra? A Földbirtokosok Klubja.
KOVÁCS
Igazán szép város.
KLÁRISSZ
Örülök, hogy tetszik, Kovács úr.
KOVÁCS
Istenem, megint elmúlt egy nap. Szinte el se hiszem, hogy már harmadik napja vagyok ebben a városban.
KLÁRISSZ
Bizony, hamar eltelik egy nap.
KOVÁCS
Ha szabad megkérdeznem, Klárissz kisasszony, mivel tölti a napjait?
KLÁRISSZ
Ó, Kovács úr, el sem hinné, mennyi munka akad a háztartásban. Délelőtt ügyelni kell a szakácsnéra, délután mindig akad valami kézimunka: hímzés, horgolás. És mindennap egy órát gyakorolok. Immaculata nővér a lelkemre kötötte, hogy a zongorázást semmiképp se hanyagoljam el.
KOVÁCS
Nem is szabad, Klárissz kisasszony.
KLÁRISSZ
Így aztán gyorsan eltelik egy nap. Ugye, milyen érdekes az élet?
KOVÁCS
Valóban, Klárissz kisasszony, nagyon érdekes. Igazán nagyon érdekes.
Halkan megszólal a Für Elise, amely az egész következő jelenetet aláfesti.
KOVÁCS
Milyen szép ez az este, Klárissz kisasszony.
KLÁRISSZ
Valóban, Kovács úr, nagyon szép.
KOVÁCS
Emlékszik, pontosan ma négy hete találkoztunk először. Uzsonna után a Für Elisét játszotta, aztán volt olyan kedves megmutatni a teraszról a város nevezetességeit.
KLÁRISSZ
Ó, Kovács úr, ennyire pontosan emlékszik?
KOVÁCS
Hát lehet erre nem emlékezni? Azt hiszi, valaha is elfeledhetem ezt a napot?
KOVÁCS
Talán túlságosan vakmerő tőlem, hogy erről beszélek, de úgy érzem, nem hallgathatok tovább. Ez a mai este… A holdfény… A hattyúk a tavon…
KLÁRISSZ
Valóban, Kovács úr, városunk nagy gondot fordít a városi tó karbantartására. Még a mostani, átmenetileg nehéz időkben is mindig gondoskodnak a városi hattyúk etetéséről.
KOVÁCS
Bocsásson meg, Klárissz kisasszony, de a hattyúkról mindig maga jut az eszembe. Azok is olyan karcsúk, olyan fehérek, olyan tiszták.
KLÁRISSZ
Jaj, Kovács úr, nem szabad így beszélnie.
KOVÁCS
Esedezve kérem, hallgassa meg egy igaz szív őszinte sóhaját. Tudom, hogy senki és semmi vagyok magához képest, és nem kínálhatok mást, csak a szívemet. De ha ez elég…
KLÁRISSZ
Azt hiszem, Kovács úr, mennünk kell.
KLÁRISSZ
Hiszen alig ismerem magát.
KOVÁCS
Ne mondja ezt, Klárissz kisasszony! Nekem úgy tűnik, mintha már évek óta ismernénk egymást!
KLÁRISSZ
És még a vizsgát se tette le, Kovács úr.
KOVÁCS
Tehát csak a vizsga…
KLÁRISSZ
Vizsgázzék jól, Kovács úr.
KOVÁCS
Ó, Klárissz kisasszony, attól félek, megreped a szívem a boldogságtól! Talán szabadna kérnem, hogy ezentúl Károlynak szólítson…
KLÁRISSZ
Nem, Kovács úr, ez lehetetlen. Talán majd a vizsga után.
A Für Elise elhallgat.
KENDÉNÉ
Amint leányomtól értesültem, kedves Kovács úr, önnek, hogy úgy mondjam, szándékai vannak Klárisszal.
KOVÁCS
Igenis, kérem szépen. A legtisztességesebb szándékaim.
KENDÉNÉ
Nézze, Kovács úr, semmi okom, hogy titkoljam: ön kétségtelenül szimpatikus nekem.
KENDÉNÉ
Kétségtelenül szimpatikus nekem, de ez még nem ok, hogy egy ilyen kérdésben elhamarkodottan nyilatkozzam. Ugye, nem ért félre? A viselkedése kétségtelenül megnyerő, a modora is, és úgy hiszem, az elvei is. Ez különösen megnyugtató, ha figyelembe vesszük a mai fiatalság… hm… hogy úgy mondjam: kissé fesztelen erkölcseit. De mégis kissé korai ez szándék. Hisz még a vizsgát sem tette le, Kovács úr.
KOVÁCS
De, kérem szépen, én igazán szeretnék levizsgázni.
KENDÉNÉ
Tudom, tudom, nem magán múlt, hogy eddig nem került rá sor, hanem az egyik bizottsági tagunk betegségén, de a szabályokat be kell tartani, ugye, ezt ön is megérti?
KOVÁCS
Igen, kérem szépen, hogyne.
KENDÉNÉ
Várjuk meg a vizsgát, jó? Nem akarom felelőtlenül biztatni, de úgy hiszem, önnek nem jelent majd semmi nehézséget a sikeres vizsgázás. Hisz amit ott kérdezünk, azt minden úriember születése óta tudja. És ha levizsgázott…
KENDÉNÉ
Akkor esetleg beszélünk az urammal, Kovács úr…
Átkötő zene.
KENDÉNÉ
Ha az urak is úgy gondolják, megkezdjük a vizsgát. Kedves Kovács úr, a segélyfolyosító bizottság és városunk vezetőségének határozata alapján minden polgárjelöltnek három tárgyból kell vizsgát tennie: valláserkölcsből, illemtanból és általános műveltségből. Talán lesz szíves feltenni a kérdéseit, Korondi kanonok úr.
KORONDI
Hát, kedves Kovács úr, először is legyen szíves, mondja meg nekem, milyen törvény vonatkozik a vasárnapokra?
KORONDI
Igen, a vasárnapokra. Az Úr megszentelt ünnepeire.
KOVÁCS
Vasárnap… Tudom már! Vasárnap nem szabad dolgozni! A Munka Törvénykönyve előírja, hogy minden hat munkanap után fizetett szünnap jár.
KORONDI
Csaknem jól felelt, Kovács úr. Csaknem jól. Isten ünnepét valóban pihenéssel kell megszentelni. De vajon ez a legfontosabb?
KENDÉNÉ
Hová mennek az emberek vasárnap, Kovács úr?
KOVÁCS
Meccsre. Meg moziba. És színházba.
KENDÉNÉ
Persze ez igaz. De hová mennek délelőtt? Hová mennek vasárnap délelőtt a hívek, Kovács úr?
KOVÁCS
Tudom! Délelőtt a hívek templomba mennek.
KORONDI
Igazán kitűnően felelt, Kovács úr. Még csak egyetlenegy, egészen gyakorlati kérdés. Mondja meg, legyen szíves, hová jut a kisdedek lelke, akik a szent keresztség felvétele előtt halnak meg?
KORONDI
Nos, Kovács úr? Hová jut a kisdedek lelke? A mennyországba?
KORONDI
Ez igazán egyszerű kérdés, Kovács úr. Gondolkozzék csak nyugodtan. A legegyszerűbb logika rávezeti a válaszra. Nos, hová jut a kisdedek lelke? A pokolba?
KORONDI
Ha sem a mennyországba, sem a pokolba, Kovács úr, akkor hová?
KORONDI
Úgy bizony. Nagyon helyes. Természetesen a tisztítótűzbe.
KENDÉNÉ
Karácsony úr, ha megkérhetem.
KARÁCSONY
Első kérdésem: Ha belép egy üzletbe, és ott három ismerős hölgy tartózkodik, akik közül az egyik hetvenéves, a másik ötven, de egy tábornok özvegye, jól jegyezze meg, kérem, egy tábornok özvegye, a harmadik pedig harminc, melyiknek köszön először?
KARÁCSONY
Hm. Talán megfigyelte, hogy csak egyetlen hölgynél emeltem ki a társadalmi rangját. Nem véletlenül. Ezzel azt akartam hangsúlyozni, hogy ez a hölgy társadalmilag felette áll a többieknek. Tehát, Kovács úr, melyiknek köszönne először?
KOVÁCS
Én, kérem a legidősebbnek köszönnék.
KENDÉNÉ
Nagyon helyes, Kovács úr, hogy tiszteli a kort. Ez igazán becsülendő. De mégis figyelembe kell venni a társadalmi rangot is, ugye? No, de semmi baj, majdnem jól felelt. Hiszen másodszor valóban a legidősebb hölgyet kellene köszöntenie. Tessék, Karácsony úr, kérdezzen.
KARÁCSONY
Második kérdésem: Ha meghívást kap egy estélyre, és a meghívó tíz órára szól, milyen ruhát ölt?
KOVÁCS
Sajnos, kérem, én csak egy ruhát hoztam magammal.
KENDÉNÉ
Persze, persze, Kovács úr, a mai nehéz helyzetben ezek a szabályok természetesen nem kezelhetőek mereven. Karácsony úr nem is úgy érti, hogy valójában mit venne fel, hanem elméletben, pusztán elméletben. Nos?
KARÁCSONY
Nagyon helyes. De milyen sötét ruhát? Frakkot vagy szmokingot?
KOVÁCS
Nekem sajnos egyik sincs, kérem.
KENDÉNÉ
Természetesen, Kovács úr, ez érthető. Ó, ismerek én földbirtokosokat is, akiknek egyetlen frakkjuk sincs. Hiába, sajnos kicsit kevés a segély, erre nem mindenkinek telik. De a perspektíváink, Kovács úr, a perspektíváink!
KENDÉNÉ
Akkor most én kérdezek öntől, Kovács úr. Megmondaná, melyik a legkedvesebb regénye?
KOVÁCS
Hát… Talán a Háború és béke.
KENDÉNÉ
A Háború és béke? Azt nem ismerem. Ki írta?
KENDÉNÉ
Ach, mein Gott, az valami orosz. Maga ilyen könyveket olvas, Kovács úr?
KARÁCSONY
Bocsásson meg, hogy közbeszólok. Az említett könyvet ugyan én sem olvastam, de úgy tudom, hogy az a Tolsztoj gróf volt.
KENDÉNÉ
Gróf? Az mindjárt más. Akkor talán a következő kérdés: szereti a zenét, Kovács úr?
KOVÁCS
Bizony, meg kell vallanom, a dzsesszt nem nagyon.
KENDÉNÉ
Helyes, nagyon helyes. Mondhatnak, amit akarnak a mai fiatalok, az igazi mégiscsak a komoly zene. Strauss, Lehár, Kálmán Imre…
KARÁCSONY
Szabad legyen tisztelettel megjegyeznem, hogy ezen halhatatlanok mellett azért a szép magyar nóták is…
KENDÉNÉ
No persze, természetesen, a szép magyar nóták is. Talán be is fejezhetjük. Van még kérdésük az uraknak?
KENDÉNÉ
Akkor a bizottság nevében ünnepélyesen kijelenthetem: Kovács Károly úr a mai naptól kezdve úriembernek tekintendő.
Átkötő zene.
KENDE
Zsíros ember; beszéd közben liheg és szuszog a sok hájtól. De kemény is tud lenni. Hű, de meleg van, fiatalember.
KOVÁCS
Igenis, Kende úr, nagyon meleg van.
KENDE
Hajaj, fiatalember, hát még ha maga is 110 kiló lenne. Mit 110? 112 voltam reggel a gőzben. Egy hét alatt megint hetven deka gyarapodás. Bizony, fiatalember, nehéz az élet.
KOVÁCS
Igenis, kérem, bizony nehéz.
KENDE
No, de nem azért hívattam, hogy a testsúlyomról értekezzünk. Amint értesültem, magának az a szándéka, hogy a hátam mögött megszerezze a leányom kezét. Így van?
KOVÁCS
Nem a háta mögött, Kende úr. Én igazán mindig nyílt úton…
KENDE
Maga azt nevezi nyílt útnak, fiatalember, hogy először elcsavarja a lányom fejét, aztán megszédíti a feleségemet, és amikor már a két nőt az ujja köré csavarta, akkor jelentkezik nálam?
KOVÁCS
De Kende úr, csak nem kezdhettem fordítva?
KENDE
Látja, ez igaz. No, fiatalember, térjünk a tárgyra. Abban az esetben, ha esetleg igent mondanék, mit tud nyújtani a lányomnak?
KOVÁCS
Mindenekelőtt szerető, szerelmes szívemet. És dolgos, becsületes kezemet.
KENDE
Stop! A testrészei nem érdekelnek, fiatalember. Azt kérdeztem, mit tud nyújtani a lányomnak. Van valamije? Készpénz, valuta, értékpapírok, részvények?
KENDE
Csak azt ne mondja, hogy a perspektívái kitűnőek. Ezt már ismerjük. Sajnos a perspektívákra az utolsó uzsorás sem ad pénzt. Tehát összegezzük: az égvilágon semmije sincs, és erre akar nősülni. Ami még hagyján. De pont az én lányomat akarja elvenni. Ha ön lenne a helyemben, helyeselné ezt, fiatalember?
KOVÁCS
Én, kérem szépen, úgy gondolom, ha két ember szereti egymást…
KENDE
Maga úgy gondolja. Én nem. Megmondom őszintén, ha a feleségem nem kedvelné annyira, szóba se állnék magával. De hát hiába, a nők… Tehát, fiatalember, nincs szándékában felhagyni az udvarlással?
KOVÁCS
Kende úr, én a szívem legmélyéből szeretem Klárissz kisasszonyt.
KENDE
Mondtam már, hogy semmi közöm a testrészeihez, fiatalember. Nem örülök a tervének. Egyáltalán nem örülök. Az a segélyösszeg, amit maga kap, épp arra elég, hogy éhen ne haljon. Hát mért örüljek? Ezt maga is beláthatja. De mit tegyek a feleségem meg a lányom ellen? Még az ellen sem tudok semmit tenni, hogy hízom.
KOVÁCS
Tehát, ha jól értettem…
KENDE
Nem értett jól. Nem mondtam igent. Várunk még egy kicsit, fiatalember. Nem olyan sürgős a dolog. Hadd ismerkedjünk egy kicsit. Hisz azt sem tudom, kicsoda.
KOVÁCS
Már letettem a vizsgát, kérem…
KENDE
Ugyan hagyja azt az ostobaságot! Nekem nem a vizsga a fontos, fiatalember, hanem az életrevalóság, érti? És abból nem lehet ilyen gyorsan levizsgázni. Tehát várunk még egy kicsit a válasszal, fiatalember. Várunk még egy kicsit…
A Für Elise. Aztán csend.
KLÁRISSZ
Nos, Károly, hogy tetszett?
KOVÁCS
Nagyon szép volt. Igazán nagyon szép.
KLÁRISSZ
Kissé szórakozott ma, Károly.
KOVÁCS
Igen. Én nem is tudom…
KLÁRISSZ
Csak nincsenek gondjai, Károly?
KOVÁCS
Nincsenek. Azaz, talán mégis. Én nem is tudom…
KLÁRISSZ
Szegény Károly. Maguknak, férfiaknak mindig annyi a gondjuk. Akarja, hogy zongorázzak még egy kicsit?
KOVÁCS
Talán inkább beszélgessünk.
KLÁRISSZ
Jó, Károly, beszélgessünk. Úgyis szerettem volna valami fontosat mondani magának.
KLÁRISSZ
Tudja, van nekem egy rózsafüzérem, amit maga a Szentséges Atya áldott meg. Megkérdeztem mater Immaculatát, és ő azt mondta, magának ajándékozhatom, ezzel nem kell megvárnom az esküvőt.
KLÁRISSZ
Azt hittem, jobban örül majd.
KOVÁCS
Én örülök, igazán, csak tudja… Az utóbbi időben olyan sokat töprengek. Hiszen más dolgom sincs. Egész életemben mindig volt dolgom, hát keveset gondolkoztam. Igen, talán kár, hogy eddig keveset gondolkodtam. De most, hogy semmi munkám, most van időm elmélkedni.
KLÁRISSZ
Ó, én is sokat elmélkedem. Van egy könyvem, tizenhetedik születésnapomra kaptam muttitól, az a címe, hogy Elmélkedések fiatal úrilányok számára. Akarja, hogy felolvassak belőle?
KOVÁCS
Most talán nem. Én nem is tudom, mi történt velem. Valahogy nem jól érzem magam az utóbbi időben.
KLÁRISSZ
Jézus Mária, csak nem rontotta el a gyomrát?
KOVÁCS
Nem, kérem, nem a gyomrom. Nem is tudom. Talán a szívem. Megártott, hogy nem dolgozom. Olyan furcsán érzem magam.
KLÁRISSZ
A jóból is megárt a sok, Károly. Mater Immaculata mindig azt mondja, az elmélkedést sem szabad túlzásba vinni. Olykor nem árt valami nemes, szórakoztató könyvet kézbe venni. Én épp most kezdtem olvasni egyet. Olyan szép. Egy szegény asszonyról szól, akinek meghalt a férje, és egyedül maradt két gyermekével. És mindenféle szörnyű kísértésnek van kitéve, de hű marad megboldogult ura emlékéhez. Aztán házvezetőnő lesz egy idősebb úrnál, aki nagyon gazdag, és nagyon, nagyon jó. Úgy szereti a gyermekeket, mintha a sajátjai lennének. Még nem tudom, mi lesz a vége, mert épp ott hagytam abba, amikor az idős gyáros szereti a gyermekeket, de biztosan nagyon szép vége lesz. Akarja, hogy felolvassak belőle?
KLÁRISSZ
Kérem, ha magát semmi sem érdekli, amit én szeretek…
KOVÁCS
Ne haragudjék, Klárissz, én igazán nem tehetek róla. Olyan furcsán érzem magam az utóbbi időben. Gondolkoznom kellene. Talán még többet kellene gondolkodnom.
Dzsessz-zene, amely az egész jelenet alatt szól.
KURT
Na, apa, klassz hely, mi?
KOVÁCS
Hát igen. Ez a csillogás. Ez a sok neon.
KURT
Sok a fény, te vén kujon?
KOVÁCS
Én nem úgy értettem, kérlek…
KURT
Jól van, apa, jól van. Nekem ne játszd a szendét. Na, szia!
Koccintanak.
KURT
Egész jó ez a gin. Bár a múltkor a Vörös Papagájban olyan manhattant ittam… Ízlik?
KOVÁCS
Igen, kérlek, jó. Bár én igazán nem értek hozzá.
KURT
Nem értesz hozzá? No, akkor gyakorolni kell. Csaó!
Koccintanak.
Ez igen, ez való nekem. Dzsessz, gin, csinibabák. Hogy tetszik az a kis szőke ott a sarokban?
KOVÁCS
Csinos, kérlek, igazán csinos.
KURT
Akarod? Megkaphatod. Csak füttyentek neki, és…
KOVÁCS
Jaj, ne, kérlek szépen, az istenért, eszedbe ne jusson!
KURT
Nekem adod a bankot, apa? Nekem? az okos Kurtnak? Csak nem képzeled, hogy engem is átverhetsz, mint a többieket? Gondolod, én is bevettem a kefét, hogy lángol a szíved Klárisszért?
KURT
Ne dadogj, apa! Nincs ebben semmi szégyen. Azt hiszed, én nem így csinálnám a helyedben? Egy kis duma holdfényről, miegymásról – ennyit megér az a havi apanázs! No, csaó!
KURT
Nem hallottad? Csaó!
Koccintanak.
KOVÁCS
Kérlek, én igazán nagyon örülök, hogy szóba hoztad ezt az ügyet. Már két hete szeretnék erről beszélni…
KURT
Minek ez az óhéber duma, apa? Én be tudom fogni a számat. Minden elsején leadsz egy kis összeget az apanázsból, és minden rendben. Oké?
KOVÁCS
Te félreértesz, kérlek. Én igazán azt hittem, hogy szeretem Klárisszt.
KURT
Ugyan, ne röhögtesd ki magad, apa! Tudod, milyen unalmas az én húgom? Mint a szódavíz! Nem is, mert az legalább pezseg. Mint a falmelléki. Jó, mi? Na, szia!
Koccintanak.
KURT
Tudom. Bizony, tudom.
KOVÁCS
Tudod, kérlek, valamikor ismertem egy lányt, Klárikának hívták. Akármit mondtam, ő az ellenkezőjét akarta. És akkor azt hittem, ha egyszer találok valakit, aki sosem ellenkezik velem…
KURT
Ugyan, hol találsz ilyen babát? Ha meg találsz, akkor olyan, mint a húgocskám. Köszönöm szépen.
KOVÁCS
Most meg úgy érzem: amikor Klárika ellenkezett velem, igaza volt. Mert nekem bizony sokszor nem volt igazam.
KURT
No látod! Épp ezért minek annyit gondolkodni? A végén úgysincs igazunk. Inkább igyunk. Csaó!
Koccintanak.
KURT
Akkor kössük meg az üzletet, amíg még fog a fejünk. Szóval adsz tíz százalékot az apanázsból, gilt?
KURT
Mi az, sokallod? Neked meg se kottyan, nekem meg jó lesz zsebpénznek.
KOVÁCS
Kérlek, én azt hiszem… Én azt hiszem, te nem kapsz egy fityinget sem! Egy fityinget sem! Egy fityinget sem. Mert tudod, kérlek, én azt hiszem, apanázs se lesz. Esküvő se lesz. Nem bizony.
KOVÁCS
Milyen szép az élet. Az ember csak töpreng, töpreng, aztán egyszerre rájön, mi a baja. Egyszerre rájön az igazságra. Hogy hol hibázta el.
A dzsessz átvált a Für Elisére.
KOVÁCS
Azt hiszem, kedves Klárissz, helytelen lenne, ha tovább titkolnám…
KLÁRISSZ
Mondja csak, Károly, köztünk nem lehet titok.
KOVÁCS
Épp amiért ilyen bizalommal viseltetik irányomban, becstelenségnek vélem, hogy továbbra is áltassam…
KOVÁCS
Igen. Mert meg kell vallanom, hogy… hogy is fejezzem ki magam… Kedves Klárissz, meg kell mondanom, hogy sajnos nem tarthatok igényt az ön kezére.
KOVÁCS
Kedves Klárissz, be kell vallanom, hogy az érzelem, melyet ön iránt tápláltam, úgy látszik… hogy is mondjam… úgy látszik, nem örök érvényű.
KOVÁCS
Igen, ez a helyes kifejezés. Hogy érthetővé tegyem ezt, nem hallgathatom el, hogy amikor önt először megpillantottam, azért dobbant meg oly hevesen a szívem, mert nagyon hasonlított valakire.
KOVÁCS
Remélem, nem kételkedik őszinteségemben, amikor azt mondom, hogy mikor önt megismertem, azon leány képe már elhalványult szívemben. Illetve, pontosabban, azt hittem, hogy elhalványult. De rá kellett döbbennem, hogy ez nem igaz. Rá kellett döbbennem, hogy a tűz, amelyről azt hittem, kilobbant, csak parázslott, s a parázs most újra lángra kapott.
KOVÁCS
Ezért arra kell kérnem, tekintse kapcsolatunkat megszűntnek. És esedezem, ne haragudjék.
KLÁRISSZ
Ezt meri nekem mondani? Nekem, akinek a gyűrűjét az ujján hordja? A gyűrűt, amit pater Bonifacius húzott felszentelt kezével az ujjunkra? És akkor még valami romlott tűzről mer beszélni, amit egy idegen nőszemély lobbantott lángra a szívében? Tudja, mi maga? Házasságszédelgő! Közönséges kapcabetyár!
Átkötő zene.
KENDÉNÉ
Ezt, kedves Károly, akarom mondani, kedves Kovács úr, nem vártam volna magától. Épp magától, akit befogadtunk családunkba, akinek a házunk az otthona lett. Hát ezt érdemeltük a jóságunkért, Kovács úr?
KOVÁCS
Higgye el, kérem, fáj a szívem, amiért ilyen bonyodalmat okoztam. De azt hiszem, az a helyes, amit tettem, hogy nyíltan és őszintén bevallom az igazságot.
KENDE
Furcsa fogalmai vannak arról, mi a helyes és mi nem, fiatalember! Nem gondolja, hogy az lenne a helyes, ha tartaná magát az adott szavához?
KENDÉNÉ
Nagyon jól mondja, Kornél. Hová züllik a világ, ha már a férfiak sem tartják be az adott szavukat?
KOVÁCS
Elnézést kérek, hogy ellentmondok, de azt hiszem, az igazság fontosabb, mint az adott szó. Ha valaki nem tudja teljes szívvel vállalni a házasság örömeit és terheit…
KENDÉNÉ
Ezt gondolta volna meg előbb! Mielőtt elcsavarta egy ártatlan lány fejét. Unerhört!
KOVÁCS
Kérem, higgye el, nekem is fáj, hogy csalódást kell okoznom önöknek. Mégis úgy érzem, hogy engem és Klárissz kisasszonyt nem egymásnak teremtettek.
KENDÉNÉ
Talán legyen szíves az Úristenre bízni, hogy kit kinek teremtett, jó? És ajánlom, fontolja meg még egyszer az elhatározását. Remélem, tudja, hogy ezután városunk úri házaiban egyetlen ajtó sem tárul ki maga előtt. Egyetlenegy sem. Ich garantiere!
KOVÁCS
Igazán nagyon sajnálom, de nem tehetek mást, mint amit a szívem parancsol.
KENDE
A szívét hagyja ki ebből az ügyből, fiatalember. Arról már eleget hallottunk. Figyelmeztetem: rajtam nem fog röhögni a város, érti? Az én szakmámban ezt nem engedhetem meg magamnak.
KENDE
Még nem fejeztem be. Ha már olyan esztelenek voltunk, hogy magának ígértük Klárissz kezét, és ezt tudattuk a nyilvánossággal, akkor most már el is fogja venni őt, érti? Akár lobog a szíve, akár nem. A boldogság különben sem ezen múlik. És hogy az is meglegyen, arról majd én gondoskodom.
KOVÁCS
Köszönöm szépen, Kende úr, de azt hiszem…
KENDE
Még most sem fejeztem be! Ha elveszi Klárisszt, elintézem, hogy ne azt a szemét kis könyvelői segélyt kapja, hanem nagyobbat. Mondjuk: cégvezetőit.
KENDE
Kevesli? Üsse kő, legyen aligazgatói. Rendben?
KOVÁCS
Sajnos nem fogadhatom el, Kende úr.
KENDE
Nem? Akkor megvonatom öntől a könyvelői segélyt is. Megértette?
KOVÁCS
Akkor majd dolgozni fogok!
KENDE
Dolgozni, fiatalember? Hát hol él maga? Dolgozni? Csak próbálja meg!
Átkötő zene.
KOVÁCS
Bocsánat, ez a munkaközvetítő?
KULKA
Kicsiny ember, olyan kicsi, mint egy egér. Lehet, hogy némelyek inkább patkánynak mondanák, de ez nem lenne egészen igazságos. Ez. Munkát keres?
KULKA
Akkor ne menjen be. Inkább beszélgessünk egy kicsit. Talán tudok magának valamit ajánlani.
KULKA
Fenét! Valami okosabbat.
KOVÁCS
Én azért mégis megpróbálom.
KULKA
Ha nincs jobb dolga. Csak menjen, majd megvárom. Én ráérek.
Ajtónyikorgás.
KÖZVETÍTŐ
Jó napot. Az igazolványát!
KOVÁCS
Tessék parancsolni.
KOVÁCS
Kovács vagyok, kérem. Kovács Károly.
KÖZVETÍTŐ
És milyen munkát akar?
KÖZVETÍTŐ
A Kenedy és Knézits cégnél keresnek pöcegödör-tisztítót. Munkaidő tíz óra, fizetés megállapodás szerint. Megfelel?
KÖZVETÍTŐ
Mi az, hogy nem felel meg? Mit képzel maga? Talán vezérigazgató akar lenni? Na, még egyet mondok: Az Egészség Részvénytársaság keres piócahalászt. Könnyű munka, egész nap lógathatja a lábát a vízbe, és ha ráharap a pióca, leszedi. Fizetés teljesítményben. Ez csak megfelel?
KOVÁCS
Én, kérem, könyvelő vagyok.
KÖZVETÍTŐ
Hallja, ez már mégiscsak sok! Mért lopja az én drága időmet? Akar dolgozni, vagy nem akar?
KOVÁCS
Én szeretnék, kérem, de…
KÖZVETÍTŐ
Mi az, hogy de? Ki hallott már ilyet? Mondtam két jó állást, vagy elfogadja, vagy menjen a fenébe.
KOVÁCS
Ne tessék velem így beszélni, kérem.
KÖZVETÍTŐ
Micsoda? Maga akarja megszabni nekem, hogyan beszéljek? Ezt a pimasz, szemtelen, alávaló, arcátlan…
KOVÁCS
Így nem lehet beszélni egy dolgozóval. Kérem a panaszkönyvet.
KÖZVETÍTŐ
Micsodát? A panaszkönyvet?! Közrendőr, hé, közrendőr, azonnal vigye innen ezt az alakot, mert nem állok jót magamért!
KÖZRENDŐR
Na, gyerünk, öregem!
KÖZRENDŐR
Ahhoz joga van. De most már mars a fenébe, pimasz csirkefogó, mert úgy beléd rúgok, hogy…
Az ajtó becsapódik.
KULKA
Na, látja. Mondtam, hogy kár bemenni. Engedje meg: Kulka vagyok.
KOVÁCS
Kovács. De hallja, kérem, ez mégiscsak sok.
KULKA
Ez sok? Ez disznóság. Nekem mondja, Kulkának? Na, és akkor mi van?
KULKA
Nem bizony. Tökéletesen igaza van. De beszéljünk valami okosabbról. Van pénze?
KULKA
Az se baj. Viszont látom, egész tisztességes az öltönye. Mennyiért adja?
KULKA
Ne legyen már olyan mulya. Az öltönyét.
KULKA
Hát mért ne adná el? Mondtam, hogy valami okosabbról akarok beszélni magával. Kulkával lehet beszélni. Ha van pénze, vehet tőlem bármit, ha nincs, megveszek magától akármit. Tisztességes üzlet.
KULKA
Fogadjon el egy jó tanácsot Kulkától. Ingyen adom. Tanulja meg, hogy az ember csak akkor ér valamit, ha vesz vagy elad. Maga még kezdő, látom az orrán, magának még illúziói vannak. Nekem is voltak. Most már? Mit akar megvenni? A feleségemet? A bal kezemet? A jobbat is megkaphatja, ha megfizeti. Mindent megkaphat, érti? Eladni már nehezebb. Kevés a vevő. Ez a legnagyobb baj, nekem elhiheti. Kevés a vevő, uram, kevés a vevő.
Átkötő zene.
KOVÁCS
Sajnos nem tehetem, kérlek.
KURT
Jó. Akkor utoljára kérdezem: feleségül veszed Klárisszt, vagy sem?
KOVÁCS
Kérlek, én megmondtam, hogy sajnos nem vehetek feleségül egy lányt, akit nem szeretek.
KURT
Jó. Én meg mondom neked, hogy ha nem veszed feleségül, akkor még ma éjszaka kopognak az ajtódon. Ne félj, nagyon jól öltözött úriemberek kopognak majd, akik tudni vélik, hogy bizonyos Kovács Károly felforgató tevékenységet folytat a városunkban.
KURT
Hagyjuk ezt a dumát. Vagy talán engem rakott ki ma délután a rendőr a munkaközvetítőből?
KOVÁCS
Ezt honnan tudod, kérlek?
KURT
Én mindent tudok. Azt is, hogy akit ilyen gyanúval tartóztatnak le, azt nem szokták simogatni. Ha nem tévedek, először pofoznak majd. Csak egy kicsit, hogy mozogjanak a fogaid. Aztán, mikor már nem lesz fogad…
KURT
Szóval, mikor már nem lesz fogad, a vesédet verik majd. Előbb az egyiket…
KOVÁCS
Hagyd abba, nem bírom.
KURT
Hát még a verést mennyire nem bírod majd! És amikor az egyik vesédet leverték…
KOVÁCS
Nagyon szépen kérlek, hagyd abba. Ez mégse lehet igaz. Hiszen jogállamban élünk.
KURT
Na, persze. Talán egyszer majd ki is engednek. Csak éppen addigra nem lesz se fogad, se veséd, se…
KOVÁCS
Nem! Ez nem lehet igaz.
KURT
Azt hiszed, linkelek? Majd mindjárt meghallod. Tárcsáz. Halló, itt Kende Kurt. Kérem Kálmán százados urat.
KOVÁCS
Várj! Kurt! Nem! Inkább elveszem Klárisszt.
KURT
Ja, vagy úgy? Leteszi a hallgatót. Az mindjárt más. Egészen más. És a jutalékom húsz százalék. Ugye nem felejted el?
Külvárosi sramlizene.
KOVÁCS
Azért, mert én Kovács Károly vagyok, hozhat nekem még egy fél deci rumot.
KOCSMÁROS
Igenis, még egy fél deci rumot.
KULKA
Mi a fene, Kovács úr. Itt kell találkoznunk?
KOVÁCS
Itt. Pontosan itt, mit szól hozzá?
KOVÁCS
Azért mondom. Bizony, Kulka úr, itt kell találkoznunk. Mert Kovács Károly már csak ide való. Egy ember, aki elvesztette a becsületét, már csak ide való.
KULKA
Várjon egy kicsit, Kovács úr. Ha fizet egy féldecit, kiöntheti nekem a szívét.
KOVÁCS
Hé, az úrnak is egy féldecit!
KULKA
Becsületes üzlet, nem? Megveszem a bánatát egy féldeciért. Az csak nem sok? Kezdje el, Kovács úr.
KOVÁCS
A szívem. Az én becsületes szívem. Hogy ide jutottam…
KULKA
Miért, Kovács úr, a Makkhetes egész jó hely. Vannak ennél sokkal rosszabb lebujok is.
KOVÁCS
Nekem már mindegy. Az életemnek vége. Oda a becsületem…
KULKA
Gondoltam. Az rossz üzlet. Nem szereti a nőcske?
KULKA
Hát akkor mi a baj?
KOVÁCS
El kell vennem feleségül.
KULKA
Ez az egész? Hát elveszi, és kész.
KOVÁCS
Nem. Nem kész. Mert mást szeretek.
KOVÁCS
Baj. Oda a becsületem.
KULKA
Az nem olyan nagy baj.
KOVÁCS
Én mindig becsületes ember voltam, kérem. Sose késtem el az irodából, záráskor, ha kellett, bent maradtam tízig, sőt, egyszer, amikor két fillérrel nem stimmelt az egyenleg, éjfélig is. Rólam mindenki tudta, hogy becsületes ember vagyok. És most vége.
KOVÁCS
Az ember nem élhet becsület nélkül! Én csak egy könyvelő vagyok, de én is tudom, kérem, hogy becsület nélkül nem lehet élni.
KULKA
Csak nem akar leugrani az emeletről?
KULKA
Az baj. Ha tudná, ajánlhatnék olcsón egy elhanyagolt lépcsőházat.
KOVÁCS
Aki nem azt teszi, amit a szíve parancsol, az becstelen ember. Én szeretek egy lányt, kérem, és egy másikat veszek feleségül. Én becstelen ember vagyok.
KULKA
Nem baj, Kovács úr, akkor se kap kevesebb segélyt.
KOVÁCS
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy minden emberből két példány van. Az egyik az igazi, a másik nem. Hát én eltévesztettem, kérem. Ezért kell bűnhődnöm.
KULKA
Mondja, Kovács úr, fizet még egy féldecit?
KOVÁCS
Mert nincs több pénzem. Kiszámoltam, kérem. Ha részeg vagyok is, azért kiszámoltam, mert én mindig jó könyvelő voltam. A főnökeim is megmondhatják: Kovács kartárs kiváló könyvelő. Oklevelet is kaptam, kérem.
KULKA
Nem baj, Kovács úr, lássa, kivel van dolga. Adok magának egy jó tanácsot, ingyen és bérmentve. Ha ilyen rosszul érzi magát itt, miért nem megy haza?
KOVÁCS
Hogyan mehetnék én haza Budapestre?
KULKA
Hogyan? Kimegy az állomásra, felül a vonatra, és a vonat hazaviszi.
KULKA
De igaz. Elhiheti, ingyen mondtam.
KOVÁCS
Nem akarja elhinni. Ez nem lehet igaz. Hogy én még egyszer… Hogy én felülhetek a vonatra, és még egyszer hazamehetek Budapestre.
KULKA
Ha igyekszik, még eléri az esti személyt.
KOVÁCS
Hiszen akkor nekem nem kell megnősülnöm!
KULKA
Ha ennyire nem akar.
KOVÁCS
Már hogyne akarnék. Csak nem a másikat akarom elvenni. Hanem az igazit. Te jóságos isten! Hisz akkor én elvehetem Klárikát!
KOVÁCS
Hisz akkor én holnap reggel bemehetek a hivatalba. Talán még az Evolut táblámat se adták oda másnak.
KULKA
Jobb lesz, ha igyekszik, mert lekési a vonatot.
KOVÁCS
Te jóságos isten! Kovács Károly könyvelő felül a vonatra, és hazamehet becsületes embernek Budapestre…