Emberség1944 novembere. Börtöncella két priccsel. Az Öreg és Kelemen az egyik priccsen sakkozik a takaróra rajzolt sakktáblán, kenyérbélből készült bábukkal. A Tanár hátratett kézzel fel-alá sétál a cellában. Az Öreg középkorú, de annál idősebbnek látszó, erősen őszülő, csontos munkás. Ruhája kopott, de látszik, hogy a körülményekhez képest igyekszik rendben tartani. Kelemen negyven év körüli, alacsony, cingár férfi. Ruházata elhanyagolt, rongyos. A Tanár szemüveges, őszülő, idősebb úriember. Jól szabott ruhát visel, ami még így, gyűrötten is különbözik a társai öltözetétől.
AZ ÖREG Sakk. KELEMEN Ne mondd! És most azt képzeled, kikészítettél? Mi? Azt képzeled? AZ ÖREG Én csak azt mondtam, hogy sakk. KELEMEN Ilyen ócska trükkel akarsz átverni? Sakk! Na és ha sakk? Akkor mi van? AZ ÖREG Semmi. Csak sakk.
Kívülről lépések hallatszanak.
A TANÁR Vigyázzanak!
Az öreg a pokrócot a sakkfigurákra dobja. Felsorakoznak az ajtó előtt. Csikordul a zár, belép Jóska és a Börtönőr. Jóska jól megtermett, erős fiatalember, katonaruhában, a kezében batyu.
KELEMEN Vigyázz! Főfoglár úr, alázatosan jelentem, létszám három fő. BÖRTÖNŐR Pihenj. Hogy ne unatkozzanak, hoztam maguknak egy negyediket. KELEMEN De főfoglár úr, kérem, egyikünk már eddig is a földön aludt. BÖRTÖNŐR Pofa be. Akkor beszéljen, ha kérdezem, érti? KELEMEN Igenis, értettem.
A Börtönőr kimegy.
JÓSKA Szolgája. A TANÁR Van szerencsém. Doktor Soós Lehel főgimnáziumi tanár. JÓSKA Nicsak! Nem is gondoltam, hogy ilyen előkelő társaságba kerülök. Azt hittem, ezt az üdülőt a magunkfajtáknak építették. A TANÁR Mit ért azon, kedves barátom, hogy a maguk fajtája? JÓSKA A rendes embereket. Nem az urakat. AZ ÖREG Kicsit lejjebb veheted a hangod, fiam. JÓSKA Ne mondja! A végén még kiderül, hogy magát is azért hozták ide, mert a kabátosokat pártolta. A TANÁR Azt hiszi, kérem, a kabát alatt nem a szabadságért dobog a szív? JÓSKA De szépen mondja! A suliban is ezt tanította? A TANÁR Ezt. Mert ezt kell tanítani, amíg minden ember meg nem tanulja. Hogy az ember csak addig ember, amíg él benne a szabadság vágya. AZ ÖREG Mi a bulid? JÓSKA Az égvilágon semmi. Olyan ártatlan vagyok, mint a reszegi plébános házvezetőnője. Ide süssön, öregúr, azzal a maga okos fejével! Októberben azt mondta a vén tengerész, hogy slussz a háborúnak. Erre összehív minket a zászlósunk, egy belevaló pesti srác: na, fiúk, menjen mindenki, amerre lát. Én épp délnyugat felé néztem, és mert véletlenül arra volt Soroksár, ahol a mutterkám lakik, elindultam szépen haza. Csakhogy másnap elcsíptek a kakastollasok, azoknak meg hiába magyaráztam, mit mondott a főméltóságú tengerész meg a nagyságos zászlós úr, leverték a vesémet az őrsön. Ide valószínűleg azért hoztak, hogy kipihenjem fáradalmaimat. Maguk mióta rohadnak itt? AZ ÖREG Én két hónapja. A TANÁR Rosszul teszi, kérem, ha ezt rohadásnak nevezi. Szenvedünk, de van értelme a szenvedésünknek. Az áldozat, amit a hazáért hozunk, nem hiábavaló. JÓSKA Szép mese. Egyelőre azt szeretném tudni, hogy mászok ki ebből a slamasztikából. Kikémlel a kukucskálón. JÓSKA Tegnap maguk is mákos tésztát kaptak ebédre? KELEMEN Mákos tésztát? Hallják, mákos tésztát! Minket akarsz átverni, kisöcsém? Te is ugyanazt a rohadt káposztát zabáltad, mint mi, hogy az a keserves…. AZ ÖREG Fogd be a szád! Jóskához. Azt. Mákos tésztát, dupla adag mákkal és porcukorral. JÓSKA Maga az Öreg, ugye? AZ ÖREG Bólint. JÓSKA Sejtettem. Dumálhatok? AZ ÖREG Mondd csak. JÓSKA Hát ide figyeljen, apám. Kemény azt üzeni a hetesből, hogy holnap reggel. AZ ÖREG Holnap reggel? JÓSKA Ha elkezdik osztani a kaját, behívják a smasszert a hetesbe, hogy valaki rosszul lett, és kicsinálják. Akkor kezdődik a tánc. AZ ÖREG És a többi emelet? JÓSKA Mit tudom én. De Kemény azt mondta, hogy minden rendben. AZ ÖREG Jó. Ez elég. Halljátok? Holnap reggel. A TANÁR Most már értem! Mákos tészta, cukorral…. Ideje már! A múlt héten vitték el Komlóst, tegnapelőtt Juhászt. Mindkettőt a siralomházba… Elpusztítanak bennünket, egyikünket a másik után. JÓSKA Kelemennek. Na látja, fater, hogy mégis mákos tészta! KELEMEN Engem hagyjatok ki ebből a buliból! JÓSKA Micsoda? KELEMEN Ha van füled, hallhattad. Nekem semmi közöm ehhez. JÓSKA Ne mondja. KELEMEN Mit szólsz hozzá, mondom. Fél évet sóztak rám, a fele már letelt a vizsgálatiban. Csak nem fogom három hónapért kockáztatni a nyakamat? AZ ÖREG És a többiek nyaka? Az nem érdekel? KELEMEN Nem! Ha annyira tudni akarod, hát nem. A TANÁR Ez nagyon helytelen felfogás, Kelemen úr. Közösségben élünk, és a közösség törvényei szerint senki se törődhet csupán önmagával. Minél nagyobb a veszély, annál kevésbé. Ezt meg kell értenie. KELEMEN De szépen prédikál! Inkább ment volna püspöknek. AZ ÖREG Hagyd ezt most. Inkább gondolkodj. KELEMEN Az talán segít? AZ ÖREG Segít. KELEMEN Csak azt tudnám, akkor mért buktatok le. Ti főokosok! Fő gondolkodók! AZ ÖREG Az apáddal valamikor együtt dolgoztam a Vagongyárban. Te is lehetnél olyan ember, mint ő. KELEMEN És kereshetnék annyit, mint ő, mi? A TANÁR Magának, ahogy mesélte, nagyon nehéz élete volt, Kelemen úr. És ez nemegyszer letéríti az embereket a helyes útról. De mi épp azért harcolunk, hogy többé senkinek ne legyen ilyen rossz élete. Hogy az emberek szabadok legyenek. KELEMEN Tudja, mikor leszek én szabad? Ha letelik a három hónap, és irány az első csehó. Majd akkor! AZ ÖREG És meddig leszel szabad? Amíg legközelebb el nem csípnek. KELEMEN És aztán? Mi közöd hozzá? De azt vedd tudomásul, ha nem három hónapom lenne hátra, hanem három év, azt is inkább leülném, mint hogy a vágóhídra menjek veletek! JÓSKA Ezt meg hogy érti, fater? AZ ÖREG Nem kérhetem, hogy segíts, ha nem akarsz. De hallgass, érted? KELEMEN Engem nem fogtok bepalizni. Engem nem. A pofámat nem foghatjátok be!
Jóska leüti.
A TANÁR Ne bántsa! JÓSKA Kinyírom ezt a dögöt! AZ ÖREG Hagyd. JÓSKA Még maga is védi? A TANÁR Az emberek védelemre szorulnak, barátom. Maga még nagyon fiatal, hogy megértse ezt. Ez a szerencsétlen, minek is nevezzem, ez a szerencsétlen vagány… JÓSKA Ez vagány? Ez a szemét? Akkor én mi vagyok? A TANÁR Csak az életét félti szegény nyomorult… JÓSKA De okos maga! Mit gondol, én szívesen viszem vásárra a bőröm? A TANÁR Minden élőlény félti az életét. Ez a természet bölcs parancsa. De mi tudjuk, ha elpusztulunk, annak van értelme. A történelmet vérrel írják, és az igazságért kiontott vérből új élet születik. De ez a szerencsétlen… JÓSKA Abban igaza van a nyomorultnak, hogy maga szépen prédikál. Inkább azt mondaná meg, mi a fenét csináljunk. Ha a smasszer benéz a kukucson, lebuktunk. AZ ÖREG Tedd a priccsre.
Jóska letakarja Kelement a pokróccal.
JÓSKA Még szuszog a nyomorult. Ha nem tartanak vissza, már a pokolban szívná az ájert. AZ ÖREG Talán igazad van. A TANÁR Mit mond? AZ ÖREG Ha megnyikkan, végünk. Mindnyájunknak vége. A TANÁR Már maga is? Maga is? AZ ÖREG Bólint. A TANÁR Az előbb még maga is védte. AZ ÖREG Védtem. Az ösztön mindig nemet parancsol, ha egy embert meg akarnak ölni. De ha gondolkodni kezdünk… A TANÁR Ez gyilkosság! AZ ÖREG Nevezheti annak is. De nem az. Önvédelem. A TANÁR Csak nem akarja… AZ ÖREG Nem akarom. De kell. Érti? Kell! A TANÁR Akkor öljenek meg engem is! Itt vagyok, tessék. Én nem fogok kiabálni. Én nem! Én nem leszek áruló. De a bűntársuk se. AZ ÖREG Ugyan, tanár úr, ki akarja magát bántani? A TANÁR Öljenek meg! Mert amíg én élek, nem nyúlnak ehhez az emberhez! AZ ÖREG Tanár úr, gondolkozzék. A TANÁR Nem gondolkozom! Amikor egy ember életéről van szó, nem szabad gondolkozni. Én ötvenhat éves koromban is csak óraadó tanár vagyok, tudja kérem, mit jelent ez? És miért? Mert egész életemben az igazságot szolgáltam. És most, most én tűrjem el, hogy megöljenek egy embert? Én legyek bűntárs a legnagyobb igazságtalanságban, ami csak létezik ezen a földön? Magának magyarázzam, hogy az élet szent és sérthetetlen? AZ ÖREG És holnap reggel, ha kitörünk és fegyvert szerzünk? Akkor sem húzza meg a ravaszt? A TANÁR Az más. Minket el akarnak pusztítani, és a természet parancsa, hogy védjük az életünket. AZ ÖREG Ez az ember talán nem tör az életünkre? A TANÁR Ő is ugyanolyan fogoly, mint mi. JÓSKA Ugyanolyan? Maga talán hajlandó lenne beköpni a haverjait? A TANÁR Soha. De ez a szerencsétlen… AZ ÖREG A harcban aki nem barát, ellenség.
Kívülről lépések hallatszanak. Mindhárman ösztönösen a priccs elé állnak.
BÖRTÖNŐR Na, mi van? Még meddig kukorékolnak? AZ ÖREG Épp most készültünk lefeküdni. BÖRTÖNŐR És miért nem vezényelnek vigyázzt, ha belépek? Hol a szobagazda? AZ ÖREG Már alszik. BÖRTÖNŐR No látják! És maguk még itt piszmognak. AZ ÖREG Azon tanakodtunk, kik feküdjenek a földre. BÖRTÖNŐR Az a maguk dolga. Öt perc múlva mindenki alszik. Megértették? AZ ÖREG Igenis.
A börtönőr kimegy.
JÓSKA Most már elég a papolásból, édesapám! Én nem töröm ki a nyakam senki hülyesége miatt. Ha még egy szót szól… AZ ÖREG Csend legyen. A TANÁR Én megmondtam… AZ ÖREG Azt mondtam, csend legyen! Szavakat már hallottunk eleget. Ide figyeljen, tanár úr: ebben a börtönben háromszáz ember várja a hajnalt. Háromszáz ember, akiknek nem szabad elpusztulniuk. Érti? A TANÁR De van szíve… AZ ÖREG Van! Van szívem, és ha arra gondolok, hogy meg kell ölni ezt az embert, kiver a veríték. De gondolkodni is tudok, érti, tanár úr? A TANÁR Három gyereke van… AZ ÖREG Nekem is volt… Nem három, csak egy. Nyolcéves korában kapta meg a tüdőbajt. Negyvenegyben, amikor lebuktam, megígérték, szanatóriumba viszik, ha vallok. Mire kiszabadultam, már nem élt. JÓSKA Ehhez mit szól, édesapám? Most is elfacsarodik a szíve? AZ ÖREG Szedje össze végre az eszét, tanár úr. Mi a fontosabb: a háromszáz vagy ez az egy? A TANÁR De ez az egy is ember. AZ ÖREG És a smasszerek is emberek. A nyomozók is, akik összetörték a csontjainkat. A hóhér is, aki a nyakunkra hurkolja a kötelet. Tudja, mi lesz, ha Kelemen kiabálni fog? A TANÁR Én vállalom! Én mindent vállalok! AZ ÖREG Nem érdekel, hogy maga mit vállal! Az a háromszáz érdekel, akit ma éjjel verni kezdenek, megtizedelnek, bitóra küldenek, ha ebből a zárkából egyetlen hang kihallatszik. Itt vér fog folyni ma éjjel, tanár úr. És innen többé csak a halálraítéltek jutnak ki – a vesztőhelyre. És a hullák. Azoknak a hullái, akiket ma éjjel agyonvernek. A TANÁR Hagyja abba! Az istenért, hagyja abba. Ezt nem lehet elviselni. AZ ÖREG Nem? Pedig ez lesz az eredménye a maga emberségének, tanár úr. Még mindig nem gondolkodik? A TANÁR Én… én gondolkodom. De itt bent valami nem engedi. AZ ÖREG Meg kell hoznunk az áldozatot. Talán a legnagyobb áldozatot. Amitől minden idegszálunk borzad. Meg kell tennünk háromszáz társunkért. A szabadságért. Ugye, értjük egymást, tanár úr? A TANÁR Értjük… Értem. Hogy a vér olykor a víznél is olcsóbb. De legyenek átkozottak! Hogy én, ezzel a két kezemmel… Ezzel a két tiszta kezemmel…
Kihúzza magát.
A TANÁR Gyerünk, uraim. Kész vagyok. |