Aranyborjú
Televíziójáték Ilf–Petrov regénye nyomán
Egy város, amely nem Tahiti
Poros kisváros, poros házak, poros főutca. A főutca névtáblája: Hazánk Felszabadulása Sugárút. Bender lassan ballag az utcán, nézelődik. A Népbolt kirakata előtt megáll, sokáig nézi a poros árut. A kirakatban kevés az áru, de annál több a reklámszöveg, amit ugyancsak belepett a por. Ilyenek: „Tél van: mosakodjon szappannal”; „Dohányosoknak: gyufát”; „Ne felejtsen el sót venni. A só minden dolgozó háztartásában nélkülözhetetlen”; „A megye vándorzászlajával háromszorosan kitüntetett Népbolt”; „Minőségi szocializmus: minőségi italok”; „Heti slágereink: zsír, liszt, cukor”; „Az alkohol népellenség: igyon teát. Csak nálunk kapható.” Bender elgondolkozva megcsóválja a fejét.
BENDER
Nem. Ez nem Tahiti. Továbbmegy. Megáll egy újságosbódé előtt. Kérek egy Ludast.
BENDER
Akkor egy Nők Lapját.
ÚJSÁGÁRUS
Minek magának Nők Lapja? A Nők Lapját a nők olvassák, tetszik érteni?
BENDER
Értem. Tehát elfogyott.
Az újságárus bólint.
ÚJSÁGÁRUS
Méhészeti Közlöny, Irodalomtudományi Közlemények, Filológiai Értesítő, Ebtenyésztők Hetilapja. De abból csak a múlt havi.
BENDER
Akkor adjon egy megyei Népújságot.
Az újságárus hatalmas, poros csomagból leemeli a legfelső újságot. Bender a zsebében kotorászik, kivesz egy forintot s odaadja. Az újságárus szó nélkül elteszi. Bender vár egy kicsit; az újságárus fapofával elnéz mellette.
BENDER
Forintot adtam, ha nem tetszett volna észrevenni.
Az újságárus szó nélkül visszaad egy húszfillérest. Amikor Bender elmegy, kiköp utána.
ÚJSÁGÁRUS
Az ilyen smucig fráterek miatt nincs értelme az életnek.
Bender menet közben az újságot lapozgatja. Egyszerre megáll, elolvas valamit, töpreng, majd zsebre dugja az újságot. Az egyik ház előtt ütött-kopott gépkocsi, Noé idejéből, maszek rendszámmal. Bender megáll, gondolkodik, majd odalép a gépkocsihoz. A volánnál Királyfi ül; a semmibe mered.
Királyfi rá se hederít.
BENDER
Azt méltóztattam mondani: jó napot.
Királyfi néma, mint a csuka. Bender nézi egy darabig, majd maga elé mondja.
BENDER
Alighanem a relativitáselmélet érdekes megnyilvánulása. Mivelhogy reggel van, dél vagy este, az sokban azon múlik, ki mikor bújik ki az ágyból. Királyfinak. Jó estét kívánok.
Királyfi változatlanul a semmit nézi. Bender ismét maga elé mondja.
BENDER
Elméletem szemmel láthatóan téves, akárcsak annyi más elmélet a világon. Ismét Királyfinak, emelt hangon. Nagyothall, uram?
Királyfi mozdulatlan. Bender ismét magának mondja.
BENDER
Újabb tévedés. Úgy látszik, ma nem vagyok formában. Királyfinak. Amennyiben elmebeli állapotával van némi probléma, akkor semmi vész: attól még nyugodtan vezethet gépkocsit. De ha netán teljesen süket, ajánlom, változtasson foglalkozást. Amennyire ugyanis bűnüldöző szerveink éberségét ismerem, néhány év alatt bizonyára rájönnek erre, és akkor ugrik a jogosítványa.
KIRÁLYFI
Rá se néz Benderre, úgy mondja. Menjen a fenébe.
BENDER
Megcsóválja a fejét. Maga elé mondja. A modor, a jó modor: ez hiányzik ebből az országból. Vállat von, továbbmegy. Most már biztos, hogy ez nem Tahiti. Kár. Nagyon kár. Kis térre ér: szemközt a Tanácsháza. Bender meggyorsítja a lépteit, aktatáskáját, amit eddig hanyagul a kezében tartott, a hóna alá csapja.
Kalácska elvtárs unokaöccse
Bender belép a Tanácsháza kapuján, rá se hederít a portásra.
PORTÁS
Hová, kérem? Ma nincs fogadónap!
BENDER
Vissza se fordul, úgy szól hátra. Hivatalos ügy. Felmegy a lépcsőn, egy pillanatra körülnéz, majd habozás nélkül balra fordul. Az egyik ajtón tábla: A Végrehajtó Bizottság Elnöke. Bender kopogás nélkül benyit a szobába. A titkárnő tízóraizik. Amikor Bender belép, hirtelen aktákat borít a tízóraijára.
BENDER
Rá se néz, megy a párnázott ajtó felé. Visszaszól. Magánügy. Kopogás nélkül benyit az ajtón. A tanácselnök az asztalra borulva szunyókál: riadtan egyenesedik fel a zajra. Bender egyenest odalép hozzá, megragadja a kezét, keményen megrázza. Jó napot, elnök elvtárs. Igazán örülök.
ELNÖK
Még nem egészen tért magához. Hebeg. Jó reggelt… Vagyis jó napot…
BENDER
Maga elé mondja. A relativitáselmélet.
ELNÖK
Mit tetszik mondani?
BENDER
Semmi, semmi. Megbocsátható. Otthagyja az elnököt, elterpeszkedik egy fotelben, cigarettát vesz ki az asztalon levő dobozbál, rágyújt. Az elnök közben kissé összeszedi magát.
ELNÖK
Megbocsát… Kihez van szerencsém?
BENDER
A megrökönyödés szobrává változik. Ejnye, elnök elvtárs. Nem ismer meg?
ELNÖK
Hát… Hogy őszinte legyek…
BENDER
Legyen csak őszinte. Bátran, nyíltan, egyenesen. Egymás között vagyunk: elvtárs az elvtárssal.
BENDER
No, ugye. Április negyedike. Mond ez önnek valamit?
ELNÖK
Kihúzza magát. Természetesen.
BENDER
A fénykép az újságokban.
BENDER
Fölpattan, odasiet az elnökhöz, elkapja a kezét, de most már nem ereszti el. Bender. Bender Oszkár.
ELNÖK
Pintér. Pintér István.
BENDER
Ugye, hogy emlékszik már?
ELNÖK
Igen… Természetesen… Azt hiszem…
BENDER
Kalácska elvtárs unokaöccse vagyok: Bender Oszkár.
A tanácselnök magatartása azonnal megváltozik.
ELNÖK
Kalácska elvtárs… unokaöcs?
Bender bólint.
ELNÖK
De parancsoljon helyet foglalni nálunk!
Alátolja Bendernek a fotelt. Bender kényelmesen elterpeszkedik.
Konyakot, cseresznyét, kisüstit? Borunk is van, saját termés, igazán ajánlhatom.
BENDER
Köszönöm, semmit. Nem fogyasztok alkoholt. Illetve: csak magánéletben. Hivatalos úton soha. Ellenkezik az elveimmel.
ELNÖK
Természetesen. Magam is így vagyok vele.
BENDER
Örülök. Mert őszintén meg kell mondanom: sok baj van még az országban. Sok baj, sok hiba, sok nehézség, bármilyen nagyok is az elért eredményeink. Ezzel, remélem, egyetért?
ELNÖK
Hogyne. Feltétlenül.
BENDER
Örülök. Különben, kérek egy pohár szódavizet.
ELNÖK
Egy pohár szódát. Igenis. Kisiet a szobából.
BENDER
Végigmustrálja a meglehetősen kopott berendezést. Megcsóválja a fejét. Nem, ez nem Tahiti.
ELNÖK
Visszajön, de az ajtóban megáll. Bender elvtárs… Ne haragudjék… Szódánk nincs. Hiába, az ellátás nehézségei… Ugye, megérti?
BENDER
Természetesen. Nálam jobban senki sem ismeri a nehézségeket. Akkor legyen szíves egy pohár vizet. Mert a víz, elnök elvtárs, az víz.
ELNÖK
Igenis. A víz az víz. Kiszól a titkárnőnek. Irénke, egy pohár sima vizet Bender elvtársnak. És nekem is. Bejön a szobába, de állva marad.
BENDER
Tessék, elnök elvtárs, foglaljon helyet. Helyezze magát kényelembe. Egymás között vagyunk.
ELNÖK
Nagyon köszönöm. Leül, de csak a szék szélére. Ha szabad kérdeznem: Kalácska elvtárs? Hogy szolgál az egészsége?
BENDER
Hiszen tudja. Az ő pozíciójában. Csak a munka: mindig csak a munka, a munka, a munka. Én is alig látom, legfeljebb négyszer-ötször hetente, esténként, a lakásán, ha valami különösen fontos dolgot akar megbeszélni. Mert hát ugye, kivel beszélje meg, ha nem velem?
ELNÖK
Magától értetődik. Ugye, nem haragszik: nem akarom magamat Kalácska elvtárshoz hasonlítani, ez természetesen szóba sem jöhet, de bizony az én életem is ilyen: csak a munka, a munka hajnaltól vakulásig.
BENDER
Nehéz élet, de felemelő. És ezt vállalnunk kell, elnök elvtárs. Mindannyiunknak, akik felelős poszton állunk. Töretlen hittel és lelkesedéssel, mindig csak a nép javát szem előtt tartva, ahogy Kalácska elvtárs szokta mondani.
A titkárnő tálcán behoz két pohár vizet.
BENDER
Köszönöm, elvtársnő.
A titkárnő meghajol, és kimegy.
ELNÖK
Ha jól értettem: hivatalos minőségben érkezett mihozzánk.
BENDER
Hivatalos minőségben, természetesen. De nem önökhöz, elnök elvtárs. Ezúttal nem önökhöz.
ELNÖK
Láthatóan megkönnyebbül. Őszintén sajnálom.
Igazán reméltem, hogy tanácsaival, éleslátásával, tapasztalataival…
BENDER
Legközelebb. Majd legközelebb. Annyi város van ebben az országban, annyi falu, hiszen tudja. Egyszerre én sem lehetek mindenütt.
ELNÖK
Nyilvánvaló, Bender elvtárs. De akkor is meg kell mondanom: őszintén sajnálom.
BENDER
És mindenütt annyi a nehézség, a tennivaló. Hiába, elnök elvtárs – átmeneti korban élünk. Előttünk a fényes jövő, mögöttünk a sötét múlt, és mi, hogy úgy mondjam, a múlt és a jövő mezsgyéjén állunk. Ebből bizony számtalan nehézség támad; kiküszöbölhetetlen, objektív nehézségek. Küzdenünk kell ellenük, rendületlenül, töretlen optimizmussal, a jövőbe vetett hittel. És aztán vannak bajok, hibák, nehézségek, melyeknek nem kellene lenniük, mivel csak a véletlen szülöttei. Mint például az én esetemben. Mert képzelje, mi történt velem? Tulajdonképpen szóra sem érdemes, de ha érdekli, okulásként szívesen elmondom.
ELNÖK
Már hogyne érdekelne.
BENDER
Hívat a miniszter elvtárs, itt ez az ügy, Bender elvtárs, induljon, intézze el. Tudom, hogy rengeteg a dolga, de hiába, ez egy bonyolult ügy, ezt nem bízhatom másra. Hát mit felelhet ilyenkor az ember, elnök elvtárs?
BENDER
Pontosan. A kötelesség mindenekelőtt. Hívom a kocsit a garázsból – javítják a differenciálját. Hiába, mindenütt csak nehézségek. Taxi, haza, néhány ruhadarab, fogkefe, miegymás, be a bőröndbe mindent, kezembe az aktatáskát, taxi, rohanok a pályaudvarra, épp hogy elérem a vonatot, a vonat máris indul, mintha csak rám várt volna, nyúlok a zsebembe, rá akarok gyújtani, erős dohányos vagyok, elnök elvtárs, ez az egyetlen szenvedélyem, nem jó szenvedély, belátom, nem hasznos, de aki annyit dolgozik, mint mi, ezt szokta mondani Kalácska elvtárs, aki annyit dolgozik, az legalább egyetlen szenvedélyt megengedhet magának, hiszen a nép szolgálata nem aszkétákat követel, nem szerzeteseket, ezt már rég túlhaladtuk, szokta mondani Kalácska elvtárs. Szóval, nyúlok a zsebembe – nincs a cigarettám. A nagy sietségben otthon felejtettem. Hiába, első a kötelesség. Semmi baj, mondom, megyek az étkezőkocsiba, majd veszek ott. Végigjárom a vonatot – nincs étkezőkocsi. Ezen a vonaton, elnök elvtárs, nincs étkezőkocsi! Nem is tudom, mért tűrik ezt!
BENDER
Igaza van. Nem ön a felelős. Vannak még nehézségek. Semmiség: amint hazaérek, csak egy telefon, és elintézem. Különben sem olyan fából faragtak bennünket, hogy az első kudarc a kedvünket szegje. Nincs étkezőkocsi, de a nehézségek arra vannak, hogy leküzdjük őket. Ha nincs étkezőkocsi, majd veszek cigarettát a büféstől. Végigjárom a vonatot – nincs büfé. Egy ilyen vonaton nincs büfé! Felelősségre vonom a kalauzt, bocsánatot kér, többször is, de azt mondja, ő nem tehet róla. És ennek az embernek igaza volt, elnök elvtárs. Nagy tanulság: mindig be kell látnunk, ha az embereknek igazuk van. Valóban nem ő tehet róla, és sosem szabad olyan embert felelősségre vonnunk, aki nem felelős a hibákért. Egyébként semmiség: amint hazaérek, elintézem az illetékesekkel. Lesz egy kis fejmosás, minek tagadjam, lesz bizony, de le fogjuk küzdeni a nehézségeket. Ebben egyetértünk, ugye?
ELNÖK
A legnagyobb mértékben. Én is mindig azt mondom…
BENDER
Nagyon igaza van. Más ember talán elkeseredik az én helyemben, de én azt mondtam magamnak: semmi baj, a legközelebbi állomáson leszállok, és veszek a trafikban cigarettát. Így érkeztem ide.
BENDER
Helyes. Egyszóval leszálltam a vonatról, keresem a trafikot, a trafik zárva. Most nem akarom felvetni a felelősség kérdését, ez majd az illetékesekre tartozik. Gondoltam, bemegyek a büfébe, ott veszek cigarettát. A büfé túlzsúfolt, elnök elvtárs, ennek utána kell járni. Nem is szólva az alapvető egészségügyi követelményekről. De ez most nem lényeges, csak ennek is utána kell járni. Egyszóval vagy húsz ember állt sorba a pénztárnál. Odamehettem volna soron kívül, ez csak természetes, de ilyet én nem teszek, ez csak természetes. Protekció, kiváltságok, előjogok – ezek nálam szóba se jöhetnek. Aki vezető, az csak a vezetés terheit viselheti – az előnyeit soha. Ebben, remélem, egyetértünk, elnök elvtárs?
BENDER
Egyszóval nyugodtan várok a soromra, mint egy egyszerű állampolgár, a többi egyszerű állampolgár között, amikor valami gyanús zajt hallok. Nem törődve a cigarettával, rohanok a peronra: késő. A vonat elment. A poggyászommal, a kabátommal, a kabátomban a tárcámmal, a tárcámban minden pénzemmel. Azaz egy tízes maradt nálam, amiből cigarettát akartam venni. Hát ez a helyzet.
ELNÖK
Értem, kérem. Azonnal telefonálok a pályaudvarra, értesítsék a következő állomást, hogy a kalauz vegye magához Bender elvtárs poggyászát.
BENDER
Ejnye, elnök elvtárs, minek néz maga engem? Már utasítottam az állomásfőnököt. Ő természetesen azonnal felajánlotta, hogy kölcsönad, hiszen mégsem mehetek tovább pénz nélkül, de én természetesen visszautasítottam. Nem, mondtam az állomásfőnök elvtársnak, nem sérthetem meg a tanácselnök elvtársat, hogy ilyen kellemetlen helyzetben nem hozzá fordulok. Elvégre mégiscsak ő a város első embere, és ha utólag tudja meg, hogy itt jártam, joggal érezheti mellőzöttnek magát. Márpedig az emberek önérzetét megbántani súlyos hiba; az embereket meg kell becsülni, elnök elvtárs! Ezzel, remélem, egyetért?
BENDER
Egyébként is semmiség az egész: egy ötös, hogy mégse legyek fillér nélkül.
ELNÖK
Előrántja a pénztárcáját. Hova gondol, Bender elvtárs! Csak nem képzeli, hogy ilyen csekély összeggel…
BENDER
Köszönöm, elnök elvtárs. De ötszáz épp elég lesz.
ELNÖK
Keze megáll a pénztárcában. Ötszáz?
BENDER
Egy fillérrel sem kell több. Koraifjúságomtól kezdve megtanultam: a pénz érték, amit meg kell becsülni. Nem arra való, hogy szórja az ember. Természetesen ezt az ötszázat sem fogom elkölteni, hiszen minek nekem ennyi Pemeteházáig. De hát az én pozíciómban nem engedheti meg magának az ember, hogy a biztonság okáért ne legyen nála némi tartalék. Hiszen akármi történhet, és akkor… ez csak természetes, nemde?
ELNÖK
Hogyne… Természetes… Csakhogy…
BENDER
Mondom, elnök elvtárs, hogy az ötszáz elég lesz.
ELNÖK
Csakhogy… nagyon sajnálom…, de nincs nálam több, csak egy százas. Vagyis csak nyolcvan…
BENDER
Tökéletesen megértem! Az asszony, a család, a gyerekek. Nekem is ez az alapelvem: első a család! A becsületes ember elsején az egész fizetését leteszi az asztalra, és csak annyit tart magánál, amennyi cigarettára, kávéra kell. Na meg, hiszen egymás közt vagyunk, elnök elvtárs: olykor-olykor azért egy kisfröccsre is marad. De semmi baj: a nehézségek arra valók, hogy leküzdjük őket. Felveszi az ötszázat a pénztárból személyi elszámolásra, és én táviratilag megküldöm.
BENDER
Tudom, elnök elvtárs. De gondolom, önnek nem kell magyaráznom: a törvénynek nem a betűje a fontos, hanem a szelleme. Nem mondom, vannak helyek az országban, sajnos nem is kis számban, ahol még kísért a bürokrácia átkos szelleme, az aktatologatás, a lélektelen papírmunka. Na de önöknél, elnök elvtárs!?
ELNÖK
Dehogyis, Bender elvtárs! Máris intézkedem, azonnal, csak egy perc. Kinyitja az ajtót, s kiszól a titkárnőnek. Irénke, adjon ötszáz forintot elszámolásra.
BENDER
Öröm, elnök elvtárs. Őszinte öröm látni, hány káderünk van, aki alkalmas az önálló munkára, aki nem csupán fentről várja az utasításokat, hanem a saját területén felméri a teendőket, gondolkodik, dönt és cselekszik. Egymás közt vagyunk – nyugodtan elmondhatom, hogy a legfelsőbb fórumokon is vita volt, vajon vállalhatjuk-e azt a súlyos felelősséget, hogy a döntéseket a helyi vezetőkre bízzuk. Vállaltuk, elnök elvtárs: és íme, ismét igazunk volt.
A titkárnő behozza a pénzt és a nyugtát. Az elnök aláírja a nyugtát, Bender elteszi a pénzt. A titkárnő kimegy.
BENDER
Most, hogy egymás közt maradtunk, meg kell mondanom: illetékes helyen természetesen jelenteni fogom tapasztalataimat. Ez kötelességem. Azt hiszem, Kalácska elvtársnak is beszámolok majd…
Az ajtó felpattan, Barangó lép be, nagyon határozottan. Egy pillanatra látni mögötte a titkárnő tiltakozó arcát.
Kalácska elvtárs második unokaöccse
BARANGÓ
Melyikük a tanácselnök?
BARANGÓ
Megragadja az elnök kezét, megrázza, s nem engedi el. Jó napot, elnök elvtárs. Barangó Béla.
BARANGÓ
Kalácska elvtárs unokaöccse vagyok.
Hosszú, hosszú csend.
ELNÖK
De hiszen… az az elvtárs is Kalácska elvtárs unokaöccse.
BENDER
Felpattan a székről, kitépi Barangót az elnök kezéből, s hevesen megöleli. Béla öcsém! Hát meg sem ismered a te Oszkár bátyádat?! Barangó fülébe sziszegi. Barom.
BARANGÓ
Édes Oszkár bátyám! Hát hogyne ismernélek meg!
BENDER
Az elnök felé fordul, de nem engedi el Barangót. Tizenhat év, elnök elvtárs! Tizenhat év! Jobbról-balról megcsókolja Barangót, s közben a fülébe sziszegi. Ökör. Az elnöknek. Párizs, London, New York, Amszterdam…
BENDER
Igen, Rotterdam is. Hej, elnök elvtárs, tizenhat év nagy idő. Különösen távol a szülőhazától, a messzi idegenben.
ELNÖK
Barangó elvtárs külföldön élt?
BENDER
Mi az hogy élt? Most is ott él. Éppen csak hazaruccant egy kicsit. Ugye, Béla öcsém, épp csak hazaruccantál egy kicsit?
BARANGÓ
Egy kicsit, Oszkár bátyám. Egy egész kicsit.
BENDER
Egymás közt vagyunk, elnök elvtárs, nyíltan megmondhatom: Béla öcsém diplomáciai szolgálatot teljesít. Azt hiszem, megérti, hogy ennél többet nem mondhatok.
ELNÖK
Fiatalon kerülhetett a diplomáciába, ha már tizenhat éve…
BENDER
Fiatalon. Nagyon fiatalon. Ez nálunk családi vonás, elnök elvtárs. Hogy úgy mondjam, ez családunk jelmondata: kora ifjúságodtól szolgáld a dolgozó népet. És ehhez tartjuk magunkat, az egész család, Béla öcsém ugyanis Kalácska elvtárs húgának a fia. Én Kalácska elvtárs nővérének a gyermeke vagyok.
ELNÖK
De foglaljanak helyet, elvtársak.
BENDER
Nem, nem, köszönjük. Igazán ideje, hogy szedelődzködjünk. Béla öcsém bizonyára csak átutazóban van itt.
BARANGÓ
Ahogy mondod, Oszkár bátyám, csak átutazóban.
BENDER
Egy kicsit körülnézni a rég nem látott hazában. Beszívni a hazai föld illatát, erőt meríteni újabb nagyszerű eredményeinkből…
BARANGÓ
Ez a legfontosabb: erőt meríteni…
BENDER
A fülébe sziszegi. Kuss. Az elnöknek. Bizonyára csak egy pillanatra kukkantott be az elnök elvtárshoz. Épp csak tiszteletét tenni, ha már errefelé jár. Ugye, Béla öcsém?
BARANGÓ
Igen, csak egy pillanatra.
BENDER
Akkor menjünk is, kedves öcsém, ne zavarjuk az elnök elvtársat munkájában. Hiszen bármilyen távol élsz tőlünk, azt tudnod kell, hogy a mi életünk idehaza semmit sem változott. Aki szívén viseli a nép ügyét, az egyetlen parancsolatot ismer: dolgozni, látástól vakulásig.
BARANGÓ
Hajaj, bátyám, azt hiszed, mi nem így élünk abban a távoli idegenben?
BENDER
Helyes, öcsém. Nagyon helyes. Egymás közt vagyunk, nyíltan megmondhatom: mi, itthoniak, ezt várjuk tőletek. De most már valóban menjünk, hiszen bizonyára szét akarsz nézni egy kicsit a városban.
BARANGÓ
Szét. Bizony, szét.
ELNÖK
Adok egy elvtársat, aki körülvezeti az elvtársakat minálunk. Ajánlhatom megtekintésre az új iskolát, az új silózót…
BENDER
Nem… Nem, köszönjük. Tizenhat év, elnök elvtárs, ugye, megérti? Annyi mindenről kell ilyenkor szót váltani. Meg aztán, mi ezt így szeretjük: neki az ismeretlennek, habozás nélkül, egyenesen, ahogy Kalácska elvtárs szokta mondani. Hát minden jót, elnök elvtárs. Ahogy mondani szokás: bort, búzát, békességet.
BARANGÓ
Erőt, egészséget, elnök elvtárs.
ELNÖK
Viszontlátásra, elvtársak. Nagyon örültem. Kezet ráznak.
Az elnök kikíséri őket az ajtóig, ott újra kezet ráznak.
ELNÖK
Ha nem felejti el: tiszteletteljes üdvözletem Kalácska elvtársnak.
BENDER
Semmiképp sem felejtem el. Legyen nyugodt, elnök elvtárs, semmiképp sem felejtem el.
TITKÁRNŐ
Feláll, amikor kimennek. Viszontlátásra.
BENDER
Viszontlátásra, elvtársnő.
Bender és Barangó némán végigsietnek a folyosón, olykor hátrapillantanak, nem követik-e őket. Szótlanul eldübörögnek a szunyókáló portás előtt, egyre szaporázzák a lépteiket, egyszerre fordulnak be az első keresztutcába, továbbsietnek.
Amikor kellő távolságba értek a Tanácsházától, Bender hirtelen megáll.
BENDER
Vadbarom.
Barangó bűnbánóan lehajtja a fejét.
Elment az esze? Vagy már ilyen hülyének született? Hogy nyithat be az elnökhöz, amikor vannak nála?
BENDER
Micsoda? Maga gondolkodik is? Ki maga? Gondolkodó? Szokratész, Platón avagy egyenest Marx Károly?
BARANGÓ
Talán nem kellett volna…
BENDER
Talán? Ha nekem ilyen ostoba gyerekem lenne, az utcára sem engedném ki. Magának tanúra van szüksége a piszkos kis szélhámosságaihoz?
BENDER
Maga ne lásson be semmit. Maga hallgasson. Ez az egyetlen megoldás, ha életben akar maradni.
BENDER
Különben agyonütöm. Egyébként, ha nem tudja megállni, menjen a patikába, vegyen ragtapaszt, és ragassza be a száját. Hányszor ült eddig?
BENDER
Meglátszik. És mindig ilyen piti ügyekért, mi?
Barangó szomorúan bólint.
BENDER
Nem volt magának édesanyja, aki megtanítsa, hogy lopni, csalni és hazudni bűn? Vagy volt, de maga olyan tökkelütött, hogy képtelen bármit is megtanulni?
BENDER
Semmi de hát. A bibliát se olvasta, maga gondolkodó? Legalább a tízparancsolatot? A büntető törvénykönyvről nem is beszélve. Vagy olvasni se tud?
BARANGÓ
Hirtelen a távolba mered. Odanézzen!
BARANGÓ
Látja azt a szürke ruhás embert?
BENDER
Látom. Na és? Kicsoda az illető? Talán az Egyesült Államok elnöke?
BARANGÓ
Nem éppen. Hanem Parádi, Kalácska elvtárs unokaöccse.
BENDER
Hoppá! Még egy unokaöcs? Ez kezd érdekes lenni.
Parádi továbbhalad a Tanácsháza felé. Bender egy pillanatig gondolkodik, majd int Barangónak.
BENDER
Gyerünk. Lopva elindulnak Parádi után. Kalácska elvtársnak három unokaöccse van: egy okos, egy szerencsés és egy hülye. Figyelmeztetni kellene ezt a szerencsétlen hülyét.
BARANGÓ
Kalácska elvtársnak tizenhárom unokaöccse van. Figyelmeztetni meg nem kell, mert megérdemli a sorsát. Megsértette az egyezményt.
BENDER
Mit fecseg összevissza?
BARANGÓ
Majd elmagyarázom. Nézze, bemegy!
Parádi habozás nélkül belép a Tanácsháza kapuján. A szundikáló portás fölkapja a fejét.
PORTÁS
Hová, kérem? Ma nincs fogadónap!
PARÁDI
Vissza se fordul, úgy szól hátra. Hivatalos ügy.
Felmegy a lépcsőn, egy pillanatra körülnéz, majd habozás nélkül balra fordul. Kopogás nélkül benyit a titkárnő szobájába. A titkárnő eszik; amikor Parádi belép, hirtelen aktákat borít a vajas kenyerére.
PARÁDI
Rá se néz, megy a párnázott ajtó felé, úgy szól vissza. Magánügy. Kopogás nélkül benyit; az ajtó becsukódik mögötte.
A titkárnő megvonja a vállát, s újra előveszi a vajas kenyerét. Az elnöki szobából irtózatos ordítás hallatszik.
Bender és Barangó egy fa mögött lapulnak, onnan lesik a Tanácsházát.
BENDER
Vegyük le a kalapunkat. Várjuk födetlen fővel a holttestet.
A Tanácsháza kapuja kicsapódik. Négy ember hozza Parádit.
BENDER
Az elhunyt földi maradványait hozzátartozói és barátai mély részvéte mellett vitték végső nyugvóhelyére.
A négy ember lóbálni kezdi Parádit, aki megadóan tűri a sorsát.
BENDER
Rövid gyászszertartás után…
A tanácsi alkalmazottak nagy lendülettel kirepítik a térre Parádit, aki elterül, mint a béka.
BENDER
… a holttestet átadják az anyaföldnek.
Parádi mozdulatlanul fekszik.
BENDER
Most aztán nyomás! Minél gyorsabban és minél távolabbra.
Arany borjú a „Szirti Sas”-ban
Hőseinket a város szélén látjuk viszont. Egy házon cégtábla: „Szirti Sas Szövetkezeti Kisvendéglő”.
Belépnek a vendéglőbe. Egyetlen vendég sincs, csak a pincér alszik a sarokban. Hőseink letelepszenek egy asztalhoz; a pincér zavartalanul horkol.
BENDER
A világ tele van megoldásra váró problémákkal. Maga most mit cselekedne, Barangó?
BARANGÓ
Menjünk oda, és keltsük fel.
BENDER
Igen. Csakhogy akkor megharagszik; és minden valószínűség szerint beleköp a levesünkbe.
BARANGÓ
Akkor ne menjünk oda.
BENDER
Igen. Csakhogy akkor alighanem itt ülhetünk estig.
BARANGÓ
Akkor nem tudom, mit csináljunk.
BENDER
Gondoltam. Na várjon.
Hatalmasat csap az asztalra: a pincér a zajtól felriad. Körülnéz, pislog, megdörgöli a szemét, majd nyugodtan elővesz egy cigarettát, kényelmesen rágyújt, s csak aztán megy oda hőseink asztalához. Némán megáll.
BENDER
Étlapot kérek. És addig is két korsó sört.
BENDER
Érdekes. Vajon miért?
PINCÉR
Az étlapírónak fáj a keze.
BENDER
Szomorú. Akkor legyen szíves sorolja föl az önöknél kapható étkeket.
BENDER
Értem. És szabad megkérdeznem, miért?
PINCÉR
Mert a konyhát tatarozzák.
BENDER
Most megint gondolkodhatom, melyik kellemetlenebb: a kézfájás vagy a tatarozás. Akkor legalább a sört hozza, de ha lehet, gyorsan.
BENDER
Az ország helyzete egyre aggasztóbb. És miért nincs, ha szabad ezt is megkérdeznem?
PINCÉR
Mert a csapos másfél évet kapott.
BENDER
Ezek szerint bor sincs?
BENDER
Szilvapálinka, konyak, Hubertus, Mecseki, ánizslikőr?
BENDER
Málnaszörp, jaffa, meggylé, hüsi, szódavíz?
BENDER
Nyilvánvaló: az ország a tönk szélére jutott.
PINCÉR
Tudok hozni borjúmájat, natúr vagy resztelve, bécsi szeletet, flekkent, pörköltet…
PINCÉR
Párizsi szeletet rizzsel, vesevelővel, gulyást, rántott pontyot…
BARANGÓ
De hisz azt mondta, hogy a konyhát tatarozzák!
PINCÉR
A konyhát tatarozzák. De a nagynéném itt lakik a szomszédban, és a konyhája, nyugodtan állíthatom: elsőrangú!
BENDER
Akkor hozzon két bécsi szeletet.
PINCÉR
Cékla, káposztasaláta, csemegeuborka, zeller?
BENDER
Cékla, ha nem okoz nehézséget.
PINCÉR
Csapolt vagy üveges sör? Kinizsi, Pilseni, Radeberger, Müncheni?
BENDER
Csapolt. Kinizsi. Korsó.
A pincér kimegy. Bender sokáig néz utána.
BENDER
Mégsem vagyunk elveszett nemzet. Vannak lehetőségeink. Igenis vannak. De most már bökje ki, miféle szerződésről karattyolt az előbb.
BARANGÓ
Amíg ön meg nem jelent a színen, tizenhárman voltunk Kalácska elvtárs unokaöccsei. Ami, érthetően, sok bonyodalmat okozott. Hisz hogy néz az ki, ha kedden is megjelenik egy Kalácska unokaöcs, meg pénteken is? Szakadatlan veszélyben éltünk, míg csak rá nem szántam magam, hogy megszervezzem a családot.
BENDER
Szép kis család lehet, ahol maga a családfő.
BARANGÓ
Alapszabályokat dolgoztam ki, ügyrendet, működési tervezetet. És ami a legfontosabb: tizenhárom részre osztottuk az országot. Demokratikusan, a legnagyobb körültekintéssel, sorsolás alapján. Aztán szerződést kötöttünk, hogy mindenki betartja az alapszabályokat, és senki nem lépi át a saját körzete határát. Hát ezt az egyezményt sértette meg Parádi. Az eredményt látta.
A pincér megjelenik: hatalmas tálcát hoz, abrosszal lefödve. Leemeli az abroszt, alatta az étel és ital. Hőseink nekilátnak.
BENDER
Egyébként, csak úgy mellékesen: Parádi vesztét nem az okozta, hogy megsértette az egyezményt.
BENDER
Az, hogy maguk hülyék. Egytől egyig, alapszabályostul, körzetestül. Mondja, Barangó: szabad ilyen pimf ügyekbe keveredni?
BARANGÓ
Maga is Kalácska elvtárs unokaöccse volt.
BENDER
Átmenetileg. Egyetlen alkalommal. Pillanatnyi pénzszűke miatt. Ezt lehet. Ezt szabad. De tartósan? Mindennap a bőrüket kockáztatva?
BARANGÓ
Valamiből csak élni kell.
BENDER
Ez kétségtelen. Csak az a kérdés: miből. Magának például mennyi pénzre lenne szüksége?
BENDER
Jellemző. És az eredmény: három priusz.
BARANGÓ
Mért, maga talán még nem ült?
BENDER
Nem. És nem is fogok. Mert nekem az Aranyborjú kell. Vagyis tízmillió. Méghozzá egy összegben.
BARANGÓ
De azért talán részletekben is elfogadná?
BENDER
Részletekben is elfogadnám. De nekem egy összegben kell.
BARANGÓ
Ne mondja. És mire, ha szabad kérdeznem?
BENDER
Nem szabad, de most az egyszer válaszolok. Azért kell tízmillió, és azért egy összegben, mert el akarok jutni Tahitiba.
BARANGÓ
Mért pont Tahitiba? Rokonai élnek ott?
BENDER
Nincsenek rokonaim Tahitiban. Egyáltalán sehol sincsenek rokonaim. De tudja maga, milyen az élet Tahitiban? A nap mindig süt, a virágok sosem hervadnak el, a lányok csak virágfüzért meg hulahopp-karikát viselnek, a férfiak fehér nadrágban járnak, az emberek reggeltől estig csak énekelnek, esznek-isznak, táncolnak, szeretkeznek. Részletezzem még, mért akarok épp Tahitiba menni?
BARANGÓ
Ne részletezze. Megértettem.
BENDER
Nem ért maga semmit, Barangó! Tudja: köztem és az államhatalom között súlyos elvi nézeteltérések vannak. Az államhatalom, úgy hírlik, szocializmust akar építeni. Én pedig ezt nem akarom. Sem a szocializmust, mert az nem érdekel, sem az építést, mert az fárasztó. Ezt, gondolom, maga is tapasztalta.
Barangó szomorúan bólogat.
BENDER
No, látja. Most már remélem megérti, miért kell nekem tízmillió.
BARANGÓ
Megértem. De honnan veszi?
BENDER
Az első embertől, akinek van tízmilliója.
BENDER
Magának elment az esze. Bár lehet, hogy sose volt. Jegyezze meg: Bender Oszkár még sohasem ölt, rabolt vagy lopott. És nem is fog soha. Ne ijedjen meg, nincsenek angyalszárnyaim, de a büntető törvénykönyvet tisztelem, amit magának is szíves figyelmébe ajánlok.
BARANGÓ
Szép. De akkor hogy szerzi meg a milliókat?
BENDER
Ugyan, Barangó, ne legyen gyerek. Egyrészt az mindig a helytől, az időtől és a körülményektől függ, másrészt eszem ágában sincs a maga orrára kötni. Mindenesetre megnyugtathatom: mintegy háromszáz módozatát ismerem, hogyan lehet valakit viszonylag tisztességes úton megszabadítani a millióitól. Viszonylag tisztességes úton: ezt jól jegyezze meg, mert a bankrablás például nem tartozik ezek közé. Tudom, akadnak meggondolatlan emberek, akik védtelen állami intézmények erőszakos kifosztásával akarnak némi pénzösszeghez jutni – én azonban nem tartozom a törvények eme megsértői közé.
BENDER
Jól mondja: valóban kényes vagyok. És nehogy azt higgye, hogy lelkiismereti okokból. Szó sincs róla: egyszerűen a célszerűség miatt. Mivel nem a Markóba akarok kerülni, hanem Tahitibe.
BARANGÓ
Ami nem lesz könnyű.
BENDER
Valóban nem. De nem azért, mert nem tudom a módját, hogyan szabadítsak meg egy milliomost a millióitól. Nem, nem azért. Hanem mert jelen pillanatban nem ismerek egyetlen milliomost sem. Pedig vannak, biztos, hogy vannak. Minden országban, ahol működik a bankjegynyomda, vannak bankjegygyűjtők. Csak az a kérdés, hol találok egy ilyen szenvedélyes gyűjtőt.
BENDER
Okos fiú maga, Barangó. Csakhogy nálunk a milliomosok sajnos illegalitásban élnek. Vannak, tudom, hogy vannak – de hát egyik sem írhatja ki a kapujára: itt lakik X. Y. milliomos. Ezért nehéz nálunk az élet, Barangó. Mennyivel más a helyzet a művelt Nyugaton, ahol még híven őrzik az ősi hagyományokat. Ott egy milliomosnak nem kell takargatnia a millióit; ellenkezőleg, büszkén hirdeti, hogy ő milliomos. Csak a telefonkönyvet kell felütni, abban is tucatjával akadnak milliomosok. Az ember egyszerűen elmegy a megadott címre, az ajtóban egyenruhás inas fogadja, bevezet a milliomos dolgozószobájába, nyájas üdvözlések, fonó kézszorítások, néhány megfelelő mondat, és máris a zsebemben a pénz. És mindez, jól jegyezze meg magának, békésen, udvariasan. Semmi álarc, semmi falbontás, semmi gumikesztyű. Isten őrizzen, hogy az ember a csillárba lőjön! „Hahó, Sir, ez meg ez, és így meg úgy. All right, Sir. Köszönöm. Good bye, Sir.” És ezzel kész. Ez kultúra, ez élet. De nálunk? Az egész államgépezet, a rendőrségtől az adóhivatalig, alig képes rá, hogy ötévenként egyszer felplankoljon egy milliomost. Hát élet ez, Barangó, mondja meg őszintén?
BARANGÓ
Ha jól értettem, azt mondja: ha ismerne egy embert, akinek van tízmilliója, meg is tudná szerezni tőle?
BENDER
Most az egyszer jól értette. Úgy látszik, mégiscsak fejlődőképes szellemileg. Ezért még azt is közlöm: az illető egyén önként adná át a pénzt, egy kék szegélyű kistányéron.
BARANGÓ
Önként? Egy kék szegélyű kistányéron?
BENDER
Erre mérget vehet.
BARANGÓ
Hát akkor… Én ismerek egy ilyen embert.
BENDER
Maga, Barangó? Ne etessen, már ebédeltem.
BARANGÓ
Pedig én tudok egy emberről, akinek van tízmilliója.
BENDER
És hol lakik az illető? Kiskunlacházán? Mert ott azt is milliomosnak tartják, akinek rongyos tízezre van a takarékban.
BARANGÓ
Nem viccelek. Prókai mesélte a börtönben…
Barangó gyanakodva körülnéz, nem hallgatja-e ki valaki, majd Benderhez hajol, s fél percig sugdos a fülébe. Bender arca egyre ragyogóbb: a végén elégedetten dörzsöli meg a kezét.
BENDER
Ez hihetőnek látszik. És azt állítja, senki sem tud a pasasról?
BARANGÓ
Senki, csak Prókai meg én. De Prókainak még hátravan három éve. Később ő is rájött, hogy nem kellett volna megosztania velem a titkát. Látta volna, hogy zokogott, amikor szabadultam!
BENDER
Megint téved, Barangó. Prókai nem azért zokogott, mert magának fecsegett. Prókai azért zokogott, mert megérezte, hogy maga mindezt elmeséli nekem. Vannak ilyen sejtelmes előérzetek. Így érezhette meg szegény Prókai is, hogy mire kiszabadul, legfeljebb azzal a hülye közmondással vigasztalhatja magát, hogy a szegénység nem szégyen. Kihúzza magát. Most pedig nézzen rám, Barangó. Vannak ősz hajszálaim?
BENDER
Majd lesznek. Kemény harcok előtt állunk. Még maga is beleőszül, Barangó! És most dologra. Csapatok, előre! Az osztagoknak a legrövidebb idő alatt el kell érniük Pemeteháza városát. Öltözet: őrfelszerelés! Kürtös, az indulójelet! Az akciót én vezénylem!
Hőseink ismét az utcán. Befordulnak egy sarkon, s megpillantják Királyfi tragacsát, mely a járda mellett parkol. Bender megtorpan, gondolkodik.
BENDER
Kétségtelenül ugyanaz. Ebből a batárból legfeljebb kettő van egész Kelet-Európában. Határozott léptekkel odamegy a kocsihoz, s behajol a nyitott ablakon. Megvenném.
KIRÁLYFI
Aki változatlanul a semmibe mered, döbbenten néz rá. Tessék?
BENDER
Mondom: megvenném. A kollégámmal varrodát nyitunk. Gondolom, ez a masina pontosan jó lesz varrógépnek.
KIRÁLYFI
Maga a megtestesült felháborodás. De uram: ez egy valódi Daimler-Benz!
BENDER
Nem tesz semmit: nagyobb sorscsapásokat is kibírt már ez a szerencsétlen ország. Fuvar? Egy jó kis fuvar? Nem a szomszéd sarokig. Messzebbre.
KIRÁLYFI
Bizalmatlanul pillant rá. Ivászat lesz? Parázna cselekedetek az avarban? Meztelen tánc holdfénynél?
BENDER
Pillanat. Kihúzza a fejét a kocsiból, s Barangóhoz fordul. Megfontolandó. Komolyan mérlegelendő, vajon rábízzuk-e az életünket egy dühöngő őrültre. Bár lehet, hogy csak csendes bolond, de akkor is meggondolandó. Maga mit tenne?
BENDER
Gondoltam. Röpke másfél óra elegendő volt, hogy tökéletesen kiismerjem a gondolatvilágát. Ami nemcsak rám vet jó fényt, hanem magára is rosszat. Na mindegy: ilyen az élet.
Kinyitja a kocsi ajtaját, s beül Királyfi mellé. Barangó a hátsó ülésre telepszik.
Ivászat nem lesz. Az avarban folytatott parázna cselekedeteknek elvi ellensége vagyok. A holdfényt nem szeretem, a táncot utálom, a meztelenséget háborús bűntettnek tartom. Flepnije van?
KIRÁLYFI
Előveszi a levéltárcáját. A forgalmi engedély. A jogosítvány. A szabadulólevelem.
BENDER
Mutassa csak. Elveszi a szabadulólevelet. Jászzombori Büntetés-végrehajtási Intézet. Rendben. Attól tartottam, hogy a Lipótmezőről szabadult.
KIRÁLYFI
De kérem! Megmagyarázom…
BENDER
Majd útközben, ha nagyon muszáj. Most induljon. Kevés az időnk.
KIRÁLYFI
Igenis. Kiszáll a kocsiból, kurblival beindítja a motort, az autó hörögve elindul. Irány?
KIRÁLYFI
Nem lesz elég a benzinem.
KIRÁLYFI
Talán negyven kilométerre.
BENDER
Akkor elég lesz. Mert pontosan huszonkilenc kilométerre több hordó repülőbenzin vár ránk, valamint egy fogadó bizottság, mely tisztelettel felkér majd bennünket, hogy töltsük tele a tartályunkat.
BARANGÓ
Ezt honnan veszi?
BENDER
Minden szélhámost, aki nem olvas újságot, megfosztanék a szakszervezeti könyvétől. Kiveszi a zsebéből az újságot, s rámutat egy cikkre. Itt van. „Szerdán ritka látványosságban lesz része megyénk lakosainak. A baden–münchauseni Mixi-Cola Konszern propaganda-autóversenyt rendez Budapest és Pemeteháza között. Karancsfalván fogadó bizottság várja a beérkező versenyzőket, akik onnan folytatják útjukat a megyeszékhelyre. Előzetes jelentések szerint a versenyen részt vesz két Rolls-Royce, három Mercedes sportkocsi, egy Cadillac, két Chevrolet-Super-Caravan és négy Trabant gyártmányú gépkocsi.” Most már érti?
BENDER
Gondoltam. Mivel a versenyzők csak tíz órakor indultak Budapestről, tetemes előnyünk van. Mennyi ennek a varrógépnek a maximális sebessége?
BENDER
Akkor nem nevezném be a monte-carlói versenyre. De Karancsfalván azért mi leszünk az elsők. Egyébként mit mondott, hogy hívják ezt a gőzgépet?
BENDER
Helytelen. Szabad kérdeznem a becses nevét?
KIRÁLYFI
Királyfi vagyok. Királyfi Dezső.
BENDER
Tehát, Királyfi szaktárs: a gépjárművet meg kell keresztelni, akár egy csatahajót. Mert jegyezze meg: csatába indulunk. Ez a maga batárja különösen gyorsaságával és vonalainak nemes szépségével tűnik ki. Ezért indítványozom, nevezzük el Antilopnak. Ellenszavazat? Nincs. Akkor kapcsoljon nagyobb sebességre, ha lehet.
BENDER
Mit tegyünk, a sorscsapásokat megadóan kell viselnünk. Mondja, honnan a fenéből szerezte ezt a szörnyeteget?
KIRÁLYFI
A Megyei Közlekedési Múzeumból.
BARANGÓ
És hány évet kapott érte?
KIRÁLYFI
De kérem! Hosszú évek során összekuporgatott garasaimból vásároltam. Mert én, kérem, a motor szerelmese vagyok. Tizennégy éve van bent az igénylésem egy Trabantra, de még nem kaptam meg, azért vettem meg ezt a Daimler-Benzt…
KIRÁLYFI
Igen, kérem, ezt az Antilopot, amikor a Megyei Közlekedési Múzeumot átszervezték Vadászati Múzeummá.
BENDER
Jelentékeny esemény lehetett a megye életében. Szabad megkérdeznem, mért történt ez az átszervezés?
KIRÁLYFI
Mert a Közlekedési Múzeum igazgatóját kinevezték az Adóhivatal vezetőjévé, és a múzeum új igazgatója a Városi Kórház bérelszámolási csoportvezetője lett.
BENDER
Valóban egyszerű. Mégis megkérném, írja körül kissé pontosabban a szóban forgó esetet.
KIRÁLYFI
Az új igazgató, kérem, szenvedélyes vadász, viszont semmi érzéke a technika iránt. Ezért az illetékesekhez intézett beadványában bebizonyította, hogy a megyének semmi szüksége Közlekedési Múzeumra, viszont létszükséglete, hogy Vadászati Múzeuma legyen.
BENDER
Annyi errefelé a vad?
KIRÁLYFI
Nem, kérem, a megyében egyáltalán nincs vad. De épp ezért létszükséglet, hogy a vadászatot megszerettessék a megye dolgozóival. Így jutottam én a Daimler-Benzhez…
KIRÁLYFI
Igen, kérem, az Antilophoz. Az igazgató kiárusította a Közlekedési Múzeumot, és a befolyt összegből vásárolt nyolc szarvasagancsot, egy kitömött elefántot, két vaddisznófejet, egy vízilóbárt és a himalájai vadkecskét, ami ott legel a múzeum udvarán. Egyébként az elefánt különösen figyelemre méltó példány.
BARANGÓ
Csak azt nem értem, mért maga került ezért börtönbe?
KIRÁLYFI
Nem ezért, kérem: én a sors áldozata vagyok.
BARANGÓ
Mindnyájan azok vagyunk.
KIRÁLYFI
Másfél évig dolgoztam, amíg a Daimler-Benzt… az Antilopot üzemképes állapotba helyeztem. Akkor egy este odajött hozzám a Népbolt vezetője, és megkérdezte, elvinném-e őket a Kiserdőbe. Vele volt a vezetőhelyettes, a raktáros és a pénztáros – utóbbi kettő nőnemű személy –, valamint egy demizson pálinka. Elvittem őket, mivelhogy súlyos adósságba vertem magam a Daimler… az Antilop megvásárlása és üzembe helyezése érdekében, és jól jött egy kis mellékes. Nem akarom részletezni, kérem, de volt ott avar, holdfény meg minden egyéb. Másnap este is elvittem őket, meg harmadnap este is. A negyedik napon engem vitt el a rendőrség, mivel a Népboltban leltároztak, és a raktárban mindössze egy pár gumicsizma volt, az is mind a kettő ballábas. Tegnap szabadultam.
BENDER
Látja, Barangó, mire vezet a bűnös élet: a lopás, az avar meg a holdfény.
BARANGÓ
Hirtelen megragadja Bender vállát. Odanézzen!
Az egyik udvarból Parádi rohan ki, hóna alatt egy libával. Szorosan a nyomában tucatnyi ember liheg, kezükben karó, vasvilla.
BENDER
Ez a libalopás második stádiuma. A harmadik stádium a tettes elfogatása után következik. Különös ismertetőjele egy hatalmas verés.
BARANGÓ
Tulajdonképpen nem tehet róla – a libalopás a szenvedélye.
BENDER
Akárcsak Királyfi úrnak a gépkocsi. És mi az eredménye mindkét szenvedélynek? Ugyanaz.
Királyfi vadul tülköl, az üldözők utat engednek a kocsinak. Parádi hátrapillant, és meglátja Barangót a kocsiban.
BARANGÓ
Majd az Isten, te szerződésszegő!
Az Antilop utoléri Parádit: Parádi minden erejét megfeszítve igyekszik lépést tartani velük. A liba riadtan gágog a hóna alatt.
PARÁDI
Vegyetek fel! Jó ember vagyok.
BENDER
Hirtelen kihajol az ablakon. Dobja el a libát! Rászól Királyfira. Lassítson!
Parádi eldobja a libát, Barangó kinyitja az ajtót, s berántja a lihegő Parádit. Parádi hörögve bezuhan a kocsiba.
BENDER
Teljes gázt! Hátrafordul Parádihoz. Jegyezze meg: ha még egyszer vétkezni mer, kitekerem a nyakát.
A liba visszatotyog a ház felé: az üldözők elmaradnak.
BENDER
Ezek szerint együtt a legénység. A budapest–pemeteházi propaganda-autóversenyt ezennel megnyitom. A gépkocsi parancsnoka: Bender Oszkár. A pilóta: Királyfi Dezső. A fedélzeti szerelő: Barangó Béla. Másodszerelő: Parádi Ádám. Irány: a cél!
Az Antilop utasaival lassan eltűnik.
Az Antilop folytatja útját
Az Antilop pöfögve, bukdácsolva halad a rossz makadámúton.
BENDER
Uraim: elvem a tiszta munka és a tiszta fogalmazás. Épp ezért tisztázzuk a helyzetet, célunkat és feladatainkat. A helyzet, első pont: átmenetileg a budapest–pemeteházi propaganda-autóverseny résztvevői vagyunk, melyet a baden–münchauseni Mixi-Cola cég rendez. Előnyünk a többi versenyzővel szemben, számításaim szerint, minimálisan másfél óra. Második pont: kádervélemény a legénység tagjairól. Királyfi Dezső pilóta: közszemérmet sértő cselekedetekhez, valamint az állami tulajdonból törvénytelen eszközökkel magántulajdonba átkerült pénzösszegek elköltéséhez nyújtott segítségben találtatott bűnösnek. Ok: önveszélyes ostobaság. Elfogadja a jellemzést?
KIRÁLYFI
Igenis. Kérem enyhítő körülményként betudni, hogy a gépkocsi szerelmese vagyok.
BENDER
Megszavaztatik. Barangó Béla fedélzeti szerelő: azon ostoba mesével, hogy Kalácska elvtárs unokaöccse, pénzt akart kicsalni a nagykondorosi tanácselnöktől.
BENDER
Csönd! A káderjellemzésben részesülő nem kapott szót. Tettének indítéka: vészes fantáziaszegénység, a megszokott pitiáner eszközökhöz való görcsös ragaszkodás. Büntetett előéletű, három priusz. Elfogadja?
BENDER
Muszáj. Parádi Ádám másodszerelő: előélete és a Kalácska rokonsághoz való tartozása megegyezik a fedélzeti szerelőével. Súlyosbító körülmény: a libalopás szenvedélye.
PARÁDI
Maga rosszindulatú, részrehajló és…
Királyfi belép a fékbe, a kocsiban ülők előrezuhannak, kivéve Bendert, aki megkapaszkodott.
BENDER
Fedélzeti szerelő: nyissa ki az ajtót.
Barangó készségesen kinyitja a kocsi ajtaját.
BENDER
A másodszerelőt a versenyben való részvételből ezennel kizárom. Felszólítom, azonnal hagyja el a járművet.
BENDER
Barangó: teljesítse a kötelességét!
Barangó megragadja Parádit, és kilöki a kocsiból.
PARÁDI
Ne tegyék ezt velem! Nekem gyerekkoromban vakbélgyulladásom volt.
BENDER
Nem érv. Különben is alapelvem, hogy a lázadást csírájában kell elfojtani. Menjen csak szépen vissza a faluba, ahol a liba gazdái bizonyára kevésbé részrehajlók lesznek magával szemben.
PARÁDI
Bocsánatot kérek; nem tehetek róla, ideges természetű vagyok.
BENDER
Az idegesség hazánkban népbetegség, de a maga számára semmiképp sem mentő körülmény. Térdre!
Parádi készségesen térdre borul.
BENDER
Ez az egyetlen megfelelő testhelyzet mindenféle lázadó számára. Tulajdonképpen javasolnom kellene az országgyűlésnek, hogy iktassa törvénybe. Most pedig mondja utánam: mélységesen megbántam, hogy a parancsnokkal ellenkezni mertem, és ünnepélyesen fogadom, hogy ez soha többé nem fordul elő.
PARÁDI
Mélységesen megbántam, hogy a parancsnokkal ellenkezni mertem, és ünnepélyesen fogadom, hogy ez soha többé nem fordul elő.
BENDER
Napiparancs: Parádi Ádámot feltételesen visszafogadom a legénység tagjai közé, de lefokozom mindenes cseléddé. Felállhat.
Parádi feltápászkodik, és visszaül a kocsiba.
Királyfi kiszáll, bekurblizza az Antilopot.
BENDER
A legénységről szóló kádervélemény összegzése: valamennyien bűnös és helytelen életet folytattak, aminek a mai naptól véget kell vetni. Elfogadják?
A legénység három tagja egyszerre mondja.
BENDER
A parancsnok jellemzése: makulátlan előéletű, világos fejű, vezetésre alkalmas személy. Beosztottjaitól feltétlen engedelmességet követel. Véleményt nem kérek. Pilóta, helyzetjelentést!
KIRÁLYFI
Még tíz kilométer.
BENDER
Rendben. Folytatom. Ugyan nem tartozom beszámolási kötelezettséggel a beosztottaimnak, de pedagógiai célzatból válaszolok az engem ért ostoba vádakra. Való igaz, hogy jómagam is Kalácska elvtárs unokaöccseként tarháltam le a tanácselnököt, de van egy döntő különbség: az, hogy nekem sikerült, maguknak meg nem.
Hatalmas Chevrolet áll az út szélén; a motorháza nyitva. Két férfi áll a kocsi mellett, s kétségbeesetten integet, amikor megpillantják az Antilopot.
Dobostorta kandírozott cukormázzal
BENDER
Álljon meg. Kiszáll a kocsiból. Az egyik férfi odalép hozzá.
FODOR
Lenni magyar amerikás, Stephen Fodor. Apja, anyja menni Államok, rég mint régen. Autó amerikai romlott itt.
Királyfi kipattan a kocsiból.
FODOR
Lenni Mister Smith, konszern szálloda főtanácsadó ennivaló. Lenni én neki tolmácsnok, titkárnok, sofőrnök.
Smith odalép, kezet fog Benderrel.
BENDER
Örvendek. Bender Oszkár.
FODOR
Lenni Magyarhon, megtanulni magyar étel főzés.
BENDER
Természetesen; a magyar konyha páratlan.
FODOR
Menni vendéglő, séf mondja, menni központ, kérni engedély. Központ mondja, menni tröszt, kérni engedély. Tröszt mondja, menni miniszter, kérni engedély. Minisztérium ennivaló mondja, írni kérvény, indigó, öt darab, válaszolmány hónap kettő. Nagybácsi nekem mondja, menni puszta, van nép, gatya, főz sok étel magyar, recept megvenni.
BENDER
Közlöm önnel, uram, hogy útjukat fölösleges folytatniuk. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: a Hortobágy szállodavállalat élelmezésügyi főtanácsadója vagyok. Ez itt a konyhavezetőnk, az pedig a főszakácsunk.
Parádi és Barangó, akik közben ugyancsak kiszálltak a kocsiból, meghajolnak.
BENDER
Szerencséjükre különleges engedélyem van a miniszter úrtól, hogy a magyar konyha bármely specialitásának receptjét állami áron közölhessem a hazánkban tartózkodó külföldiekkel. Idegenbe szakadt hazánkfiai tíz százalék engedményt kapnak.
FODOR
Van szerencse, hozta isten nekünk! Odafordul Smithhez, s valamit hadar neki angolul.
SMITH
Elégedetten elmosolyodik. Oké!
BENDER
Milyen receptekre van szükségük?
FODOR
Menni iroda maga, adni írás én?
BENDER
Felesleges. Királyfi úr! Sikerül?
BENDER
Amíg a gépkocsivezetőm végez, el is intézhetjük. Sorolja kérem.
FODOR
Noteszt vesz elő, fellapozza. Tarhonyás pásztor.
BENDER
A társaihoz fordul; suttogva mondja. Melyikük tud írni?
BENDER
Akkor írja maga. Noteszt vesz elő és, átadja Barangónak. Írja: pásztortarhonya magyarosan.
BARANGÓ
Az istenért, én még sohasem voltam konyhában! A börtönben is csak krumplit pucoltam.
BENDER
Hülye. Liszt, só, zsír, és a többi, mindegy. Írja már.
FODOR
Mit mondani úr szakács?
BENDER
Túlóradíjat követel. Nálunk, Magyarországon, a szakszervezetek minden percnyi túlmunkáért külön díjazást írnak elő.
FODOR
Szólni, és mister Smith…
BENDER
Felesleges. Már közöltem a kolléga úrral, hogy a szakszervezeti előírások szerint járó különdíjazást a személyes különalapomból fizetem.
BENDER
Semmi kérem. Felhatalmazásom van rá a miniszter úrtól. Barangónak. Kész?
BARANGÓ
Nagyot sóhajt. Kész. De…
BENDER
Kuss. Fodornak. A következő?
FODOR
Gulyás birka csipetke.
BENDER
Írja: birkagulyás csipetkével. Fodornak. Először jár szép hazánkban?
FODOR
Van első. Lenni ország gyönyörű. Lenni én boldog, szülőhaza mamám, papám.
BENDER
Nagyon örvendek. Biztosíthatom: kormányunk minden lehetőt megtesz, hogy a hazánkban tartózkodó külföldiek a lehető legjobb élményekkel távozzanak tőlünk. Az egész magyar nemzet saját érdekeit is háttérbe szorítja, csakhogy szeretett vendégeinknek minél kellemesebb itt tartózkodást biztosítson.
Fodor hadarva fordít. Smith elégedetten bólogat.
BENDER
Köszönöm. A következő, mister Fodor?
FODOR
Pörköltös nokedli sertés.
BENDER
Sertéspörkölt galuskával.
FODOR
Apa, anya puszi küldeni sok rokon. Rokon sok adni enni nagyon sok. Adni reggeliző, adni tízóraizó, adni ebédlő, adni uzsonnázó, adni vacsoráló. Ember amerikai fáj has ennyi enni.
BENDER
Felhívom szíves figyelmét gyógyszeriparunk rendkívüli fejlettségére, ami egyenes összefüggésben van táplálkozásunk mennyiségével. Talán arra is felhívnám becses figyelmét, hogy a ruházati cikkek viszonylagos drágasága is ezzel van összefüggésben; a magyar lakosság testi terjedelme miatt a ruhákhoz lényegesen több anyag szükséges, mint a nyugati országokban.
Fodor hadarva fordít, Smith bólogat.
FODOR
Dob torta kandírozva cukor.
Barangó kétségbeesetten ereszti le a blokkját.
BENDER
Ráförmed. Írja kérem: dobostorta kandírozott cukormázzal, Gerbeaud módra.
Királyfi kiemelkedik a motorházból, s beül a kormányhoz. Valamennyien odamennek, kivéve a lesújtottan jegyző Barangót. Királyfi begyújtja a motort.
BENDER
Uraim: parancsoljanak.
SMITH
Hadarva mond valamit Fodornak.
FODOR
Mister Smith mond, tudni nem, hála hogyan meg.
BENDER
Sehogy, kérem. A magyar nemzet mindig híres volt lovagiasságáról. Alkotmányunk első bekezdése így hangzik: Minden magyar állampolgár szent kötelessége, hogy segítséget nyújtson a bajba jutott embertársainak, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül. Aki ezt csak elmulasztja, azt kizárják a Hazafias Népfrontból.
Fodor tolmácsol; Smith hálásan megrázza Bender kezét.
SMITH
Thank you, mister Bender.
BENDER
Nincs mit. Kiveszi Barangó kezéből a noteszt, kitépi belőle a lapokat, s átnyújtja Fodornak.
FODOR
Köszön nagyon. Tartozni mennyi?
BENDER
Egy pillanat. Állami díjszabás. Kiveszi a zsebnaptárát, fellapozza, s Parádi kezébe nyomja. Bele-belepislant a naptárba, jegyzetel a blokkjába, közben valami érthetetlen szöveget mormol. Végül lendületes mozdulattal aláhúzza az összeget. A teljes ár, állami díjszabásaink szerint, le mínusz tíz százalék: kétezer-hatszáznegyvennégy forint tizenhat fillér.
FODOR
Kissé elhűl. Muszáj lenni sok ennyi?
BENDER
Állami díjszabás. A tételek, melyeket ön kért, valamennyien osztályon felüli, speciális receptek. Ha mondjuk a hortobágyi húsos palacsinta, a babgulyás vagy a vesevelő fokhagymával elkészítésére lett volna igénye, azt olcsóbban számíthattam volna meg.
FODOR
Van lenni Államok is: van specialitás, van ár. Kiveszi a tárcáját, s leszámolja az összeget. Sokáig keresgél a pénztárcában. Fillér hat nincs.
BENDER
Hiánycikk. Nem számít. Fedezem a reprezentációs alapomból.
FODOR
Köszön szépen nagyon.
A két társaság meleg kézszorításokkal elbúcsúzik egymástól. A két kocsi ellenkező irányban elindul.
BENDER
Remélem, ez a gyakorlati példa fényes bizonyítékul szolgál a legénység minden tagjának, hogy először is: tökfejek, másodszor: nem kell letérni a törvényesség útjáról ahhoz, hogy munka nélkül is lehessen pénzt szerezni.
PARÁDI
Hát, ha ez törvényes…
BENDER
Bizony, tyúkeszű libatolvaj barátom: ezen cselekedetünket aligha hányhatják szemünkre a bűnüldöző szervek. Egyszerűen azért, mert nincs bizonyítékuk. Márpedig sohasem a cselekedet a döntő, hanem az, hogy van-e bizonyíték. De folytatni kívánom eme szerencsés véletlen által megszakított elemzésemet. A helyzetet tisztáztuk. A cél: az Aranyborjú megszerzése. Ezen kellemes élőlény a mi esetünkben egy olyan urat jelent, akinek tízmillió forintocska lapul a briftasnijában. Ezt az összeget természetesen a törvényes keretek szigorú tiszteletben tartásával kívánom megszerezni. Közölhetem önökkel, tisztelt versenyzőtársak, hogy a szóban forgó illető önként, saját meggyőződéséből nyújtja majd át nekem a millióit, mégpedig egy kék szegélyű kistányéron.
KIRÁLYFI
Mért éppen kék szegélyű kistányéron?
BENDER
Csak. Ehhez maga nem ért. A cél tisztázása után térjünk át a feladatokra. Ezeket minden esetben napi parancsban közlöm a legénység tagjaival. Először: irány az első festéküzlet. Másodszor: a propaganda-autóverseny megnyerése. Harmadszor: eljutni az Aranyborjú jászolához. Egyelőre ennyi.
PARÁDI
Mi a fenének nekünk festék?
BENDER
Hogy befessük a maga pofáját; akkor legalább nem látszik, hogy mennyire hülye. Egyébként: a parancsokat minden esetben kérdezősködés nélkül végrehajtani! Megértették? Teljes gázt! Az akciót én vezénylem.
Minden okos ember tudja: Mixi-Cola a lét titka
Kisváros. Dekorációk a házakon, a kirakatokban, a főutca fölé kifeszített transzparenseken: „A Mixi-Cola – élet, erő, egészség”; „Kisdedek, felnőttek, aggastyánok, csak a Mixi-Colát igyátok”; „Az alkohol nem old meg semmit: a Mixi-Cola mindent megold”; „Reggel: Mixi-Colát; délben: Mixi-Colát; este: Mixi-Colát”, „Rosszkedvű? Gondjai vannak? Elhagyta a házastársa? Igyon Mixi-Colát”; „Világ népei, egyesüljetek: fogyasszatok Mixi-Colát!”; „Tejet? Nem. Whiskyt? Nem. Bambit? Nem. Hanem mit? Nem kérdés: Mixi-Colát!”; „Minden okos ember tudja, Mixi-Cola a lét titka!”; „Alaszkától Kamcsatkáig, Kecskeméttől Nevadáig, Egy a jelszó, Egy a nóta, Mixi-Cola, Mixi-Cola!” A főutcán hangosbeszélő-kocsi jár föl-alá. A kocsiban: Benedek, a magyarországi Mixi-Cola cégkirendeltség propagandistája, Ferdinánd, a Városi Tanács népművelési előadója, valamint egy kikiáltó. Felváltva beszélnek bele a hangosbeszélőbe.
BENEDEK
Karancsfalva tisztelt lakossága! Engem ért a megtiszteltetés, hogy a világhírű baden–münchauseni Mixi-Cola Konszern nevében üdvözöljem önöket.
KIKIÁLTÓ
A Mixi-Cola: élet, erő, egészség!
BENEDEK
Örömmel jelenthetem, hogy a budapest–pemeteházi Mixi-Cola propaganda-autóverseny résztvevői az önök városában tartják első pihenőjüket.
KIKIÁLTÓ
Kisdedek, felnőttek, aggastyánok: csak a Mixi-Colát igyátok!
BENEDEK
A versenyzőket a főtéren ünnepélyesen fogadjuk, s az első gépkocsit jelentős jutalomban részesítjük. Mindenki készüljön föl a páratlan eseményre: a versenyzők egy óra múlva várhatók.
KIKIÁLTÓ
Minden okos ember tudja, Mixi-Cola a lét titka!
BENEDEK
Figyelem, figyelem! Az ünnepségen részt vevők között harminchárom láda Mixi-Colát sorsolunk ki!
FERDINÁND
Kedves elvtársak, elvtársnők és elvtársgyerekek!
KIKIÁLTÓ
Világ népei, egyesüljetek: fogyasszatok Mixi-Colát!
FERDINÁND
A Városi Tanács népművelési csoportja nevében szeretettel üdvözlöm városunk minden elvtársát ezen a nagy napon, mely jelentős előrehaladás lesz a kulturális forradalom mikéntjében.
KIKIÁLTÓ
Osztályharc helyett Mixi-Colát!
FERDINÁND
Ráförmed. Mondtam, hogy ezt hagyja el!
KIKIÁLTÓ
Bocsánat. Elfelejtettem. A hangosbeszélőbe. Helyesbítek: osztályharchoz Mixi-Colát!
FERDINÁND
Az ünnepélyes fogadtatáson kultúrrendezvényre kerül sor, melyen részt vesznek: az általános iskola Kodály-kórusa, a Diabetikus Készítmények Vállalatának „Cigányprímás” népi tánccsoportja, valamint a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet szocialista brigádjának szavalói.
KIKIÁLTÓ
Minden művelt ember tudja, Mixi-Cola a lét titka!
FERDINÁND
Az ünnepi beszédet Ferdinánd Elemér, a Városi Tanács népművelési csoportjának főelőadója tartja.
Motorkerékpáros érkezik: lefékez a hangosbeszélő-kocsi mellett. A motorkerékpár hűtőjén, valamint a bukósisakon Mixi-Cola felirat.
MOTORKERÉKPÁROS
Az első kocsi elérte a város határát.
FERDINÁND
Ez valami tévedés.
MOTORKERÉKPÁROS
Nem lehet tévedés. Rajta vannak a feliratok.
BENEDEK
Te jó Isten! Mi lesz az ünnepséggel?!
FERDINÁND
Nyugalom. Ebben a városban rend van és fegyelem. A kultúrcsoportokat három órával az ünnepség kezdete előtt kirendeltem a főtérre.
A hangosbeszélő-kocsi elporzik. A hangosbeszélőből Benedek hangja hallatszik.
BENEDEK
Figyelem! Figyelem! A Mixi-Cola Konszern újabb ajándéka Karancsfalva lakóinak: az ünnepség azonnal kezdődik!
KIKIÁLTÓ
A Mixi-Cola: élet, erő, egészség!
A hangosbeszélő-kocsi eltűnik. Feltűnik az Antilop, két oldalán hatalmas feliratokkal: „A Mixi-Cola győz!”; „A Mixi-Cola utolérhetetlen!” Az Antilop begördül a kidekorált főtérre. A tribünön a mikrofon előtt Ferdinánd és Benedek, mögöttük félkaréjban az énekkar. Amikor az Antilop lestoppol a tribün előtt, Ferdinánd jelt ad, a karnagy beint, a gyerekek egy Kodály-dalt kezdenek énekelni, nagyon szépen. A kikiáltó a hangosbeszélő-kocsiból újra meg újra közbeordít egy-egy Mixi-Cola slogant, ami túlharsogja az éneket. Benderék kikászálódnak a kocsiból. Az ének utolsó taktusait megint túlharsogja egy slogan. Amikor csend lesz, Ferdinánd vaskos papírcsomót vesz elő a zsebéből, s belefog az ünnepi beszédbe.
FERDINÁND
Tisztelt versenyzők, tisztelt ünneplő közönség, tisztelt elvtársak!
KIKIÁLTÓ
A Mixi-Cola: élet, erő, egészség!
FERDINÁND
Ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor azért gyűltünk össze…
BENDER
Felsiet a tribünre, kiveszi a kéziratot Ferdinánd kezéből, zsebre dugja, majd hosszan, melegen megrázza a megdöbbent Ferdinánd kezét. Köszönöm. Örvendek. Őszintén köszönöm.
BENDER
Odalép Benedekhez, az ő kezét is megrázza. Köszönöm. Őszintén örvendek. A mikrofonhoz lép. Azt hiszem, elég, ha annyit mondok: a Mixi-Cola győz!
Az összegyűltek tapsolnak, Bender meghajol, majd Ferdinándhoz fordul.
FERDINÁND
De kérem! Az ünnepi beszéd, a kultúrrendezvény…
BENDER
Első a munka, csak aztán az ünneplés és a kultúra. Benedeknek. Mutassa meg, kérem, a gépkocsivezetőmnek, hol tankolhat.
BENEDEK
Igenis, kérem. De ha meg tetszik engedni, milyen gyártmányú kocsit jelenthetek be győztesnek?
BENDER
Ez egy szuper-ultra-luxus automatikus Antilop. Egyedi példány, nullszéria. Az intéző bizottság felkérésére az utolsó pillanatban neveztünk be a versenybe.
BENEDEK
A mikrofonba. Kedves közönségünk: a baden–münchauseni Mixi-Cola Konszern budapest–pemeteházai propaganda-autóversenyének karancsfalvai részgyőztese egy szuper-ultra-luxus, egyedi, nullszéria Antilop gépkocsi.
Taps.
KIKIÁLTÓ
Kisdedek, felnőttek, aggastyánok: csak a Mixi-Colát igyátok!
BENDER
A benzint kérem. Nem vesztegethetjük a drága időt.
FERDINÁND
De arról volt szó…
BENDER
A program megváltozott. Tankolni és indulni: ez a központ rendelkezése.
BENEDEK
A tartályok ott állnak a fák alatt.
BENDER
Királyfi, tankoljon!
Az Antilop odapöfög a tartályokhoz.
BENDER
Szuperszonikus motor. Most van kipróbálás alatt.
BENDER
Megrovó pillantást vet rá, majd odahajol hozzá, és suttogva mondja. Tulajdonképpen még titok, de önöknek, azt hiszem, elárulhatom: eredeti magyar konstrukció. Robbanást fog okozni a világpiacon. De ez maradjon közöttünk. Az eredményt láthatják: leköröztük az egész mezőnyt.
MOTORKERÉKPÁROS
Berobog a térre. Leállítja a motort, s felmegy az emelvényre. Közeledik a következő versenyző.
BENDER
Hát akkor a viszontlátásra, minden jót kívánok…
BENEDEK
De a díj! Az ajándékok!
BENDER
Rakják fel. De gyorsan. Királyfi, indulás!
Az Antilop odapöfög az emelvény elé. Benedek átnyújt egy hatalmas serleget, Bender a hóna alá csapja, és indul. Rakodómunkások Mixi-Colás ládákat kezdenek berakni az Antilopba.
BENDER
Elég! A túlsúlyt nem vállalhatjuk. Viszontlátásra! Halkan ráförmed Királyfira. Induljon már, maga barom!
Az Antilop kigördül a térről. A hangosbeszélőből a kikiáltó éneke hallatszik: „Alaszkától Kamcsatkáig, Kecskeméttől Nevadáig, Egy a jelszó, Egy a nóta: Mixi-Cola, MixiCola!” Az Antilop eltűnik; a főutcán feltűnik egy Mercedes sportkocsi. Az Antilopot legközelebb a városon kívül látjuk. Az út egy erdőn át vezet. Az első dűlőútnál Bender ráförmed Királyfira.
Az Antilop befordul a dűlőútra, de elakad. A város felől szirénázás hallatszik.
BENDER
Be a fák közé! Nyomás!
Az Antilop legénysége kiugrál a kocsiból, s betolja az Antilopot a fák közé.
BENDER
Napiparancs: dekkolni!
A legénység hasra veti magát. A főúton szirénázó rendőrkocsi zúg el, mögötte a verseny valódi résztvevői. Bender feláll, s leporolja a ruháját.
BENDER
Na. Így kell ezt csinálni.
BENDER
Hogyhogy mi lesz, maga tökfej? Pemeteházára két út vezet: a tizennyolcas számú főútvonal és ez a dűlőút. Mivel ők az előbbit választották, mi az utóbbin fogunk haladni. Napiparancs: indulás!
Hőseink kitolják az Antilopot az útra, s nagy keservesen elindulnak.
BENDER
Most megint egy kis mázolómunka következik.
PARÁDI
Nekem szívizomgyulladásom van.
BENDER
Kuss! Mit képzel, így fogunk besétálni Pemeteházára? Körülbelül az első rendőrig jutnánk el.
BENDER
No látja, maga filozófus.
Az úttól százlépésnyire föltűnik egy tanya. Körülötte, ameddig a szem ellát, kihalt a pusztaság.
Őfelsége parancsőrtisztje
Királyfi lefékez.
BENDER
Barangó, maga velem jön. Magának legalább egy jó tulajdonsága van: ritkán nyitja ki a száját. Igaz, hogy akkor mindig ostobaságokat mond. Királyfi és Parádi biztosítják a vezérgépet. A motort járatni – parancsszóra azonnal indulni. Végrehajtani!
Bender és Barangó odamennek a házhoz. Egy lélek sincs. Bender megpróbál benézni az ablakon, de az be van függönyözve. Lenyomja a kilincset – zárva. Öklével megdöngeti az ajtót. A tábornok hangja hallatszik a házból.
BENDER
Szíveskedjék megtekinteni.
Az ajtó kinyílik, megjelenik a tábornok. Ősz hajú aggastyán, Ferenc József-szakállal, egyenes testtartással, ősrégi egyenruhában, melyről hiányzik a rangjelzés.
BENDER
Sokáig nézi az öregurat, aztán bólint. Egyetértek.
TÁBORNOK
Hiába. Számtalanszor kijelentettem, írásba is adtam: nem vállalom a reaktivizálást.
TÁBORNOK
Megsemmisítő pillantást vet rá. Engem köt az esküm apostoli királyunkhoz. Nem vállaltam a szolgálatot Horthy Miklós alatt, nem vállaltam Szálasi Ferenc alatt, nem vállaltam Rákosi Mátyás alatt. És nem vállalom most sem, még ha egy hadsereget kínálnak is.
BENDER
Akkor nem kínálunk.
TÁBORNOK
Helyes. Mit óhajtanak az urak? Ha le akarnak tartóztatni, közlöm, hogy csak az erőszaknak engedek, s a törvényes rend visszaállása után felelniük kell tetteikért. Ha kivégeznek, önökre, mint bűnsegédi bűnrészesekre öttől tizenöt évig terjedő fegyház vár.
BENDER
Bocsánat, kegyelmes uram, hol beszélgethetnénk négyszemközt?
TÁBORNOK
Fürkészve méregeti Bendert. Milyen ügyben?
BENDER
Azt majd magunk között.
TÁBORNOK
Fáradjon be a lakosztályomba.
BENDER
Hátrafordul Barangóhoz. Maga itt marad, és őrködik. A legkisebb gyanús jelre riadóztat bennünket és a kocsit biztosító bajtársakat. Megértette?
TÁBORNOK
Utat enged Bendernek, de hirtelen megint elébe áll. Ön párttag?
TÁBORNOK
Nem horthysta, nem nyilaskeresztes, nem kisgazda, nem szociáldemokrata, nem kommunista?
Bender és a tábornok belép az egyetlen szobába. Alig néhány bútordarab, de azok értékesek. A falakon az ősök festményei, néhány fénykép a tábornokról díszegyenruhában, Ferenc József, Károly király és Habsburg Ottó képe. A szobában alig lehet mozdulni, mert mindenütt birkák hevernek.
TÁBORNOK
Tessék, foglaljon helyet.
BENDER
Kihúzza magát, vigyázzba áll. Kegyelmes uram, őrgróf Bender Oszkár, őfelsége különleges kiküldetésben levő parancsőrtisztje, tisztelettel jelentkezem.
A tábornok is vigyázzba áll.
BENDER
Őfelsége személyes üzenetét hozom kegyelmes uramnak.
TÁBORNOK
Köszönöm. Pihenj. Foglaljon helyet.
Leülnek.
TÁBORNOK
Ezek szerint őfelsége megkapta a jelentéseimet?
BENDER
Valamennyit. Pontosan tájékozva van az ön példamutató magatartásáról. Azt is elmondhatom, hogy az ön jelentései sokban hozzájárultak, hogy őfelsége rövidesen elfoglalhatja a helyét Magyarország királyi trónusán.
TÁBORNOK
Ezek szerint a Monarchia államai közül csak Magyarországon áll vissza a királyság? Mert akkor nem vállalom.
BENDER
Azt hiszem, kegyelmes uram, megérti, hogy a jelen helyzetben nem tájékoztathatom részletesen a küszöbönálló fejleményekről. Önre őfelsége kizárólag a magyarországi hadműveletek irányítását bízza.
TÁBORNOK
Milyen minőségben?
Bender felpattan, és vigyázzba vágja magát. A tábornok is.
BENDER
Kegyelmes uram: őfelsége, az apostoli király, a mai napon kinevezi önt magyarországi seregei főhadvezérének.
TÁBORNOK
Köszönöm. Vállalom. Pihenj.
Leülnek.
BENDER
A részletekről majd a későbbiek során kap tájékoztatást. Egyelőre csak nagy vonalakban vázolom az akció tervét: délről a szövetséges hindusztáni csapatok támadnak, északról a zuávok és a berber hadtestek, nyugatról a himalájai önkéntesek. Őfelsége az adott pillanatban léggömbön érkezik.
TÁBORNOK
Helyesebbnek tartanám, ha a zuávok észak-északnyugat felől támadnának.
BENDER
Jelenteni fogom őfelségének. A támadással egy időben Magyarországon népfelkelés tör ki, s ön átveszi a magyar haderő főparancsnokságát.
TÁBORNOK
Ehhez kétezer kerékpárra van szükségem. A kerékpár pótolhatatlan harci eszköz a korszerű hadviselésben, és értesüléseim szerint a magyar alakulatok kerékpár-ellátottsága hiányos.
BENDER
Jelenteni fogom őfelségének.
TÁBORNOK
Kérem jelenteni ő császári és királyi felségének: a talaj tökéletesen elő van készítve. A katonaság csak a parancsomra vár. A hazánkban állomásozó tadzsik, üzbég és litván csapatok az első jelre leteszik az esküt őfelségére. A kommunisták, akik számításaim szerint százhuszonnégyen vannak, nem fognak ellenállást tanúsítani.
BENDER
Köszönöm. Mindezt jelentem őfelségének. Hadd közöljem még: az ön egészsége mindennél fontosabb az eszme, a haza, őfelsége és a magyar nép számára. Ezért őfelsége kétládányi életelixírt küldött önnek. Kinyitja az ajtót, s kiszól Barangónak. Hozzák be a ládákat. De gyorsan!
TÁBORNOK
Kérem, tolmácsolja legőszintébb hálámat őfelségének.
BENDER
Természetesen. Önt pedig arra kérem, engedélyezze, hogy járművünket elhelyezzük a fészerében, amíg biztonsági okokból átfestjük.
TÁBORNOK
Az engedélyt megadom.
BENDER
Egyben kérem, szíveskedjék az átfestéshez szükséges festéket a legközelebbi lakott helyen beszerezni. Érthető okokból mi nem óhajtunk a környéken mutatkozni.
TÁBORNOK
Ezt a kérését sajnos nem teljesíthetem. Elvi okokból nem vásárolok olyan üzletekben, ahol a személyzet nem esküdött fel őfelségére. Ilyen üzlet pedig nincs a környéken.
BENDER
Egy pillanatra kiesik a szerepéből. Akkor hogy a fenébe él?
TÁBORNOK
Amikor még megvolt rá a lehetőségem, megbízható személyekkel vásároltattam. Amióta nincs meg, önellátásra rendezkedtem be.
BENDER
Őfelsége személyes parancsára hivatkozva kérnem kell, hogy az ügy érdekében ebben az esetben függessze fel az elveit, és vállalja ezt az áldozatot.
TÁBORNOK
Őfelsége parancsának természetesen engedelmeskedem. Mennyi festék kell?
BENDER
Harminc kiló. Világoskék zománc.
TÁBORNOK
Indulok. De kérem, hogy a megfelelő időben írásban kaphassam meg ezt a parancsot.
BENDER
Természetesen. Jelenteni fogom őfelségének.
A tábornok és Bender kimennek a házból. A tábornok a fészerből kerékpárt tol ki, ráül, és elkarikázik.
Az Aranyborjú nyomában I.
Hőseinket Pemeteházán látjuk viszont. Az Antilop csillog-villog, oldaláról eltűntek a feliratok, a rendszámtábláját is kicserélték. A gépkocsi lassan halad a város központja felé.
PARÁDI
Ha ez nem volt hülye, akkor én vagyok az.
BENDER
Csak abban téved, hogy az egyik feltételezés nem zárja ki a másikat. Attól, hogy az a vén kecske hülye, még maga is az.
PARÁDI
Mondja, mért piszkál engem állandóan?
BENDER
Nem tapasztalta még, hogy magát valaki mindig piszkálja?
PARÁDI
De igen. Épp azért esik rosszul.
BENDER
Itt a dolog nyitja. Maga, kedves barátom, ugyanis arra született, hogy piszkálják. Én tehát ebben az esetben csak a sorsot személyesítem meg.
PARÁDI
Csakhogy én nem tűröm…
BENDER
Hoppá! Újabb lázadás? Rászól Királyfira. Álljon csak meg egy kicsit!
Az Antilop megáll.
BENDER
Nagyon helyes, ha még most, mielőtt megkezdjük az akciót, tisztázzuk, kinek mik a jogai és kötelességei. Szóval mit nem tűr maga, kedves barátom?
BENDER
Csend! Engedje beszélni a vádlottat.
PARÁDI
Az nem jó, kérem, ha engem állandóan bántanak.
BENDER
Akkor minek jött a világra? Vagy ha már a világra jött, mért éppen Parádinak született?
PARÁDI
Én nem tehetek róla.
BENDER
Arról nem. De ha már Parádinak született, tűrje a sorsát, megértette? És adjon hálát az istennek, hogy a sorsa összehozta velem. Mert ha még nem eszmélt volna rá: ez az egyetlen lehetősége, hogy ne Parádiként kelljen meghalnia.
PARÁDI
Ezzel mit akar mondani?
BENDER
Parádiként meghalni annyit jelent, mint nagyon szegényen elsenyvedni. Vagy egy börtönben, vagy egy nyomortanyán. Ez a sorsa minden kisstílű, pitiáner szélhámosnak. Hacsak én meg nem könyörülök rajta.
BENDER
Még ki. Tulajdonképpen talán helyesebb lenne így cselekedni. De az elesett embertársaim iránt érzett szánalom ebben a pillanatban erősebb bennem a józan mérlegelésnél. Épp ezért, még egyszer, utoljára, megbocsájtok. Letérdelnie most nem kell – feltűnést keltene. Elég, ha megcsókolja a kezem. Odanyújtja a kezét; Parádi alázatosan megcsókolja. Rendben. Ezzel az ügy lezártnak tekintetik. Indulás!
Az Antilop megindul.
BENDER
Akkor térjünk a tárgyra. Az Aranyborjút Kovács Jánosnak hívják. Legalábbis ez áll a személyazonosságijában. Mert hogy hívjanak Magyarországon egy milliomost, ha nem Kovács Jánosnak? Lakcíme: Első István király útja 40, Lakinger lakás. Napiparancs: becserkészni az áldozat búvóhelyét!
Az Antilop eltűnik. Akkor tűnik föl újra, amikor megáll a megadott ház előtt. A ház földszintes, ütött-kopott.
BENDER
Barangó, maga velem jön.
PARÁDI
Mért ő, mért nem én?
BENDER
Csak. Nem kérdezősködünk, hanem végrehajtjuk a parancsokat.
Bemennek a házba. Az első ajtón névtábla: Lakinger Manó. Bender csönget: a csengő nem szól. Bender dörömböl. Az ajtó kinyílik, egy picike öregember bukkan fel.
BENDER
Kovács urat keressük. Kovács Jánost.
LAKINGER
Jöjjenek csak, jöjjenek. Megmutatom a szobáját.
LAKINGER
Nem, nincs, hogy lenne. De csak jöjjenek, megmutatom a szobáját.
Az öregember végigvezeti őket a koszos előszobán, konyhán, ahol halomban áll a mosatlan edény, s büszkén kinyit egy ajtót. Az ajtó mögött parányi cselédszoba.
LAKINGER
Ez volt Kovács úr szobája.
LAKINGER
Kovács úr elköltözött. Látják, kérem, ezekben a nehéz időkben itt maradtam szobaúr nélkül.
BENDER
Hová költözött Kovács úr?
LAKINGER
Azt nem tudom. Én megértem, hogy abból a kis fizetéséből nem telt neki erre az albérletre, de hát kérhetek a mai körülmények között kevesebbet ezért a szobáért, mint négyszáz forintot?
LAKINGER
Ugye, nem? Az urak nem vennék ki a szobát? Beállíthatok még egy fekhelyet, ha szükséges.
BENDER
Nem, köszönjük. Négyen vagyunk.
LAKINGER
A másik két úr talán elalhatna a konyhában. Olcsón megszámítom az egészet.
BENDER
Köszönjük, csak átutazóban vagyunk. Akkor majd megkeressük Kovács urat a munkahelyén. Hol is dolgozik?
LAKINGER
Az adóhivatalban. Tetszik tudni, én megértem, hogy az olyan kispénzű embernek, mint Kovács úr, a négyszáz forint is sok, de…
BENDER
Igen, mi is megértjük. Hát, a viszontlátásra, Lakinger úr.
Benderék visszamennek az Antilophoz. Útközben Bender megcsóválja a fejét, s maga elé mormolja.
Itt valami nem stimmel.
Beülnek a kocsiba. Bender Barangóhoz fordul.
Kovács János, Pemeteháza, Első István király útja 40, Lakinger lakás? Biztos ez?
BARANGÓ
Igenis. Biztos. Kívülről megtanultam: Kovács János, Pemeteháza. Első István király útja 40, Lakinger lakás.
BENDER
Mindnyájunk nevében remélem, hogy egyes agysejtjei nem mondták még fel a szolgálatot. Hát, majd meglátjuk. Napiparancs: irány az adóhivatal.
Az Aranyborjú nyomában II.
Hőseinket a Tanácsházán látjuk viszont. Bender, nyomában társaival, odalép a portáshoz.
BENDER
Jó napot kívánok. Kovács Jánost keressük az adóhivatalból.
BENDER
Mondom: Kovács Jánost az adóhivatalból.
PORTÁS
Először is: melyik adóhivatalból? Másodszor: melyik Kovács Jánost?
BENDER
Hát hány adóhivatal van?
PORTÁS
Három. Megyei Adóhivatal, Járási Adóhivatal, Városi Adóhivatal. Mindegyiknél dolgozik egy Kovács János. A városinál kettő is.
BENDER
Mi azt a Kovács Jánost keressük, aki azelőtt az Első István király útja 40-ben lakott, Lakingeréknél.
PORTÁS
Azt én nem tudom, kérem. Tessék érdeklődni.
BENDER
Nagyot sóhajt. Jó. Majd érdeklődünk. Itt van mind a három adóhivatal?
PORTÁS
Nem. Csak a megyei. De annak is van egy részlege a Petneházy utcában, a másik részlege meg a Kossuth Lajos utcában. A járási a Széchenyi téren, a városi a Virág utcában, a Vörös Hadsereg úton és a Kolumbusz téren.
BENDER
És hol vannak azok a Kovács Jánosok?
PORTÁS
Azt én nem tudom. Tessék érdeklődni.
BENDER
Még nagyobbat sóhajt. Jó. Majd érdeklődünk.
Elindul társaival a folyosón. Az egyik ajtón tábla: „Megyei Adóhivatal első részleg”. Alatta névtáblák: „Tóth Gedeon”, „Vincze Imréné”, „Palásti Károly”, „Kovács János”.
BENDER
Napiparancs. Első teendő: szemrevételezéssel felderíteni, melyik az a Kovács János. Felelős: a parancsnok. Második teendő: megtudni, lakott-e ez a Kovács János az Első István király útja 40-ben. Felelős: Királyfi.
KIRÁLYFI
Én csak a motorokhoz értek.
BENDER
Nem baj. Majd megtanulja ezt is. A feladat: odamegy a kiszemelt Kovács Jánoshoz, és azt mondja neki: „Lakinger úr kéri, látogassa meg valamelyik nap.” Ha a válasz „Miféle Lakinger?”, akkor azt mondja: „Bocsánat, tévedtem.” Ha viszont a kiszemelt Kovács lakott Lakingernél, akkor ő a mi emberünk. Megértette?
Belépnek a szobába. Rengeteg ügyfél, korláttal elválasztva az íróasztaloktól. Bender hosszan szemrevételezi a hivatalnokokat.
BENDER
Az első íróasztalnál: valahogy túl kövér ahhoz, hogy ő legyen a mi emberünk. A második: tétovának látszik, alighanem ez sem az. A harmadik… Talán a harmadik. Bár… Tudja a fene. Menjen oda a harmadikhoz.
KIRÁLYFI
Álljak be a sorba?
BENDER
Akinek agyérelmeszesedése van, attól megvonják a jogosítványát. Tülekedjen csak előre, és mondja szakadatlanul: „Bocsánat, Kovács úr hívatott.”
Királyfi nekiveselkedik, nagy nehezen áttöri magát a zúgolódó tömegen. Odahajol a hivatalnokhoz, nem hallani, mit mond. A hivatalnok fel se néz, golyóstollával a másik hivatalnok felé bök.
BENDER
Tehát mégis a kövér. Igaz is: miért ne lehetne egy milliomos kövér. Bár…
Királyfi áttülekszik az egyre hevesebben morgó ügyfeleken az első íróasztalhoz. Mond valamit a kövérnek, aki felnéz és rábámul.
BENDER
Egy null a Kovács-csapat javára. Irány a Virág utca.
Hőseink egy másik hivatal folyosóján bukkannak fel. Tábla: „Városi Adóhivatal első részleg.” Névtáblák: „Posta Lajosné”, „Gedeon Sári”, „Kelemen Irén.
BENDER
Női szakasz. Kettő null. Irány a Kolumbusz tér.
Hőseink kilépnek egy hivatal ajtaján. Meglehetősen csapzottak már.
BENDER
Hat null a Kovácsok javára. A futballpályán ez már reménytelen helyzet. Csakhogy az élet nem futballmeccs. Ugyanis most döntő fordulat következik: a kék mezes Bender-csapat lehengerli a sárga lábszárvédős Kovácsokat.
Ismét egy ajtó. Tábla: „Járási Adóhivatal.” Névtáblák: „Balfa Imre”, „Bán Mária”, „Kovács János”, „Kárai Pál”.
BENDER
Hát itt a mi madárkánk. Királyfi, most legyen méltó a nevéhez. És csak óvatosan, nem kell mindjárt négyes sebességre kapcsolni.
Ugyanolyan tömeg, ugyanolyan korlát, ugyanolyan íróasztalok.
BENDER
Végigméri a hivatalnokokat. Két kövér, egy sovány. Vajon ki tudná megmondani, mért van annyi kövér hivatalnok? Elvont, filozófiai kérdés; nem a mi feladatunk megválaszolni. Próbálja meg a középső kövérrel.
Királyfi átfúrja magát a tömegen. Mond valamit a Kővérnek, az tollával a cingár, könyökvédős, jellegtelen emberkére mutat, aki meggörnyedve ír valamit egy hatalmas könyvbe.
BENDER
Hajaj. Ezt nem szeretem.
BENDER
Csend. Majd elmagyarázom.
Királyfi átcsörtet a várakozókon. Mond valamit a könyökvédősnek, aki felnéz, válaszol.
BENDER
Tehát ő az. Elég baj. Indulás.
Be se várva Királyfit, kimennek a folyosóra.
BENDER
Ide figyeljen, maga tökfej, akinek mindent meg kell magyarázni: ez az ember, ha valóban ő a milliomos, lángész. Az álcázás zsenije. Elköltözik abból a koszos lyukból, mondván, hogy nem tud havi négyszázat fizetni. Valamennyi adóhivatalnok közül a legjellegtelenebb. Nem vitás, hogy zseni. Csak az a pechje, hogy egy nálánál is jelentékenyebb zsenivel hozta össze a sors: énvelem. Ha viszont mindez nem stimmel, és ez a pasas mégsem milliomos, akkor magát elevenen megnyúzom, Barangó.
Közben Királyfi is csatlakozik hozzájuk.
BENDER
Ne fecsegjen fölöslegesen; ezt én is tudom. Mit mondott?
KIRÁLYFI
Hogy esze ágában sincs meglátogatni Lakingert, aki egy piszkos uzsorás, és teljesen tönkretette őt anyagilag.
BENDER
Beleillik a képbe. Napiparancs: a csapat átalakul felderítő osztaggá. Barangó: felderítő rajvezető, Parádi: segédfelderítő. Királyfi: gépesített felderítő. A parancsnok én vagyok. Napiparancs kettő: a rajvezető és a segédfelderítő az ellenség nyomába szegődik, s felkutatja búvóhelyét. De óvatosan, a rejtőzés minden szabályát betartva. Az ellenségnek egyelőre tudnia sem szabad, hogy követik. A parancsnok és a gépesített felderítő közben szállást szerez. Találkozás: este húsz óra nulla-nulla perckor a Magyar Arany szálloda fedezékké kiépített szobájában.
Az adóhivatal kapuja. Barangó és Parádi egy hirdetőoszlop mögött lapul. Barangó az órájára néz.
A kapun sietve kilép a két kövér hivatalnok.
BARANGÓ
Mért, maga nem sietne, ha adóhivatalnok lenne?
PARÁDI
Én nem lennék adóhivatalnok.
A kapun kilép a tisztviselőnő, és sietve távozik.
BARANGÓ
Megesküdtem volna, hogy ez marad utoljára.
PARÁDI
Ne mondja! Talán maga is olyan okos, mint a parancsnok, aki mindig mindenkinél mindent jobban tud?
BARANGÓ
Fogja be a száját, Parádi, különben kénytelen leszek jelentést tenni.
PARÁDI
Szóval árulkodik is?
BARANGÓ
Mit szól hozzá: árulkodom is.
A kapuban megjelenik Kovács. Lassan, kényelmesen elindul az utcán.
PARÁDI
Ennek aztán nem sürgős.
BARANGÓ
Csend. Indulás. Óvatosan.
Kovács lassan sétál az utcán. Meg-megáll, megnéz egy kirakatot, egy hirdetést. Nagyon gondterheltnek látszik. Barangó és Parádi követik. Kovács többször megnézi az óráját. Megáll egy virágüzlet előtt, sokáig nézi a kirakatot, nagyot sóhajt, és bemegy.
ELÁRUSÍTÓNŐ
Mivel szolgálhatok? Szegfű, orgona, azálea? A rózsák jégen vannak.
KOVÁCS
Talán ibolya? Egy kis csokor ibolya.
ELÁRUSÍTÓNŐ
Ibolya sincs.
KOVÁCS
És a szegfű mennyibe kerül?
ELÁRUSÍTÓNŐ
Nyolc forint szálja. A zöldet külön számítjuk.
KOVÁCS
Köszönöm szépen. Az nekem nagyon drága. Kimegy a boltból; lassan baktat tovább. Egy presszó előtt megáll, megnézi az óráját, aztán bemegy.
A cégtáblán: Orchidea eszpresszó. Barangó és Parádi utána. Kovács asztala mögött foglalnak helyet.
KOVÁCS
Málnaszörpöt kérek.
PARÁDI
Odasúgja Barangónak. Mennyit adott a főnök?
PARÁDI
Smucig fráter. Két konyak azért kitelik belőle. Megeszem a kalapom, ha ez nem negyedosztályú hely.
BARANGÓ
Szolgálatban a szeszes ital fogyasztása tilos.
PARÁDI
Magának tényleg agyára ment az a hülye főnöke.
BARANGÓ
Mondtam már, hogy kuss. A kiszolgálónőnek. Két kávét kérünk.
Húsz év körüli csinos lány jön be, farmerben. Egyenest Kovácshoz megy, aki felpattan.
KOVÁCS
Csókolom a kezét, Margitka.
MARGIT
Csao, Jani. Jobb helyet nem talált?
KOVÁCS
Jó hely ez, Margitka. Csendes, egyszerű.
MARGIT
Ejnye, Jani! Hát éppen ezért nem jó.
KOVÁCS
Mit parancsol, Margitka? Málnaszörpöt? Vagy talán kávét?
MARGIT
Egy tonicot és bele egy fél gint.
KOVÁCS
Arca maga a kétségbeesés. Margitka, kérem. Hiszen tudja…
MARGIT
Hagyja, Jani, ezt a szöveget már kívülről tudom. Ne tojjon be: én fizetem.
MARGIT
Na, bökje már ki, mért hívott?
KOVÁCS
Margitka, kérem… Mióta elköltöztem maguktól… én… sehogy sem találom a helyem.
MARGIT
Akkor mért költözött el?
MARGIT
Persze, tudom. Az anyagi helyzete…
KOVÁCS
Az anyagi helyzetem valóban nem rózsás. De nem is kilátástalan. Tulajdonképpen azért kértem, hogy találkozzunk, mert magával akarom először közölni a nagy hírt: elsejétől felemelik a fizetésemet.
MARGIT
Ne mondja. Mennyivel? Egy százassal?
KOVÁCS
Nem, annyival azért nem. De ötven forinttal. Elsejétől ezerötszázötven forintot kapok.
MARGIT
Tudja, mennyi az én fizetésem?
KOVÁCS
Tudom. Pontosan tudom. Ezerkilencszáz plusz prémium. Éppen ezért gondoltam… Elakad.
KOVÁCS
Hogy a kettő együtt háromezer-négyszázötven plusz prémium.
MARGIT
Fölnevet. Maga hülye, Jani!
KOVÁCS
Ne mondja ezt, Margitka. Tudom, hogy nem vagyok Adonisz, az anyagi helyzetem nem valami rózsás, de a szívem tiszta, és hűséges vagyok, mindhalálig.
MARGIT
Ezt akarta közölni?
MARGIT
Akkor itt egy húszas, Jani, fizesse ki a cechemet. Nekem sietnem kell, vár a Karcsi.
KOVÁCS
Szeme fölvillan. Csak vigyázzon azzal a Karcsival!
MARGIT
Ne mondja. Ugyan miért?
KOVÁCS
Visszazökken az alázatosságba. Semmi, Margitka. Igazán. Csak a szívem…
MARGIT
Nem baj, Jani. Elmúlik. Na, csao!
A kép Margitkával együtt elúszik. Szállodai szoba. Az egész különítmény együtt.
BENDER
Tehát Akácos u. 6. Nyomortanya?
BENDER
A kép teljes. Nagyon veszedelmes ellenséggel állunk szemben: ez az ember mindenre képes, csak hogy megvédje a millióit.
PARÁDI
Nem értem, mért kell ennyit gatyázni. Ismerjük a manuszt, tudjuk, hol lakik, egyszerű az egész.
BENDER
Talán velünk is ismertetné egyszerű elképzelését?
PARÁDI
Kiraboljuk, és kész.
BENDER
Látszik, segédfelderítő, hogy a libalopás területén szerezte gyér élettapasztalatait. Mit képzel maga: a tízmillió is olyan, mint egy háziállat, hogy otthon tartják, az ólban?
PARÁDI
Hát hol tartja? Talán a bankban?
BENDER
Hogy hol, azt még nem tudom, de majd megtudom. De, mint már említettem, harcostársak: ez az ember lángész. Ami már abban is megnyilvánul, hogy összeszedte azt a tízmilliót.
BARANGÓ
Szeretném tudni, hogyan.
BENDER
Én egyelőre azt szeretném, ha már bizonyosak lennénk, hogy valóban van tízmilliója. Merthogy még ez sem tisztázott. És ha véletlenül mégsincs, akkor, ugyebár, említettem, hogy mi lesz a maga sorsa. Egyébként nyugodtak lehetnek, meg fogom tudni azt is, hogy jutott ehhez a kis összeghez. De most nem ez a legfontosabb.
BENDER
Azt szeretem magában, Barangó, hogy ilyen érdeklődő természetű. Mint már többször mondottam: ez a fickó zseni. Az egyetlen helyes taktika tehát a pszichológiai hadviselés. Először a lelkét kell elkínozni, az önbizalmát megtörni, a lélekjelenlétét sárba taposni. Majd ha már nem tud aludni, ha rémeket lát, ha álmában szellemek riogatják, ha minden pénzét idegcsillapítókra költi – akkor kezdünk csak akcióba.
Tizennyolc megkopasztott karácsonyfa
Kovács hivatala. Ugyanolyan tömeg, mint az előbb; Kovács ugyanúgy körmöl. Postás lép be az ajtón, kezében távirat.
KOVÁCS
Tessék parancsolni.
A postás átfurakszik a tömegen, s átadja a táviratot Kovácsnak. Kovács kibontja; döbbenten olvassa a szöveget: „Grófnő eltorzult arccal szaladt a tóhoz.” Kovács nem akar hinni a szemének, újra elolvassa. A szomszédos asztalnál dolgozó hivatalnok átszól Kovácsnak.
HIVATALNOK
Csak nem valami rossz hír?
KOVÁCS
Á, semmi különös. Zsebre vágja a táviratot, s ismét körmölni kezd.
A kép elúszik.
Ismét Kovács irodája. Másnap. Hajszálpontosan ugyanaz a jelenet ismétlődik meg, csak a postás más.
A távirat szövege ezúttal: „Narancsokat kérjük hordóban szállítani stop Kossuth Lajos.”
HIVATALNOK
Mi van, Kovács úr, már megint valami rossz hír?
KOVÁCS
Dehogy, semmi különös.
A kép elúszik.
Kovács jön lefelé a hivatal lépcsőjén. Barangó, boynak öltözve, eléje áll.
BARANGÓ
Levél. Itt tessék aláírni.
Könyvet tol Kovács elé, aki aláírja. A levelet zsebre vágja. Kimegy a kapun, befordul az első mellékutcába, gondosan körülnéz, nem látja-e valaki, felbontja a levelet. A papíron újságból kivágott betűkből összeállított szöveg: „Tizennyolc megkopasztott karácsonyfa üveggyöngyökkel. Sürgős.” Kovács riadtan néz körül, gyorsan zsebre vágja a levelet, és sietve eltűnik.
Este. Kovács albérleti szobája. Nyomorúságos lyuk: vaságy, szék, asztal és két hatalmas súlyzó. Kovács alszik. Az ajtón kopogtatnak. Kovács fölpattan.
NŐI HANG
Kovács úr! Távirat.
KOVÁCS
Igen. Pillanat. Földig érő hálóingben bújik ki az ágyból, félretolja a reteszt, az ajtót csak egy résnyire nyitja ki.
Egy női kéz beadja a táviratot, Kovács rátolja a reteszt az ajtóra. Sokáig habozik, aztán kibontja a táviratot. A szöveg: „Két mázsa selyemzsinór jércepörkölttel stop választ stop Petőfi Sándor.” Kovács arcára kiül a rémület.
Reggel. Kovács kilép a kapun. Parádi, boynak öltözve, elébe áll.
PARÁDI
Kovács János, Pitypang utca 6. földszint 1.?
PARÁDI
Egy csomagot ad át. Itt szíveskedjék aláírni.
KOVÁCS
Aláírja, beteszi a csomagot kopott aktatáskájába, és el akar sietni, de Parádi nem mozdul előle.
KOVÁCS
Semmi. Elsiet. Egy kapualjba húzódva kibontja a csomagot: közben szakadatlanul riadtan tekinget körül, nem figyeli-e valaki. A csomagban könyv: Rockefeller: „Hogyan lettem multimilliomos…” Az első oldalon ajánlás, kézírással: „Kovács János milliomostársamnak, megkülönböztetett tisztelettel – Rockefeller.” Kovács arca maga a megtestesült rémület.
Kovács irodája. Ugyanaz a jelenet, mint az előbb.
A távirat szövege: „Tízmillió csók átvehető átadható stop az akciót én vezénylem.”.
HIVATALNOK
Ejnye, Kovács úr, tényleg nincs semmi baj?
KOVÁCS
Nem, semmi. Családi ügy.
Este. Kovács szobája. Kovács a széken ül, és maga elé mered. Kopogás. Kovács összerezdül; nem mozdul.
NŐI HANG
Kovács úr! Csomagja érkezett.
Kovács mint az alvajáró az ajtóhoz megy. Amikor félrehúzza a reteszt, Királyfi benyomja az ajtót, s belép. Boyruhában van.
Kovács aláírja, s szinte kituszkolja Királyfit. A csomagot leteszi az ágyra, sokáig dermedten nézi, aztán erőt vesz magán, s kibontja. Könyv: Bócza Gedeon: „Szélhámosok, sikkasztók, tolvajok. Az elmúlt évszázadok híres bűnügyei”. Az ajánlás: „Kovács Jánosnak, a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokért, hálával és irigységgel – a szerző.” Kovács arca hamuszürke lesz.
Benderék szállodai szobája. A négyesfogat együtt.
BENDER
A népi demokrácia a proletariátus és a dolgozó parasztság összefogására épül. Következésképpen elengedhetetlenül szükséges a paraszti életmód tanulmányozása. A legfőbb tanulság: a talajt előbb megdolgozzák, csak aztán vetik el a magot. A megművelés megtörtént. Semmi kétség, hogy védencünket immár lidérces álmok gyötrik, s ha verítékben fürödve fölriad, riadtan nyöszörgi: „Ó, mamám, ó, mamám!” A következő napirendi pont tehát a magvetés. Az eredmény: az áldozat zokogva odabotorkál a pohárszékhez, kivesz belőle egy kék szegélyű kistányért…
PARÁDI
Nincs is pohárszéke.
BENDER
Magának meg nincs esze. És főként nincs érzéke a szimbólumokhoz. Felderítő osztag, vigyázz!
Barangóék felpattannak.
BENDER
A felderítő osztag, feladatát teljesítve, ezennel feloszlik, és átalakul akciócsoporttá. Az akciót én vezénylem. Napiparancs: kiforgatni Kovács polgártárs valamennyi zsebét, és minden ott található tárgyat átadni az akciócsoport vezetőjének. Javaslat a végrehajtásra?
BARANGÓ
Felnyújtja az ujját.
BARANGÓ
Az áldozat hazafelé tart a sötét utcán. Én megközelítem balról, Parádi jobbról. Én meglököm, mire az áldozat megtorpan, és azt mondja: „Huligán!” Parádi azt mondja: „Sértegeti a barátomat?” Az áldozat azt mondja: „Disznóság!” Parádi meglöki jobbról. Az áldozat segítségért akar kiáltani. Én: jobbegyenes, Parádi: balhorog. Az áldozat elterül, kizsebeljük, és kész.
BENDER
A javaslatot elvetem. Fizikai erőszak alkalmazása csak a legvégső esetben engedélyezhető. Újabb javaslatot kérek.
PARÁDI
Felnyújtja az ujját.
PARÁDI
Fehér bot, fekete szemüveg.
BARANGÓ
Ez meg miféle hülyeség?
PARÁDI
Maga csak fogja be a száját! Nem mindenki született olyan piti szélhámosnak, mint maga. Ha tudni akarja, nekem tisztességes szakmám volt, rendes albérleti szobám, dívánnyal, falvédővel és vitrinnel!
BENDER
Szóval maga vak volt, mint a halhatatlan Homérosz.
PARÁDI
Azt a kartársat nem ismertem. De nekem nevem volt a szakmában! Káderezzen le, ha akar. Minden hozzáértő tudja, hogy ki volt a vak Parádi. Az volt a munka! Csak kimentem a Körútra, és mindig akadt valaki, aki átvezette a szegény vakot a túlsó oldalra. Az eredmény: hol egy zsebóra, hol egy pénztárca, hol egy briftasni.
BARANGÓ
Ha olyan jól ment a bolt, mért tért át a libalopásra?
PARÁDI
Mert Magyarország felszabadult, kérem. Abban a régi jó háborús világban volt egy tisztességes rendőr a Józsefvárosban, Horváth 23. Mihály. Az havi százért vigyázott rám, nehogy a szegény vakot bántalmazzák. De aztán jött a felszabadulás, a Horváthból zenekritikus lett, én meg másfél évet kaptam. És odalett az albérlet, a vitrin meg minden.
BENDER
Hiába, az élet nem mákos tészta, mondta a bölcs Seneca, mielőtt a fürdőkádban felvágta az ereit. Más javaslat nincs? Királyfira néz.
KIRÁLYFI
Két álarcos megragadja, belöki a várakozó gépkocsiba, kloroformos gézt borítanak az arcára, a kocsi száz kilométeres sebességgel kilő, a rendőrautók hiába üldözik…
BENDER
Közbevág. Ezt olvasta, vagy a tévében látta?
KIRÁLYFI
A tévében láttam.
BENDER
Akkor ne nézzen tévét. Vagy ha néz, legalább ne mesélje el. Marad a fehér bot, az legalább reális. Munkára, Parádi!
Utca; nagy forgalom. Parádi fekete szemüveggel, fehér bottal tapogatódzik a járdán. Benderék a kocsiból figyelik. Kovács kilép a hivatal kapuján. Parádi egyenesen feléje tart, botjával megütögeti a lábát.
PARÁDI
Bocsánat, lenne szíves átvezetni a túloldalra.
KOVÁCS
Tessék jönni. Megfogja Parádi karját, de Parádi elhúzza a kezét.
PARÁDI
Inkább én, ha nem tetszik haragudni.
PARÁDI
Belekapaszkodik Kovácsba, s elindulnak az úttesten.
BARANGÓ
Nem is csinálja rosszul.
A kanyarból hirtelen autóbusz tűnik fel, s az utolsó pillanatban fékez le Parádiék mellett. Parádi nagyot ordít, félreugrik, s magával rántja Kovácsot is a járdára.
PARÁDI
Marha! Nem lát meg egy autóbuszt!?
KOVÁCS
Rábámul. De hiszen… maga nem is vak!
KOVÁCS
A belső zsebéhez kap, és felordít. Tolvaj!
Pillanatok alatt számtalan ember fogja körül őket: Parádi és Kovács eltűnnek a tömegben.
HANGOK A TÖMEGBŐL
Láttam, hogy megverte!
Elájult! Biztos állapotos.
Csirkefogó huligán!
Ilyenek a mai fiatalok!
Kit ütöttek el?
Nekem ne magyarázzon, én láttam, hogy kést rántott!
Biztos a javítóból szökött meg!
Ismerem szegényt, két kisgyereke van.
BENDER
Nagyot sóhajt a kocsiban. Látja, Barangó: így jár az, aki nem gyakorolja a szakmáját. Kiszáll a kocsiból, „önkéntes rendőr” karszalagot húz fel, odamegy a csődülethez, keresztülfurakodik a tömegen.
Helyet, elvtársak! Helyet! Odaért Parádihoz; Kovácsnak már hűlt helye. Ez az?
HANGOK A TÖMEGBŐL
Saját szememmel láttam!
Itt ütötte le, az orrom előtt.
Le kell csukni az ilyen huligánt, aki nőkkel pimaszkodik!
Jellemző, hogy ilyenkor nincs rendőr a környéken.
BENDER
Jegyzetfüzetet vesz elő. Kérem a tanúkat, mondják be a nevüket és lakhelyüket.
A tömeg egyszerre elnémul.
BENDER
Aki látta az esetet, annak kérem a személyazonosságiját.
Az emberek sürgősen elsomfordálnak; egy pillanat alatt kiürül a környék. Bender karon ragadja Parádit.
BENDER
Jöjjön, maga tökkelütött!
A kocsi odahajt melléjük, beszállnak, Királyfi rákapcsol.
BENDER
Vén hülye maga, nem Homérosz!
PARÁDI
Fáradt vagyok, öreg vagyok, nem való nekem már az ilyesmi.
BENDER
A tárca persze nincs meg?
PARÁDI
Már benne volt a kezem a zsebében, amikor jött az a nyomorult busz. Én igazán nem tehetek róla, hogy az a hülye nem vesz észre egy autóbuszt.
BARANGÓ
Magának bezzeg észre kellett vennie.
PARÁDI
Az én életem is van olyan drága, mint a magáé.
BENDER
Csend! Úgy látszik, nincs más hátra, mint igénybe venni Barangó kartárs erőszakos eszközeit.
BARANGÓ
Ugye, megmondtam?
BENDER
Én meg megmondtam, hogy fogja be a száját. A fecsegés zavar a koncentrálásban. Nem szívesen határozok így; az erőszak ellenkezik az elveimmel. Csakis a maga tehetségtelensége kényszerít erre, Parádi. Mert ilyen tehetségtelen vakot még sose láttam.
PARÁDI
Hiába, kijöttem a gyakorlatból. És sérvem is van.
BENDER
Most már ne mentegetőzzék, azzal semmire sem megyünk. Rajta, Barangó, induljanak.
Közelharc a Pitypang utcában
Este. Barangó és Parádi a fal mellé húzódva leselkednek abban az utcában, ahol Kovács lakik.
PARÁDI
Biztos, hogy nincs otthon?
BARANGÓ
Mondom, hogy biztos. Megkérdeztem a háziasszonyát.
PARÁDI
Én éhes vagyok. És fázom. Menjünk haza.
BARANGÓ
Azt hiszi, én nem vagyok éhes? Mit képzel, mit szól a főnök, ha üres kézzel megyünk haza?
PARÁDI
De be van tojva. Egyszerűen…
BARANGÓ
Pszt! Valaki jön…
Kovács befordul a sarkon.
BARANGÓ
Ő az. Rajta, Parádi.
Barangó kilöki az öreget a ház árnyékából az utcára. Parádi bátortalanul odamegy Kovácshoz.
PARÁDI
Szabad lesz egy kis tüzet?
PARÁDI
Hát akkor… Meg tudná mondani, hány óra van?
KOVÁCS
Végigméri Parádit, majd egy hatalmas pofont ad neki.
PARÁDI
Jaj! Mért üt maga engem?
KOVÁCS
Majd megmutatom én neked, hány óra van!
Újabb pofont ad Parádinak, aki elterül. Barangó hátulról ráveti magát Kovácsra, de Kovács maga alá gyűri. Parádi négykézláb odacsúszik a verekedőkhöz, s benyúl Kovács zsebébe. Kovács elengedi Barangót, és visszafordul. Barangó és Parádi felpattannak, és elrohannak.
Bender Oszkár, a nagy kombinátor
Szállodai szoba. Bender és Királyfi sakkoznak. Az ajtó kicsapódik, lihegve berohan Parádi és Barangó. Egy borítékot fognak mind a ketten; egyikük sem hajlandó elengedni.
PARÁDI
Az én érdemem! Csakis nekem köszönhetik!
BARANGÓ
Ha én közbe nem lépek…
PARÁDI
Ha én nem nyúlok a kellő pillanatban a zsebébe…
BARANGÓ
Ha tőlem nem kapja azt a balegyenest…
PARÁDI
Én húztam be neki egy jobbegyenest…
BARANGÓ
Ne röhögtessen. Maga akkora két pofont kapott…
PARÁDI
Kaptam. Igenis kaptam. De éppen ezért…
BARANGÓ
Ha én le nem fogom…
PARÁDI
Ha én bele nem rúgok…
BARANGÓ, PARÁDI
Százezer!
BENDER
Füttyent. Az szép. Százezer forint Kovács János segédkönyvelő kartárs zsebében! Pontosan százezer?
BARANGÓ, PARÁDI
Pontosan.
BENDER
Megszámolták, mi? Lehetőleg a nyílt utcán?
BARANGÓ
Nem. Egy kapualjban.
BENDER
Enyhítő körülmény. De talán már el is osztották?
Megpróbálják kitépni a borítékot egymás kezéből, de egyik se enged.
BENDER
A legjobb megoldás, ha kettétépik. Aztán majd bemennek a bankba, és kérnek helyette másikat. És azt is megmagyarázzák, hogy szakadt el ez a százezer. És azt is, hogy hol szerezték, ugye?
Barangó és Parádi megszégyenülten abbahagyják a huzakodást.
BENDER
Ide tegyék, az asztalra. És most mondják el, hogyan akarták elosztani. Mert ha nem tévedek, ebben is elvi nézeteltérések vannak kettőjük között.
BARANGÓ
Igazságosan kell elosztani. Jog szerint és méltányosan. Egyforma részt kap mindenki, vagyis fejenként huszonötezret.
PARÁDI
Magának elment az esze! Miféle hülyeség ez az egyenlősdi? A főnök kap negyvenezret, mert ő a főnök. Én kapok negyvenezret, mert én szereztem meg a pénzt. És maga is kap húszezret, mert segédkezett az akcióban.
PARÁDI
Mért adjunk Királyfinak? Ő nem csinált semmit.
PARÁDI
Különben sem ismerek semmiféle Királyfit!
BENDER
No, akkor én fogok osztozni. Zsebre vágja a pénzt.
Ebből az összegből nem kap egy fityinget sem Barangó, sem Parádi, sem Királyfi. Még én sem. Hogy tetszik az osztozkodásnak ez a módja?
BARANGÓ
Ne tréfáljon, főnök. Annak rendje és módja szerint kell osztozkodni.
BENDER
Sehogy se kell osztozkodni. Ez a pénz Kovács János segédkönyvelő kartársé, és én az egészet visszaadom neki.
BENDER
Hajlandó vagyok ezt a mondatot ezúttal úgy értelmezni, hogy túlzott felindultságában azt akarta kérdezni: „Nagyon kérem, kedves főnök, magyarázza meg elhatározásának indítékait.” Én erre a kérdésre hajlandó vagyok válaszolni. Először is azért, mert mint már többször említettem, tiszteletben tartom a büntető törvénykönyvet. A pénz megszerzésére háromszáz fajta tisztességes módszert ismerek, és a rablás nincs ezek között. Nem vagyok útonálló – én ideológiai síkon küzdök a bankjegyekért. Másodszor pedig azért, mert százezer forinttal nem tudok mit kezdeni.
BENDER
Csakhogy magát nem kérdezte senki, Parádi.
BARANGÓ
De ha vissza akarja neki adni, akkor mire volt jó ez az egész?
PARÁDI
Két akkora pofont kaptam…
BENDER
És megérdemelne egy harmadikat is, Barangó barátjával együtt, mert annyi sütnivalójuk sincs, mint egy újszülöttnek. Hát nem értik, hogy az akció felderítés volt? És a felderítés sikerült: kiderült, hogy Kovács János segédkönyvelő százezer forintot hord a zsebében. Ezek szerint nemcsak Barangó értesülései helytállóak, hogy létezik egy multimilliomos Kovács János, hanem az is bizonyossá vált, hogy a keresett Kovács János megegyezik az általunk szemrevételezett személlyel.
PARÁDI
Adja vissza a pénzemet!
BENDER
Eszem ágában sincs. És maga még nagyon hálás lesz nekem ezért. Én ugyanis visszaadom a pénzt Kovács úrnak, ő pedig a saját sírját ássa meg azzal, hogy visszaveszi. Ez lesz a végzete: a pénzsóvárság fogja tönkretenni. Mert ezután nem marad más választása, mint hogy azon a bizonyos kék szegélyű kistányéron nyújtja át nekem – nem, nem a százezret, a tízmilliót!
PARÁDI
Adja vissza a pénzemet! Koldusszegény vagyok. Öreg vagyok. A lányok nem szeretnek.
BENDER
Adjon fel apróhirdetést „Szorongat a magány” jeligére.
PARÁDI
Igenis. Engem nem szeret senki.
BENDER
Miért is szeressék magát? A lányok nem olyan embereket szeretnek, mint maga, Parádi. Fiatal fiúkat szeretnek, hosszú lábú fiatal fiúkat, vagy nagyon gazdag öregembereket.
PARÁDI
Éppen azért adja vissza a pénzemet!
BENDER
Minek, Parádi? Maga úgyis meghal nemsokára. És senki sem írja majd magáról az újságban: „Ismét elment egy ember, aki az életét adta a hivatásáért!” És sírdogáló gyerekek sem jajgatnak majd, amikor lebocsátják a gödörbe a koporsót: „Jaj, papa, mért hagytál itt bennünket!”
PARÁDI
Ne beszéljen így! Ne merjen kicsúfolni egy öregembert! Különben is túlélem mindannyiukat. Majd meglátják! Maga még nem ismeri az igazi Parádit. Adja vissza a pénzemet!
BENDER
Utoljára kérdezem: hajlandó engedelmeskedni, vagy nem?
PARÁDI
Engedelmeskedem. Ha muszáj, engedelmeskedem.
Kora reggel. Bender bekopog Kovács ajtaján. Az ajtó mögül Kovács hangja: „Tessék.” Bender benyit a szobába. Kovács trikóban a súlyzókat emelgeti. Bender hosszan, fürkészve vizsgálja áldozatát. Kovács arca kifejezéstelen.
KOVÁCS
Meg se rezdül a szeme. Parancsoljon.
BENDER
Leül a székre, hosszan nézi Kovácsot, de Kovács arcáról változatlanul nem lehet semmit se leolvasni. Jó hírt akarok közölni önnel.
BENDER
Lassan a zsebébe nyúl, kiveszi a borítékot. Pontosan százezer. Megvan az egész.
BENDER
Legyen szíves, állítson ki nyugtát a pénz átvételéről.
KOVÁCS
Nem értem, kérem. Miféle százezer? És miféle nyugtát állítsak ki?
BENDER
Hogyhogy miféle százezer? Önt tegnap este kirabolták, nem?
KOVÁCS
Engem nem rabolt ki senki.
BENDER
Hogyhogy nem? Este húsz óra negyvenhat perckor két egyén megtámadta önt a Pitypang utca 32. számú ház előtt, s elraboltak öntől százezer forintot. Az illetők horogra kerültek, és mindent bevallottak. Itt a pénz, tessék átvenni.
KOVÁCS
Tévedés, kérem. Tegnap este valóban belém kötött két fickó, de megkapták tőlem a magukét. Szóra sem érdemes az egész.
BENDER
Megérti, hogy vesztett, de még egyszer próbálkozik. Önt tehát nem rabolták ki?
KOVÁCS
Engem senki sem rabolt ki.
BENDER
Tehát nem vettek el öntől százezer forintot?
KOVÁCS
Természetes, hogy nem vettek el. Honnan is lenne nekem százezer forintom?
BENDER
Most már elkönyveli a vereségét. Igaz is. Honnan lenne egy kisembernek ennyi pénze. Önnél tehát minden rendben van?
BENDER
A gyomra is rendben van?
KOVÁCS
A legtökéletesebb rendben. Én, kérem, nagyon egészséges vagyok.
BENDER
Az idegrendszere is?
BENDER
Nem gyötrik lidérces álmok?
KOVÁCS
Soha, kérem. Kiválóan alszom.
KOVÁCS
Elmosolyodik. Üdvözlöm a főkapitány elvtársat. Ha találkozik vele.
BENDER
Át fogom adni. Amint találkozom vele. Bár lehet, hogy ön előbb látja majd, mint én.
BENDER
Majd meglátjuk. Viszontlátásra.
KOVÁCS
Minden jót kívánok.
BENDER
Kinyitja az ajtót, de még visszaszól. Volna egy javaslatom.
BENDER
Ne igyon görögdinnyére vizet. Megárthat a gyomrának.
Kis utca Pemeteházán. Egy üzlethelyiségen cégtábla: „Szaru és Pata Hivatal Pemeteházi Kirendeltsége”. Az üzlethelyiségben egyetlen íróasztal, rajta ócska írógép, néhány szék. Barangó, Parádi és Királyfi kártyáznak. A helyiségből egy ajtó nyílik, rajta tábla: „Kirendeltségvezető”.
PARÁDI
Piros negyven-száz ulti.
PARÁDI
Maga mért kontrázik mindig?
BARANGÓ
Semmi köze hozzá. Vagy van piros negyven-száz ultija, és akkor megnyeri, vagy nincs, és akkor én nyerem meg.
PARÁDI
Így nem lehet játszani, ha mindig kontrázik.
BENDER
Kilép a kirendeltségvezetői ajtón. Ha szabad érdeklődnöm: meddig tart a munkaidő?
BARANGÓ
Reggel nyolctól délután négyig.
BENDER
És hányszor mondtam már, hogy munkaidőben ne kártyázzanak?
Néma csend a válasz.
BENDER
Utoljára figyelmeztetem magukat a hivatali szabályzat betartására. A következő alkalommal kénytelen leszek megbírságolni, aki vét a hivatali fegyelem ellen.
PARÁDI
Lenne képe még abból a nyomorult kis fizetésemből is lefogni?
BENDER
No, nézd csak! Mennyi a fizetése, Parádi kartárs, ha szabad kérdeznem?
PARÁDI
Ezerötszáz forint.
BENDER
És mi a beosztása?
PARÁDI
Hivatalsegéd vagyok.
BENDER
Akkor csak tessék, Parádi kartárs. Keressen magának egy másik hivatalsegédi állást, ennél jobb fizetéssel. Vagy forduljon a szakszervezethez, ha panasza van.
PARÁDI
A szakszervezethez nem fordulhatok.
PARÁDI
Mert nem vagyunk szakszervezeti tagok.
BENDER
Ez bizony súlyos hiba, azonnal kiküszöbölendő. Ezennel megalakítom a kirendeltség szakszervezeti alapsejtjét. Bizalminak javaslom Királyfi kartársat, a kirendeltség gépkocsivezetőjét. Ellenjavaslat van?
KIRÁLYFI
Felemeli a kezét.
KIRÁLYFI
Nem lehetek bizalmi. Három évre eltiltottak a közügyekben való részvételtől.
BENDER
Az ilyen formaságoktól a jelen helyzetben eltekintünk. Kérem, vegye fel a kapcsolatot a városi szakszervezeti szervekkel, hozza el a szükséges űrlapokat, nyomtatványokat, blankettákat, tagsági bélyegeket…
PARÁDI
Tagdíjat nem fizetek.
BENDER
De fizet, Parádi kolléga, hogyne fizetne.
PARÁDI
Ebből a kis fizetésből nem lehet tagdíjat fizetni.
BENDER
Már hogyne lehetne. Tudja, hogy százezer szervezett dolgozó van az országban, aki ugyanilyen kis fizetésből fizet tagdíjat? És senki sem siránkozik, mint maga.
PARÁDI
Nevezzen ki előadónak, mint Barangót, akkor majd fizetek.
BENDER
Nem nevezhetem ki. Egyrészt, mert mint a mellékelt ábra mutatja, Barangó kartársnak elég ideje van, hogy ellássa a pataügyi előadói tisztet, másrészt, mert látott már maga hivatalt hivatalsegéd nélkül?
Bejön a postás.
POSTÁS
Jó napot kívánok. A posta.
BENDER
Tessék átadni az előadó kartársnak.
BARANGÓ
Átveszi a leveleket.
POSTÁS
Egy ajánlott is van. Itt tessék aláírni.
BARANGÓ
Kibontja és átfutja a leveleket. Három meghívó, különböző értekezletekre. Két statisztikai kimutatás, négy beszámoló jelentés.
BENDER
Nem is rossz, ahhoz képest, hogy egy hete alakultunk. Az űrlapokat töltse ki pontosan, részletesen, öt példányban.
BARANGÓ
Felmutat egy levelet. Ezt a jelentést két példányban kérik.
BENDER
Akkor írja két példányban.
BARANGÓ
És arra mit válaszoljak, hogy hány százalékkal tervezzük túlteljesíteni ez évi tervünket?
BENDER
Azt, hogy 104 százalékkal.
PARÁDI
Mért éppen száznéggyel?
BENDER
Mert ilyen időket élünk. Semmi melldöngetés, semmi hajrámunka: csak szépen, óvatosan, fokról fokra. Ezért pontosan 104 százalék.
Bejön egy paraszt, a hátán zsákkal. A zsákot leteszi a földre.
PARASZT
Jó napot kívánok. Hol veszik át a szarvakat?
BENDER
Kérem, előadó kartárs, adja meg a szükséges felvilágosításokat.
BARANGÓ
Szarvakat nem veszünk át. Mi csak az adminisztrációval foglalkozunk.
PARASZT
Értem, kérem. De hol veszik át a szarvakat?
BARANGÓ
Egyelőre sehol. Hagyja meg a címét, majd értesítjük.
PARASZT
Inkább benézek egy hét múlva.
PARASZT
Jó napot kívánok.
BENDER
Így nem lehet dolgozni, ha az embert folyton zavarják. Bizalmi kartárs, írja ki az ajtóra, hogy szakszervezeti ülés.
Királyfi megír egy cédulát, kiakasztja az ajtóra, s bezárja az ajtót.
BENDER
Jó lenne, ha végre megértenék: a Kovács-ügy nem olyan egyszerű, mint gondoltuk. Egy ember, aki szemrebbenés nélkül visszautasít százezer forintot – az már valaki! A végeredmény nem kétséges: kék szegélyű kistányéron fogja átnyújtani nekem a millióit – de hogy a nyomozás mennyi időt fog felemészteni, azt csak az Isten tudja. És mivel Isten nincs, tehát senki sem tudja. Lehet, hogy egy hónapot, de az is lehet, hogy egy évet.
PARÁDI
És addig itt fogunk rohadni, ebben a koszos irodában?
BENDER
Ahogy mondja. Mivel hosszú és alapos munkára kell felkészülnünk, el kell vegyülnünk a dolgozók szorgos tömegébe. Ha a művelt Nyugaton élnénk, ott persze más lenne a helyzet. Ott, ha valaki nem akar dolgozni, egyszerűen azt írja a bejelentőlapjára: magánzó. Nálunk ezt nem lehet. A szocializmusban, ha valaki nem akar dolgozni, állást kell vállalnia. Ezért hoztam létre a Szaru és Pata Hivatalt.
BARANGÓ
A végén ettől a nyavalyás hivataltól semmi időnk nem marad a magunk bulijára.
BENDER
A veszély valóságos: csak magamnak négy ülésen és két értekezleten kell részt vennem ezen a héten. De ha nem megy másként, legfeljebb túlórázunk.
KIRÁLYFI
Túlórázni csak a szakszervezet hozzájárulásával lehet.
BENDER
Azért kellett megalakítani a szakszervezetet. Legalább lesz, aki hozzájáruljon.
PARÁDI
És mennyi a túlóradíj?
BENDER
Mit képzel, lopom én a pénzt? Tudja maga, mibe kerül egy ilyen hivatal? Bérleti díj, nyomtatványok, űrlapok, postaköltség, telefon, fizetések, kiszállási díjak, irodaszer – soroljam még? És az alaptőkének ki kell tartania, amíg ez a dosszié megtelik. A hóna alatt szorongatott dossziéra mutat. Mert ez a dosszié, igen tisztelt kartársak, a kék szegélyű kistányér előfeltétele. Ebbe kerül minden adat, amit Kovács úr előéletéről kinyomozok. És ha a dosszié megtelik, Kovács úr csak egyet tehet…
BARANGÓ
Kék szegélyű kistányéron átnyújtja a millióit.
BENDER
Látom, maga fejlődőképes. Ha így folytatja, még főelőadó is lehet.
Az ajtón kopognak.
BENDER
Fene ezt a nagy forgalmat. Ne nyissa ki, Parádi.
Az ajtón dörömbölnek.
BENDER
A végén még betöri, és fizethetem az üvegezést. Nyissa ki mégis.
Az ajtó kinyílik: egy aggastyán lép be.
BENDER
Nem látja, hogy szakszervezeti taggyűlés van?
BENDER
Akkor miért zavarja a mozgalmi munkát?
FUNK
Mert én kilencvenéves vagyok.
FUNK
Látja ezt a nadrágot? Ez az ünneplő nadrágom. Azelőtt csak vasárnap vettem fel, de most már mindennap ezt viselem.
FUNK
Térjünk a tárgyra. Önnek hivatala van.
FUNK
Akkor szüksége van felelős vezetőre.
BENDER
Nincs szükségem. Én vagyok a vezető.
Az öreg éktelen dühbe gurul.
FUNK
Maga saját személyében akar ülni? Ezt mindjárt megmondhatta volna! Minek bolondít órák hosszat egy tisztes öregembert!
BENDER
Nyugodjék meg, kérem.
FUNK
Én kilencvenéves vagyok! Ültem I. Ferenc József ő császári és királyi felsége alatt, ültem IV. Károly apostoli király alatt, ültem vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága alatt, ültem Tildy Zoltán köztársasági elnök úr őexcellenciája alatt, ültem Rákosi Mátyás elvtárs őkegyelmessége alatt, és ültem Kádár János első titkár elvtárs alatt.
BENDER
Értem. Ön tehát ülnök.
FUNK
Nem, kérem. Én elnök vagyok. Nevem Funk Ferdinánd, és kilencvenéves vagyok. Egész életemben mások helyett ültem. Ez a hivatásom, mások helyett szenvedni.
BENDER
Tehát mások sikkasztottak, maga pedig ült helyettük?
FUNK
Úgy van. Én vagyok az ülő-elnök. Ahol én vagyok a felelős vezető, ott nyugodtan lehet lopni, csalni, sikkasztani, mert én leülöm. Szabott árak, teljes garancia.
BENDER
Egy pillanat. Ismer ön egy Kovács János nevezetű egyént?
FUNK
Nem ismerek. Engem soha nem avattak bele semmibe. Én kilencvenéves vagyok, és nekem csak az a dolgom, hogy üljek.
BENDER
Egy pillanat. Kinyitja a dossziét, és lapozgat benne. Volt önnek dolga a Herkules Be- és Kiszerelő Vállalattal?
FUNK
De még mennyire. Abban az ügyben már kétszer ültem.
BENDER
És mégsem ismer egy Kovács János nevezetű személyt?
FUNK
Mondtam már, hogy én kilencvenéves vagyok, és engem nem avattak be semmibe. Amikor a Herkules létrehozta a Vörös Cédrus Gyufakiszerelő Mellékági Üzemet, engem kértek fel elnöknek. A mérleghiány hárommillió volt, nyolc hónapot kaptam érte, az ellenőrzés elmulasztása miatt. A Bíborszínű Felszabadulás Kisipari Szövetkezetben – mert az is a Herkules leányvállalata volt – négy és fél millióért egy év két hónapot kaptam.
BENDER
És sohasem volt kapcsolata Kovács Jánossal?
FUNK
Soha. Engem Berlaky Brunó igazgatóhelyettes fizetett, szabott áron, nagyon rendesen. Karácsonykor és születésnapomra csomagot is küldött a börtönbe.
BENDER
Rendes ember. De ki volt az igazi főnök?
FUNK
Azt én nem tudom, engem soha nem avattak be semmibe. Csak azt közölték, mennyi az előrelátható büntetés, aminek alapján kikalkuláltam a fizetséget. Maguknál mennyi várható?
BENDER
Nem tudom. Lehet, hogy semmi.
BENDER
Mért? Annyira szeret ülni?
FUNK
Nem szeretek, de ez a foglalkozásom. Hány ember végez olyan munkát, amit nem szeret, és mégis csinálja, mert valamiből csak meg kell élni. Mért, maga szeret hivatalvezető lenni?
BENDER
Nem szeretek, de muszáj.
BENDER
Igaza van. Kalkuláljon két évet.
FUNK
Ha két év, akkor havi négyezer.
BENDER
Az sok. Számítson inkább hat hónapot.
FUNK
Ha hat hónaptól két évig terjedhet a büntetés, az a bizonytalan kilátások kategóriájába tartozik. Az havi háromezer.
BENDER
Rendben van. Adja be a kérvényét a pataügyi előadónak, három példányban, részletes önéletrajzot és két fényképet mellékelve.
A Herkules Be- és Kiszerelő Vállalat
Hőseink az Antilopban haladnak céljuk felé.
BARANGÓ
És mit csinálunk ott?
BENDER
A magyar nyelv igen gazdag; válogathatunk a kifejezések között. Szemlélődünk, szemrevételezünk, fürkészünk, szaglászunk, nézelődünk, felderítjük a terepet, előtanulmányokat végzünk, kémlelünk, szimatolunk, hirtelenjében ezek jutnak az eszembe.
BARANGÓ
Nem értem, főnök. Bennünket az a Kovács érdekel. Mért nem őt figyeljük?
BENDER
Hogy nem érti, azt nem csodálom, tekintettel elmebeli képességeire. Mire megyünk azzal, ha Kovács urat figyeljük? Nem sokra. Nekem bizonyítékokra van szükségem. Cáfolhatatlan bizonyítékokra, hogy megteljen a dosszié. Egyébként előfordulhat még, hogy Kovács urat is megfigyeljük.
Az Antilop megáll egy hipermodern épület előtt. Az épületen tábla: Herkules Be- és Kiszerelő Vállalat.
BENDER
Szép. Ahhoz képest, amit erről a tiszteletre méltó vállalatról tudok, igazán nagyon szép. Hiába, ez az állami szektor előnye. Látják, nekünk, maszekoknak, csak egy üzlethelyiségre futja. Úgy látszik, mégiscsak van valami ebben a szocializmusban.
Kiszállnak a kocsiból, s elindulnak a bejárat felé.
BENDER
Első számú utasítás: fogják be a szájukat. Második számú utasítás: úgy viselkedni, mint akiknek valami dolguk van.
BENDER
Akármiféle. Az mindegy. Azon törjék ők a fejüket.
Az előcsarnok impozáns. Pálmák, hatalmas fotelek, dohányzóasztalok, tükrök, Bender füttyent.
BENDER
Nem mondom! Ezek a belcsínre is adnak. Na, gyerünk, kartársak. Kezdetét veszi a nyomozás, szaglászás, felderítés és a többi.
Találomra kiválaszt egy ajtót, kopog, benyitnak. Az íróasztal mögött egy férfi fekszik elnyúlva a karosszékben; szivarozik és a plafont nézi.
BENDER
Jó napot kívánok. A bérelszámolást keressük.
A férfi nem válaszol.
BENDER
Elnézést a zavarásért. A bérelszámolást keressük.
A férfi nem válaszol. Bender Barangóhoz fordul.
BENDER
Nyilvánvalóan süket. Lehet, hogy ez egy jótékonysági intézmény, amely csökkent képességűeket foglalkoztat.
BENDER
Akkor mért nem méltóztatik válaszolni?
FÉRFI
Mert nem az én feladatom felvilágosításokat adni. Én koncentrálok.
BENDER
Az bizonyára nagyon fontos munkakör. De nem tudja véletlenül, merre van a bérelszámolás?
FÉRFI
De tudom. De jól néznénk ki, ha mindenki azzal foglalkozna, ami nem az ő feladata. Ez ellentmond a szolgálati rendnek, tehát fegyelmi vétség, és csökkenti a termelékenységet. Viszontlátásra.
Benderék kimennek.
BENDER
Kezdetnek nem rossz. No, gyerünk az emeletre.
Felmennek az emeletre, s ismét találomra benyitnak egy szobába. Az íróasztal szépen meg van terítve, egy kistányéron paprika, paradicsom, egy másikon parizer és vaj. Egy nő vajas kenyeret ken az asztalnál ülő férfinak, aki eszik.
BENDER
Jó napot kívánok. A bérelszámolást keressük.
FÉRFI
Nem látják, hogy tízóraizom?
BENDER
Látom, kérem. De csak azt szeretném tudni, merre van a bérelszámolás.
FÉRFI
A rendszeres táplálkozás a jó munka alapja. Ha nem étkezünk rendesen, az ideges tüneteket okoz, ami hátráltatja a termelést. Klárika, kérem, felteheti a feketét. Viszontlátásra.
Benderék kimennek.
BENDER
Folytatásnak sem rossz. Jöhet a következő emelet.
Felmennek a második emeletre. A szoba, ahová benyitnak, valóságos terem. Két íróasztal áll benne, mindegyik előtt hosszú sor. A sorban állás igen családias; többen nyugodtan olvasnak és keresztrejtvényt fejtenek, két férfi zsebsakkal sakkozik, mások kártyáznak. Benderék beállnak az első sor végére. Bender megszólítja az előttük levő férfit, aki a földön ülve újságot olvas.
BENDER
Elnézést, mire várnak itt?
FÉRFI
Hogyhogy mire? Aláírásra.
BENDER
Csak úgy, aláírásra?
FÉRFI
Természetesen. Minden kedden van fogadónap. Előbb sorba állunk itt jobboldalt a kiutalással, Benedek kartárs átveszi és iktatja, aztán a következő kedden visszajövünk, addigra Benedek kartárs aláírja. Az azután levő kedden sorba állunk baloldalt, Böröczky kartárs átveszi a kiutalást és iktatja, majd az azután következő kedden ismét eljövünk, addigra Böröczky kartárs is aláírta, és kész.
BENDER
Értem. Tehát akkor kapják meg a kiutalást.
FÉRFI
Nem. A kiutalás már megvan, mielőtt idejövünk. Itt csak iktatni kell és aláíratni, mert anélkül nem érvényes.
BENDER
És szabad kérdeznem, mit utalnak itt ki?
BENDER
Értem. De ha nem haragszik: nem lenne egyszerűbb boltban venni a köménymagot?
FÉRFI
A köménymagot természetesen boltban vesszük. A kiutalásra azért van szükség, hogy el tudjunk számolni. Ugyanis a 138. 569/1949. számú rendelet 2. alpontjának c) bekezdése szerint a III. kategóriába tartozó vállalatok köménymagot csak kiutalás alapján számolhatnak el. És különben is: ha mindent úgy intéznének, ahogy a legegyszerűbb, akkor országos méretekben jelentősen csökkenteni kellene az adminisztrációt, ami súlyos munkanélküliséget okozna, s ez nemcsak a népgazdaság egyensúlyát veszélyeztetné, hanem ellentétben áll a szocializmus alapelveivel is.
BENDER
Ez csak természetes.
A férfi visszabújik az újságjába: Benderék kimennek.
BENDER
Tudják, mélyen tisztelt barátaim, ha az ember lemerül az élet sűrűjébe, kénytelen egyet-mást korrigálni az elveiből. Én a maguk helyében például sürgősen átképezném magam valamilyen tisztességes foglalkozásra. Ebben a szocializmusban végül is egész jól meg lehet élni, anélkül hogy az ember a kisujját is megmozdítaná.
PARÁDI
Akkor maga miért nem képezi át magát?
BENDER
Be kell vallanom: álmatlan éjszakákon olykor engem is megkísért ez a gondolat. Felvirágoztatánk a mi kis hivatalunkat, csendben, békésen, feltűnés nélkül, később vásárolnánk egy kis házat, kertet; maga, Parádi, a virágokat öntözné, Barangó az utakat gereblyézné, én rózsákat metszenék, Királyfi az Antilopot bütykölné… Hajaj, az embernek vannak ilyen vágyai!
PARÁDI
Rajta, tessék, csinálja. Én már úgyis öreg vagyok.
BENDER
Nem lehet, Parádi, sajnos nem lehet. Fejletlen még ez a szocializmus; öreg hiba, hogy sok mindent átörökölt attól az átkos kapitalizmustól. Például azt is, hogy kevés munkával csak keveset lehet keresni. Márpedig nekem sok pénz kell. Nem is sok: nagyon sok. Rengeteg. Egy vagyon. Az Aranyborjú. Ezért hát kénytelen vagyok kívül maradni a szocialista társadalmon, és dolgozni, mint egy ló.
Közben egy szoba elé értek, az ajtón tábla: Szakszervezeti Bizottság.
KIRÁLYFI
Ide is menjünk be. Elvégre én is szakszervezeti bizalmi vagyok.
BENDER
Menjen csak, Királyfi, menjen. Mindig híve voltam az egyéni kezdeményezésnek.
KIRÁLYFI
Benyit, majd egy hatalmasat ordít, kiugrik a szobából, és keresztet vet. Jézusmáriaszentjózsef! Mindenható Isten, könyörülj rajtam.
BENDER
Mi van, Királyfi, kitört magán a vallási téboly?
KIRÁLYFI
Ott bent… Te úristen… Ezek gyilkosok!
BENDER
Micsoda? Benyit a szobába.
A többiek leskelődnek. A redőny le van eresztve: a szobában félhomály. A szoba közepén egy hatalmas koporsó áll.
Odalép a koporsóhoz. Az egyik oldalán felirat: „Itt nyugszik a bürokrácia.” Átmegy a koporsó másik oldalára. Ott is felirat: „Éljen május 1.” Bender kiszól a folyosóra.
BENDER
Jöjjenek be. Nyugodtan.
PARÁDI
Szép kis vicc, mondhatom. Én már öreg vagyok az ilyen viccekhez. Különben is elegem van az egészből. Adja ki a részemet, főnök – én kiszállok a buliból.
BENDER
Kilép a folyosóra. Nem fogná be azt a fogatlan száját?
PARÁDI
Én gyepet szeretnék locsolni! Meleg tűzhelyre vágyom.
BENDER
Majd meglesz az is, ne féljen. Csak kitartás, Parádi – mindennek eljön a maga ideje. A gyepnek is, a rózsának is, a gereblyézésnek is. Egyelőre azonban hátravan még a munka dandárja.
A Bender-különítmény belép az „Igazgató” feliratú ajtón. A hatalmas, fényűző titkársági szobából két párnázott ajtó nyílik: előttük trónol a titkárnő. A sarokban ülőgarnitúra; az egyik fotelben férfi ül, mellette hatalmas csomag.
BENDER
Jó napot kívánok. Az igazgató elvtársat keressük.
TITKÁRNŐ
Az igazgató elvtárs kiküldetésen van.
BENDER
Akkor a helyettesét.
TITKÁRNŐ
Berlaky elvtárs tárgyal.
TITKÁRNŐ
Ne tessék várni, mert bizonytalan, mikor lesz vége az értekezletnek.
BENDER
Ó, mi roppant türelmesek vagyunk. Ugye, Barangó?
BARANGÓ
Roppant türelmesek.
BENDER
Csak nyugalom, kedves. Fő a nyugalom.
Ügyet se vetve a titkárnőre, letelepszenek a fotelekbe.
BENDER
Az idegenhez fordul. Az úr is Berlaky elvtársra vár?
SMUDERSON
Én van nem úr, én van elvtárs Grönlandról. Enyém név Ralf Olaf Smuderson elvtárs.
BENDER
Örvendek. Bender Oszkár vagyok. Mit keres a mi szép hazánkban?
SMUDERSON
Én nem keres, én jött építeni szocializmus.
BENDER
Figyelemre méltó. És mért pont Magyarországot választotta erre a nemes célra?
SMUDERSON
Én szület Grönland, jár iskola Grönland, olvas Károly Marx, Frigyes Engels, Lenin Vlagyimir, lesz szocialista meggyőződés. Jön egyszer ember Magyarország, ostoba ember, megszökik szocializmus tőkésbe. Ő mond, Magyarország szép, szocializmus rossz. Én mond, tudat elmaradni léttől, tanít Károly Marx. Ő mond, fütyül Károly Marx, akar élni jól. Én mond, mars haza Magyarország, mert csak szocializmus élni jól. Ő mond, én mars Magyarország, ha kelleni nekem szocializmus. Én mond, neki van igaz. Fizetni neki sok dollár, engem ő tanítani magyar.
BARANGÓ
Nálunk forintért is tanulhatna.
SMUDERSON
Én odahagy szülőhaza, Grönland, jön haza szocializmus, Magyarország, kér menedékes jog, akar építeni szocializmus. Én beszél norvég, svéd, angol, német, lapp, francia, orosz, bulgár, üzbég, magyar nyelv, egyetem végez geológiai, biológiai, meteorológia, kémia, fizika, botanika. Hivatal mond, nagyon jó, jön én dolgozni Herkules. Én boldog, kap írni való asztal, nagyon szép, írni papa-mama Grönland, övék fiuk épít szocializmus. Én kérni munka írni való asztalra, mondani igazgató lenni kiküldetés. Én vár egy hétet, két hétet, igazgató lenni mindig kiküldetéses. Én keres igazgatónak helyettes, de az lenni mindig értekezés. Én mond titkárosnő, hoz hálni való zsák Grönland, itten aludni, addig el nem menni, jön igazgató vagy igazgatónak helyettes, ad nekem építés szocializmus.
BENDER
Figyelemre méltó kitartás. És az étkezést hogy oldja meg?
SMUDERSON
Én hoz főző spiritusz Grönland, konzerv sok, főz vacsorázó, ebédlő, itt asztal.
BENDER
Mit szól ehhez, Parádi?
PARÁDI
Engem hagyjon ki ebből a buliból. Én már öreg vagyok, hogy hálózsákban aludjak.
BENDER
Mért? Jó puha a szőnyeg. És nekem tetszik ez az ötlet. Tulajdonképpen felülmúlhatatlan. Nomád élet egy perzsaszőnyegen. Sátrat nem verünk, Smuderson elvtárs?
SMUDERSON
Sátor enyém hagyni Grönland, papa-mamának.
BENDER
Nem veszi rossz néven, ha mi is betársulunk ebbe a kedélyes táborozásba? Esetleg tüzet is gyújthatnánk a sarokban.
SMUDERSON
Maguk szintén vár építés szocializmus?
Berlaky szobája. Berlaky magába roskadva ül az íróasztal mögött. A titkárnő a kezét tördeli.
BERLAKY
Már nyolc óra! És nekem hétre színházjegyem volt a Lili bárónőre. Most mit csinálnak?
TITKÁRNŐ
Az az őrült grönlandi spirituszfőzőt is hozott magával. Sóletkonzervet melegítenek a dohányzóasztalon.
BERLAKY
A grönlandi nem érdekel, az ártalmatlan bolond. De a másik négy… Azt mondták, ellenőrök?
BERLAKY
Ez a leggyanúsabb. Hogy még csak nem is mondják. Az istenért, Sárika, mit csináljak?
TITKÁRNŐ
Nem tudom, Berlaky kartárs. Tanácstalan vagyok.
BERLAKY
Talán ha kötélen leereszkednék az ablakon… Az ablakhoz megy, lenéz, visszaborzad. Nem, ez lehetetlen.
TITKÁRNŐ
Nincs is kötelünk.
BERLAKY
Hála istennek. Hányszor elhatároztam már, hogy építtetek egy hátsó kijáratot! Mit gondol, nem lehetne áttörni a falat?
TITKÁRNŐ
Azt hiszem, most már késő.
BERLAKY
Akkor nem marad más hátra…
Egymásra néznek, és szomorúan bólintanak.
Hívja a mentőket. De kintről, hogy ők is hallják. Addig én felkészülök.
TITKÁRNŐ
Sok szerencsét, Berlaky kartárs.
BERLAKY
Köszönöm, Sárika. Köszönöm.
A titkárnő kimegy, kulcsra zárja maga mögött Berlaky ajtaját. Smuderson és a Bender-különítmény nyugodtan falatoznak a sarokban. A titkárnő tárcsáz.
TITKÁRNŐ
Halló, mentők? Itt a Herkules Be- és Kiszerelő Vállalat titkársága. Kérem, jöjjenek azonnal, Berlaky igazgatóhelyettes elvtárs nagyon rossz állapotban van… Igen, kérem, nagyon rossz állapotban. Azt mondja, ő az indiai alkirály… Igen, nem először… Nem, kérem, nem tör össze semmit. De azért rázártam az ajtót. Siessenek, kérem. Leteszi a kagylót, s diadalmasan Benderékre néz. Most már igazán kár várniuk. Berlaky elvtárs rosszul lett.
BENDER
Nyilván a sok ülésezéstől.
TITKÁRNŐ
Lehet, kérem. Elő szokott fordulni nála. Idegkimerültség.
BENDER
Sajnálatos fordulat. De most már igazán nem hagyhatjuk magára magácskát egy dühöngő őrülttel.
SMUDERSON
Mi lenni, kérem?
BENDER
Berlaky kolléga abban a sajnálatos kényszerképzetben szenved, hogy ő az indiai alkirály.
SMUDERSON
Nem érteni, kérem.
BENDER
Én sem értem, csak sejtem.
Az ajtón egy orvos és két markos ápoló törtet be.
ORVOS
Hol az illető személy?
TITKÁRNŐ
Ott bent, a szobában. Kérem, bánjanak vele kíméletesen. Az ő társadalmi helyzetében…
Az orvos és társai benyomulnak Berlaky szobájába, majd kisvártatva ismét megjelennek. A két ápoló a könyökénél fogva támogatja Berlakyt. Berlaky ingujjban van; a fejére egy üveg tintát öntött.
BERLAKY
Én vagyok az indiai alkirály! Hol vannak hű maharadzsáim, hű janicsárjaim, hű elefántjaim?
BENDER
Kimérten feláll, megigazítja a nyakkendőjét, s elállja a mentők útját. Ezennel tiltakozást jelentek be ez ellen a példátlan címbitorlás ellen. Kérem, vegyék jegyzőkönyvbe. Ez az úr közönséges szélhámos: az indiai alkirály én vagyok!
Döbbent csend, Berlaky nyöszörögni kezd.
BERLAKY
Hol vannak hű elefántjaim, hű maharadzsáim?
ORVOS
Szemével int az egyik ápolónak, aki odasompolyog Bender mögé. Természetesen. Önök mindketten indiai alkirályok. Az anyakirálynő épp azért kéreti önöket, hogy választani tudjon kettőjük közül.
BENDER
Szó sem lehet választásról! Az indiai alkirály én vagyok.
ORVOS
Jobb, ha ennek eldöntését az anyakirálynőre bízzuk. Remélem, őfelsége határozatának aláveti magát.
BENDER
Őfelsége természetesen úgyis tudni fogja, hogy az indiai alkirály én vagyok, ez pedig egy nyomorult trónbitorló!
BERLAKY
Hol vannak puszipajtásaim, hű elefántjaim?
ORVOS
Akkor mehetünk, uraim. Rápillant a többiekre, akiknek a kezében megállt a kanál. Remélem, önök között nincs még egy alkirály?
SMUDERSON
Én lő enyém nyíl király trónja, ahogy költő énekli. Én lenni elvtárs Grönland, kér menedékes jog, építkezni szocializmus.
ORVOS
Elfehéredik, s odasúgja az ápolónak. Ne kérjünk erősítést?
ÁPOLÓ
Hagyja csak, doktor úr. Ez is jámbornak látszik.
ORVOS
Természetesen. Kérem, szíveskedjék velünk jönni a Szocializmust Építő Hivatalba, ahol lebélyegzik az ön menedékjogát.
SMUDERSON
Én nem menni hivatal, nekem van hivatalos asztal, csak nincs munka, biológia, geodézia, fizika, kémia, meteorológia, mindegy, építkezni szocializmus.
ORVOS
Akkor talán elkísérjük illetékes pártszervhez, ahol a szocializmust építő grönlandi, izlandi és újfundlandi elvtársakkal foglalkoznak.
SMUDERSON
Helyes nagyon. Én lenni elvtárs marxista, menni szerv párt, építkezni szocializmus gyorsan gyorsan.
A két alkirály, Smuderson és az ápolók elvonulnak.
A Bering-szoros és a kutyaember
Bendert, Berlakyt és Smudersont egy kórterembe vezetik. A kórteremben három ápolt fekszik. Amikor az újonnan jöttek belépnek, az egyik ápolt leugrik az ágyról, és harsányan ugatni kezd. Berlaky rémülten felordít, és nagyot ugrik.
BERLAKY
Hol vagytok, hű maharadzsáim? Védelmezzetek meg!
ÁPOLÓ
Nyugalom, kérem. Hektor nem bánt. Hektor jó kis kutyuli. Tetszik tudni, hogy van az: amelyik kutya ugat, az nem harap. Megveregeti az ápolt fejét, aki elégedetten vakkant. Menj vissza szépen a vackodra, Hektor, és légy jó kis kutya.
Az ápolt engedelmesen visszaugrik az ágyba, de ekkor felpattan a másik ápolt.
HERTELENDI
Csonka-Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!
ÁPOLÓ
Csak nyugalom, Hertelendi úr. Mindennek eljön az ideje.
HERTELENDI
Kommunistabérencek! Piszkos hazaárulók! Eladtátok magatokat a guruló rubelért! Adjátok vissza a gyáraimat!
ÁPOLÓ
Legyen nyugodt, Hertelendi úr, vissza fogja kapni. Csak türelem, türelem. És most aludni szépen.
Hertelendi visszaül, az ápoló kimegy. A harmadik ápolt, aki nyugodtan ült az ágyán, szomorúan megszólal.
BENDER
Természetesen. Én pedig az indiai alkirály.
TANÁR
Nekem dührohamaim vannak.
BERLAKY
Nekem elefántjaim.
TANÁR
Eltüntették a Bering-szorost, és senki sem törődik vele.
TANÁR
Nem szomorú, hanem őrjítő. Ebbe bele kell őrülni!
TANÁR
Képzeljék csak el: kihívom felelni Sumeket a III. C-ből, és azt kérdezem tőle: Mi választja el Szibériát Alaszkától? Semmi, feleli Sumek. Menj a helyedre, mondom, egyes. Kihívom Némedit: mi választja el Szibériát Alaszkától? Semmi, feleli Németh, ő is megkapta az egyest. Kihívom Naga Lajost, az osztályelsőt, ő azt mondja: tanár úr, Szibériát Alaszkától nem választja el semmi, tessék megnézni a térképet. Nézem az atlaszt, és a hajam szála is égnek mered: Szibéria és Alaszka összeér! Tetszik érteni? A Bering-szorost elsikkasztották!
BENDER
Én sajnos csak a déli földgolyót ismerem, merthogy én az indiai alkirály vagyok. Sikkasztással meg a kollégám foglalkozik, aki egyszerűen szélhámos, mert azt állítja, ő az alkirály.
BERLAKY
Hol vannak hű janicsárjaim, hogy megvédelmezzenek?
TANÁR
Én, kérem, elmentem a Kartográfiai Intézetbe, a minisztériumba, a szakszervezetbe, a Nőtanácshoz, a Hazafias Népfrontba, a Honvédelmi Szövetségbe, a Magyar–Szovjet Baráti Társaságba, és mindenütt azt mondták, nagyon sajnálatos, hogy lemaradt a Bering-szoros, de ezen nem lehet segíteni, mert új térképet nyomtatni nagyon költséges, és szűk a nyomdai keresztmetszet. Tetszik ezt érteni? Nemzedékek nőnek fel, akik nem tudják, hogy Szibériát Alaszkától a Bering-szoros választja el! Én, kérem, a KISZ panaszirodáján dührohamot kaptam, és az asztalt vertem, hogy ez disznóság, mi lesz a szocializmusból, ha az emberek még azt sem tudják, mi fán terem a Bering-szoros.
SMUDERSON
Elvtárs, van igazság! Szocializmusban kell tudni minden ember az igazság.
TANÁR
Ugye?! Követelem, nyomjanak új térképet, amelyiken rajta van a Bering-szoros!
SMUDERSON
Én csatlakoz követelés!
A tanár és Smuderson fel-alá masíroznak a kórteremben és üvöltenek.
TANÁR
Vissza a Bering-szorost a térképekre!
SMUDERSON
Éljen Károly Marx!
TANÁR
Vissza a Bering-szorost! Vissza az igazságot!
SMUDERSON
Vesszenek a kizsákmányolások!
Az ordítozásra orvos és ápolók rohannak be. Az ápolók lefogják a tanárt és Smudersont, az orvos injekciót ad nekik. A tanár álmosan nyöszörgi.
TANÁR
Vissza a Bering-szorost a térképekre…
SMUDERSON
Éljen a marxizmus-szocializmus…
ORVOS
Most már csend legyen, kérem. Aludjanak.
Az ápolók kimennek; alszik az egész kórterem. Bender horkol. A kutya-ember óvatosan fölül az ágyban, s odasziszeg Hertelendinek. Hertelendi fölül.
POGÁNY
Jól nézünk ki. Milyen szépen megvoltunk eddig. És most egyszerre három őrültet hoznak a nyakunkra.
HERTELENDI
Én különösen ezektől az alkirályoktól félek. A végén még megharapnak.
Berlaky óvatosan kidugja a fejét a takaró alól. Pogány rémülten nézi, aztán egyszerre összecsapja a kezét.
POGÁNY
Mondja, maga nem a Berlaky bácsi fia?
BERLAKY
Dehogynem. Rájön, hogy kiesett a szerepéből; ijedten helyesbít. Én az indiai alkirály vagyok. Hol vannak hűséges elefántjaim?
POGÁNY
Ugyan, ne játssza meg magát. Én az öreg Pasch fia vagyok, a Gyarmat utcából.
BERLAKY
Maga a Pasch Frédi?
POGÁNY
Az vagyok. Csak most Pogánynak hívnak. Amikor kitelepítették a svábokat, magyarosítottam. Na, jöjjön ide.
BERLAKY
Letelepszik Pogány ágyára.
POGÁNY
Maga nem bolond. Akkor mért játszik alkirályosdit?
BERLAKY
Maga se bolond. Akkor mért ugat?
POGÁNY
Mert nyolcvanhatezer forint adót sóztak rám. Most dekkolok. Élethűen csinálom, mi?
BERLAKY
Állatian féltem, hogy megharap.
POGÁNY
Mániákus depressziós pszichózissal súlyosbított szkizofrénia, elhomályosult lelkiállapottal. Tudja, mibe került ez nekem? Ki kellett jegyzetelnem Krapkovics Autisztikus gondolkodás című művét, a Psychopathologische Hefte nyolc évfolyamát, Freud összes műveit, Bazárdy Neuropathológiai kórtanát, az összes Jungot, Friedlander The Psychologie and the Psychoanalysis című művének három kötetét. Maga mit olvasott?
POGÁNY
Pancser. Le fog bukni. Hallja, Hertelendi: ez se olvasott semmit, akárcsak maga.
BERLAKY
Akkor Hertelendi úr is le fog bukni.
HERTELENDI
Én nem fogok lebukni, mert én nem szimulálok.
BERLAKY
Akkor miért van itt?
HERTELENDI
Nekem elvették a gyáraimat. Én gyűlölöm a kommunistákat. Én utálom az oroszokat. Én nem tudom befogni a számat. Engem lecsuktak 48-ban, lecsuktak 50-ben, lecsuktak 54-ben, lecsuktak 56-ban, lecsuktak 59-ben. Akkor rájöttem, hogy az egyetlen hely, ahol nyíltan és leplezetlenül kimondhatom a véleményemet: a bolondokháza. Majd bolond leszek én mindig sitten ülni, mikor itt sokkal jobb az ellátás, és azt mondhatom, amit akarok. Maga szerint hol van még egy hely Magyarországon, ahol az ember bántatlanul ordíthatja, hogy le a kommunizmussal?
POGÁNY
És maga? Maga mért került ide?
BERLAKY
Fejével a horkoló Bender felé int. Azt hittem erről a pasasról, hogy ellenőr. És… ugye, érti?
BERLAKY
Pedig csak egy szegény bolond. Azt képzeli magáról, ő az indiai alkirály.
BENDER
Elégedetten vigyorog; természetesen ébren van.
Balaton-part; előkelő strand. A Bender-különítmény tagjai egy napernyő alatt ülnek. Bender hatalmas látcsővel pásztázza a vizet.
Bender átnyújtja neki a látcsövet, és mutatja az irányt. A látcsőben felbukkan Berlaky feje.
BENDER
Bizony, Berlaky. Miután kigyógyult az alkirályságból, ide vonult, hogy kipihenje az idegosztály fáradalmait.
PARÁDI
És az a grönlandi?
BENDER
Azt a zárt osztályra vitték.
BARANGÓ
Tehát ezért kellett nekünk a Balatonra jönnünk.
BENDER
A logikája egyre kristálytisztább. Minden okom megvan, hogy ki merjem jelenteni: az Aranyborjú-ügyben a döntő láncszem Berlaky szaktárs. Átadja a látcsövet és az irattáskát Barangónak. El ne mozduljanak innen, amíg vissza nem jövök.
Bender bemegy a vízbe. Egyre közeledik a békésen lubickoló Berlakyhoz. Barangó a szeméhez emeli a látcsövet: ami ezután történik, ezen keresztül látjuk. Bender lebukik a víz alá, s közvetlenül Berlaky orra előtt bukkan fel. Berlaky felordít rémületében, amikor megpillantja alkirálytársát. Menekülni próbál a part felé, de Bender újra meg újra visszakergeti a mély vízbe. Hogy mit beszélnek, nem hallani, csak Bender nyugodt, s Berlaky hápogó arcát látni.
PARÁDI
Adja már ide. Én is látni akarom.
PARÁDI
Nekem is van jogom látni!
BARANGÓ
Leereszti a távcsövet. Magának semmihez sincs joga. De hogy lássa, kivel van dolga – itt van.
A látcsövön az előbbi vízipárbaj látszik, de Berlaky menekülési kísérletei egyre lankadtabbak, s az arca maga a kétségbeesés.
BARANGÓ
Na és? Nem a maga baja. Adja vissza.
Parádi visszaadja a látcsövet, de most nem azon keresztül látjuk Benderéket, hanem életnagyságban.
BENDER
Na, jól van. Kint a parton majd szépen leírjuk mindezt, és maga aláírja.
BERLAKY
Mindent aláírok, csak eresszen.
BENDER
Egy pillanat. Még egy utolsó kérdés.
BERLAKY
Eresszen, az istenért, megfulladok.
BENDER
Hívja a hűséges elefántjait, azok majd segítenek. Tehát az utolsó kérdés: hogy tudták ezt a töméntelen disznóságot elleplezni az igazgató előtt?
BERLAKY
Nem bírom tovább! Görcsöt kapott a lábam.
BENDER
Feküdjön szépen a hátára, és csak a kezét mozgassa. Úgy. Szóval hogyhogy nincs igazgató?
BENDER
Füttyent. És ez senkinek sem tűnt fel?
BERLAKY
Senkinek. Amíg itthon volt, addig se csinált semmit.
BENDER
Nem éppen egyedi eset… Hát akkor irány a part, alkirály úr.
Bender a napernyő alatt ül és ír. Berlaky félájultan hever a homokban, és fújtat, mint egy víziló.
BENDER
Mielőtt folytatnánk, nem árt, ha jól az eszébe vési: ha erről csak egyetlen szót szól bárkinek, bárkinek, érti, különösen egy bizonyos személynek, akit most nem akarok megnevezni – akkor a legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek tudatni ezeket az adatokat egy bizonyos szervvel, melynek a tagjai vagy egyenruhát viselnek, vagy nem. S hogy ön, alkirály uram, milyen ruhát fog hordani jó néhány évig, azt nyilván nem kell ecsetelnem. Ha viszont szépen befogja a száját, akkor megússza ezzel a kis vallatással, mivelhogy nekem is ez az érdekem. Remélem, megértett.
BENDER
Akkor folytassuk. Tehát a Hajrá S. C.?
Berlaky bólint. Bender ír.
BENDER
Széplaky Nándor festőművész, Badacsony, Felső dűlő 76…
Berlaky bólint, Bender ír.
BENDER
A Nehézkohászati Vállalat, a Kék Duna Halászati Szövetkezet, a Temetkezési Ügynökség négyes számú részlege, a Harangöntő Kisipari Szövetkezet…
Berlaky bólint, Bender ír.
BENDER
Zoltán Dénes, Budapest, második kerület, Harangvirág utca 118; Konkoly Elemér, Szeged, Fogaskerék tér 6; Karába Mihály, Pécs, Művezető út 94…
A kép elúszik.
Lehetőleg kétlábas, középpályás
Az Antilop megáll egy sportpálya kapuja előtt. A kapun felirat: Hajrá Sportklub. Bender bemegy a kapun, de a portás megállítja.
PORTÁS
Nem lehet bemenni. Edzés van.
BENDER
Fölényesen ránéz. A Mester merre van?
PORTÁS
Az más, kérem. Arra parancsoljon.
A pályán labdarúgók edzenek; kölykök, ifik, felnőttek egyaránt, különböző csoportokban. Kapura rúgás, fejelés, gimnasztika, futás, passzolás. A pálya szélén melegítős férfi vezényszavakat ordít egy hangtölcsérbe a különböző csoportoknak. Bender habozás nélkül odamegy hozzá.
BENDER
Jó napot. Kovács küldött.
A MESTER
A hangtölcsérbe ordít. Magasabbra a lábat! Bendernek. Várjon. Ordít. Simon, ne lazsálj! Bendernek. Áru?
A MESTER
Ordít. Ez neked lövés, Kókai? Piripócson ezt körömpassznak nevezik! Bendernek. Vétel?
A MESTER
Ordít. Te nem futsz, Marton, te mászol, mint egy lúdtalpas csiga! Bendernek. Várjon. Ordít. Zombori! Még egy ilyen lövés, és a kölyökcsapatba se veszlek be! Bendernek. Várjon. Ordít. Somfai, te fejelsz vagy a napot bámulod? Bendernek. Várjon. Ordít. Mélyebbre hajolni, az édesanyátokat! Egy és kettő, három, négy. Nagyot fúj. Odafordul Benderhez. NB II-es középpályás, lehetőleg kétlábas, bányaváros, kétszoba-hall, összkomfort, főelőadó, havi háromezerkettő, kocsi részletre, mérkőzés egy ezres, edzés négyszáz, jobb, ha nős, huszonöt éven aluli.
A MESTER
Ordít. Szarka II., te hat méterről se találnád el a Bazilikát! Bendernek. Mennyi?
BENDER
Hatvanezer. Plusz évi nyolc vagon szén.
A MESTER
Sok. Ordít. Tehenésznek menj, Gerelyes, édes fiam, ne jobbszélsőnek! Bendernek. Negyvenezer plusz évi tíz vagon. Ordít. Fekvőtámasz, kettő, három, felpattanni, kettő, három! Bendernek. Na?
BENDER
Meg kell beszélni.
A MESTER
Ordít. Ne ballal, te marha! Bendernek. NB I-es középcsatár, közép-együttes, cakompakk havi tizenötezer, színes televízió, víkendház Almádiban, Fiat Sport Coupé. De józan életű legyen!
A MESTER
Ordít. Dőlj bele a lövésnél, Kelemen!
BENDER
Százhúszezer, a feleségének lángossütő Almádiban.
A MESTER
Lángossütő nincs. Zöldséges stand a Fény utcai piacon.
Egy melegítős ifi tálcával a kezében odajön a Mesterhez.
IFI
Mester, a Benedek III. még egy whiskyt kér.
A MESTER
Ordít. Rüszttel, Kozák, ne csőrrel! Az ifinek. Vidd csak. Ha nem jön edzésre, fél litert iszik. Ordít. Ne piszmogj a kapu előtt! Bendernek. Vétel?
BENDER
Tizennyolc éves balszélső, falusi csapat, harmadosztály, havi ötezer, lakás összkomfort, gólpénz.
A MESTER
Ordít. A labdát rúgd, te állat, ne a földet! Bendernek. Meglátjuk. Más?
A MESTER
Félbeszakítja. Nem kell. Túltermelés. Ordít. Térdhajlítás, kettő, három, hátrahajolsz, kettő, három. Bendernek. A kunágotaiak két muraközit ajánlanak a félegyháziaknak, ha kettő nullra kikapnak. Teljes szerszám, tartalékszekér, gumikerekek.
A MESTER
Ordít. Ügy lökd el, hogy a bíró ne lássa! Bendernek. A Férfiruhagyár harminckét télikabátot kínál a BTE-nek, fazon választás szerint, prémgallér lehetséges. Az eredmény nyolc-hét legyen.
A MESTER
Ordít. Még gyorsabban, kettő, három, és gyorsabban, kettő, három…
A kép elúszik.
Tájkép kastéllyal, hattyúval
Badacsonyi kert; villa, szőlő, virágágyások, körkilátás. A kertben húsz festőállvány, mindegyiken ugyanaz a kép: kastély, előtte tó, a tavon hattyú úszik. Hét képről még hiányzik a hattyú; a festő ezen dolgozik. Bender bejön a kapun, megáll a festő mögött, nézi, ahogy dolgozik. A festő egy idő múlva hátraszól Bendernek.
BENDER
Nem vagyok műértő, de nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: fenséges.
FESTŐ
Köszönöm. Magam is úgy gondolom, hogy ez a legsikerültebb alkotásom. Mert természetesen nem ez az egyetlen témám. Van havas táj, kunyhóval; naplemente, kápolnával; cigánylány félakt; őzikék alkonyatban; viharzó Balaton, vitorlással. Mindjárt kihozom a katalógust; elsőrendű színes reprodukciók.
BENDER
Nagyon köszönöm. Mennyi az ára?
FESTŐ
Ezekből sajnos már nem adhatok; délután le kell szállítanom az egész sorozatot az Állami Vállalatnak. De ha esetleg estére visszafáradna, addigra lesz újabb.
BENDER
Mennyit adnak egy sorozatért?
FESTŐ
Bagót, uram. Én mondom önnek: bagót! Épp hogy megélek belőle.
FESTŐ
A laikusok el sem tudják képzelni, mennyi egy festő rezsije. Tudja például, hogy felment a vászon ára? A keretező, aki a vakrámákat csinálja – mit mondjak: egyszerűen rabló! Az ecsetek: tudja, hogy kopnak az ecsetek? És a festék. Mert mégiscsak a festék a döntő. És ez import, uram, az utolsó tubusig; magyar festékkel én nem dolgozom! Kékben a hollandok vezetnek, zöldben és sárgában a dánok, barnában a svájciak, feketében a spanyolok. De a piros, uram; pirosat csak Nyugat-Németországból szabad hozatni! Fogadja el egy szakértő tanácsát: amelyik festő nem nyugatnémet pirossal fest, az kontár, nem művész!
BENDER
Bizonyára. De szíveskedne talán közölni az árat…
FESTŐ
Egyéni megrendelésnél természetesen egyedi darabok készülnek. Ezen, kérem, látja, egy hattyú van. Egyéni megrendelő két hattyút kap. A havas tájképen a kunyhó kéménye füstöl. A cigánylányakt a legprecízebben kidolgozva: mintha színes fénykép volna. De lehetnek egyéni kívánságok is. Volt például, aki fekete hattyút kért. És megkapta, uram!
BENDER
Az árat, ha volna szíves…
FESTŐ
Nyíltan kimondom, kérem: ez rablás! Mondhatnám azt is: kizsákmányolás. Ezer forint egy ilyen képért! És tudja, mit vág zsebre az állam? De nem ám forintban, nem bizony, hanem kemény valutában! Mert minden egyes kép, ami az én kezem alól kikerül, egyenest Nyugatra megy. Én, kérem, bejártam Európát, és Stockholmtól Athénig minden jelentős városban ott láttam a képeimet. Ne kérdezze, uram, hány márkába, hány dollárba, hány fontba, hány lírába, hány frankba kerül egy eredeti Széplaky-kép. Ne kérdezze, mert nyomban megüt a guta. Szocializmus ez, kérem, hogy nekem így kell tengődnöm, az állam meg egy vagyont keres rajtam?!
A kép elúszik.
BENDER
Belép a helyi postahivatalba. Legyen szíves Budapest 119–119-et expressz-dringend-sürgős-azonnalra.
POSTÁS
Igenis, kérem. Tárcsáz, meghívja a számot, mely fél perc múlva jelentkezik. Itt van Budapest. Szíveskedjék befáradni a fülkébe.
BENDER
A fülkében felveszi a kagylót. Jó napot kívánok, itt Kerekes őrnagy a megyei kapitányságról. Legyen szíves megmondani, vásárolnak-e önök Széplaky Nándor festőművésztől?
Kis szünet.
HANG
Nem szerepel a nyilvántartásban.
BENDER
És van önöknek egy Kovács János nevű ügynökük?
Kis szünet.
HANG
Nem szerepel a nyilvántartásban.
Lázadás a Bender-fregatton
A Szaru és Pata Hivatal irodája. Az iroda „megkomolyodott”, mióta utoljára láttuk. A polcokon vaskos iratgyűjtők, az íróasztalon lyukasztógép, kapcsológép, még a székeken is iratcsomók. Barangó elmélyülten körmöl, Parádi egy számozógéppel űrlapokat sorszámoz. Funk egy széken ül, és malmozik az ujjaival. Parádi egyszerre lecsapja a számozógépet.
PARÁDI
Ezt én nem bírom tovább!
BARANGÓ
Hátradől a széken, és nagyot fúj. Mit nem bír, ha szabad kérdeznem?
PARÁDI
Maga is úgy beszél már, mint Bender. Torkig vagyok ezzel a Benderrel!
BARANGÓ
Nana! Jó lesz, ha vigyáz a szájára.
PARÁDI
Vegye tudomásul, hogy Parádi nem fogja be a száját. Elegem van ebből az egészből. Mi vagyok én, irodakukac, hogy egész nap sorszámozzak, kézbesítsek, a postára rohangásszak?! És ennek a nyomorult Funknak is letörne a keze, ha egy szalmaszálat keresztbe rakna.
FUNK
Én kilencvenéves vagyok. És nem azért fizetnek, hogy dolgozzam, hanem hogy üljek.
BARANGÓ
Maga csak ne ugráljon. Végtére is mindent Bendernek köszönhet. Ha ő nem könyörül meg magán, amikor a libával a hóna alatt menekült… Most pedig állása van, rendes fizetést kap, tagja a társadalomnak…
PARÁDI
Én nem akarok a társadalom tagja lenni! Ennyi munkával akár tisztességes ember is lehetnék. És mi az, hogy rendes fizetés? Az a vacak havi ezeröt, azt nevezi maga rendesnek?
BARANGÓ
Ahhoz képest, hogy én mint pataügyi előadó, kétezret kapok, maga bőven túl van fizetve.
PARÁDI
Nem én vagyok túlfizetve, hanem maga is csak bagót kap. Ellentétben Benderrel. Tudja maga, mennyi Bender fizetése?
PARÁDI
Én sem. De el tudom képzelni. És hogy mi pénzt költünk el erre az állítólagos nyomozásra, azt maga még elképzelni se tudja.
BARANGÓ
Maga se, mert a pénztárkönyvet Bender elzárja.
PARÁDI
Jó, én se, de az nem változtat a lényegen, hogy amíg mi éhbérért gürcölünk, ő két marékkal szórja a pénzt.
BARANGÓ
Maga a főnök vagy ő?
PARÁDI
Fütyülök rá, ki a főnök! Tíz napja már a színét se láttuk. „Kiküldetésben” van! Természetesen szolgálati gépkocsin, napidíjjal, költségtérítéssel. Bezzeg én nem mehetek kiszállásra. Szabadságot se kapok. Munkaruhát se. Még szabadnapom sincs.
BARANGÓ
Mért, nekem talán van?
PARÁDI
Hát nem érti, hogy erről van szó? Amíg ő éli a világát, mi belegebedünk a melóba. Mert hogy a látszatot fenn kell tartani! Az irodának működnie kell!
BARANGÓ
Szó, ami szó, nekem is a könyökömön jön ki ez a skriblerkedés. Egész életemben nem írtam annyit, mint amióta pataügyi előadó vagyok. Egy író meggazdagodna, ha ennyit írna.
PARÁDI
Nézze, Barangó, én kimondom nyíltan: Bender átver bennünket. Pedig ki hozta az ötletet?
PARÁDI
És ki szerezte a százezret?
PARÁDI
Látja? És még azt se tudjuk, mennyi maradt belőle. Hol az a pénztárkönyv?
BARANGÓ
A főnök íróasztalában.
BARANGÓ
Nem lehet. Be van zárva.
PARÁDI
Ejnye, Barangó. Mi a maga szakmája?
BARANGÓ
Lehajtja a fejét, majd kivesz a zsebéből egy hatalmas kulcscsomót. Elindul Bender szobája felé. Mondja, tata, nem fog maga köpni?
FUNK
Én egész életemben hallgattam. Nekem az a hivatásom, hogy üljek és hallgassak.
BARANGÓ
Bemegy a szobába, majd kisvártatva visszajön a pénztárkönyvvel. Parádi izgatottan ki akarja venni a kezéből, de Barangó nem adja. Majd én. Elvégre én vagyok a pataügyi előadó.
Összedugják a fejüket a pénztárkönyv fölött.
BARANGÓ
Betét 1972. május 6-án: 100 000 forint. Kiadások: irodaberendezés 6 784 forint, bérleti díj 800, munkabér 10 200, irodaszerek, nyomtatványok 1 214 forint 70 fillér, postaköltség 416 forint 40 fillér.
PARÁDI
Látja, mibe kerül ez a nyomorult iroda? És mire jó ez az egész? Hogy megőrizzük a törvényesség látszatát, mondja Bender. Hát én fütyülök a törvényességre! Főleg, ha ennyi pénzbe kerül.
BARANGÓ
Reprezentáció, zárójel konyak, kávé, aprósütemények 316 forint, üzemanyagköltség 648 forint, virág az ápolónőnek 40 forint, orvos 400 forint, kórházi személyzet 200 forint.
PARÁDI
Bezzeg én még egy szakszervezeti beutalót sem kaptam. Gyerünk, Barangó, ne gatyázzon, a végösszeget mondja.
BARANGÓ
Lapoz, majd elfehéredik.
BARANGÓ
Egyenleg 1972. július 4-én: 364 forint 80 fillér.
Döbbent csend.
FUNK
A régi jó békeidőben ezt krachnak nevezték. Ma úgy mondják: csőd.
PARÁDI
Maga csak fogja be a száját. Maga nem csinált semmit, csak ült és malmozott. De nekem a keserves munkával megkeresett vagyonkám úszott el. Itt maradtam, öregkoromra, egyetlen fillér nélkül.
BARANGÓ
Valamit tennünk kellene.
PARÁDI
Tudja, mit mondok én magának: ez a Bender a legjobb esetben is egy pancser kezdő. Össze-vissza szaladgál, fürkész, nyomoz, de voltaképp fogalma sincs, hogy kell az ilyen dolgot lebonyolítani. Ideje, hogy végre két olyan tapasztalt szakember vegye a kezébe az ügyet, mint mi. Hisz maga se tegnap kezdte a mesterségét, ugye?
PARÁDI
Nézze, Barangó, volt köztünk olykor nézeteltérés – de vessünk fátylat a múltra. Én olyan leszek magához, mint apa a fiához: elárulom, hol az a tízmillió.
BARANGÓ
Atyaisten, maga tudja?
PARÁDI
Mondtam, hogy nem ismerik maguk még az igazi Parádit! Ha az egyszer munkába kezd… Emlékszik, Barangó, mit találtunk Kovács szobájában, amikor átkutattuk?
BARANGÓ
Semmit. Egy asztalt, egy széket meg egy ágyat.
PARÁDI
Maga épp olyan buta, mint a főnöke. Csak a jóságomnak köszönheti, hogy beveszem a buliba. Mert a súlyzók, azok nem tűntek fel egyiküknek sem.
BARANGÓ
Mi a fenét akar azzal a két vacak vassal?
PARÁDI
Itt a dolgok nyitja! Ugyanis a súlyzók nem vasból vannak, hanem aranyból!
Barangónak leesik az álla.
PARÁDI
Minden zugot átkutattunk, éjjel-nappal a nyomában jártunk: a tízmillió sehol. Az egyetlen megoldás: a súlyzók. Micsoda fej ez a Kovács! Aranyból öntött magának súlyzókat, befestette feketére, és azt hiszi, senki sem jön rá. Csak éppen Parádit hagyta ki a számításból!
BARANGÓ
Van benne valami.
PARÁDI
De még mennyire, hogy van: mégpedig arany! Magának, mint édes fiamnak, elárulhatom. Nem mondom, ha nem lennék öreg, beteg ember, és a súlyzók nem lennének olyan nehezek, nem árulnám el. De így, mint édes fiamat, beveszem társnak az üzletbe. Mert én nem Bender vagyok; én becsületes ember vagyok.
BARANGÓ
Ilyen öreg, és ennyi esze van! Valóban, Parádi, Bender egy piti kezdő hozzánk képest. Mennyit adunk neki? Tíz százalékot?
PARÁDI
Az osztozásról ráérünk beszélni. Most nyomás a súlyzókért.
BARANGÓ
De hátha Kovács otthon van? Nagyon nagy pofont tud adni.
PARÁDI
Nincs otthon, mert ötig tart a munkaideje. Tapasztalta egyszer is, hogy negyed hat előtt elhagyta a munkahelyét? Esküszöm, ha nem tudnám, hogy milliomos, kiváló dolgozó is lehetne.
Külváros; az Antilop bukdácsol a rossz úton.
BENDER
Megkopogtatja Királyfi vállát. Itt álljon meg. És várjon türelmesen.
Bender kiszáll a kocsiból, s bemegy egy kis utcába. A túlsó oldalon ütött-kopott gyárkapu: „Nehézkohászati Vállalat.” A csukott kapun nagy tábla: „A vállalat tatarozás miatt zárva. Az üzem területére belépni tilos és életveszélyes!” Bender túlmegy a kapun, egy alkalmas helyen felkapaszkodik a téglafalra, átveti rajta magát, s beugrik a gyárudvarra. A gyár kihalt; mindenfelé rozsdás gépek, alkatrészek, korhadó ládák, szemét. Az udvaron belül még egy téglafal: ez vadonatúj. Bender odahúz egy ládát s rááll: így belát a belső udvarra. A belső udvaron gyönyörű üvegházak, mintaszerűen gondozott parcellák, rengeteg virág. Emberek dolgoznak serényen: kapálnak, permeteznek, öntöznek. Bender elégedetten bólint, lelép a ládáról, s odamegy a kapu melletti portásfülkéhez. A fülkében öregasszony kötöget. Amikor Bender belép, majd szörnyethal a rémülettől.
PORTÁS
Jézusom, segíts – maga hogy kerül ide?
BENDER
Csak nyugalom. Idegességre semmi ok, mivel tudok mindent.
PORTÁS
Atyaisten, Szűzmária! A rendőrségtől tetszik lenni?
BENDER
Mondtam, hogy nyugalom, néném. És nem a rendőrségtől vagyok. De azért tudok mindent.
PORTÁS
Tudtam, hogy ez lesz a vége. Mintha megéreztem volna. Mondtam is mindig az igazgató elvtársnak…
BENDER
Na, mit mondott az igazgató elvtársnak?
PORTÁS
Hogy ez lesz a vége.
BENDER
És mi történt? Magának lett igaza.
PORTÁS
Bár ne lett volna. Most mindenkit le tetszik tartóztatni?
BENDER
Azt hiszem, nem tartóztatok le senkit.
PORTÁS
Értem már nem kár, tessék elhinni; gondoltam is rá, hogy kötögetni biztos engednek a börtönben is. Ugye, szabad a börtönben is kötögetni?
BENDER
Ha megengedik, biztos szabad.
PORTÁS
Ha kötögethetek, én igazán nem bánom olyan nagyon. Csak az igazgató elvtársért kár, meg a főmérnök elvtársért, meg ezért a sok, fiatal, derék emberért…
BENDER
Hiszen dolgoznak rendesen. Tudom; láttam.
PORTÁS
De mennyit dolgoznak! És hogy szeretik, amit csinálnak! Az igazgató elvtárs, ha jön a fagy, még éjszaka se restell bejönni, hogy megnézze, jók-e a takarások.
BENDER
Ha ilyen rendes emberek, akkor csak nem lehet bajuk.
PORTÁS
Ugye? Mondtam én mindig az igazgató elvtársnak: abból csak nem lehet baj, ha az emberek becsülettel dolgoznak. De hiába, ő meg mindig azt mondja: jaj, Vilma néni, nagyon vigyázzon ám a kapuban, mert ha emberfia beteszi ide a lábát, akkor minékünk végünk.
BENDER
Így mondta, hogy akkor minékünk végünk?
PORTÁS
Bizony így. Pedig ha tetszene tudni, milyen rendes ember az igazgató elvtárs, meg a főmérnök elvtárs, meg a többiek is mind, az olvasztárok, a martinászok. És dolgoznak, de hogyan ám! Paradicsomnak még híre sincs, amikor mi már teherautószám visszük a piacra. A spárga, kérem, amit itt termesztünk, az utolsó szálig külországba megy. A rózsáinkkal meg díjat is nyerhetnénk bármelyik kiállításon, így mondja a főmérnök elvtárs. Csakhogy nekünk nem szabad rózsákat kiállítani, merthogy mi nehézipari üzem vagyunk.
PORTÁS
Bizony szomorú. És milyen szomorú szegény főkönyvelő elvtárs, aki kitenyésztett egy olyan csodarózsát, aminek száljáért harminc forintot adnak. Ha látná, hogy az milyen gyönyörű! És hogy vigyáznak azokban az üvegházakban, ahol a Kohó-rózsát tenyésztik. Mert ez a neve, kérem: Kohó-rózsa, csak nem tudja senki, merthogy nekünk nem szabad rózsát tenyésztenünk, tehát nevet se adhatunk neki.
BENDER
Akkor mért nem kohászkodnak? Mert azt szabad, ugye?
PORTÁS
Azt szabad. Csak nem érdemes. Tetszik tudni, mikor hoztak ide utoljára gépet? Még az apám idejében, 1913-ban. És tetszik tudni, mennyi volt a bérem, amíg itt vasat öntöttek? Nyolcszáz forint. Most meg ezerhárom plusz prémium. Mióta kertészkedünk, egy jó kohász nálunk négyezret is megkeres. Ha primőrökkel dolgozik, négy és felet, úgy bizony!
PORTÁS
Bizony szép. Mondom is mindig az igazgató elvtársnak: soha életünkben nem volt ilyen jó dolgunk, de nem ám! Az nem létezik, hogy innen valaki máshová kívánkozzék. Azelőtt meg? Ha valaki egy hónapig nem vette ki a munkakönyvét, már tapsikoltunk. Mondom is mindig az igazgató elvtársnak: meg tetszik látni, egyszer majd nagyon megdicsérnek még ezért bennünket.
PORTÁS
Na, ha én elmondom az igazgató elvtársnak…
BENDER
Közbevág. Tudja mit? Inkább ne mondja el.
PORTÁS
Mért ne mondjam? Hadd legyen egy kis öröme. Igazán megérdemli.
BENDER
Mert ha elmondja, hogy valaki itt járt, akkor talán mégiscsak baj lesz a dologból.
PORTÁS
Tudtam én. Mindig tudtam. Mondtam is mindig: hiába a jó munka, hiába a szép kis pénzecske, egyszer csak baj lesz a dologból.
BENDER
De ha nem mondja el senkinek, biztos, hogy nem lesz baj.
PORTÁS
Hála a magasságos, irgalmas Szűzmáriának. Éreztem én mindig, hogy ebből azért mégse lehet semmi baj…
A kép elúszik.
Bender becsönget egy ajtón. Az ajtó kinyílik; fekete ruhás, fehér bóbitás szobalány áll az ajtóban, úgy, hogy Bender ne tudjon belépni.
SZOBALÁNY
Kit tetszik keresni?
SZOBALÁNY
Sajnos nincs itthon.
BENDER
Kovács úr küldött.
SZOBALÁNY
Akkor szíveskedjék befáradni a fogadószobába.
Bevezeti Bendert.
Hipermodern berendezés: süppedő szőnyegek, hatalmas fotelek, kerámiák, rejtett világítás.
SZOBALÁNY
Szíveskedjék egy kicsit várni.
Kimegy.
Bender a berendezést mustrálja. Kisvártatva megjelenik Karácsony; a ruhája ugyanolyan kifogástalan, mint a berendezés.
KARÁCSONY
Nagyon örvendek. Kezdőről van szó vagy haladóról?
KARÁCSONY
Kiváló. Életkora?
KARÁCSONY
Kitűnő. Foglalkozása?
KARÁCSONY
Váltott műszak?
KARÁCSONY
Elsőrendű. Vékony, teltkarcsú, molett?
KARÁCSONY
Csodálatos. Fekete, szőke, barna?
KARÁCSONY
Elragadó. Ha van egy kis ideje, fáradjon át a szomszéd szobába. Épp óra van.
Átmennek a másik szobába; a berendezés ugyanolyan kifogástalan. A fotelekben három nő ül; pontosan illenek a berendezéshez. Az egyik vékony és határozott – Zsófi. A másik teltkarcsú és álmatag – Zsuzsa. A harmadik molett és vidám – Panni.
KARÁCSONY
Akkor folytassuk, kérem. Miről volt szó az elmúlt órán?
PANNI
A különböző nemzetekről.
KARÁCSONY
Helyes. Az alapszabály? Zsófi!
KARÁCSONY
Helyes. És miért?
KARÁCSONY
Nem pontos a válasz. Néhány hazánkfia már felveheti a versenyt a külföldi páciensekkel. Tehát miért, Zsuzsi?
ZSUZSI
Mert veszedelmesek.
KARÁCSONY
Úgy van. És miért veszedelmesek?
Kis csend, majd Zsófi jelentkezik.
ZSÓFI
Előfordulhat, hogy nem elégszenek meg egy randevúval, és ebből komplikációk támadhatnak, úgymint: féltékenység, bosszú s a többi.
KARÁCSONY
Kiváló. Akkor kérem a nemzetek rangsorolását. Panni!
PANNI
Nyugatnémet, olasz, angol, amerikai, francia, svéd, svájci, osztrák.
KARÁCSONY
Ki tud helyesbíteni?
ZSUZSI
A franciák előbb következnek, mint az amerikaiak.
KARÁCSONY
Helyes. És miért?
ZSUZSI
Mert az amerikaiak smucigabbak.
KARÁCSONY
Kiváló. Még egy hiba van a rangsorolásban. Zsófi!
ZSÓFI
Előbb az osztrákok, aztán a svédek. A svédek azt képzelik, hogy ingyen is lehet.
KARÁCSONY
Elsőrendű. Akkor még néhány szót a fizetés módjáról. Alapszabály? Zsuzsi!
KARÁCSONY
Helyes. És miért?
ZSUZSI
Megvonja a vállát.
PANNI
Mert az hamis lehet.
KARÁCSONY
Úgy van. És a másik alapszabály?
ZSÓFI
Valutát soha. A valutázáson le lehet bukni.
KARÁCSONY
Kiváló. Akkor rátérhetünk a mai óra tárgyára. Téma: az ismerkedés módozatai. Legjobb, ha gyakorlatban csináljuk. Tehát egy szálloda halljában vagyunk; a páciens ez az úr itt. Állampolgársága: angol. Kérem, Zsófi, szíveskedjék bejönni a hallba.
ZSÓFI
Feláll, az ajtóhoz megy, visszajön, s leül a Bender melletti asztalkához.
KARÁCSONY
Egy pillanat. Szembe üljön a pácienssel, Zsófikám. Hogyha felnéz, a tekintetük találkozzék.
ZSÓFI
Átül a szemben levő székre. Felvesz egy képeslapot, lapozgatja, majd a képeslap mögül Benderre sandít.
KARÁCSONY
Nem jó, Zsófikám. A maga egyénisége határozott. Maga nem játssza meg a kis szendét, aki alig mer rápillantani a páciensre. Maga nyugodtan, egyenesen a szemébe néz.
ZSÓFI
Leteszi a képeslapot; kihívóan Bender szemébe néz.
KARÁCSONY
Kiváló! Csak ne felejtse el: a páciens angol. Mi következik ebből?
ZSÓFI
Nem pattan fel az első szemezésre, mint az olaszok.
KARÁCSONY
Helyes. Köszönöm, egyelőre elég. A következő stádium majd később következik. Zsuzsika, most magán a sor. A páciens ezúttal svéd.
ZSUZSI
Is az ajtóhoz megy, majd visszajön, és leül Benderrel szemben.
KARÁCSONY
Egy pillanat. Két hiba, Zsuzsa. Ne ilyen magabiztosan jöjjön be, hanem lassan, ringatódzva, a semmibe nézve. És ne szembe üljön a pácienssel, hanem félprofilból.
ZSUZSI
Zsófinak azt mondta, szembe üljön.
KARÁCSONY
Természetesen: mert Zsófi egyéniségéből ez következik. Ne felejtsék el, kérem: alapszabály, hogy mindig a saját egyéniségüknek megfelelően viselkedjenek. Maga, Zsuzsikám, csak oldalról vet egy sejtelmes pillantást a páciensre. Kérem még egyszer.
ZSUZSI
Ismét nekiindul; a csípőjét ringatva, lassan jön be. Leül a székre, a táskájából cigarettát, öngyújtót vesz elő. Mielőtt rágyújtana, forró pillantást vet Benderre.
KARÁCSONY
Elsőrendű. Magukkal öröm dolgozni, lányok. Panni következik. A páciens osztrák.
PANNI
Szinte berobban a „hallba”. Szembeül Benderrel, kipakolja az egész táskáját, szemmel láthatólag keres valamit, nem találja, közben többször rámosolyog Benderre. Végül kiürül az egész táska; Panni grimaszt vág, elneveti magát, majd átszól Bendernek.
PANNI
Ne haragudjék, nincs véletlenül egy tolla?
KARÁCSONY
Hibátlan. És ezzel el is érkeztünk az ismerkedés második fázisához.
A kép elúszik.
Parádi és Barangó belép Kovács lakásába. A háziasszony főz.
BARANGÓ
Jó napot kívánunk. Kovács úr küldött a súlyzókért.
PARÁDI
Centírozni visszük őket.
HÁZIASSZONY
Mit csinálni?
PARÁDI
Centírozni. Tetszik tudni, az úgy van, hogy a súlyzókat időnként centírozni kell, hogy súlyozni lehessen velük.
BARANGÓ
Blokkot és bélyegzőt vesz elő a zsebéből. Miközben ír, maga elé mondja. Elismervény kettő, azaz kettő darab súlyzóról, melyet a mai napon centírozásra átvettünk. Átadja az elismervényt a háziasszonynak, aki Kovács ajtajára mutat.
HÁZIASSZONY
Tessék, ott vannak.
Parádiék bemennek Kovács szobájába. Barangó felsegíti Parádi vállára az egyik súlyzót, aztán felveszi a másikat.
BARANGÓ
Tessék megmondani Kovács úrnak, hogy holnapra visszahozzuk. Viszontlátásra.
HÁZIASSZONY
Viszontlátásra.
Parádiék elindulnak a súlyzókkal.
PARÁDI
Érzi ezt a súlyt, Barangó? Aranyfogakat fogok csináltatni. És megházasodom. Bizony isten, megházasodom.
BARANGÓ
Egyelőre cipeljen, ne házasodjon.
Parádi be akar fordulni a sarkon, de terhének súlya továbblendíti. Barangó megragadja a gallérjánál, és a helyes irányba tereli.
PARÁDI
Becsületemre, megházasodom, Barangó!
BARANGÓ
Én nem. És ne dumáljon, mert kifogy a szusza.
PARÁDI
Nekem? Egy vőlegénynek? Megbotlik egy kőben, és csaknem hasraesik.
BARANGÓ
Az utolsó pillanatban kapja el. Mondtam, hogy fogja be azt a fogatlan száját.
PARÁDI
Már liheg. Aranyfogaim lesznek!
BARANGÓ
Amíg a felesége ki nem veri.
PARÁDI
Egyre nehezebben cipeli a terhét. Álljunk meg. Pihenjünk.
PARÁDI
Zihálva vonszolja magát. Én leteszem. Nem bírom tovább.
BARANGÓ
Ha leteszi, soha többé nem bírja felvenni. Gyerünk, Parádi, már nem vagyunk messze.
PARÁDI
Lába most már rogyadozik. Én egy beteg, öregember vagyok, akit senki sem szeret. Feleségem sincs. Könyörüljön rajtam. Megint megbotlik, s most már elesik. A súlyzó hatalmasat csattan a kövezeten.
BARANGÓ
Megáll. Gyerünk, öreg, keljen fel.
PARÁDI
Nem kelek fel. Öregkoromra jogom van a pihenésre. Én szakszervezeti tag vagyok.
BARANGÓ
Gyerünk, öreg, az istenit, mindenki minket bámul.
PARÁDI
Én bevettem magát az üzletbe – maga vigye a súlyzókat. Így igazságos.
BARANGÓ
Nem tehet mást, felveszi a másik súlyzót is.
PARÁDI
Azonnal feltápászkodik. Gyerünk, Barangó, már nincs sok hátra.
BARANGÓ
Roskadozik a két súlyzó terhe alatt.
PARÁDI
Aranyfogakat csináltatok. És megnősülök, bizony isten!
BARANGÓ
Az a szerencséje, hogy még nincsenek aranyfogai, különben kiverném.
PARÁDI
Ne beszéljen, mert elfogy a szuflája.
Nagy nehezen elvergődnek a Szaru és Patáig. Funk a székben ül, malmozik az ujjával. Barangó ledobja a súlyzókat, és maga is leroskad a földre. Fújtat, és a verítéket törli a homlokáról.
PARÁDI
Gyerünk, Barangó, ne lazsáljon. Hozza a fűrészt.
BARANGÓ
Hozza maga. Nem elég, hogy én cipeltem, még én is fűrészeljek?
PARÁDI
Nekem epekövem van. És különben is: kié volt az ötlet, a magáé vagy az enyém?
PARÁDI
Akkor lásson neki, és ne nyafogjon. Így van ez mindenütt a világon: az egyik embernek esze van, a másiknak muszklija.
BARANGÓ
Nyögve feltápászkodik, vasfűrészt vesz elő a szekrényből, s nekilát a munkának.
PARÁDI
Álljon meg, maga szerencsétlen! Mit csinál?
BARANGÓ
Hogyhogy mit csinálok? Fűrészelek.
PARÁDI
Terítsen alá papirost. Ennek minden grammja aranyat ér.
Barangó aktákat terít le a földre, s rágörgeti a súlyzókat. Ekkor két fiatalember lép be az ajtón.
ELSŐ FIÚ
Szolgája. Hol a főnök?
ELSŐ FIÚ
Bennünket a megyétől küldtek nyári gyakorlatra.
MÁSODIK FIÚ
A Szaruipari Technikum hallgatói vagyunk.
ELSŐ FIÚ
Mindenekelőtt tisztázni szeretnénk néhány dolgot. Egy: mennyi a fizetés. Kettő: van-e a munkásszálláson uszoda és beatzenekar. Három: lehet-e az üzemi konyhán á la carte étkezni. Négy: van-e a városban nagycirkusz, sztriptízbár, varieté és Disc-jockey Club.
MÁSODIK FIÚ
Akárhová mégsem szerződhetünk.
BARANGÓ
Fizetés nincs, varieté nincs, munkásszállás nincs, sztriptíz nincs, üzemi konyha nincs. Alászolgája.
ELSŐ FIÚ
Nana, papa, ne olyan hevesen. Mondtam, hogy bennünket a megye küldött. Mikor jön meg a főnök?
MÁSODIK FIÚ
Akkor majd visszajövünk holnap. Ajánlanám, hogy gondoskodjanak uszodáról és sztriptízről, különben egy istennek se maradunk.
ELSŐ FIÚ
És mindenekelőtt adjanak egy százast előlegbe, mert irtó flammósak vagyunk.
BARANGÓ
Kényszeredetten kivesz egy kis vasládát az íróasztalából, kitölt egy utalványt. Itt írja alá.
Az első fiú aláírja. A második a súlyzót nézi.
MÁSODIK FIÚ
Ez szaruból van?
MÁSODIK FIÚ
Érdekes. Olyan, mintha vasból lenne.
PARÁDI
Olyan. De nem vasból van.
A fiúk elmennek.
PARÁDI
Ezekben a mai fiatalokban nincs egy szemernyi tisztességérzet. Nézzen rám, Barangó: elmúltam hatvanéves, és még soha nem voltam sem sztriptízben, sem uszodában.
BARANGÓ
Majd most mehet. Letérdel, és újra kezdi a fűrészelést.
PARÁDI
Nem megyek. Én megnősülök, és tisztességes házaséletet fogok élni.
Az irodában, késő este. Funk a széken ül, és malmozik az ujjaival. Parádi és Barangó verejtékben fürödve, zihálva ülnek a földön, Előttük a két súlyzó, darabokra trancsírozva. Bender belép, mögötte Királyfi. Parádiék nem veszik észre őket, mert háttal ülnek nekik. Bender felvonja a szemöldökét, és nem mozdul.
BARANGÓ
Szétverem a pofáját, maga vén hülye!
PARÁDI
Barangó, esedezem, én öreg ember vagyok, ne adjuk még fel a reményt.
BARANGÓ
Ebben a rohadt súlyzóban annyi arany van, amennyi ész a maga tökkelütött koponyájában.
PARÁDI
Sose lesznek már aranyfogaim.
PARÁDI
Várjon! A nyele. A nyelét még nem próbáltuk.
BARANGÓ
Hár csak próbálja meg maga. Nekem elegem van a fűrészelésből. Mi vagyok én, lakatos?
PARÁDI
Igenis, megpróbálom. Egy Parádi nem adja fel a harcot. Én meg akarok házasodni! Én boldog családi életet akarok élni!
Nyögve feltápászkodik, felveszi a fűrészt, de mielőtt nekikezdene, Bender megszólal.
BENDER
Megpróbálhatja. Csak semmi értelme.
Parádi és Barangó rémülten merednek Benderre. Bender láthatólag ragyogó kedvben van. Odafordul Királyfihoz.
BENDER
Rosszabbak, mint a gyerekek. Csak egyetlen percre hagyjam magukra őket, máris valami galibát csinálnak.
BARANGÓ
Ez a vén trotli az oka, főnök! Lyukat dumált a hasamba, hogy a súlyzók aranyból vannak.
PARÁDI
Maga csak hallgasson! Maga hozta ide a súlyzókat. Funk is látta, hogy maga hozta.
BARANGÓ
Most már agyonütöm. Megragadja a gallérjánál fogva a visító Parádit.
BENDER
Én nem bánom. Csak vigye be az irodámba, mert nem szeretem látni a tettlegességet.
PARÁDI
Ne engedje! Könyörüljön rajtam! Szegény, beteg öregember vagyok! Senki sem szeret engem!
Barangó maga után vonszolja a kapálódzó Parádit, de az belekapaszkodik az ajtófélfába.
PARÁDI
Esedezem! Soha többé nem leszek rossz! Mindent megígérek! Vérszegény vagyok!
BENDER
Eressze el, Barangó.
BARANGÓ
Kelletlenül elengedi a kapálódzó Parádit.
BENDER
Nem mintha nem érdemelne huszonötöt a fenekére, de ma kegyes hangulatban vagyok. Kulcscsomót vesz ki a zsebéből, s odadobja Barangónak. Hozza ide a reprezentációs konyakot.
BARANGÓ
Lehajtja a fejét, és nem mozdul.
BENDER
Tehát megitták. Szerencse, hogy én ezt is előre tudtam. Hátranyújtja a kezét: Királyfi kivesz a zsebéből egy üveget, és átadja neki. A poharakat remélem nem adták el?
PARÁDI
Mit képzel, főnök? Nem vagyunk mi tolvajok.
Sietve iszkol a poharakért.
BENDER
Tölt, az odatotyogó Funknak is. Most pedig, uraim, ürítsük poharainkat azon ünnepélyes pillanat alkalmából, hogy a Kovács-ügy aktái lezárattak. Proszit! Felhörpinti a poharát.
Parádi és Barangó sóbálvánnyá merednek, még inni is elfelejtenek.
BENDER
Rajta, ne féljenek, jól hallották: a Kovács-ügy aktái lezárattak.
Parádiék mohón felhörpintik italukat.
BENDER
Ami hátravan, az már csak semmiség: feltenni az i-re a pontot, vagyis átvenni a tízmilliót, melyet a bizonyítékok súlya alatt összeroppant delikvens önként nyújt át egy kék szegélyű kistányéron. Újra teletölti a poharakat. Most pedig igyanak Bender Oszkár, a nagy kombinátor egészségére.
A poharak összecsendülnek; Bender kényelmesen elterpeszkedik egy széken.
BENDER
Azt hiszik, nem tudtam, hogy hülyének néznek? Jellemük és múltjuk ismeretében ez könnyen kikövetkeztethető volt. Mert hogy dolgoztak eddig önök, tisztelt polgártársak? Belenyúltak a pasas zsebébe – és ezzel kész. Így lehet tíz forintot szerezni, száz forintot szerezni, szerencsés esetben ezret is. De tízmilliót?! Nem, barátaim, ahhoz más módszerek kellenek. Ahhoz szorgos, aprólékos nyomozómunka kell, és bizonyítékok, bizonyítékok, bizonyítékok. Előveszi aktatáskájából a Kovács-dossziét. Jöjjenek ide. Mi áll itt? A nyomozás megkezdve 1972. április 14-én. Ezután következik 213 oldal, csupa bizonyíték, hibátlan, cáfolhatatlan bizonyíték. És mi áll itt, ezen a lapon? Egyetlen mondat: a nyomozás befejeződött 1972. július 29-én. Becsukja a dossziét, és beteszi az aktatáskájába. És ebben a dossziéban, tisztelt embertársaim, nemcsak bizonyítékok vannak, hanem egy kék szegélyű kistányér is, rajta tízmillió forinttal, amit Kovács úr személyesen fog átnyújtani nekem. És Tahiti is itt van ebben a dossziéban, az isteni Tahiti, az álmok országa, zöld pálmafák, kék tenger, aranyló napfény, vakító fogú lányok, jégbe hűtött pezsgő – ez mind, mind itt van ebben a dossziéban!
Áhítatos csend követi Bender szónoklatát, majd Barangó halkan megszólal.
BARANGÓ
Bocsásson meg, főnök.
PARÁDI
Bocsásson meg a szegény, beteg öregembernek is.
BENDER
Tulajdonképpen szomorú vagyok, barátaim. Nagyon szomorú. Hol van egy ember, aki méltányolni tudná ezt a titáni munkát, ezt a heroikus teljesítményt, ezt a csodálatos agyvelőt? Maga, Barangó, rendes fickó, de tökfilkó. Parádi, magának annyi esze van, mint egy serdülésben visszamaradt csirkének. Királyfi, maga szobrot állhatna a hűségből és az együgyűségből egyaránt. De hol van egy anya, aki fátyolos szemmel azt mondaná: büszke vagyok rád, fiam! Hol van egy szerető hitves, aki az ölébe vonná a fejem, s úgy rebegné: most már pihend ki magad, kedves… Hol van egy hozzám hasonló nagy koponya, aki férfiasan megszorítaná a kezem: zseni vagy, Bender! Bizony, sorstársaim, ilyen mostoha az élet: az emberiség legdicsőbb tettei úgy születnek, hogy még egy jó szó sem jár értük.
Bender és Kovács egymással szemben ülnek Kovács szobájában. Bender kényelmesen hintázik a széken, Kovács mereven ül az ágyon.
BENDER
Maga, kedves Kovács kartárs, nem a majomtól származik, mint az összes többi ember. Maga a természet csodája, mert maga az öszvértől származik. Ilyen csökönyös emberi lénnyel még sohasem találkoztam.
BENDER
Nagyon kérem, ne sértegessen. Apai ágról kun, anyai ágról besenyő vér folyik az ereimben. Márpedig a besenyő–kunokról közismert, hogy nem ismernek könyörületet sem asszonnyal, sem gyermekkel, még kevésbé illegális milliomosokkal szemben.
KOVÁCS
Utoljára szólítom fel, hogy távozzék. Hajnal van, és reggel munkába kell mennem.
BENDER
Persze, persze, el is felejtettem. Maga nem késhet el egy percet se, mert esetleg elbocsájtják, és akkor nem lesz miből élnie.
KOVÁCS
Hagyjon békén. És menjen a fenébe.
BENDER
Még ez egyszer elnézem, hogy sértő kifejezéseket használ velem szemben. De figyelmeztetni szeretném, hogy ez a túlzott takarékosság a vesztét okozhatja. Nem mondom, a maga számára nem veszélytelen hozzányúlni a millióihoz. De a túlzott önmegtartóztatás is veszélyes. Gondolt már arra, mi lesz akkor, ha egyszer majd hozzányúl a milliócskáihoz? Egy ismerősöm, Szemberdi Sebestyén úszómester, soha életében nem ivott egyetlen korty alkoholt sem. Egy kortyot sem, érti? És mi történt vele? Egyszer mégis megivott egy vizespohár konyakot, belevetette magát a vízbe, és megfulladt.
KOVÁCS
Az ördög vigye el magát, mit akar tőlem?
BENDER
Ugyanazt, amit gyermekkori barátom, Vlamkár Herbert akart Sós Izabellától, aki egyébként ugyancsak gyermekkori barátom volt. Szeretetet. Semmi mást, csak szeretetet. Azt akarom, Kovács barátom, hogy szívből szeressen, és szeretete jeléül egy kék szegélyű kistányéron átnyújtson nekem tízmillió forintot.
BENDER
Lám, lám, már megint megfeledkezik arról, hogy besenyő–kun vér csörgedezik az ereimben.
KOVÁCS
Már ezerszer megmondtam, nincsenek millióim, és soha nem is voltak.
BENDER
Akkor, sajnos, más eszközökhöz kell folyamodnom. Mert immáron kénytelen vagyok belátni, hogy hiába kérem azt, amit Vlamkár Herbert barátom Sós Izabellától megkapott. Maga nem szeret engem. Rendben van. Nem fogok sóhajtozni, ne féljen, nem húzatom többé este a nótáját az ablaka alatt, mert tudom már, úgyse les ki a függöny mögül. Elnémulnak a hegedűk, a brácsák, a mély hangú bőgők. A szerenádnak vége. Ezentúl úgy tárgyalunk egymással, mint jogi személy a jogi személlyel. Kiveszi a mappát az aktatáskájából. Mielőtt nekikezdenénk az érdemi tárgyalásoknak, állapodjunk meg néhány feltételben. Először is: nem ugrik a torkomnak, mert arra kényes vagyok. Másodszor: nem próbál szökni, mert az felesleges kísérlet lenne. Harmadszor: nem vesz be ciánkálit, mert az árt az egészségnek. Megegyeztünk?
KOVÁCS
Mutassa! A mappáért nyúl, de Bender szelíden eltolja a kezét.
BENDER
Csak türelem. Előbb ismertetem a feltételeket. Ez a mappa Kovács János segédkönyvelő második életének története. Az elsőt, ami reggel nyolctól délután ötig zajlik, mindenki ismeri. De a másodikat csupán két ember: a velem szemben ülő Kovács János, valamint jómagam, aki ezt a mappát a kezemben tartom. A mappa értéke tízmillió forint, de csakis a fent nevezett jogi személyek részére, mivel csak számukra jelent anyagi értéket. Ide a pénzt, és azonnal megkapja a mappát.
BENDER
Jelentős balszerencse. Ebben az esetben a mappát ugyanis egy olyan szerv kapja meg, amely nem húzhat anyagi hasznot a benne levő bizonyítékokból. Bennünket kettőnket viszont szörnyű sorscsapás ér: én elesem tízmilliótól, maga pedig, ha nagyon jó ügyvédje van, tíz évet kap. Nem szívesen folyamodom ehhez a megoldáshoz, mivelhogy ebben az esetben meg kell elégednem azzal a felemelő tudattal, hogy megszabadítottam az emberiséget egy kártékony élősditől, de ha kényszerít, nem marad más választásom. Esendő vagyok én is, mint a többi ember: a kényszernek nem tudok ellenállni.
KOVÁCS
Nem értem, mit akar tőlem. Pusztán a kíváncsiság visz rá, hogy megnézzem azt a mappát.
BENDER
Engem is pusztán a kíváncsiság vitt rá, hogy összegyűjtsem az alább ismertetendő adatokat. Kihúzza magát; ünnepélyesen. Tisztelt Népbíróság! A vádirat első négy oldala a vádlott gyermekkorával foglalkozik, hatéves koráig bezárólag. Ezen adatok ismertetését mellőzöm, mert a vádlott ekkor még nem élt bűnös életet, ami egyébként ragyogó bizonyítéka annak, hogy senki sem születik gazembernek. A következő tizennégy oldal a vádlott ifjúkorának története, tizenhét éves koráig. Ez alatt elkövetett vétségei – úgymint: a szülői pénztárca gyakori kifosztása, az iskola biológiai szertárából a kitömött állatok és egy teljes emberi csontváz törvénytelen eltulajdonítása, a közutakon sétát tevő pedigrés ebek befogása és a tulajdonosok megzsarolása és a többi és a többi – legfeljebb lélektani szempontból érdekesek a tisztelt Népbíróság számára. A vádlott élettörténetéből ezt követően hiányzik négy esztendő, amit a vádlott országhatárainkon kívül töltött el, s mely adatoknak szabályos útlevél hiányában nem tudtam utánanézni. Van ugyan egy szóbeli vallomás, mely szerint a vádlott nem üres zsebbel, hanem a
Mátyás-templom tornyáról leszerelt aranyozott kereszttel hagyta el szülőhazáját, de ezt magam sem tekintem bizonyítottnak. Ami pedig a tiltott határátlépést illeti, az amnesztia alá esik, amivel a vádlott élt is, amikor elkövette azt a könnyelműséget, hogy hazajött Magyarországra. Mély lélegzetet vesz. A védő kartárs nyilvánvalóan arra hivatkozik majd, hogy a vádlott a kapitalizmus mocsarában fertőződött meg, és kéri majd ezen enyhítő körülmény figyelembevételét. Én viszont kérem a tisztelt Népbíróságot, tekintse súlyosbító körülménynek a vádlott önveszélyes hülyeségét, melynek folytán ezt a könnyelmű cselekedetet elkövette.
KOVÁCS
Maga a hülye! Tudja, mit kellett kint melóznom?
BENDER
A hülyeség és a vétkes könnyelműség, kedves barátom, abban nyilvánult meg, hogy mielőtt hazatért, és elkezdte törvényellenes üzelmeit, nem győződött meg, él-e Magyarországon egy Bender Oszkár nevezetű egyén. Mert ha erről meggyőződött volna, akkor vagy nem tér haza, vagy neki se kezd a tevékenységének. De folytatom. Tisztelt Népbíróság! A vádlott, mint minden milliomos, kicsiben kezdte: idomított farkaskutyák eladásával foglalkozott. Az idomítás abból állt, hogy az ebek azonnal visszaszöktek hozzá. Szavahihető tanúvallomások alapján volt olyan eb, amely huszonhétszer cserélt gazdát.
BENDER
A bizonyítékok megtalálhatók a vádirat tizennyolcadiktól negyvenkilencedik lapján. Tisztelt Népbíróság! A vádlott ekkor alighanem ráeszmélt, hogy a szocialista társadalmi rendben a magántulajdon szentségének megsértése igen nagy kockázattal és igen kevés haszonnal jár. Ezért áttért a köztulajdon megkárosításának lényegesen kevésbé kockázatos és sokkal nagyobb haszonnal járó területére. Tevékenységének első állomása Kiskunládfalva volt, ahol az Állami Gazdaságban dolgozó tettestársainak segítségével lépéseket tett a strucctenyésztés Magyarországon való meghonosítására, amire 7 millió forint hitelt, majd a kísérletek folytatására 2 millió forint póthitelt kaptak. Az egyetlen életben maradt strucc ma is látható a hortobágyi rezervátumban. A gazdaság vezetőit, hogy kárpótolják őket a kudarcot vallott kísérletért, kormánykitüntetésben és magas pénzjutalomban részesítették.
KOVÁCS
Meg is érdemelték. Kiváló szakemberek voltak.
BENDER
A vádirat kilencvennegyediktől százhuszonharmadik oldala foglalkozik a vádlott dorozsmapusztai tevékenységével, ahol a vádlott a helybéli Aranykalászos Rónaság Termelőszövetkezetben működő bűntársai részvételével melléküzemágat létesített lökhajtásos repülőgépmotorok gyártására. Az Aranykalászos Rónaság Termelőszövetkezet vezetőit a Megyei Bíróság nyolc hónaptól három évig terjedő börtönbüntetésre ítélte.
Kovács ráveti magát Benderre, és ki akarja tépni kezéből a mappát, de Bender visszalöki az ágyra.
BENDER
Viselkedjen nyugodtan, kérem. Így nem lehet dolgozni. Tisztelt Népbíróság! Megtört a jég. A vádlott cselekedete arra vall, hogy összeomlott a bizonyítékok súlya alatt. Megkérdezem Kovács János vádlottat, óhajt-e töredelmes beismerő vallomást tenni?
BENDER
Mivel ezt a jelenlegi körülmények között nem tekintem becsületsértésnek, a párbajtól eltekintek. Nos, kedves barátom, óhajtja, hogy részletesen ismertessem a Hajdú-Bürgözdi Általános Takarékszövetkezet tevékenységét? Avagy a Magyarországi Cédrusnemesítő Vállalat pályafutását? Esetleg a Könnyű- és Nehézbúvárok Érdekvédelmi Szövetsége megalakulásának körülményeit? Óhajtja Széplaky Nándorral, a Hajrá S. C.-vel, a Nehézkohászati Vállalattal, Karácsony Frigyessel való kapcsolatainak ismertetését? Óhajt rövidebb vagy hosszabb beszámolót a Herkules Be- és Kiszerelő Vállalat működéséről? Óhajtja a szembesítést Berlaky Brunó igazgatóhelyettes elvtárssal?
KOVÁCS
Magába roskadva ül; a fejét rázza.
BENDER
Helyes. Ezt vártam magától. Csak felesleges időpocsékolás lenne. Akkor lesz szíves ideadni a pénzt?
KOVÁCS
Milyen jogon akarja maga az én pénzemet? Elvégre én dolgoztam meg érte.
BENDER
Én viszont megszenvedtem érte. Ugyanis a nyomozás során tapasztaltak alapján elvesztettem az emberiségbe vetett hitemet. És ez, kedves barátom, alig pótolható. A tízmillió nem is kell nekem másra, mint hogy feledni tudjam szörnyű élményeimet.
KOVÁCS
Tízmillió! Az borzasztó sok pénz.
BENDER
Gondolom, körülbelül negyedórát kell várakoznia, amíg ideér egy kék-fehér színű gépkocsi, s az abból kiszálló uraknak is az lesz a véleményük, hogy ez borzasztó sok pénz. Egyébként hol tartja a pénzét? Nem hiszem, hogy a takarékban.
KOVÁCS
Gyerünk. Majd meglátja.
BENDER
Messze van? Felajánlhatom az autómat.
KOVÁCS
Nincs messze. Egyébként sem engedhetem meg magamnak, hogy autón járjak.
Bender és Kovács kilépnek a kapun. Bender belekarol Kovácsba.
BENDER
Csak a barátság kedvéért.
BENDER
Maga tulajdonképpen karakán legény. De így a helyes. A pénztől könnyedén, jajgatás nélkül kell megválni. Elvégre a pénz nem minden.
Kovács bólogat, de mintha valamire fülelne. Ebben a pillanatban elbődül egy légvédelmi sziréna. Fehér köpenyes, gázálarcos emberek bukkannak föl, a sarkon szirénázva befordul egy mentőautó.
BENDER
Megtorpan. Ez meg mi a fene?
Kovács, ha akarna se tudna felelni, mert eltűnt. A gázálarcosok körülveszik Bendert, a mentőautóból hordággyal rohannak feléje.
BENDER
Mi az istent csinálnak?
Két ápoló rádobja a kiabálva tiltakozó Bendert a hordágyra, és leszíjazza. Az orvos egy műszert vesz elő.
ORVOS
Egy egész hetvenhat század. Nem valószínű, hogy életben marad. De azért vigyék.
BENDER
Azonnal eresszenek el!
ORVOS
Maradjon nyugodtan. Maga atomfertőzést kapott.
Bendernek eláll a lélegzete. A hordágyat belökik a mentőautóba, a kocsi indul.
ORVOS
Harmadfokú sugárfertőzést. Az állapota életveszélyes.
BENDER
Azonnal eresszen el! Nekem dolgom van.
ORVOS
Legyen öntudatos, elvtárs. Olvashatta az újságban, hogy reggel hattól hétig próba-atomriadót tartanak Pemeteházán. Maga kilépett az utcára, méghozzá fehér lepedő nélkül, tehát harmadfokú sugárfertőzött, és kész.
BENDER
Feladja a küzdelmet. Még a szemét is lehunyja. Isten veled Tahiti, pálmafák, tenger, hulahopp karikák…
A mentőautó fékez. A hordágyat beviszik egy Segélyhely feliratú pincébe, ahol néhány fehérköpenyes tartózkodik.
ORVOS
Fehér lepedő nélkül ment az utcára. Harmadfokú sugárfertőzés, egy egész hetvenhat század. Szinte reménytelen. Fél órán belül kihullik a haja, aztán lehámlik a bőre, és kész. Addig is tegyék sínbe a bal karját, mert valószínűleg az is eltörött.
A fehérköpenyesek sínbe rakják Bender karját, aki apatikusan tűri. Kintről fülsiketítő danolás hallatszik. Az ajtón három hordágyat hoznak be; Barangó, Parádi és Királyfi üvöltik, hogy „Akácos út, ha végigmegyek rajta én…”
ORVOS II
Negyedfokú sugárfertőzés. Védőöltözet nélkül ültek a járda szélén. Kettő egész nulla hat század. Beszállítás közben meghaltak.
A hordágyakat leteszik Bender mellé. A fehérköpenyesek kimennek. Bender felül.
A mákvirágoknak torkán akad a dal.
BENDER
Maguk mit kerestek hajnalban az utcán?
Néma csönd a válasz.
BENDER
Még maga is, Királyfi…
KIRÁLYFI
Kocsi nélkül voltam…
BENDER
Tehát előre ittak a medve bőrére. Csakhogy a medve kirepült, barátaim!
BARANGÓ
Mit beszél, főnök?
BENDER
Bizony, ez a medve még repülni is tud.
Barangó felnyög; Parádi maga elé mormogja, hogy „Akácos út, ha végigmegyek rajta én…”.
BENDER
Kioldozza a társait. Bizony, barátaim, Bender Oszkár, a nagy kombinátor is elkövethet tévedéseket.
Mindenesetre életem legnagyobb tévedése volt, hogy tegnap nem olvastam újságot.
BARANGÓ
Ez azt jelenti, hogy megszökött?
BENDER
De meg ám. Mert ő olvasott újságot, a csirkefogó. És addig húzta az időt, amíg épp beleestünk a próbariadóba.
PARÁDI
Én istenem, mi lesz velem öregkoromra?!
BENDER
Valami majd csak lesz. Most az a fontos, hogy ebben a nehéz pillanatban se veszítsük el az önbizalmunkat. A helyzet nem reménytelen. Képzeljék el, ha Kínában lennénk. Ott nyolcszázmillió ember él; Magyarországon csak tízmillió. Mi ebből a tanulság? Hogy nyolcvanszorta könnyebb helyzetben vagyunk, mint hasonló sorsú kínai embertársaink. A föld csak nem nyeli el; előbb-utóbb fel kell bukkannia valahol. Tehát csak azt kell kivárnunk, amíg felbukkan. Ehhez pedig nem kell más, mint türelem, idő és pénz. Türelmünk van, időnk van, pénzünk… Mennyi maradt a kézikasszában, Barangó?
Ismét hallgatás a válasz.
BENDER
Értem. Akkor most rakják ki ide a hordágyra a pénzüket.
A különítmény tagjai kiforgatják a zsebeiket.
BENDER
A belső zsebét is legyen szíves, Parádi.
Parádi morogva kivesz a belső zsebéből is egy tízest. Bender megszámolja a pénzt.
BENDER
Háromszázhatvannégy forint hetven fillér és két telefonérme. Ezzel aligha böjtölhetjük ki, amíg Kovács úr felbukkan. Töprengve fel-alá jár a pincében, majd egyszerre megtorpan. Királyfi! Van magánál autótérkép?
KIRÁLYFI
Kivesz egy térképet a zsebéből.
BENDER
Nézze meg, melyik a legközelebbi kisváros.
KIRÁLYFI
A térképet böngészi. Topolya.
BENDER
Hány kilométerre van innen?
KIRÁLYFI
Pillanat, kiszámítom. 7 meg 8, az 16, meg 14, az negyven, meg 9, az negyvenkilenc, meg 16, az… az…
BENDER
Az 54. Kiváló. Tökéletes. Tehát Topolya.
Világbajnoki párosverseny Topolyán
Szoba a Topolyai Művelődési Házban. A szobában mintegy negyvenen szoronganak. Az elnöki asztalnál öten ülnek, köztük Bender, Barangó, Parádi.
IGAZGATÓ
Kedves Barátaim! A Topolyai Művelődési Ház nevében megnyitom a Sakkbarátok Körének rendkívüli közgyűlését. Engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem sorainkban Póker Zsolt nemzetközi nagymestert, aki azért érkezett városunkba konzultánsaival, hogy szimultán mérkőzést játsszon városunk sakkszerető polgáraival.
Taps.
IGAZGATÓ
Ezzel át is adom a szót Póker Zsolt nemzetközi nagymesternek.
BENDER
Feláll; viharos taps. Köszönöm, magam és konzultánsaim nevében a forró üdvözlést, s mivel a fekete-fehér kockák, nem pedig a szavak embere vagyok, rögtön a lényegre térek. Tisztelt sakkozótársaim! Ez a nap nagy nap lesz Topolya város történelmében. Ugyanis, most már bevallhatom, nemcsak azért jöttem Topolyára, hogy összemérjem önökkel az erőmet. Ennél sokkal jelentősebb ügyben jöttem, amihez azonban előbb fel kell derítenem néhány körülményt. Kérem tehát önöket, őszintén válaszoljanak a kérdéseimre, mert a válaszaiktól függ egész Topolya jövendő sorsa.
Izgatott sugdolódzás a teremben.
BENDER
Az első kérdésem: szeretik-e Topolyán a sakkot?
TAGOK
Kórusban felelnek. Szeretik!
BENDER
Köszönöm, rendben. A második kérdés: csendes város Topolya?
BENDER
Köszönöm, rendben. A harmadik kérdés: van Topolyán televízióadó?
BENDER
Köszönöm, rendben. A negyedik kérdés: Magyarországon van Topolya?
BENDER
Köszönöm, a kérdéseket ezzel be is fejeztem. Akkor tehát a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Nemzetközi Sakkszövetség nevében kihirdetem: a legközelebbi világbajnoki párosmérkőzést Topolyán fogják megrendezni!
A tagoknak tátva marad a szájuk, majd fergeteges tapsvihar tör ki.
BENDER
Köszönöm, köszönöm, csak semmi ünneplést. Ezek után azt is elmondhatom, hogy Bobby Fischer barátom a következő feltételekhez kötötte a világbajnoki párosversenyen való részvételét; 1. A verseny Magyarországon legyen; 2. egy csendes, békés kisvárosban; 3. ahol szeretik a sakkot; 4. ahol nincs televízióadó. Topolya mind a négy feltételnek megfelel. Apropó: van itt repülőtér?
BENDER
Nem baj. Majd építtetünk. Barangónak. Jegyezze kérem a tennivalókat.
BENDER
A szállodai szobák száma?
IGAZGATÓ
Szállodánk nincs. De talán magánházaknál…
BENDER
Akkor szükség lesz hat toronyszállóra és tizennégy motelre. Vasúti összeköttetés Budapesttel?
IGAZGATÓ
Sajnos, kétszer kell átszállni.
BENDER
Tehát budapest–topolyai közvetlen vasútvonal építése… Autópálya?
BENDER
Szóra sem érdemes. Írja: négysávos autópálya Topolya és Bécs között. Az üzlethálózatról, vendéglátóipari egységekről, éjszakai szórakozóhelyekről és a többi nem beszélek, mert az természetes.
IGAZGATÓ
De honnan lesz ennyi pénz?
BENDER
Honnan? Hogy kérdezhet ilyet, kérem? Mennyi a sakk-körük évi költségvetése?
IGAZGATÓ
Százhuszonhat forint.
BENDER
Na látja. És mit gondol, mennyi az Amerikai Sakkszövetségé? Tízmillió háromszázhatvanötezer kétszáztizenhét dollár. Az Egyesült Királyságé mintegy négymillió, Ausztráliáé kétmillió, a Német Szövetségi Köztársaságé hárommillió. Természetesen dollárba átszámítva.
Ünnepélyes csend üli meg a termet.
BENDER
És ez még nem minden. Ki hallott azelőtt Reykjavíkról? Senki. És most, hogy ott rendezték a világbajnoki párosmérkőzést? Közölhetem Önökkel, hogy Reykjavík jelenleg virágzó világváros, fejlett könnyű- és nehéziparral, évente egymilliós idegenforgalommal. Egy másik példa: ugyan mi lett a müncheni olimpiai létesítményekből? Lakóház. Köztudott, hogy Budapesten jelenleg is súlyos gond a lakásprobléma. Topolyán viszont ezrével fognak megüresedni a lakások a sakkvilágbajnoki döntő után. Az ország elitje átköltözik Topolyára. Lehet, hogy a kormány is, az országgyűlés, a Hazafias Népfront Elnöksége. Topolya nevét Új-Budapestre változtatják, Budapestét pedig Ó-Topolyára.
Tomboló tapsvihar.
BENDER
A szervezéssel, mint mondottam, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Nemzetközi Sakkszövetség engem bízott meg. Önöknek semmi más feladatuk nincs, mint magukra vállalni a kezdeményezést.
BENDER
Akkor adjanak fel egy táviratot a kormánynak, az országgyűlésnek, a Nemzetközi Sakkszövetség Kanadában ülésező elnökségének, egyet-egyet a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Tűzföld és Brazília Sakkszövetségének. Ennyi elég is lesz. Különben ezzel sem kell fáradniuk, majd én elintézem. A távirati költségekre, gondolom, tízezer forint elég lesz.
BENDER
Azt hiszem, leghelyesebb, ha a jelenlevők önkéntes felajánlást tesznek. Minden felajánló oklevelet kap, és a Nemzetközi Sakkszövetség tiszteletbeli tagja lesz. Itt vannak az ívek, nevet, születési évet, lakóhelyet szíveskedjenek kitölteni. A pénz átvételéről természetesen nyugtát adunk.
A rejtélyes motorkerékpár-gyár
Barangó körmöl, Bender idegesen fel-alá sétál az irodában. Funk a széken ül, és malmozik az ujjaival.
BENDER
Mennyi az egyenleg?
BARANGÓ
Egy pillanat… Hatvannégy forint negyven fillér.
BENDER
Érti ezt maga, Barangó? Mindent megtettem: a fizetéseket a felére szállítottam le, az adminisztrációt racionalizáltam, a reprezentációs alapot eltöröltem – mégis két hét alatt elvitt tíz darab ezrest az a nyomorult hivatal.
BARANGÓ
A bérleti díj, a nyomtatványok, az irodaszer, a postaköltség, a két gyakornok kiküldetési díja…
BENDER
Tudom, tudom. Ez a vén szamár is hol marad az újságokkal? Tudok én mindent, Barangó, csak azt nem tudom, hogy ha ilyen ménkű sokba kerül egy hivatal fenntartása, miért van mégis annyi hivatal ebben az országban?
BARANGÓ
Talán azért, mert sehol sem a főnök fizeti a költségeket.
BENDER
Ezúttal alighanem a dolgok lényegére tapintott.
PARÁDI
Lélekszakadva rohan be az irodába, hóna alatt egy nagy csomó újsággal. A rendőrség… Jönnek… Meneküljünk!
BENDER
Villámgyorsan felmarkolja az asztalról a bélyegzőt és a kézikasszát. Futás! Gyerünk, Funk.
FUNK
Én nem mehetek. Nekem teljesítenem kell a kötelességemet.
Benderék nem is figyelnek rá, beugranak az Antilopba.
BENDER
Ráförmed a szunyókáló Királyfira. Indíts!
Az Antilop pöfögve elindul.
PARÁDI
Az a két nyavalyás gyakornok… És két nyomozó van velük…
BENDER
Honnan tudja, hogy nyomozók?
PARÁDI
Én ne tudnám? Az öreg Parádi? A szagukról megismerem őket!
A Bender-különítmény kellő távolságból lesi a történteket. A két gyakornok hadonászva magyaráz; két férfi jön velük. Bemennek a Szaru és Pata Hivatalba, s kisvártatva ismét felbukkannak; a két férfi a könyökénél fogva vezeti a totyogó Funkot.
BENDER
Hát igen. A Szaru és Pata Hivatalnak befellegzett. Nyugodjék békében. Polgártársak: egy percnyi gyászszünet. – Na, induljon, Királyfi.
BENDER
Mindegy. Ki a városból. Adja ide az újságokat, Parádi. Belemélyed az újságokba.
PARÁDI
Ezek a taknyosok! Nincs bennük semmi tekintélytisztelet. Hát mondja meg, Barangó, mert volna maga ifjúkorában ilyesmit csinálni?
BENDER
Egyszerre nagyot ordít. Itt van! Megvan! Megtaláltam!
BENDER
Itt van. Ez a cikk. Hallgassák: „Motorkerékpár-gyár a tanyán” – ez a címe. Olvasom: „A szocializmus előrehaladásának újabb szép bizonyítékával találkoztunk Kócsagpusztán, ahol a helybeli Szép Az Élet Termelőszövetkezetben az egykori zsellérek unokái 750 köbcentiméteres motorkerékpárok sorozatgyártását kezdték meg. Tudósítóink jelentése szerint a tanyasi motorkerékpárok iránt máris nagy az érdeklődés nemcsak a belföldi piacon, hanem több szocialista és tőkés országban is.”
PARÁDI
Na és? Most akar motorkerékpárt venni?
BENDER
Magának annyi esze van, Parádi, mint egy húsvéti báránynak. Motorkerékpár-gyár Kócsagpusztán – kinek a módszere ez? Na, kié?
A különítmény tagjai rámerednek.
BARANGÓ
Csak nem gondolja…?
BENDER
De bizony, gondolom. Méghozzá nagyon is gondolom…
Az Antilop legközelebb egy domb tetején fékez. Alattuk a völgyben parányi település.
KIRÁLYFI
Az ott Kócsagpuszta.
BENDER
Ideális terep egy katlancsatára. Az ellenség körül van zárva, semerre sem menekülhet, kénytelen megadni magát. Kiosztom a feladatokat. Én megkeresem a tsz-elnököt. Barangó, Parádi, maguk végigjárnak minden házat, és érdeklődnek Kovács felől. A személyleírását tudják. Királyfi, maga itt marad, és ha egy futó embert lát, gondolkodás nélkül nyakon csípi. Indulás.
BENDER
Benyit a tsz-irodába. Egy íróasztal mögött fiatal lány ül. Csókolom a kiskezét. Az elnök kartárs?
LÁNY
Az elnök elvtárs nincs, a helyettese nincs, annak a helyettese sincs, és annak a helyettese sincs. Maga honnan jött?
LÁNY
A pártközpontból? A parlamentből? A minisztertanácstól?
BENDER
Én kérem a sajtótól jöttem.
LÁNY
Akkor két perce van.
LÁNY
Hogy eltűnjön innen. Különben az elnök elvtárs utasítása alapján két kocsis fogja eltávolítani. És ha látott már életében eleven kocsist, akkor lehet fogalma arról, hogy ez hogy történik.
BENDER
Nem értem, kérem. Én a legnagyobb jóindulattal…
LÁNY
Az a tökfej kollégája is a legnagyobb jóindulattal hozta a nyakunkra a vizsgáló bizottságokat.
LÁNY
Mióta az az agyalágyult cikk megjelent, itt vannak már a megyétől, a minisztériumból, az OTP-től, a Termelőszövetkezeti Tanácstól, és mind azt akarják tudni, miért gyárt egy tsz motorkerékpárokat. Nyolcan vizsgálják a könyvelést, tizenketten leltározzák a magtárakat, hárman a bérszámfejtést ellenőrzik, hatan az állatállományt számlálják.
BENDER
Ha megenged egy kérdést: valóban, mért gyárt egy tsz motorkerékpárokat?
LÁNY
Az a maga hülye kollégája, az gyárt. Mi kerékpárküllőket készítünk egy üres fészerben. Az egész évi bevétel hatvanezer forint. Na, hívjam a kocsisokat?
A Bender-különítmény szomorú vége
Hőseink az Antilopban. Az út háromfelé ágazik. Az Antilop köhögve megáll.
BENDER
Fogas kérdés, amit sokkal jobban meg kell fontolni, mint gondolnák. Vajon melyik út vezet – no, nem az Aranyborjú felé, mert ezt a nemes jószágot egyelőre aligha találjuk meg –, de melyik úton hever legalább egy kis pénzmag. Maga, Királyfi, bizonyára az aszfaltutat választaná, imádott Antilopja szempontjából. Csakhogy maga becsületes ember, s mint ilyen, nem ismeri az életet. Az aszfaltutak városokba vezetnek, tömeges emberi lakóhelyekre, melyeket megfertőzött a civilizáció, s ahol nyüzsögnek a rendőrök és hasonló kártevők. Nem, az aszfaltút nem nekünk való.
PARÁDI
Induljunk már, főnök. Éhes vagyok.
BENDER
Pontosan erről van szó. Éhesek vagyunk, és nincs egy huncut garasunk se. Maga, Parádi, bizonyára a makadámutat választaná, hogy gyorsabban érjünk emberlakta helyre. Csakhogy maga szamár, és a szamarak rossz tanácsadók.
PARÁDI
Enni akarok. Libát akarok enni.
BENDER
A makadámutak nagyközségekbe vezetnek, ahol ravaszok és gyanakvóak az emberek, mert immáron nemcsak újságot olvasnak, hanem televíziót is néznek, ami végképp megfertőzi őket. Márpedig a jelen helyzetünkben nem szívesen bocsátkoznék alkuba ravasz emberekkel. Barangónak van igaza, aki szerint mindegy, hogy merre megyünk, vagyis rám hagyja a döntést. A mi utunk, polgártársak, a dűlőút. Mert a dűlőutak elhagyott falucskákba, magányos tanyákra vezetnek, ahol az emberek ősi egyszerűségben élnek, ahol szűz lelküket még nem fertőzte meg a gyanakvás és a rosszindulat ördöge. Márpedig számunkra most ez a megfelelő vadászterület. Indítson, Királyfi; irány a dűlőút.
Az Antilop köhögve elindul, hatalmasakat döccen a dűlőúton.
PARÁDI
Tudja, főnök, mennyire tisztelem magát, de maga nem tudja, mi a jó! Azt se tudja, mi az a liba. Egy libuska! Egy isteni, zsíros madár! A szárnyacskája! A nyakincája! A combfikája! Tudja, Bender, hogy fogom én a libát?
Az Antilop akkorát huppan, hogy beverik a fejüket a tetőbe.
BENDER
Tudom. Már volt szerencsénk látni libafogó képességeit.
PARÁDI
Az balfogás volt. Mindenkivel előfordul. Még az űrhajózásban is vannak tévedések.
BENDER
Csak az nem olyan veszélyes, mint a libalopás.
PARÁDI
Bender! Képzelje el. Ott sétál az úton. A libácska. A libuci. Sétafikál az aranyos, én meg olyan képet vágok, mintha semmi közöm nem lenne az egészhez. A libuci közeledik. Kinyújtja a nyakát, és rám sziszeg. Ilyen madár a liba: azt hiszi, ő mindenkire rásziszeghet.
Megint hatalmas zökkenő; az Antilop utasai egymásra esnek.
KIRÁLYFI
Elnézést. Lassabban már nem tudok menni.
BENDER
Minden rendben, Királyfi. Csak nyugodtan, óvatosan.
PARÁDI
Jön és sziszeg. Képzelje el, Bender! De én se vagyok sehonnai bitang ember. Nem. Más az én helyemben kereket oldana, és ezt tudja a libuci is. Én azonban nem mozdulok. Odaér hozzám, kinyújtja azt a drága nyakincáját, és meg akar csípni. Ilyen állat a liba. És ekkor már én vagyok erkölcsi fölényben. Ő a támadó, én csak az életemet védem. Jogos önvédelemből megragadom…
Parádi nem tudja befejezni a mondatot, mert az Antilop a levegőbe ugrik, visszazuhan, és irtózatos reccsenéssel kettétörik. A Bender-különítmény szanaszét hever. Bender hasán a benzintank fekszik. Barangó az árokban pihen, az üléssel együtt. Parádi két kerék között fekszik. Királyfi elnyúlt, mint a béka, de görcsösen szorongatja a kormánykereket. Néma csend, csak Parádi nyög. Királyfi tápászkodik fel elsőnek, odalép az Antilop roncsaihoz, s hatalmas könnycseppek gördülnek le az arcán. A Bender-különítmény többi tagja is feltápászkodik, s oda gyűlnek Királyfi köré.
BENDER
Vegyen erőt a bánatán, Királyfi. Legyen férfi.
KIRÁLYFI
Hangtalanul sír.
BENDER
Ilyen sanyarú a sors: a mórnak olyankor is mennie kell, amikor még nem tette meg a kötelességét.
KIRÁLYFI
Egész Európában nem volt még egy ilyen kocsi. Talán még Ázsiában sem.
BENDER
Nyugodtan mondhatja: az egész földkerekségen. Mi több: egész bolygórendszerünkön.
KIRÁLYFI
Maga nem tudja, Bender: ez nem kocsi volt, hanem maga a csoda. Kezes, mint a bárány, erős, mint a bika, gyors, mint a…
BENDER
Ne is folytassa, mert az egész állatkert sorra kerül.
KIRÁLYFI
Az egész szívem benne volt. Az egész lelkem.
BENDER
Pótolhatatlan veszteség, belátom. De jöjjön, barátom; búcsúzzunk el a megboldogulttól, és induljunk.
KIRÁLYFI
Nem, főnök. Én nem megyek.
BENDER
Megértem a fájdalmát és méltányolom is. De mit akar itt csinálni?
KIRÁLYFI
Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem hagyom itt az Antilopot.
BENDER
Térjen észhez, Királyfi. El nem temetheti, magával nem viheti…
KIRÁLYFI
Hiába, főnök, akkor is maradok. Ha elmegyek, megszakad a szívem. Letelepszik az Antilop mellé.
BENDER
Akkor nincs más hátra, mint hogy érzékeny búcsút vegyünk egymástól. Isten vele, Királyfi. Megveregeti Királyfi vállát, majd megveregeti az Antilop roncsait is. Isten veled, Antilop, hűséges csatahajó.
A Bender-különítmény elindul a poros úton; Királyfi mozdulatlanul mered az Antilop roncsaira.
Parányi falu. Benderék a falu szélén megálltak.
BENDER
Itt várjanak meg. Bemegyek a tanácsházára, és mindjárt jövök.
Bender eltűnik; Parádi és Barangó letelepszenek az árokpartra.
PARÁDI
Szokott maga álmodozni?
PARÁDI
Meg is látszik magán, hogy nem volt gyerekszobája.
BARANGÓ
Mért, magának talán volt?
PARÁDI
Igenis volt. Maga nem tudja, milyen családból származom én. Apai nagyapám kasszafúró volt, de milyen! A szakmában úgy hívták, hogy az aranykezű Parádi. Édesanyám édesapja sajnos már negyvenéves korában nyugdíjba vonult; húsz évet kapott bankjegyhamisításért. Az édesapám…
BARANGÓ
És maga erről szokott álmodozni?
PARÁDI
Igenis erről. Mert, ha tudni akarja, én soha életemben nem ejtettem foltot őseim becsületén.
BARANGÓ
Tudja mit? Ne folytassa. Unom a meséit.
PARÁDI
Ezek nem mesék, hanem maga az igazság.
BARANGÓ
Akkor az igazságot unom.
PARÁDI
Azért nem fogja semmire sem vinni. Faragatlan fráter. Alászolgája.
BARANGÓ
Hát csak menjen, ha nincs jobb dolga, mint ebben a hőségben éhgyomorral sétálni.
Parádi elmegy; Barangó hanyatt fekszik a füvön. Falusi csönd: pacsirta, kutyaugatás, tehénbőgés. Bender kisvártatva megjelenik.
BENDER
Minden rendben. Este hétkor a Bender-haknibrigád műsort ad a kultúrteremben. Én bűvészmutatványokat mutatok be, maga énekel, Parádi szaval.
BARANGÓ
De én nem tudok énekelni.
BENDER
Mindenki tud énekelni. És kaptunk ötven forint előleget.
BARANGÓ
Tulajdonképpen megpróbálhatom. Megköszörüli a torkát és rákezd, hogy „Akácos út, ha végigmegyek rajta én …”.
BENDER
Gyakorolni még ráér. Most ebédeljünk. Hol az a vén rosszcsont?
BARANGÓ
Megsértődött, és elment sétálni.
BARANGÓ
Én csak azt mondtam…
Nem tudja befejezni, mert Parádi kétségbeesett jajgatása hallatszik. Azonnal feltűnik Parádi, hóna alatt egy libával, nyomában egy csapat asszonnyal, akik husánggal, karóval verik a libatolvajt. Parádi jajgat és rohan, de nem tud szabadulni az üldözőitől. Amikor egy ütés a fejét találja, eldobja a libát, s eltűnik egy kukoricásban.
BENDER
Ugye, mondtam, hogy ne sértegesse? Most aztán lőttek a hakniműsornak. Azt hiszem, jobb, ha szedjük a lábunkat, mielőtt még az előleget is visszakérik.
Benderék is eltűnnek a kukoricásban. Amikor kibukkannak, Bender a fejét csóválja.
BENDER
Ezt elnyelte a föld.
BARANGÓ
Ha üldözik, úgy fut, mint egy sprinter.
Ekkor veszik észre, hogy az árokból kikandikál Parádi két ormótlan cipője.
BENDER
Messzire nem tellett az erejéből.
Amikor odaérnek az öreghez, döbbenten látják, hogy Parádi halott. Bender leveszi a kalapját.
BENDER
Szívszélhűdés. Ezt orvosi segédlet nélkül is meg lehet állapítani.
BARANGÓ
És én megsértettem az előbb.
BENDER
Ilyen az élet, Barangó; az ember sértegeti a felebarátait – és aztán egyszer csak rá kell döbbennie, hogy akit megsértett, attól soha többé nem kérhet bocsánatot.
BARANGÓ
Volt, hogy meg is vertem.
BENDER
Bizony volt. Meg is érdemelte, szegény öreg. De: halottakról jót vagy semmit. Ezért nincs más hátra, mint hogy elmondjam a gyászbeszédet megboldogult barátunk ravatalánál. Odalép Parádi fejéhez, és kihúzza magát. Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet. A bánattól megtört szívvel állunk itt feledhetetlen barátunk, Parádi Ádám koporsója mellett. Ki volt a mi szeretett, nagyrabecsült barátunk, Parádi Ádám? Nagy ember volt, a haladás zászlóvivője, aki híven korunk legforradalmibb eszméjéhez, nemcsak hogy nem tisztelte a magántulajdont, de egész életében annak megsemmisítésére törekedett. Mint minden zsenit, aki évszázadokkal előzi meg korát, őt sem méltányolták kortársai. Ez a tragikus ellentmondás lett a veszte. Teste most már elnyugodott, de szelleme világítani fog az elkövetkezendő évezredekben. Ámen.
Felteszi a kalapját. Most már csak ketten maradtunk. Na, gyerünk, Barangó.
BARANGÓ
Én nem megyek, főnök.
BENDER
Bólint. Gondoltam. Az ilyen tragikus esetek megtörik az emberek önbizalmát. Újból Kalácska elvtárs unokaöccse lesz?
BARANGÓ
Nem. Valahogy elveszítettem a hitemet. Visszamegyek zsebtolvajnak. Elvégre mégiscsak az a szakmám.
BENDER
Ahogy gondolja. Kiveszi a pénztárcáját. Itt van huszonöt forint. Ne mondja, hogy rossz főnöke voltam.
BARANGÓ
Maga mindig jó volt hozzám. Viszontlátásra, főnök.
BENDER
Isten vele, Barangó.
Kezet ráznak; az egyik elindul jobbra, a másik balra. Bender magányosan baktat az úton. Egy teherautó tűnik fel, s lefékez Bender mellett.
SOFŐR
Üljön fel. Elviszem.
BENDER
Beül a sofőr mellé.
SOFŐR
Lefékez. Itt a vár.
BENDER
A zsebébe nyúl, és kivesz egy tízest. Köszönöm a fuvart.
SOFŐR
Nincs mit. A pénzt meg tegye el. Stoppostól nem fogadok el. Kabala.
BENDER
Hát akkor viszlát.
Bender elindul a várromhoz vezető úton. Az úton egy lompos kutya fut lefelé, Bender előtt leül a földre, s hevesen csóválni kezdi a farkát.
BENDER
Szervusz, kutya. Mi a neved?
A kutya vakkant.
BENDER
Értem. A neved tehát Baltazár. Megveregeti a kutya fejét. Jelenleg semmivel sem tudlak megkínálni, de ha megelégszel pusztán a barátságommal, meghívlak, kísérj el magányos sétámon.
A kutya élénken csóválja a farkát, és követi Bendert.
Gondoltam, hogy elfogadod az ajánlatomat. Egy jó szó, egy őszinte emberi érzelem sokszor többet éri mint a legszebb ajándék. Ahogy elnézlek, Baltazár, te magányos vagy. Mit tagadjam, én is. Így hát a kellő időben találtunk a kellő társra.
A kutya vakkant.
Joggal kérdezheted, Baltazár, mit keres Bender Oszkár, a nagy kombinátor, a palánki várban. És én felelek is neked: tulajdonképpen semmit. Egyszerűen így hozta a sors. Pillanatnyilag ugyanis történetesen egészen mindegy, hol tartózkodom, mivel az egyetlen helyre, ahová szívesen mennék, a tündéri szépségű Tahitiba, bizonyos körülmények miatt, melyeket felesleges lenne neked részleteznem, éppen nem mehetek. Akkor hát miért ne nézzem meg a palánki várat?
Elérnek a várhoz. A vár inkább kőhalmaz, mint várrom. A kapu mellett ütött-kopott tábla, a felirat csak itt-ott olvasható.
A Palánki várat......, építtette......., Pál gróf............ király uralkodása alatt. A tatárdúlás után...... A várat.................., király újjáépíttette, de.......... a törökök többször elfoglalták............... A Dózsa féle............ felperzselték. A vár udvarán látható vesztőhely...... A börtönkamrában......... A Rákóczi féle szabadságharcban előbb a kurucok, majd a labancok....... Brandenburgi Lipót hadai az egész környéket....... A vár utolsó gazdája............. A Palánki várat............ felrobbantották és felégették.
A MŰEMLÉK MEGTEKINTÉSE DÍJTALAN
BENDER
Ha az ember meggondolja, mi mindent élt át ez az ország, még elemibb erővel tör fel belőle a vágy, hogy sürgősen áthelyezze székhelyét a békés Tahitibe. Bender, nyomában a kutyával, felkapaszkodik az egykori bástya romjaira. A bástyáról messze ellátni a távolba. Íme, barátom, Baltazár, itt terül el a lábainknál egész Magyarország. És mit látsz, ha szabad kérdeznem? Búzatáblákat, kukoricatáblákat, kis falvakat, amott egy tehéncsordát, és fenn az égen, ha nem csalódom, egy pacsirtát. A búzát el kell vetni, és le kell aratni, a teheneket meg kell fejni, a házakat ki kell meszelni, az embereknek ebédet kell főzni, a konyhát ki kell takarítani, a kukoricát le kell törni. Folytassam, Baltazár? Amerre a szem ellát, itt mindenkinek dolgoznia kell. Ne légy romantikus, barátom: még a pacsirtának is, hogy megszerezze a betevő falatját. Mondd meg nekem, Baltazár, nyíltan, egyenesen, mint férfi a férfinak: lehet itt élni? Érdemes?
Az úton két autóbusz áll meg. Az utasok kiszállnak, s elindulnak a vár felé. Bender egy darabig nézi őket, majd hirtelen a homlokára üt.
BENDER
Hoppá! Sietve mászik le a bástyáról, a zsebéből jegytömböt vesz elő, s már menet közben bélyegezni kezdi. Amikor leér a kapuhoz, letépi a falról a táblát, és elhajítja. Odaáll a kapuba; a kutya melléje ül. Úgy látszik, nem csalódtam: te szerencsekutya vagy.
A csoport elér a várhoz. Élükön IBUSZ-jelvényes idegenvezető.
BENDER
Jó napot kívánok. Hányan tetszenek lenni?
IDEGENVEZETŐ
Ötvennyolcan.
BENDER
Az száztizenhat forint. Egyéni látogatóknak három, csoportoknak kettő. Idegenvezetőknek természetesen ingyen.
IDEGENVEZETŐ
Amikor utoljára voltam itt, még ingyenes volt a belépés.
BENDER
Ja, kérem: volt! Mint ahogy egyszer ez is vár volt. Az összeget egyébként a műemlék karbantartására fordítjuk.
IDEGENVEZETŐ
Elvtársak! Mindenki készítsen elő két forintot.
IDEGENVEZETŐ
A keresztúri TSZ jutalom-országjárása a szövetkezet kiváló dolgozóinak.
A látogatók sorban vonulnak el Bender előtt, aki jegyet ad nekik. Már alig vannak néhányan hátra, amikor Bender megdermed: az utolsó sorban Kovács. Kovács is észreveszi Bendert; az első reflexe a menekülés, de aztán ráeszmél, hogy reménytelen. Lassan lépeget Bender felé, mint akit akasztani visznek. A csoport eltűnik a várban; csak Bender marad ott, Kovács meg a kutya.
BENDER
Szeretném figyelmeztetni: ha még egyszer megpróbálkozik a múltkori trükkel, a birtokomban levő dossziét a legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek átadni azon szerveknek, melyekről jó múltkorában váltottunk már szót.
KOVÁCS
Némán lehajtja a fejét.
Két hónap telt el. Bender egy budapesti eszpresszó teraszán ül. Az öltözéke kifogástalan, de nem feltűnő. Kortyint az italából, s nézi az utcán nyüzsgő embereket. Hirtelen megáll kezében a pohár; kimeredt szemmel néz egy tovatűnő alak után. Pénzt dob az asztalra, s kisiet az utcára. Keresztülfúrja magát a tömegen, míg utoléri az ismerős úriembert. A vállára teszi a kezét, s megszólítja.
BENDER
Egy pillanatra, uram.
BARANGÓ
Nagyot ugrik ijedtében, amikor megérzi vállán a kezet. Megfordul, s leesik az álla. Főnök!
BENDER
Mi a véleménye: megünnepeljük a nem várt találkozást egy pohárka itallal?
BARANGÓ
Még mindig nem tért magához a meglepetéstől. Főnök! Én azt se tudtam, él-e még?
BENDER
Miért ne élnék? Meggyőződésem szerint aggastyánkoromban fogok jobblétre szenderülni, mégpedig végelgyengülésben. De nem hallottam a válaszát az előbbi ajánlatra.
BARANGÓ
Menjünk. Természetesen.
Bemennek egy presszóba, s behúzódnak egy csöndes sarokba.
BENDER
Két száraz Martinit, jéggel.
PINCÉR
Igenis. Két száraz Martini, jéggel.
BENDER
Hátradől a székén, s mosolyogva mustrálja egykori társát. Maga sápadtabb lett, amióta nem találkoztunk. És mintha fáradtnak látszana. Nem jól megy a sora?
BARANGÓ
Mit mondjak, főnök. Hisz ismeri a szakmát: nem leányálom. És főként nem életbiztosítás.
BENDER
Hja, Barangó, aki a biztonságot mindennél többre becsüli, az menjen el bérelszámolónak.
BARANGÓ
Bizony isten, néha gondolok is rá. Tudja, nem is volt olyan rossz a Szaru és Patánál. Semmi felelősség, semmi kockázat, az ember csak ül az íróasztalnál, és körmöli, amit a főnök diktál…
BENDER
Vigyázzon, Barangó. A múlt szépít, mondta egy régi bölcs.
BARANGÓ
De magának, főnök, látom, beütött egy üzlet.
BENDER
Beütött. Egy üzletecske. Mit gondol, milyen üzletecske?
BARANGÓ
Döbbenten néz Benderre. Csak nem akarja azt mondani…
BENDER
De bizony azt akarom mondani. Az Aranyborjú. Kovács úr farkcsóválva hozta elém, egy kékszegélyű kistányéron, s még a kezem is megcsókolta, hogy hajlandó vagyok elfogadni.
A pincér hozza az italokat.
BENDER
Hát akkor: egészségére, Barangó.
BARANGÓ
Még nem tud szólni; némán koccint, és felhajtja az italát.
BENDER
Ez nem féldeci, barátom. Ezt szopogatni kell, nem felhörpinteni.
BARANGÓ
Maga tényleg megtalálta…?
BENDER
A kishitűség okozta a vesztét, Barangó. És a bizalomhiány. Súlyos hibák: jellemgyengeségre vallanak. Beismeri már, hogy tévedett?
BENDER
Akkor vessünk keresztet az ügyre. Felejtsük el, mintha meg sem történt volna. És mondja meg őszintén, mennyi pénz van most a zsebében?
BENDER
Emlékszik az első találkozásunkra? Akkor megkérdeztem, mennyi pénz kellene magának, hogy boldog legyen. Mit felelt maga akkor?
BARANGÓ
Már nem emlékszem.
BENDER
De én igen. Azt, hogy ötvenezer. Benyúl a belső zsebébe, s kivesz egy vaskos tárcát. Ezt tüntesse el, de nagyon gyorsan és feltűnés nélkül. Nem kell, hogy megszámolja: százezer van benne. Nyugtát nem kérek.
BARANGÓ
Egy szempillantás alatt eltünteti a tárcát. Főnök! Én azt hiszem, maga az Isten.
BENDER
Nem, az Isten nem én vagyok. És örüljön neki, hogy nem én vagyok, mert az Úristen állítólag igazságos, s az igazság szerint maga egy büdös vasat se érdemelne.
BARANGÓ
Főnök, ez tényleg százezer?
BENDER
Már megint bizalmatlan, Barangó? Egyébként megszámolhatja, ha akarja, de csak miután örökre elbúcsúztunk egymástól.
BENDER
Mért, mit gondolt? Hogy itt maradok, és szórom a pénzt, mint egy milliomos? Maga bizonyára ezt tenné. Szeretném óva inteni az ilyen könnyelmű cselekedettől, mert nagyon gyorsan a Mackóban találja magát. Vagy dugdossam a bankócskáimat, mint Kovács úr, és nyomorogjak egy albérletben? Nem, Barangó; az én helyem ott van, ahol a pénzt nemcsak meg lehet szerezni, hanem el is lehet költeni.
BENDER
Mit képzel, hol vagyunk? A Vadnyugaton? Ki disszidál ma már Magyarországról? Tejfelesszájú suhancok, akik kettőig sem tudnak számolni. Minden épeszű ember elmegy az IBUSZ-hoz, kitölt egy blankettát, mellékel két fényképet – és a postás hat hét múlva ajánlott levélben kézbesíti számára az útlevelet. Ezt ni, látja. Barangó orra alá dugja az útlevelét.
BARANGÓ
Nekem még sosem volt útlevelem.
BENDER
Nem is hiszem, hogy lesz.
BARANGÓ
És a guba, főnök?
BENDER
Ejnye, Barangó, sosem olvasott még detektívregényt? Nem hallott még dupla fenekű táskákról? Abszolút biztos, mivel szorgos vámtisztviselőink csak a hazaigyekvők csomagjait vizsgálják. Egyébként igazuk is van: mit lehet innen kicsempészni? Szalámit, májkonzervet, barackpálinkát? Nevetséges. Arra persze nem készíthetik fel őket a továbbképző tanfolyamokon, hogy egyszer Bender Oszkárral is találkozhatnak.
BARANGÓ
Maga nagy ember, főnök.
BENDER
Most már közelebb jár az igazsághoz. Bár Parádi, szegény, ezt is kétségbe vonta.
BARANGÓ
Szegény öreg; ha ezt megérhette volna.
BENDER
De nem érte meg. Hiába: ilyen az élet. Én a maga helyében állítanék neki egy sírkövet. Rá is vésettethet valamit. Mondjuk: „Itt nyugszik Parádi Ádám, aki egész életében aranyfogakról álmodott.” Apropó: Királyfiról nem tud?
BARANGÓ
Dehogynem. Minden héten ír. Sofőr a tehertaxinál. És bütyköli az Antilopot. Azt állítja, két év múlva olyan lesz, mint régen.
BENDER
Boldog ember. Tulajdonképpen küldhetnék magával neki is egy kis pénzcsomagot, de felesleges ilyen kísértéseknek kitenni a gyarló embereket. Ha odaadja, azért szakad meg a szíve, ha meg nem, a lelkiismeret-furdalás gyötri majd. Igazam van?
BENDER
Különben is: egy boldog ember életét nem szabad váratlan eseményekkel megzavarni, mert még boldogtalan lesz. Maga, Barangó, nem boldog. Magán talán segít ez a tárca. Bár, hogy őszinte legyek, nem nagyon hiszem.
BARANGÓ
Majd meglátja, hogy mennyire segít!
BENDER
Nem, azt én már nem fogom meglátni. Mert itt az idő, hogy elbúcsúzzunk egymástól. Ilyenkor illik a búcsúzkodónak valami nagy és szép bölcsességet mondani, amit itthon maradt szerettei egy életre a szívükbe zárnak. Én is mondok egyet magának, Barangó: tisztelje a törvényeket. Isten vele.
Bender pénzt tesz az asztalra, s kimennek a presszóból. Bender jobbra fordul, Barangó balra. Barangó hátrales a válla fölött, eltűnt-e már Bender, majd beoson egy kapualjba. Remegő kézzel előveszi a tárcát, s számolni kezdi a pénzt. Annyira elmerül, hogy észre sem veszi, amikor egy férfi melléje lép.
NYOMOZÓ
Jó napot, Barangó.
Barangó felnéz, s ijedten elejti a tárcát. A nyomozó felveszi.
NYOMOZÓ
Köszöntem magának, nem hallotta?
BARANGÓ
Jó napot, felügyelő úr.
NYOMOZÓ
Belenéz a tárcába, és füttyent.
BARANGÓ
Én mindent megmagyarázok! Ez becsületes úton jutott hozzám, bizony isten. Úgy kaptam egy úrtól.
NYOMOZÓ
Természetesen. Úgy kapta egy úrtól. Na, jöjjön szépen, majd a kapitányságon megbeszéljük.
A vonat az osztrák határállomáson áll. Bender egyedül ül a fülkében; hanyatt dőlve cigarettázik az ülésen. Belép az osztrák határőr és vámőr.
HATÁRŐR
Guten Tag, Österreichische Grenzpolizei. Ihren Pass, bitte.
Bender hanyagul átnyújtja az útlevelét, a határőr lebélyegzi.
VÁMŐR
Haben Sie etwas zu verzollen? Báráck? Cigarett?
HATÁRŐR
Visszaadja az útlevelet. Angenehme Reise. Auf Wiedersehen.
BENDER
Minden jót, uraim.
Alighogy a tisztviselők kiléptek a fülkéből, bejön egy úr, kezében ugyanolyan bőrönddel, mint a Benderé. A Bender melletti helyre mutat.
ÚR
Guten Tag. Ist dieser Platz frei?
Az úr leül, újságot vesz ki a zsebéből, és beletemetkezik. Fél percet sem olvas, amikor egyszer csak lecsapja az újságját.
ÚR
Ach, ich bin verrückt! Verzeihen sie!
Lekapja a csomagtartóból Bender bőröndjét, és eltűnik. Bender utánanéz, és rosszallólag csóválja meg a fejét.
BENDER
A kapkodás, ez az örökös kapkodás…
A vonat elindul. Bender az ablakon át nézi a tájat.
BENDER
Az ember nem is hinné: egészen olyan, mint Magyarország. Parasztok, tehenek, házak, kukoricások… Kéjesen nyújtózik. De messze, a távolban, ott kéklik már Tahiti szigete. A tenger lágyan mossa a homokot, valahol gitárt pengetnek, mézédes dal hallatszik a távolból, a whiskyspohárban megcsörren a jég, a lányok derékig meztelenek, és lesik a kívánságaidat, este feljön a hold, a tenger ezüstösen csillog, virágillat árasztja el a szigetet, madarak énekelnek, dobok szólnak, suhogva pörögnek a hulahoppkarikák…
A vonat kirobog a képből.
|