Az egész élet
NEM – mondja A NŐ először halkan, majd többször megismétli, a végén már nyüszítve. Aztán megint halkan mondja: NEM, NEM.
Váltás.
A két színész önmagának mondja a mondókát, hangsúlytalanul.
A NŐ
Egyszer volt, hol nem volt,
A FÉRFI
Az üveghegyen innen,
A NŐ
Az Óperenciás-tengeren túl,
A FÉRFI
Ahol a szivárvány lelép az égről,
A NŐ
Ahol a kurta farkú kismalac túr.
Más hangnemben, de ugyanolyan hangsúlytalanul, megismétlik a mondókát.
A FÉRFI
Egyszer volt, hol nem volt,
A NŐ
Az üveghegyen innen,
A FÉRFI
Az Óperenciás-tengeren túl,
A NŐ
Ahol a szivárvány lelép az égről,
A FÉRFI
Ahol a kurta farkú kismalac túr.
A NŐ kezébe temeti arcát, úgy nyöszörgi: NEM, NEM, NEM.
KÓRUS
Erről szól ez a darab. Ez a darab a szerelemről szól. Ez a darab talán nem is a szerelemről szól.
Váltás.
Csend.
Váltás.
KÓRUS
Ez itt a Duna-part. Azok ott fák. Nagy fák. De lehet, hogy ez a Tisza-part. Hogy augusztus van. Hogy nincsenek fák.
A Férfi és A Nő ott folytatják, ahol egyszer abbahagyták.
A Férfi bedob egy kavicsot a vízbe; sokáig nézik.
A NŐ
Hogy van ez, te? Először kicsik a körök, aztán egyre nagyobbak lesznek, és egyszerre vége.
A FÉRFI
Nem tudom. De biztos valami törvény szabja meg.
A NŐ
Igen. Valami törvény.
A FÉRFI
A körök törvény szerint növekszenek. És törvény szabja meg azt is, meddig terjedhetnek.
A FÉRFI
Furcsa, de így van. A kicsiből nagy lesz. A nagyból meg semmi. Ez törvény.
A NŐ
Mindent törvény határoz meg? Azt is, hogy a folyó miért így folyik? Azt is, hogy a nap miért így süt?
A NŐ
A mi életünket is törvények szabják meg? A tiédet is, az enyémet is?
A FÉRFI
Ezért ne légy szomorú.
A NŐ
Értem. Mindent törvények határoznak meg. És a törvény törvény.
A FÉRFI
Ezért ne légy szomorú.
A NŐ
Hiába dobálnád tele a folyót kaviccsal, a körök valahol véget érnek. Ilyen egyszerű. Mert a törvény törvény. A fák nem nőnek az égig, kutyából nem lesz szalonna.
Csend.
A NŐ
De biztosan így van? Nincs kivétel? A törvények alól soha nincs kivétel?
A NŐ
Azt mondtad, nézzem.
A FÉRFI
Minek, ha nem érdekel?
A FÉRFI
Már késő. Már nem olyan. Már nincs mit nézni rajta.
Csend.
A NŐ
Mondd el, milyen volt.
A FÉRFI
Mindegy. Már nem is látni.
Csend.
A FÉRFI
Srác koromban tavasszal mindig kiszöktem iskola után a ligetbe. Amikor olvadt a hó. Színes ceruzával megjelöltem egy csomó fogpiszkálót: azok voltak a versenyhajók. Az olvadó hólé meg a versenypálya.
A FÉRFI
Az örvényeknél dőlt el mindig. Ahol lassú volt a víz, egymás mellett úsztak a hajók. Aztán valamelyiket elkapta a forgó; vagy belökte a sodrásba, vagy zátonyra dobta.
Csend.
A FÉRFI
De olyan is volt, hogy az győzött, amelyik zátonyra akadt. Ha később az került a leggyorsabb sodrásba.
A FÉRFI
Az az ág meg olyan volt, mint egy vikinghajó. Olyan csavart orrú. Láttál már vikinghajót?
A FÉRFI
Ez így hülyeség. Nem tudom elmondani, milyen volt. Meg nem is érdekes.
A FÉRFI
Mondd, boldogok vagyunk mi?
A FÉRFI
Azt kérdezem: boldogok vagyunk mi?
A NŐ
Te akkora szamár vagy, de akkora, hogy ilyen nagy szamár nincs még egy az egész világon.
A NŐ
De mért, de mért, de mért. Csak. Érted? Csak. Csókolj meg gyorsan.
Csend.
A NŐ
Elviszel magaddal a hajódon?
A FÉRFI
Ha nem félsz a tengertől.
A NŐ
Nem félek, majd meglátod.
A FÉRFI
De szörnyű viharok lesznek. Tízméteres hullámok. Meg jéghegyek meg számum meg istennyila meg minden.
A FÉRFI
És ha elfogy az ennivaló, csak dohos kétszersült lesz?
A NŐ
Felét annak is neked adom.
A FÉRFI
És ha már egy falat se lesz?
A NŐ
Veled száz napig is tudok koplalni.
A FÉRFI
És patkányok is vannak a hajón. Minden hajón vannak patkányok.
A NŐ
Majd behunyom a szemem, és rád gondolok.
A FÉRFI
És férfi egy se lesz rajtam kívül.
A NŐ
Ha lenne, úgyis a tengerbe dobnám.
A FÉRFI
Jó lenne, ha mindig az ölemben feküdnél.
A FÉRFI
Ilyenkor nem félsz semmitől?
A FÉRFI
Még a pókoktól sem?
A NŐ
De. A pókoktól nagyon félek. A pókoktól nagyon félek.
A FÉRFI
Ne félj, elkergetem őket. Azt mondom nekik: hess, és elszaladnak.
A NŐ
A pókoktól akkor is félek. De nem baj. Ha az öledben fekszem, az se baj, ha félek.
Váltás.
KÓRUS
Semmit se tudunk a szerelemről. Stendhal azt mondja, olyan, mint a kristályosodás. A kristályosodásról sokkal többet tudunk, mint a szerelemről. A hegyekről is többet tudunk, az atommagról is, a madarakról is, a szélről is. Tudjuk, hogy a szerelem elmúlik. Tudjuk, hogy a világ elpusztítja a szerelmet. Tudjuk, hogy a hétköznapok megölik a szerelmet. Tudjuk, hogy elpusztítjuk magunkban a szerelmet. Tudjuk, hogy valami elpusztul, amiről azt se tudjuk, micsoda.
A NŐ
Hogy gyűlöltem a libákat. Ha csak egy pillanatra elfordítottam a fejem, rámentek a vetésre. Én meg a felhőket akartam nézni mindig. Volt bikafejű felhő, attól féltem, de az is szép volt. Volt margaréta-felhő sok sziromból, volt várkastély tornyokkal, volt kisasszony-felhő, tölgyfa-felhő, lepke-felhő. Akkor tudtam a legszebb meséket, ha a felhőket néztem. De nagyon megvertek, mert azok a falánk dögök rámentek a vetésre. Fűzfavesszővel verték a lábam. És nem adtak enni, pedig mindig éhes voltam. És ha loptam tojást a tyúk alól, azért is megvertek.
KÓRUS
A gyűlöletnek tudjuk, mi az oka. A szerelemnek az okát se tudjuk. A féltékenységről tudjuk, mi szüli. A szerelemről azt se tudjuk, hogyan születik. A bosszúvágyról tudjuk, mi okozza. Ki tudja a szerelemről, hogy mi okozza? Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy meg is feledkezünk róla. Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy nem is akarunk többet tudni róla. Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy ki is felejtjük az életünkből.
Váltás.
A NŐ
Mért hozol nekem mindig virágot?
A NŐ
És ha már nem szeretsz, nem hozol?
A NŐ
Jó. Ha már nem szeretsz, ne hozzál.
A FÉRFI
Jobb lett volna, ha azt mondom: mindig szeretni foglak?
A FÉRFI
Akkor is, ha nem igaz? Ha nem tudhatom, hogy igaz-e?
A NŐ
Úgy lenne jó, ha igaz volna.
A FÉRFI
És te mindig szeretni fogsz?
A NŐ
Én mindig szeretni foglak.
A FÉRFI
Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?
A NŐ
Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.
A FÉRFI
Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha még akkor is szeretnél.
A FÉRFI
Mióta velem vagy, látom a fényt és érzem a szelet. Látom az utcákat és a házakat, érzem a vásárcsarnok szagát, érzem a talpam alatt az utcaköveket. Eddig is volt reggel meg szél meg nap meg fény, de valahogy észre se vettem. Nem akarok megint úgy járni az utcán, hogy észre se vegyem a házakat.
A FÉRFI
Nagyon rossz szerelem nélkül élni. Most tudom csak. Olyan szürke minden, olyan érdektelen. Nem is szürke: színtelen. És értelmetlen.
A NŐ
Akkor te a szerelmet szereted, nem engem.
A FÉRFI
Azt mondtad, kimész Pátyra, a téglagyárba. Nagyon meleg volt, emlékszel? Akkor még nem tudtam, hogy szeretlek. Ültem és dolgoztam, és egyre idegesebb lettem, és már dolgozni sem tudtam, csak szívtam egyik cigarettát a másik után. Aztán hirtelen elővettem a menetrendet, és megnéztem, mikor megy Pátyra busz. Kegyetlen meleg volt, a megállótól három kilométert kellett gyalogolni a gyárig, lucskos volt az ingem, hozzátapadt a lucskos bőrömhöz, és folyton arra gondoltam, mit szólsz majd, ha meglátsz. Meg arra: örülsz-e, ha meglátsz.
A FÉRFI
Nem tudom, mióta szeretlek. Hogy van ez: egyik nap még nem szeretlek, és másnap már igen? De azóta tudom, hogy szeretlek.
A NŐ
És hogy lesz az: egyik nap még szeretsz, és másnap már nem?
A FÉRFI
Hát veled hogy lesz: egyik nap még szeretsz, másnap már nem?
A NŐ
Én meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazánból, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem.
A FÉRFI
Nem akarok nélküled élni.
A NŐ
Igen. Jó veled élni.
A FÉRFI
Veled akarok élni. Mindig veled akarok élni.
A NŐ
Igen. Jó lenne veled élni.
KÓRUS
| |
|
Az ember azt hiszi, óriás |
| |
|
Az ember törpének hiszi magát |
Váltás.
KÓRUS
Mért mentél hozzá, ha nem szeretted?
KÓRUS
Szerelmes voltál belé?
A NŐ
Nem voltam szerelmes.
KÓRUS
Akkor mégsem szeretted.
Csend.
A NŐ
Ő akarta, nem én. Nekem úgy is jó volt. Jók voltak az esték, a reggelek, jók voltak az éjszakák. Jó volt vele. Jó volt csavarogni, jó volt ülni és hallgatni. Jó volt, ha ölelt. Őrültem a kezének és a szemének és a szavának. Jó volt vele. De ő akarta.
A NŐ
Jó volt, hogy szeretett. Kellett hogy szeressen. Nagyon szeretett, és az nagyon jó volt. Kívántam, mert jó volt. De ő akarta.
A NŐ
Pontot akartam tenni. Huszonnyolc éves voltam, azt hittem, mindent ismerek. Igazán senki se kellett. Egy hét után senki se kellett. Egy hét után már senkinek se nyílt ki a testem. Ő volt az első, aki azután is kellett.
A NŐ
Pontot akartam tenni. Az emberek szeretik a nagy szavakat. Nem hittem nekik. Azt hittem, csak földíszítik a kellemes órákat, a kellemes kezeket, a kellemes örömöt, és szerelemnek nevezik. Nem hittem nekik. Azt hittem, azt nevezik szerelemnek, amit én is ismerek, csak nem nevezem szerelemnek.
A NŐ
Vele jó volt. Igazán jó. Mire vártam volna? Azt hittem, mindent ismerek. Azt hittem, azt is ismerem, amit szerelemnek neveznek. Azt hittem, a szerelem annyi, amennyit én ismerek. Pontot akartam tenni. Vele jó volt az élet.
KÓRUS
És most már nem jó?
KÓRUS
Most már nem örülsz a szavának?
KÓRUS
Most már nem örülsz a kezének?
Csend.
KÓRUS
Meg fogsz fizetni érte. Hallod?
Csend.
KÓRUS
| |
|
Az ember azt hiszi, óriás |
| |
|
Mégis megriad a seregélytől |
| |
|
Az ember törpének hiszi magát |
| |
|
Mégis tenyerébe venné a tengert |
| |
|
Tenyerén megül a seregély |
| |
|
Tenyeréből kicsordul a tenger. |
Váltás.
KÓRUS
Menjetek, és fedezzétek föl a világot, melyet csak a szerelmesek fedezhetnek fel. Menjetek, és hódítsátok meg a világot, mely csak a szerelmeseknek hódol meg. Menjetek, és lássátok a napot az égen, a csillagokat az égen, a szelet az égen, az esőcseppeket az égen. Menjetek, és lássátok a sarat, az utcaköveket, a kapualjakat: menjetek, és lássátok az út porát, a jegenyék derekát, a víz fodrát, a víz sodródását, a víz hullámait. Menjetek, és adjatok gondot és gondolatot a világnak.
Halljátok?
Menjetek, és adjatok gondot és gondolatot a világnak.
Váltás.
A FÉRFI
Én megmondom neki.
A FÉRFI
Hallod? Én megmondom neki.
A FÉRFI
De mért? Azt mondd meg, mért?
A FÉRFI
Meddig csináljuk még így? Kinek jó ez? Neked? Vagy nekem? Vagy nekik?
A FÉRFI
Tudom. Mindent tudok.
A FÉRFI
Meddig akarsz így élni? Meddig akarsz még hazudozni?
A FÉRFI
Azt mondd meg, meddig lehet még hazudni.
A NŐ
Semeddig. Vagy mindig.
A NŐ
Nincs válasz. Nem érted?
A FÉRFI
Nem. Nem értem. Nem is akarom megérteni.
A NŐ
Ezt vállaltuk. Most már mindegy.
A FÉRFI
Mindegy, hogy már egymást is csak marjuk?
A NŐ
Ezt vállaltuk. Akkor is hazudnánk, ha nem úgy élnénk, ahogy vállaltuk.
A FÉRFI
Ki vállalta? Te vállaltad? Én vállaltam?
A FÉRFI
Nem igaz. Beszorultunk az egérfogóba, és ahelyett hogy megpróbálnánk kiszabadulni, azt mondjuk, mi vállaltuk a ketrecet.
A NŐ
De ki állította a csapdát? Mi állítottuk magunknak. Mi ejtettük foglyul önmagunkat. És ha kitörünk, nem a rácsot törjük össze.
A FÉRFI
Jó. Üljünk nyugodtan. Meg se mozduljunk. Várjuk meg szépen, amíg minden tönkremegy. Várjuk meg szépen, amíg az egész élet tönkremegy. Mert vállaltuk. Mert ezt vállaltuk.
A FÉRFI
Várjuk meg, amíg mindent elununk. Amíg az egész életet elunjuk. Esetleg rendezzük is be az egérfogót. Minél kényelmesebben, hogy legalább jól teljék az idő. Mert ezt vállaltuk.
A FÉRFI
És írjuk ki az ajtóra: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Nem. Ezt ne írjuk. Ez nem egy tragikus egérfogó. Ez egy vicces egérfogó. Mi vagyunk a kisegerek, és mi fogtuk meg a kisegereket. Jó vicc, mi? Nagyon jó viccnek kell lennie, ha ezt vállaljuk.
A FÉRFI
És írunk majd egy könyvet. Hisz az élet csak akkor ér valamit, ha elméletet lehet belőle csinálni. Egy szép elmélet mindent igazol. Az egész életet igazolja. És különben is: miféle ember az, aki nem akarja másokkal tudatni, hogy megtalálta a bölcsek kövét?
A FÉRFI
Közösen írunk majd egy könyvet. Hogy legalább valamit közösen csináljunk. Az lesz a címe: Az egérfogó mint a boldogság kútfeje. Vagy: Kényelmes egérfogó – kényelmes világmegváltás. Vagy: Sic itur ad astra. Alcím: Hogyan készítsünk házilag egérfogót? Igen, ez lesz a legjobb. Sic itur ad astra, alcím: hogy készítsünk házilag egérfogót?
A NŐ
Az első pillanatban vittél volna magaddal! Mért nem akkor hívtál? Akkor mért nem hívtál?
A NŐ
Akkor lett volna erőm. Az első döbbenetben, amikor megindult a lábam alatt a föld, akkor tudtam volna lépni. Amikor ráeszméltem, hogy ilyen még nem volt az életemben. De te akkor azt mondtad: a szerelem elmúlik. Minden szerelem elmúlik, ez törvény. Én meg bólintottam: igen, a szerelem elmúlik, de az arcodba szerettem volna vágni, a körmeimmel szerettem volna beléd vésni, hogy nem igaz, nem igaz. De te ültél velem szemben higgadtan, egy ember, aki ismeri a szerelmet, aki bölcs és megfontolt, és aki azt mondja: a szerelem elmúlik. Minden szerelem elmúlik.
A FÉRFI
Ezért kell most fizetnem?
A NŐ
Jó, mondtam, a szerelem elmúlik, ez a törvény. Jó, mondtam, minden szerelem elmúlik. Akkor nem kell semmi cirkusz, akkor fölösleges a hisztéria, lefekszünk egymással, míg kellünk egymásnak, élünk, ahogy élünk, élek, ahogy eddig éltem, ezt már ismerem, ezt az életet. De akkor mi a szerelem? Akkor minek a szerelem?
A FÉRFI
Nem tudtam. Azt hittem, a szerelmet is bele lehet illeszteni az életbe, annak is megvan valahol a maga helye. Nem tudtam, hogy egyszer majd szétfeszíti az életemet.
A NŐ
De mi a szerelem, ha semmi sem változik? Ha ugyanúgy élek, mint eddig? Akkor mi a szerelem, és minek a szerelem?
A NŐ
Majd beledöglöttem, amíg hozzászoktattam magam, hogy ne tegyek semmit, hisz úgyse tehetek semmit, hisz úgyis mindegy, hisz minden szerelem elmúlik. És most te vádolsz? Most te kínzol ezért? Most te kéred számon, mért nem tudom megtenni?
KÓRUS
A szerelem öröm. A szerelem kétségbeesés. A szerelem gyönyörűség. A szerelem megváltás. A szerelem kín. A szerelem kötelesség. A szerelem izgalom. A szerelem jajgatás.
Élünk, ahogy élünk. Napról napra ugyanúgy élünk. Élünk, ahogy megszoktuk. A szokásainkból élünk. Megszokásból élünk. Napról napra megszokottan élünk. Aztán egy szép napon meghalunk. A kés, amíg új, csillog és jól vág. Nap mint nap használjuk: lassan eltompul az éle. Aztán már csak egy fényét vesztett, tompa fémdarab, de mi még akkor is késnek nevezzük. Pedig már nem kés, csak egy tompa fémdarab.
A szerelem a változás.
A szerelem a folytonos változás.
A szerelem az örökös változás.
Váltás.
KÓRUS
Te mit tennél az ő helyében?
A FÉRFI
Nem. Nem ilyen egyszerű. És mégse mondhatok mást; én elengedném.
KÓRUS
Hogy csinálnád? Elegánsan? Becsomagolnál két kis bőröndöt, és odaállnál eléje: én elmegyek. Látom, hogy mást szeretsz, legyetek boldogok. Ilyen elegánsan?
A FÉRFI
Igen. Ilyen elegánsan.
KÓRUS
Nem vagy te fantaszta?
KÓRUS
Ha a feleséged állna eléd egy szép napon, a feleséged, akit szeretsz, akkor ezt csinálnád?
KÓRUS
Nem is próbálnád visszatartani? Nem próbálnád azt mondani neki: annyi mindent átéltünk együtt, várjunk még, hátha tévedsz, hátha elmúlik a szerelem, hátha később mégiscsak én kellek neked? Nem próbálnád rábeszélni, hogy várjon még, ne siessen a döntéssel?
A FÉRFI
De. Biztos azt mondanám neki, hogy várjunk még. Hogy hagyjon időt magának.
KÓRUS
És mikor telne le az ideje?
A FÉRFI
Egyszer dönteni kell.
KÓRUS
Egyszer. Igen. De mikor?
A FÉRFI
Nem tudom. Egyszer eljön az idő, amikor az ember tudja, hogy most már döntenie kell.
KÓRUS
És addig? És közben? Közben nem kínoznád?
KÓRUS
Nem csak azért, hogy ezzel visszatartsd? Hogy a jóságoddal kötözd meg? Nem csak azért, mert nincs már más hatalmad fölötte, csak a saját lelkiismerete? A jóságodtól kínzott lelkiismerete?
A FÉRFI
Biztos ezért is. De nemcsak azért.
A FÉRFI
Nem tudom elhinni, hogy agyon kell gyötörnöm egy embert, akit szerettem és szeretek, csak azért, mert ő nem engem, hanem mást szeret.
KÓRUS
Nagy dolog a szerelem, ami két embert évekig összetart?
KÓRUS
Akkor mért képzeled, hogy nem fáj, ha az egyik felmondja ezt a kapcsolatot?
KÓRUS
Akkor mért képzeled, hogy akit megsebeztek, nem őrjöng és nyüszít és védekezik?
KÓRUS
Akkor mért képzeled, hogy aki védekezik, nem sebzi meg azt, aki sebet okozott?
A FÉRFI
Aki felmondja a kapcsolatot, nem gonoszságból teszi. Megüt, de nem az a célja, hogy sebezzen. Ha én visszaütök, az a célom, hogy bosszút álljak.
KÓRUS
Nem mindegy, milyen célból sebzünk?
KÓRUS
Nem mindegy, milyen megokolással okozunk fájdalmat?
KÓRUS
Nem az a természetes, hogy minél nagyobb a fájdalom, annál inkább elveszítjük az eszünket?
A FÉRFI
A sebzett állat visszaharap. Az állatnál természetes.
KÓRUS
Nem azért harapsz vissza, mert nem is fáj a sebed?
A FÉRFI
Ha fáj, akkor se akarok visszaharapni.
KÓRUS
Nem akarsz vagy nem fogsz?
A FÉRFI
Nem akarok és nem fogok.
KÓRUS
Te hiszel abban, hogy a világot jobbá lehet tenni?
KÓRUS
Hiszed, hogy mindenki jobbá teheti?
KÓRUS
Hiszed, hogy te is jobbá tudod tenni?
KÓRUS
Nem vagy te fantaszta?
Váltás.
KÓRUS
Esik az eső. Az eső nedves, és az ősz is nedves. Ősszel csapzottak a fák ágai.
A FÉRFI
Csak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A NŐ
Tíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt állnánk száz órát, még jobban kívánnám.
KÓRUS
Esik a hó. A hó hideg, és a tél is hideg. Télen a medvék bebújnak a barlangjukba. Télen a szerelmesek fáznak.
A NŐ
Csak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A FÉRFI
Tíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt állnánk száz órát, még jobban kívánnám.
KÓRUS
Nem esik az eső, és a nap se süt. Nincs se nappal, se éjszaka, se nyár, se tél. A szerelmesek mindig szeretik egymást.
A FÉRFI
Csak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A NŐ
Tíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt ülnénk száz órát, még jobban kívánnám.
A FÉRFI
Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
A NŐ
De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz már ölelni.
A FÉRFI
Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
A NŐ
Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz, és itthagysz engem.
A FÉRFI
Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.
A FÉRFI
Az újságok tele vannak apróhirdetéssel: Az emberek keresik a párjukat. Nézd meg őket az utcán, nézd meg a szemüket: mind keres valakit. Keresik az üzletben, a villamoson, a járdaszigeteken, az aluljárókban. Mindenki keres valakit. Mindenki keresi a párját. Én megtaláltalak. És neked el kell menned. Mindig el kell menned.
A FÉRFI
Mért kell neked mindig elmenned?
A NŐ
És neked mért kell mindig elmenned?
Váltás.
A FÉRFI
Vannak erős emberek, és vannak gyenge emberek. Ilyen egyszerű. A gyengék sokat szenvednek, az erősek kevesebbet szenvednek. Ilyen egyszerű. Én erős vagyok, a szenvedés lepereg rólam, magamba fogadom a szenvedést, megemésztem, eltűnik. Ő gyenge, a szenvedés fölhasogatja, belerokkan a szenvedésbe, szürke az arca a szenvedéstől. Ilyen egyszerű.
Sose volt senkije. Tíz éven keresztül sose volt senkije, csak én. Még gyereke sincs, mert én nem akartam gyereket. Marokba foghatja az életét. Két markában elfér az egész élete.
A szenvedés nem fér el a tenyerén. A szenvedés kicsordul a tenyérből.
Tíz éve elindult egy úton. Tíz éve megy egy úton, és azt hitte, ez az út elvezet egész a halálig. Aztán egyszerre véget ér az út; többé nincs tovább. A halálig el fog jutni. De addig van még harminc év. Van még harminc év, és nincs tovább út. Van út, sok út van, de az új utat meg kell keresni. Egyedül kell megkeresni. Fáradtan és kiábrándultan kell megkeresni. Egyedül kell megkeresni. Úgy képzeltük; együtt megyünk a halálig. Ilyen békésnek képzeltük az életet. Ilyen nyugalmasnak. Ilyen biztonságosnak. És nincs már se békéje, se biztonsága, se nyugalma. Én vettem el tőle. Én, aki ezt ígértem neki. Nem szavakkal ígértem; az életemmel ígértem. Nem a szavamat szegtem meg, az életemmel tett ígéretemet.
Változni kell. Életünk végéig változni kell. Nem félni se kockázattól, se sebektől. De ezt a változást én akartam, nem ő. Ez a változás nekem jó, nem neki. Neki a sebek jutnak belőle, nekem egy új élet. Neki a veszteség, nekem a nyereség.
Ezért vagyok én erős, és ő ezért gyönge. Ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerű.
KÓRUS
| |
|
A tulipán tavasszal virágzik |
| |
|
A nap mindig reggel kel fel |
| |
|
A nap mindig este nyugszik |
Váltás.
A FÉRFI
Aznap este nagyon sokat ittak.
A NŐ
Inni kellett, hogy néhány óra alatt átélhessék az egész életet.
A FÉRFI
Mindig néhány óra alatt kellett átélniök az egész életet.
A NŐ
Nekik egyetlen perc alatt kelt föl a nap.
A FÉRFI
Egyetlen percig fújt a szél.
A NŐ
A holdfény csak egy villanás volt.
A FÉRFI
A csillagokat annyi ideig se látták.
A NŐ
Annyi idejük se volt, hogy ölelhessék egymást.
A FÉRFI
Inni kellett, mert csak vendéglőkben találkozhattak.
A NŐ
Az abrosz mindenütt koszos volt, és mindenütt húzta a cigány. Egyetlen helyet se találtak, ahol csend volt és tiszta abroszok.
A FÉRFI
Sehol se bírták sokáig. És az újabb vendéglőkben újra inni kellett.
A NŐ
Inni kellett, hogy ne hallják a cigányt, és ne lássák az abroszokat.
A FÉRFI
Inni kellett, hogy ne lássák a bicegő lábú asztalokat.
A NŐ
Az arcukba bámuló részegeket.
A FÉRFI
Az arcukba bámuló pincéreket.
A NŐ
Az arcukba bámuló világot.
A FÉRFI
Két vendéglő között, a sötét utcán, egymásba kapaszkodtak.
A FÉRFI
Fogukkal tépték egymást.
A NŐ
Fogukkal tépték önmagukat.
A FÉRFI
Már nem voltak emberek, csak szerelmesek.
A NŐ
Már nem voltak emberek, csak szerelmesek.
A FÉRFI
Akkor lettek igazán emberek.
A NŐ
Akkor lettek emberek.
A FÉRFI
A férfi ölébe vette volna a nőt, hogy elvigye, de nem volt hová.
A NŐ
Ölükbe vették volna a szerelmet, hogy elvigyék, de nem volt hová.
A FÉRFI
Tószálló, négy kilométer – ezt a táblát látták a sötétben. De a nyárnak már vége volt, és ha vége a nyárnak, a tószállókat bezárják.
A NŐ
Éjjel volt, a város kihalt, és ők még sosem jártak a városban.
A FÉRFI
A templomnak látták a tornyát, de a szállodáknak nincsen tornyuk.
A NŐ
A ruhájuk gyűrött volt.
A FÉRFI
Csomagjuk nem volt.
A NŐ
Kérték az igazolványukat.
A FÉRFI
Hogy szeretik egymást, nincs benne semmiféle igazolványban.
A NŐ
A másik szobában össze kellett gyűrni a lepedőt és a párnát. A férfi rágyújtott egy cigarettára, és elnyomta. Rágyújtott a másodikra, a harmadikra, a negyedikre. Elnyomta mind, abban a szobában, ahová csak azért ment be, hogy összegyűrje a lepedőt, és telehamuzza a hamutartót.
A NŐ
Lent a téren kopácsoltak.
A FÉRFI
Ácsolják a vérpadot.
KÓRUS
Ki veti meg a szerelmesek ágyát? Ki ad enni nekik? Ki óvja őket a szélvihartól?
Berendezzük a világot, de számukra nem jut hely. Elrendezzük a világot, de számukra nem jut hely. Felépítjük a világot, de rájuk nem számítunk. A szerelmesekre nem számítunk, amikor fölépítjük a világot.
Magas fák lombja a tanyájuk. Szél sodorja a gondolataikat. Vágyaikból, amikből felépíthetnénk a világot, pókhálók lesznek. Termékeny szívüket a folyók úsztatják szerte a világba.
Váltás.
A NŐ
Hallod? Mért hallgatsz?
A NŐ
Azt hiszed, nekem könnyű?
A FÉRFI
Vedd elő a noteszedet.
A FÉRFI
Tudod, mit fogsz a kezedben?
A FÉRFI
Ez a notesz, ez az életünk. Ebbe van beírva az egész életünk. Hogy szerdán csak nyolc után láthatlak, csütörtökön nem, mert szülői értekezlet van, pénteken nem, mert estig dolgozol, szombaton talán délután, de még nem tudod, mikor, vasárnap megint nem, mert a vasárnap vasárnap.
A NŐ
Mit csináljak? Mondd meg, hogy mit csináljak?
A FÉRFI
Alig kezdődik valami, máris vége van. Ha elindulunk, a következő sarkon már meg kell állni. Ha átölellek, máris bújsz ki a karomból. Ha beszélni kezdünk, csak a tizedik mondatig jutunk. Már nem is beszélünk, mert úgyis tudjuk, hogy azonnal abba kell hagyni.
A FÉRFI
Hogy lehet így élni? Örökké egy ébresztőórával a zsebünkben, ami máris csörögni fog?
A NŐ
Szétszakítom magam, és senkinek sem tudok eleget tenni. Szétszakítom magam, és mindenki csak vádol. Már rettegek hazamenni, rettegek dolgozni, rettegek veled lenni. Már rettegek élni: akármit teszek, valamit elmulasztok. És valaki mindig vádol.
A FÉRFI
Te választottad ezt az életet.
A NŐ
Én, igen. De mondd meg, mit csináljak.
A FÉRFI
Már annyiszor mondtam.
A NŐ
Már annyiszor megmondtad. És én is már annyiszor megmondtam.
A FÉRFI
Nem tudok így élni.
A NŐ
Akkor mért nem mész el? Mért nem hagysz a fenébe?
A FÉRFI
Mert szeretlek. Verje meg az Isten. Szeretlek.
A NŐ
Mért átkozódsz? Már a terhedre vagyok?
A FÉRFI
Mért forgatod ki a szavaimat?
A NŐ
Nem forgatok ki semmit. Meg is értem, hogy a terhedre vagyok. Öreg vagyok, csúnya vagyok, unalmas vagyok, mit eszel rajtam?
A NŐ
Nem szeretsz már. Unsz. Rendben van, semmi baj. Nem kötelességed szeretni.
A FÉRFI
Akármit mondok, csak ezt hajtogatod. Hogy nem szeretlek.
A NŐ
Csak az érdekel. Csak az, hogy szeretsz-e.
A FÉRFI
De hiszen szeretlek.
A NŐ
Mondd meg nyugodtan, ha nem szeretsz. Akkor rendben van. Akkor már minden rendben van.
A FÉRFI
Nem érted, hogy másról beszélsz?
A NŐ
De értem. Te is másról beszélsz, és én is másról beszélek. Mindenki arról beszél, ami a legfontosabb neki.
A FÉRFI
Csak annyit mondtam, hogy megőrülök ettől a percekké zsugorított élettől.
A NŐ
Volt, amikor kevesebbet találkozhattunk, és mégis örültél neki. Akkor még boldog voltál, ha találkozhattunk. Akkor még nem átkozódtál.
A FÉRFI
Egyre több kell belőled. Egyre több, nem egyre kevesebb.
A NŐ
Amennyi van, az már nem elég?
A NŐ
De mit csináljak? Mondd meg: mit csináljak?
Váltás.
KÓRUS
Mért nem fogod a gyereked, és mész vele?
KÓRUS
Azt mondják, a szerelem minden nehézséget legyőz.
A NŐ
Azt hiszed? Azt hiszed, ilyen egyszerű?
KÓRUS
Mért akarod, hogy egyszerű legyen az életed? Ha a szerelmet akarod, mért kell hogy egyszerű legyen az életed?
A NŐ
Nem rólam van szó. Nem az én életemről.
KÓRUS
És a te életedet ki intézi el?
A NŐ
Ha már világra hoztam, nem tehetem. Nem ő akart a világra jönni. Nemcsak belőlem lett; miattam is.
KÓRUS
És a te életedet ki intézi el?
A NŐ
Mindent megtehetek. Mindenkit megbánthatok. Mindenkinek tönkretehetem az életét. De a gyereknek nincs élete. A gyereknek én vagyok az élete.
KÓRUS
Szeretted te az anyádat?
KÓRUS
Pedig árvaházba adott.
A NŐ
Nem volt mit ennünk. De én tudok a gyermekemnek enni adni. Én hogy adhatnám árvaházba a gyerekemet?
KÓRUS
Ki mondta, hogy add árvaházba?
A NŐ
De hová vigyem? Mit csináljak vele?
KÓRUS
Mit adott neked az anyád?
A NŐ
Semmi mást. Nem volt semmije.
KÓRUS
Nyugalmat nem adott?
KÓRUS
Békességet nem adott?
KÓRUS
De szeretetet adott.
Csend.
KÓRUS
Miért nem fogod a gyereked, és mész vele?
KÓRUS
Mért nem hagysz ott mindent, és mész vele?
A NŐ
Soha nem ölelt meg kötelességből. Soha nem azért ölelt meg, mert egy az ágyunk. Mindig csak szerelemből ölelt meg.
KÓRUS
És ha egy lesz az ágyatok, kötelességből is meg fog ölelni?
A NŐ
Talán kötelességből is.
KÓRUS
És ha egy lesz az ágyatok, kötelességből is megöleled?
A NŐ
Talán kötelességből is megölelem.
KÓRUS
Csak addig a tiéd, amíg nem vagy az övé?
A NŐ
Félek. Ha nincs velem, nagyon félek.
KÓRUS
Csak addig vagy az övé, amíg nem vagy az övé?
A NŐ
Mire a szerelem, ha nem lesz tőle más az élet? Akkor minek a szerelem? Minek a szerelem, ha nem változtatja meg az egész életet?
KÓRUS
Az igazságot várod a szerelemtől?
A NŐ
Ne kelljen magamat adnom, amikor nem kívánom. Ne kelljen értem nyúlnia, amikor nem kíván.
KÓRUS
A szabadságot várod a szerelemtől?
A NŐ
Beledöglünk a kínzattatásba. Tudom, hogy beledöglünk. De soha nem mondja nekem, hogy szeret, amikor nem arra gondol. Soha nem mondja kötelességből. Soha nem mondja szánalomból.
KÓRUS
Soha nem hazudtok egymásnak?
A NŐ
Ha átölel, az igaz. Ha megsimogat, az igaz. Amit mond, az igaz.
KÓRUS
És ezért mindent kockára teszel?
A NŐ
Ha megyünk, valóban együtt megyünk. Ha hallgatunk, együtt hallgatunk. Ha szeretjük egymást, valóban szeretjük egymást.
KÓRUS
És ezért még a szerelmet is kockára teszed?
A NŐ
Mi a szerelem, ha nem az, hogy azt mondom, amit valóban mondani akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy akkor ölelek, amikor valóban ölelni akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy önmagam lehetek? Ha nem ez a szerelem, akkor minek a szerelem?
Váltás.
A NŐ
Mit gondolsz, mit mondanának egymásnak, ha találkoznának?
A FÉRFI
Nem fognak találkozni.
A FÉRFI
Talán ezt. A feleség szerepében. Magának is ilyen szép szarva van?
A NŐ
A férj szerepében. Pontosan ugyanolyan. Legfeljebb kissé feltűnőbb.
A NŐ
A férfiszavakra jobban odafigyelnek. Hogy a nőket megcsalja a férjük, az természetes. Ahhoz még kacsintanak is a többiek. De ha a férfit csalja meg a felesége, azon mindenki röhög.
A FÉRFI
Tehát én most röhögjek magán?
A NŐ
Természetesen. Én meg majd kacsintok.
A FÉRFI
A saját szerepében. Gondolod, hogy ilyen jókedvűek?
A NŐ
Biztos, hogy nem jókedvűek.
A FÉRFI
A feleség szerepében. Maga mit fog tenni?
A NŐ
A férj szerepében. Nem tudom.
A FÉRFI
És maga elengedi?
A FÉRFI
Én is megtartanám.
A FÉRFI
Fél, hogy elveszíti?
A NŐ
Talán jobb lenne túl lenni rajta.
A FÉRFI
Talán jobb lenne.
A FÉRFI
Akkor maga is megnyugodna.
A NŐ
Csend és béke lenne.
A FÉRFI
Olyan szép békesség, mint a sírban.
A NŐ
Ne legyen romantikus.
Csend.
A NŐ
A férj szerepében. Nem szabad romantikusnak lenni. Nem illik romantikusnak lenni. Arról illik beszélni, kié lesz a könyvespolc, kié az ágy, kié az asztal. Arról illik beszélni, ki viszi el a kispárnát, a tepsit, a mozsarat. Arról illik beszélni, kié a lábtörlő, a porszívó, az állólámpa. Magamról nem illik beszélni. Rólad nem illik beszélni. Rólatok nem illik beszélni. Róluk nem illik beszélni.
A FÉRFI
A feleség szerepében. Nem szabad romantikusnak lenni. Sírni nem szabad. Nem szabad jajgatni, nem szabad kiugrani az ablakon, nem szabad csóvát dugni a hajamba. A gázcsövet nem illik szájba venni. Csendben kell maradni. Csendben kell nézni a falat, amíg minden összemosódik, amíg a könyvek sétálni kezdenek a polcokon, a képek lejönnek a szoba közepére, csendben kell hallgatni a villamosokat, ahogy csattog a kerekük, ahogy az agyamban csattog a kerekük, ahogy szétrepeszti a koponyámat a kerekük. Csendben kell bámulni a semmit.
A NŐ
A férj szerepében. Hamlet úr azt mondaná, hogy a nagy kérdés: lenni, vagy nem lenni. Vagy ahogy a bölcs Camus megfogalmazta: a filozófia alapvető kérdése az öngyilkosság. Csakhogy mindketten tévedtek. Mivel a nagy kérdés: hogyan lenni.
A férfiak a történelem során rendkívül változatos eljárásokat eszeltek ki, hogyan kell bánni a hűtlen asszonyokkal. Volt, amikor a forró szurkot részesítették előnyben, volt, amikor a máglyát. Elnézőbb férjeknek a kolostor is megfelelt: böjtöljön a dög haláláig. Kedvelt eszköz mindmáig a husáng, a bot, a vessző, az ostor, a korbács, a vellanyél, az áztatott kötél, valamint a legősibb technikák, a kézzel való ütlegelés és a lábbal való rugdosás. De a mi szelíd századunkban mit tehet egy szerencsétlen hím, akit asszonya szarvakkal koronázott meg? Camus úr, abbahagyná egy kicsit a sziklagörgetést, és elmesélné nekem, mit tett ön a fent nevezett esetben?
Csend.
A NŐ
Azt is mondhatnám: menj, madaram, röpülj, legyél szabad. Ez lenne a legszebb, a legemberibb. Röpülj, nem kötlek meg, nem zárlak kalitba, nem nyesem le a szárnyad. Menj, madárkám. Menj, röpülj, kinyitom az ajtót, röpülj, amerre menned kell.
De mért az a legemberibb, ami csak az egyiket teszi szabaddá? Mért az a legszebb, amibe a másik beledöglik? Menj, madaram, röpülj. De akkor én maradok a kalitkában, ahonnan téged kieresztettelek. Ha kinyitom az ajtót, magamra csukom rá. Ha te elröpülsz, nekem töröd el a szárnyam.
Csend.
A NŐ
Dicső eleink legalább őszinték lehettek: puff, a pofájába, mars a máglyára. De mi emberséges korban élünk, nekünk emberi módon kell viselkednünk. Úriember módra, finoman, disztingváltan. Még csak ordítani se szabad. Az se illik. Az is felesleges.
A FÉRFI
A feleség szerepében. A nagyanyám sosem evett cseresznyét. Azt mondta, ha ő eszik, az angyalok az égben nem adnak cseresznyét a halott kisfiának. Én majd elmondom az életemet a kikapart magzataimnak. A karomba veszem őket, úgy mesélem el nekik az egész életemet.
Elmesélem nekik: szerettem egy embert. Annyira szerettem, hogy titeket kikapartattalak a testemből. Elküldtelek benneteket a másvilágra, mert ő nem akarta, hogy legyetek.
Elmesélem nekik: szerettem egy embert. Ami neki kellett, nekem is kellett. Ami neki nem kellett, nekem sem kellett. Ti sem kellettetek nekem, mert nem kellettetek neki. És ti nem kerültetek az égbe, nem az angyalokkal játszotok, és én megeszem a cseresznyét.
Nincs mit a szemére vetnem. Azt adta ő is nekem, amit én adtam neki. Csak nekem erre ráment az életem. Ő meg új bőrbe bújt, és új életet kezdett. Lehet, hogy jobb lesz neki, lehet, hogy rosszabb. Nekem biztosan rosszabb lesz.
Csupa frázis. Hogy odaadtam neki a bőröm rugalmasságát. A rugalmas éveimet. A hajam színét. A fogékony éveimet. Csupa frázis. Frázisokat nem szabad mondani. Nem illik; modortalanság. A frázisokat csak élni kell, nem kimondani. Amíg éljük: valóság. Ha kimondjuk: frázis.
Ha lenne erőm, nem lenne baj. Kiheverném. Más is kiheveri. Ez is frázis, de azért kiheveri. Ha lenne erőm, újrakezdeném az életet. Ez is frázis.
Újrakezdeni különben sem lehet. Folytatni lehet csak: másként folytatni. Ha lenne erőm, másként folytatnám.
De nincs erőm. Így is folytatom. Erőtlenül folytatom. Mindegy. Ez is frázis. Fáradt vagyok. Nagyon fáradt vagyok. Ez nem frázis. Nagyon fáradt vagyok.
Váltás.
A NŐ
Hagyj el. Könyörgök neked: hagyj el.
A NŐ
Ne keress meg többé. Ne várj többé. Soha. Könyörgök neked: soha többé.
A FÉRFI
Mi történt veled?
A NŐ
Letérdelek eléd. Térden állva könyörgök, hogy hagyj el. Hagyj el, ne kínozz tovább.
A NŐ
Elmegyek tőled. Nem akarok megbolondulni. Elmegyek.
A FÉRFI
Tudod, hogy utánad megyek.
A NŐ
Mért nem engedsz? Mért kötözöl meg? Nem jó ez nekem. Nem jó, érted?
A NŐ
Sehogy. Nem tudom. Hagyj el. Hagyj el, mert megbolondulok.
A FÉRFI
Gyere velem. Szerelmem, gyere velem. Könyörgök neked: gyere velem.
A FÉRFI
Ne törődj semmivel. Majdcsak lesz valahogy. Meglátod, majdcsak lesz valahogy.
A NŐ
Lefeküdtem vele. Hallod?
A NŐ
Iszonyatos, ha egy ember ilyen boldogtalan.
A NŐ
Miattam boldogtalan. Én tettem boldogtalanná. Tudod, milyen ez? Érted? Tudod?
A NŐ
Rám feküdt a boldogtalanság. Beszőtt, megfojtott. Lélegzetet se tudtam venni: a boldogtalanságát lélegeztem be. A lámpa is boldogtalan volt, a heverő is, a képek a falon. A szemem is boldogtalan volt, hogy láttam a boldogtalanságát. Rám kúszott, megdermesztett, megölt. Hátradőltem, hogy ne lássam a boldogtalanságot, de a mennyezet is boldogtalan volt. Kitártam karom, hogy magamba fogadjam a boldogtalanságot, ha már nem menekülhetek tőle. Beengedtem az ölembe, a boldogtalan ölembe, behúztam az ölembe, hadd jajgasson az ölem is. Boldogtalan volt a párna, a takaró, a mellem. Boldogtalan volt a szám, a karom, a vállam. Csak ő lett boldog.
Csend.
A NŐ
Most boldog. Hallod? Most boldog.
Csend.
A FÉRFI
Aludj el, szerelmem. Ne törődj semmivel. Aludj, és holnapra minden jó lesz.
A NŐ
Holnapra se lesz jó semmi.
A FÉRFI
Ne törődj vele. Aludj szépen, szerelmem.
A NŐ
Nem tudok aludni. Soha többé nem tudok aludni.
A FÉRFI
Elringatlak. Ölembe veszlek, mesélek neked elringatlak.
A NŐ
Soha többé nem tudok aludni.
A FÉRFI
Csak nélkülem nem tudsz aludni. De én veled vagyok, és az ölemben tudsz aludni.
A FÉRFI
Hunyd be a szemed. Aludj szépen. Mesélek neked az állatokról.
A NŐ
Mesélj az állatokról.
A FÉRFI
Három állatunk lesz: egy elefánt, egy bernáthegyi kutya meg egy szamár.
A NŐ
Mi lesz az elefánt neve?
A FÉRFI
Az elefántnak Trombi a neve.
A NŐ
Mi lesz a bernáthegyi neve?
A FÉRFI
A bernáthegyinek Bernátka a neve.
A NŐ
Mi lesz a szamár neve?
A FÉRFI
A szamárnak Brúnó a neve.
A NŐ
Brúnó megalszik az íróasztal alatt.
A FÉRFI
Trombi a kamrában.
A NŐ
Ülve, hogy be ne verje a fejét.
A FÉRFI
Mért ne alhatna egy elefánt ülve?
A NŐ
Igaz is: mért ne alhatna Trombi ülve?
A FÉRFI
Bernátka elfér a fásládában.
A NŐ
Igen. A fásláda jó lesz Bernátkának.
A FÉRFI
Aludj, szerelmem. Elringatlak. Mesélek neked az állatokról. Mesélek Trombiról, akinek csak az ormánya nagy, tulajdonképpen kisfiú. Mesélek Brúnóról, aki okos és hűséges. Elmesélem, hogy rúgott be Trombi a kocsmában. Elmesélem, mért tiltották ki Brúnót a strandról. Elmesélem, hogy szerződött el Bernátka filmszínésznek. Aludj, szerelmem. Aludj szépen. Aludj.
Csend.
KÓRUS
A világ nem tudja: senkitől nem kaphatna annyi örömet, mint tőletek. A világ nem tudja: ti rajzoltok virágot a meddő fákra, ti álmodtok villámot télen, ti színezitek be az üres papírlapokat. Senki se tudja, hogy ti vagytok a világ színes ceruzái. Örömöt kellene adnotok a világnak, de belefulladtok a hazugságokba, belevesztek a mocskos kis fondorlatokba, belepusztultok a kínba és kínzattatásba. Ürömöt kellene adnotok, de az öröm bennetek is kóróvá szárad, vérét veszti, megavasodik. Jégként olvad el a kezetekben az öröm, amely arra rendeltetett, hogy megtermékenyítsétek a világot. A végén már annyi se marad, hogy egymást táplálhassátok vele.
Váltás.
KÓRUS
Miért nem viszed magaddal?
KÓRUS
Mért nem állsz ki a világ elé? Mért nem ordítod a világ pofájába, hogy tiéd?
A FÉRFI
Mert nem az enyém.
A FÉRFI
Én nem emelhetem föl a kezét. Nem nézhetek helyette farkasszemet. Nem az enyém; nem dönthetem el helyette az életét.
KÓRUS
Ha eldönthetnéd, megtennéd?
A FÉRFI
A magamét sem tudom eldönteni.
KÓRUS
Ezért nem viszed magaddal?
KÓRUS
Felelj. Ezért nem viszed magaddal?
A FÉRFI
Ismerem a fogalmakat. Tudom, mi a becsület, a hűség, a kötelesség. Tudom, ki kinek mivel tartozik. Tudom, ki kitől mit vár. Tudom, ki kitől mit kaphat. De az egyenlegek nem segítenek. A fogalmak nem segítenek. Láttam embereket szöges cipővel taposni mások arcába. Láttam embereket elkorcsosulni, mert lépni sem volt erejük. Vagy aki lép, mindig másra tapos? Vagy aki nem akar taposni, lépni se tud?
Hátat fordítani egyszerűbb lenne. De én én vagyok: az a harmincöt év, ami elmúlt. Én én vagyok: az idő, amit megéltem. Én csak múlt időben létezem. Ha megtagadom a múlt időt, magamat is megtagadom.
KÓRUS
És ha nem tagadod meg?
A FÉRFI
Ha a múlt időt megtagadom, megtagadom magam. Ha elfogadom, hogy az ember csak az, amit maga mögött hagyott, amit tegnap és tegnapelőtt felépített, vége az életemnek. Ha nincs más, csak a múlt idő, vége az életemnek: csak azt ismételhetem, ami eddig volt. De lehet az, hogy az ember csak annyi, amennyi mögötte van? Lehet az, hogy ami előttem van, az nem én vagyok?
KÓRUS
Egyetlen ember vagy születésedtől a halálodig.
A FÉRFI
A születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?
KÓRUS
Születésed pillanatától halálod pillanatáig egyetlen ember vagy. Magadat soha meg nem tagadhatod. Magadat mindig meg kell tagadnod.
Csend.
KÓRUS
Magadat soha meg nem tagadhatod. Magadat mindig meg kell tagadnod.
KÓRUS
Ez egy ház. Közönséges kis ház. Van négy fala, teteje, padlója, ajtaja, ablaka. Van benne asztal, szék, ágy, szekrény, kályha.
A FÉRFI
Mi az, hogy rögtön? Addig dögöljek éhen?
A NŐ
Inkább ne, mert akkor nem eheted meg az ebédet.
A FÉRFI
És mi lesz a menü, ha szabad érdeklődnöm?
A NŐ
Előételnek nyúlmáj áfonyával. Savanyú orjaleves olajbogyóval. Aztán vaddisznó spékelve, Cumberland-mártással, sült fogoly faroktollakkal, Habsburg-torta cukrozott gyümölccsel, nyolcféle sajt, befőtt és parfé. De mert te ezt mind nem szereted, neked főztem paprikás krumplit.
A NŐ
Jobb lenne, ha tőlem őrülnél meg, nem a paprikás krumplitól.
A FÉRFI
Ki mondta, hogy ettől a piros löttytől őrülök meg? Vagy tettél bele beléndeket?
A NŐ
Azt nem. De szerelemgyökeret, azt tettem.
A NŐ
Hármat találgathatsz. De csak akkor, ha beismered, hogy nincs fantáziád.
A FÉRFI
Te jó isten. Ha én most befalok egy tányér ilyen izé-gyökeret, minden nőbe szerelmes leszek.
A NŐ
Alapvető tévedés. Kizárólag belém.
A FÉRFI
Ilyen biztos vagy a tudományodban?
A NŐ
Holtbiztos. Minden az arányokon múlik.
A FÉRFI
Az arányérzéked pedig tökéletes.
A NŐ
Ahogy mondod. És nem ártana, ha megjegyeznéd: ha esetleg mégis másra támad gerjedelmed, arra ne hivatkozz, hogy az én főztöm miatt.
A FÉRFI
Arra biztos nem hivatkozom. A főztöd ugyanis ehetetlen.
A NŐ
Ne mondd. És ha szabad kérdeznem, miért?
A FÉRFI
Mert olyan forró, hogy elégeti a szám.
A FÉRFI
Ha tudni akarod, azért.
A NŐ
Fogsz te még jobban is sziszegni.
A NŐ
A helyedben megjegyezném magamnak: amennyiben netántán valamikor más nőre merészelnéd vetni a szemed, akkor én is mással étetlek meg.
A FÉRFI
Tanult szakmád a méregkeverés, vagy öntevékenyen sajátítottad el?
A NŐ
Jobb, ha számot vetsz azzal, hogy neked már én kavarom a mérget halálodig.
A NŐ
Nem a fene. Te fogod megenni, amit főztem.
KÓRUS
Ebben a házban csend van. Télen ég benne a tűz. Vihar nem tombol ebben a házban. Ennek a háznak senki sem lépheti át a küszöbét.
A FÉRFI
A világ nagy kérdésein elmélkedem.
A NŐ
Lennél szíves néhányat felsorolni?
A FÉRFI
Készségesen. A világ nagy kérdései a következők: Egy: Miért szeretsz engem? Kettő: Meddig szeretsz engem? Több nincs.
A NŐ
Olyan korlátolt vagy, mint minden férfi. Az okot és az időt kutatod, ahelyett hogy a lényeget keresnéd.
A FÉRFI
Ami pedig micsoda?
A FÉRFI
A világ nagy kérdése tehát az, hogy szeretsz-e. Csakhogy erre tudom a választ. És amire tudjuk a választ, az már nem is kérdés.
A NŐ
A te kakaslogikád szerint.
A FÉRFI
Lennél szíves békén hagyni a nememet?
A NŐ
Képletesen vagy valójában?
A FÉRFI
Ha a valóságban nem hagyod békén, letöröm a derekad. Ha képletesen, enyhébb megtorlást fogok alkalmazni.
A FÉRFI
Például befogom a szád.
A NŐ
Jól rám ijesztettél.
A FÉRFI
Nem csodálom. Ugyanis nem a kezemmel fogom be.
A NŐ
Megőrülök. És mit gondolsz, én mit csinálok közben?
A FÉRFI
Azt elméletben nem lehet eldönteni. A marxizmus szerint az elmélet próbaköve a gyakorlat.
KÓRUS
Hány tégla kell a boldogsághoz? Hány tetőcserép, hány ajtótok, hány mázsa cement? Hány nap és hány éjszaka? Mekkora szabadság kell a boldogsághoz?
A FÉRFI
Nem furcsa, mennyit hallgatunk?
A FÉRFI
Nem rossz. Épp ez a furcsa.
A FÉRFI
Amikor várok rád, mindig végiggondolom, mi mindent kellene elmondanom neked. És mindig tudom, hogy úgyse lesz időm elmondani. Most meg mindenre van időnk, és csak fekszünk, és nézzük a mennyezetet és hallgatunk.
A FÉRFI
Jó. Olyan jó, hogy semmi se sürgős.
A NŐ
Sose gondoltam, hogy ilyen is lesz.
A FÉRFI
Nem is vágytál rá? Elnyúlni, ilyen lustán, semmit nem törődni az idővel?
A NŐ
Talán jó, hogy minden percért verekedni kell.
A NŐ
Most meg azért jó, mert nem kell verekedni érte.
A NŐ
Az egész élet más, ha velem vagy.
KÓRUS
Ez egy ház. Közönséges kis ház. Van négy fala, teteje, padlója; van benne asztal, szék, szekrény. Van ablaka, ami kinyílik és becsukódik. Van ajtaja, amit kinyitnak és becsuknak.
A FÉRFI
Csak nézem a falakat, az ajtót, az asztalt, és nem akarok szomorú lenni.
A NŐ
Ne legyünk szomorúak.
Csend.
A FÉRFI
Nem. Semminek nincs vége.
Csend.
Csend.
A FÉRFI
Inkább megnyúzatnám magam, csak ne kellene elmenni innen.
Csend.
A NŐ
És holnap kezdődik megint.
A NŐ
Tudom. Holnap kezdődik megint.
A NŐ
Semmi. Ugyanaz. Minden.
Csend.
A FÉRFI
Magunkkal visszük ezt a három napot.
A NŐ
És attól mi változik?
A FÉRFI
Ezt a házat is magunkkal visszük.
A NŐ
Téged szeretnélek magammal vinni. Mindig, mindenhová.
A NŐ
A házat nem vihetem; nem fér a táskámba. A napok se.
A FÉRFI
Vigyél magaddal. Én a zsebedbe is beleférek.
A NŐ
Igen. Te beleférnél.
Csend.
A NŐ
Mindegy, majd lesz valahogy.
A FÉRFI
Ne legyen valahogy. Mindig így legyen.
A NŐ
Majd megtanulom ezt is. Megtanulom, hogyan kell élni nélküled, amikor már veled is éltem.
KÓRUS
| |
|
Lehet-e napnak álmodni a holdat |
| |
|
Lehet-e utolérni a szarvast |
| |
|
Lehet-e utolérni a csigát |
| |
|
Lehet-e fából vaskarikát csinálni |
| |
|
Lehet-e fölgyújtani a követ |
| |
|
Lehet-e vízből faragni szobrot? |
Csend.
Váltás.
A FÉRFI
Itt lakom. Ez a lakásom.
A NŐ
Nemcsak a te lakásod.
A FÉRFI
Nemcsak az enyém.
A FÉRFI
Ezzel egyszer úgyis szembe kell nézni.
A NŐ
Igen. Egyszer ezzel szembe kell nézni.
A NŐ
Az a feleséged képe?
A FÉRFI
Nem. Nem az övé. Csak egy festmény.
A NŐ
Értem. Csak egy festmény.
Csend.
A FÉRFI
Ülj le. Vesd le a kabátod.
A NŐ
Ilyen sok könyved van?
Csend.
A FÉRFI
Azt mondtad, sose vagy féltékeny.
A NŐ
Sose voltam féltékeny.
Csend.
A FÉRFI
Mért a könyvekre vagy féltékeny? Mért a képekre, a lakásra, a tárgyakra? Mért nem az életemre vagy féltékeny?
A NŐ
Semmire se vagyok féltékeny.
A FÉRFI
Tíz éve élek vele. Minden mozdulatomban benne van ez a tíz év.
A NŐ
Akkor én mit keresek itt?
A FÉRFI
Tíz éve élek vele. Benne van az egész életemben.
A NŐ
Én meg betörtem az életedbe. És semmi keresnivalóm nincs itt.
A NŐ
A te életed a tiéd. De a ti életetek nemcsak a tiéd.
A FÉRFI
Akkor nekem nincs is életem.
A FÉRFI
Eddig nem tudtad ezt?
A NŐ
Tudtam. De most látom is.
Csend.
A FÉRFI
Mert szeretlek. Mert nincs hová mennünk.
A NŐ
Azért hoztál ide, hogy lássam is?
A FÉRFI
És te mért jöttél el?
A NŐ
Mert szeretlek. Mert látni akartam.
A FÉRFI
Tudtad, ki vagyok. Tudtad az életemet. Mindent tudtál.
A NŐ
Igen. Most már mindent tudok.
Csend.
A NŐ
Az életedből is elmegyek.
A NŐ
Mi keresnivalóm van nekem itt? Mi keresnivalóm van az életedben?
A FÉRFI
Képtelen vagy elviselni, hogy az én életem sem állandó öröm.
A NŐ
Mi keresnivalóm van köztetek? Mi keresnivalóm van az életedben, amit nem velem éltél?
A FÉRFI
Képtelen vagy elviselni, hogy az életem nemcsak boldogság.
A NŐ
Ha nem tudlak boldoggá tenni, mire jó az egész?
A FÉRFI
Engem ugyanolyan súlyok nyomnak, mint téged. De én még csak nem is beszélhetek róluk, mert mindjárt azzal fenyegetsz, hogy elhagysz.
A NŐ
El is hagylak. Igen. Elhagylak. Képtelen vagyok tönkretenni az életedet.
A FÉRFI
Nem dönthetném el én, mi teszi tönkre az életemet?
A NŐ
Elkéstünk. Túl soká éltél nélkülem. Túl soká éltél mással.
A FÉRFI
Tíz évvel ezelőtt más voltam. Te is más voltál. Tíz évvel ezelőtt hiába találkoztunk volna.
A NŐ
Nincs erőm. Ennyi erőm nincs. Ekkora falat nem tudok eldönteni.
A NŐ
Mindent megtehetnénk. Fölrúghatnál mindent, amit egész életedben létrehoztál. Itthagyhatnál mindent. Elmehetnél albérletbe, és én veled mehetnék. Mindent megtehetnénk. Tönkretehetnénk az ő életüket. Akár egy tucat ember életét tönkretehetnénk. De mi lenne közben a szerelemmel?
A FÉRFI
Ez vagyok én? Ez az életem? Ezek a könyvek, ezek a képek, ezek a bútorok? Csak ezekhez kell ragaszkodnom?
A NŐ
Szereted őket. Ez az életed. És én vegyek el tőled mindent?
A FÉRFI
Ez az életem. Igen, mindenhez ragaszkodom. Látod azt a képet? Fél évig gyűjtöttünk, hogy megvehessük. És fél évig rettegtünk, hogy közben eladják.
A FÉRFI
Látod a könyveket? Darabonként szedtük össze. Tíz év alatt, darabonként.
A FÉRFI
Mért hazudjam, hogy nem ragaszkodom mindenhez? Hogy könnyű felrúgni egy életet? Mért kell nekem mindig hazudnom?
A NŐ
Semmit sem kell fölrúgnod.
A FÉRFI
Sose volt senkije. Tíz éve, mióta együtt vagyunk, sose volt senkije. Még gyereke sincs, mert én nem akartam.
A FÉRFI
Mért hazudjam, hogy könnyű itthagyni? Mért hazudjam, hogy könnyű elmenni?
A NŐ
Hallgass, nem érted! Nem akarom, hogy beszélj róla! Nem akarom tudni, mit tettem. Nem érted, hogy nem bírom? Nem akarok álmodni vele.
A FÉRFI
Nekem meg szembe kell néznem vele.
A NŐ
Azt hiszed, én nem nézek szembe velük? Azt hitted, nem velük álmodom? De nem érdekelnek, érted, semmi sem érdekel, sem a könyveid, sem a férjem, sem a lakásom, sem a feleséged. Fütyülök rájuk, érted, mindenre fütyülök. De beledöglünk. Beledöglünk, amíg mindentől megszabadulunk.
A FÉRFI
Akkor beledöglünk.
A NŐ
Mindent odaadok a szerelemért. Mindent, az egész életemet. A te életedet is, az övékét is. De közben elpusztul a szerelem is. Ennyi kíntól elpusztul a szerelem is.
A FÉRFI
Akkor is meg kell tennünk.
A NŐ
Csupa seb lennék a sebektől, amiket ütöttünk. Ennyi sebtől elvérzik a szerelem is.
A FÉRFI
És mégis meg kell tennünk.
A NŐ
Mindent meg lehet oldani. Csak az életet nem. Csak a mi életünket nem lehet már megoldani.
Váltás.
A KÓRUS
Elmondok nektek egy történetet. Egy réges-régi történetet.
Egy férfiról és egy asszonyról szól a történet, akik szerették egymást. Annyira szerették, hogy megfogadták, egyetlen pillanatig sem élnek egymás nélkül. Nem azért fogadták meg, mert így illik, vagy ezt parancsolta a törvény; azért fogadták meg, mert nem tudták elképzelni az életet egymás nélkül. Sok évig éltek együtt, sok kísértésnek kellett ellenállniuk. Egy éjszaka a férfinak megjelent az ördög, és tízezer aranyat kínált neki a kedveséért. Egy éjszaka az asszonynak jelent meg az ördög, és tízezer aranyat kínált neki kedveséért. Volt, amikor királykisasszonynak öltözött a kísértő, és fele birodalmát kínálta a férfinak, ha csak egyetlen napot vele tölt. Volt, amikor maharadzsának öltözött a kísértő, és gyémánttal teli aranyládákat kínált az asszonynak, ha csak egyetlen éjszakát vele tölt. De ők soha nem töltöttek egyetlen percet sem egymás nélkül. Pedig szerettek volna szép ruhát, délceg paripát, násfát és kösöntyűket; szerettek volna bőségesen enni, selyemágyban aludni, gondtalanul élni. Egymást azonban sokkal jobban szerették, semhogy egyetlen percet is élni tudtak volna egymás nélkül.
Egy szép napon aztán, amikor már nagyon öregek voltak, betegek lettek mind a ketten. Feküdtek az ágyban, éjszaka volt, és ők nem aludtak, mert az öregek keveset alszanak, és a betegek is keveset alszanak, és a szerelmesek is keveset alszanak. Mindketten azt hitték a másikról, hogy alszik, és egyikük sem moccant az ágyban, nehogy megzavarja a másik álmát.
És ekkor, ugyanabban a pillanatban, mindketten arra gondoltak, mi lesz, ha a kedvesük meghal. Mindkettőjük homlokát kiverte a verejték, mert addig sosem gondoltak erre. Tudták, hogy egyetlen percig sem élhetnek egymás nélkül, de igazán sose gondoltak arra, hogy a halál egyszer elveheti kedvesüket. Akkor gondoltak először igazán arra, hogy a halál elviheti a kedvesüket.
És akkor éjjel, ott az ágyban, a sötétben, ugyanabban a pillanatban mind a ketten arra gondoltak: de jó lenne élni. De jó lenne még élni, csak még egy kicsit élni, legalább néhány napig élni, mert akkor éjjel öregen, betegen, ott az ágyban, egy pillanatig mind a ketten nagyon féltek a haláltól.
Csak egy pillanatig. Egyetlen pillanatig, ami ahhoz sem elég, hogy egy csillag lefusson az égről. De ez a pillanat is elég volt ahhoz, hogy senki másra ne gondoljanak, csak önmagukra. Ez a pillanat is elég volt ahhoz, hogy elfelejtsék: ha meghal a kedvesük, ők sem akarnak élni.
És akkor éjjel, ott az ágyban, a két beteg öregember megrémült az ismeretlentől, ami bennük lakozik, és ami bármire képes. Hisz a maharadzsának könnyű volt ellenállni. Könnyű volt ellenállni a pásztorfiúnak, aki aranyszőrű bárányát kínálta cserébe egyetlen csókért. Könnyű volt ellenállni a hercegnőnek, aki hintaját, fogatát kínálta egyetlen csókért. A kísértésnek könnyű ellenállni. Önmagunknak nehéz ellenállni.
És a két öreg, beteg szerelmes akkor éjszaka, ott a sötétben úgy megrémült ettől, hogy rémületükben megállt a szívverésük. Nemcsak egy pillanatra: megállt örökre. Akkor éjszaka, ott az ágyban, ott a sötétben, ugyanabban a pillanatban.
Váltás.
A FÉRFI
Boldog vagy velem?
A FÉRFI
Mondd még. Olyan jó, ha mondod.
A NŐ
Ha kérsz, nem tudom mondani. Csak magamtól tudom mondani.
A FÉRFI
Akkor nem kérlek. Csak mondd.
A NŐ
Nagyon boldog vagyok.
A FÉRFI
Még mondd. Még, még, még.
A NŐ
Boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok.
Csend.
A NŐ
Olyan jó neked, ha én boldog vagyok?
A NŐ
Nem elég, ha te az vagy?
A NŐ
Pedig úgy lenne jó. Hogy te örülj a világnak, akármi van velem. Akkor is, ha én szomorú vagyok. Akkor is, ha nekem rossz.
A NŐ
Semmi. De az lenne jó, ha neked örömöd lenne bennem akkor is, ha nekem rossz.
A FÉRFI
Nem akarom, hogy neked rossz legyen.
A NŐ
Hadd tegyek én akármit. Hadd legyek szomorú. Hadd lehessen nekem is rossz.
A FÉRFI
Akármit tehetsz. De légy boldog.
A NŐ
Akkor vagyok boldog, ha fájhat is.
A FÉRFI
Ha megsimogatom a szemed: akkor fáj?
A FÉRFI
Ha megfogom a hajad: akkor fáj?
A FÉRFI
Mit tegyek, hogy jó legyen neked?
A NŐ
Így. Jobban. Másként. Mindegy, hogyan, csak szeress.
A FÉRFI
Azt hittem, a szerelem olyan tavaszi nyugtalanság. Só, paprika az élethez. Pedig a szerelem maga az élet.
A NŐ
Nem. Az élet minden. Rossz meg jó meg unalom meg keserűség meg boldogság. Ha csendben elrohadsz, az is élet, ha keresztre feszítenek, az is. Ha mázsára hízol, az is, ha sárkánnyal vívsz, az is.
A FÉRFI
A szerelembe is belefér minden.
A NŐ
Nem. A gyilkos élete is élet, a szörnyűség is élet.
A FÉRFI
Ölni is lehet a szerelemben. A szerelemmel is lehet ölni.
A NŐ
A szerelem nem az élet. Több. Sokkal több.
A FÉRFI
Nincs több az életnél.
A NŐ
Van. Amiben sosem hittem. Egy másfajta élet. Amiről azt hittem, hogy nincs.
A FÉRFI
Van, most már én is tudom.
A NŐ
Mindig tudtam, hogy van. Csak nem hittem, mert nem volt. Pedig ismertem. Még azt is sejtettem, hogy ilyen. Csak nem hittem már benne.
A FÉRFI
Van. Itt van. Te vagy az, és én vagyok az.
A NŐ
Igen. Te, én, a szerelem, a boldogság, a kín, minden együtt. Mint az életem, és mégis másként.
A FÉRFI
Mint az életben és mégis másként.
Váltás.
A NŐ
Nem tudok szabadulni tőle. Megyek az utcán, és őt látom. Ülök a széken, és őt látom. Eszem az ebédet, és őt látom.
Mindenki tudja. Látom rajtuk, hogy tudják. Tudják, hogy én tettem tönkre az életét. Nem mondják ki, nem merik kimondani, némán ítélnek el, és mégse némán, mert én látom a szemükben. Látom a szemükben: mindenki tudja, hogy mindig őt látom. Látom összekapart arccal a bolondok között, a rács mögött, ahová én kergettem. Látom a rácsba kapaszkodó kezét, látom a rácsnak szorított arcát, látom a bolondok szürke egyenruhájába bújtatott testét, látom a gumi-életnek feszülő testét, látom a szemét a rács mögött, a gumifalak között, ahová én kergettem, ahonnan engem figyel. Látom mögötte a hústorony ápolókat, akiknek én löktem a karjába őt, és ők is engem néznek, és ők is tudják, hogy én löktem a karjukba.
Minden órában találkozom vele. Látom részegen, szemébe hulló hajjal, motyogva botorkálni az utcán. Keres valamit, de nem találja, soha nem találhatja meg, mert én elvettem tőle. Látom elhanyagoltan, közönyösen, kihűlt szemmel, látom, hogy a kabátjáról hiányzanak a gombok, tudom, hogy soha többé nem varrja föl a leszakadt gombjait. Látom a tömegben, sok ezer ember között, sok ezer egymásba karoló ember között, sok ezer egymást ölelő ember között egyedül, magányosan, senkibe se karolva, senkit sem ölelve, senkitől sem ölelve, egyedül, magányosan, egyedül, egyes-egyedül.
Váltás.
A FÉRFI
Leitatom, és mérget teszek a borába.
A NŐ
Éjjel, amikor alszik, kinyitom a gázcsapot.
A FÉRFI
Vörös bort hozok neki, attól jobb kedve lesz, attól nevetni fog, abban nem látszik a méreg.
A NŐ
Lefekszem vele, hogy elfáradjon, hogy mélyen aludjon, hogy ne érezzen semmit.
A FÉRFI
Ott fekszik majd, mintha aludna.
A NŐ
Soha többé nem kell a szemébe néznem.
A FÉRFI
Akkor már jó lesz neki: soha többé nem fog sírni.
A NŐ
Nem kérdi többé: mikor jössz haza?
A FÉRFI
A halálban elfelejti az életet.
A NŐ
Nem lesz többé szüksége rám.
A FÉRFI
Nem fog többé hiába várni.
A NŐ
Nem alázom meg többé.
A FÉRFI
Nem hiányzom többé.
A NŐ
Nem hiányzom neki többé.
A FÉRFI
Akkor el tudnám mondani neki, hogy szerettem és szeretem.
A NŐ
Ha ott feküdne holtan, és nem látna, és nem hallana, el tudnám mondani neki, hogy szeretem és szerettem.
A FÉRFI
Ha ott feküdne holtan, és nem nyújtaná értem a kezét, meg tudnék neki köszönni mindent.
A NŐ
Akkor meg tudnám mondani, hogy jó volt vele.
A FÉRFI
Akkor megértené, hogy nem tehettem másként.
A NŐ
Ha ott feküdne holtan, tudná, hogy nem tehettem másként.
A FÉRFI
Hogy ő is ezt tenné a helyemben.
A NŐ
Hogy ezt kellett tennem.
A FÉRFI
Akkor megértené, mit kínlódtam én is.
A NŐ
Akkor megértené, ahogy mindig is megértett.
A FÉRFI
Akkor megbocsátana, ahogy mindig megbocsátott.
Csend.
A NŐ
Veszünk egy nagy házat, és mind odaköltözünk.
A FÉRFI
Mindenkinek lesz külön szobája, mindenkinek lesz külön lakása, de mégis együtt leszünk mindannyian.
A NŐ
Együtt leszünk mindannyian, és mindannyian szeretjük majd egymást.
A FÉRFI
Szeretem majd őt, mert szeret téged.
A NŐ
Szeretem majd őt, mert szeret téged.
A FÉRFI
Szeretem, mert vele éltél. Szeretem, mert hasonló hozzám.
A NŐ
Szeretem, mert lehet szeretni.
A FÉRFI
És nekik is lesz szerelmesük.
A NŐ
És a szerelmesüket is szeretni fogjuk.
A FÉRFI
Odaköltöznek ők is.
A NŐ
Senki nem lesz féltékeny senkire.
A FÉRFI
Soha többé nem kínozzuk egymást.
A NŐ
Ő is szeretni fog téged.
A FÉRFI
Mindenkit szeretni fogok, és mégis csak téged szeretlek.
A NŐ
Reggel együtt kelünk, délben együtt ebédelünk, este együtt megyünk lefeküdni.
A FÉRFI
Együtt szeretjük a gyerekeket.
A NŐ
Ő is szül majd gyereket, és együtt neveljük őket.
A FÉRFI
Mindenkinek lesz gyereke, és mindegyiket szeretni fogjuk.
A NŐ
Mindenkit szeretni fogok, és mégis csak téged szeretlek.
A FÉRFI
Csodájára jár majd a világ, hogy ilyen is van.
A NŐ
Megtanulja a világ, hogy ilyen is van.
A FÉRFI
Megértik majd, hogy így is lehet.
A NŐ
Nem rettegek majd, hogy egyszer véletlenül találkozunk.
A FÉRFI
Ő se gyűlöl majd.
A NŐ
Ő se utál majd téged.
A FÉRFI
Nem lesz vesztes és győztes.
A NŐ
Nem lesz győztes és vesztes.
A FÉRFI
Együtt élünk életünk végéig.
A NŐ
Egyazon napon halunk meg mindannyian.
Váltás.
KÓRUS
Békét kívántok, nyugalmat és biztonságot. Békét, nyugalmat, biztonságot. Szabadságra született emberek: nyugalmat kívántok, békét és biztonságot. Többre becsülitek a langymeleget a fagynál, a langymeleget a hőségnél, a csendet az ordításnál, a csendet a viharnál, többre becsülitek a csendes csendet a kínnál, az akácfát a cédrusnál, a langyos vizet a jéghidegnél. Szabadságra született emberek: többre becsülitek a nyugalmat a nyugtalanságnál.
Egyenes úton mentek. Hegyre nem kapaszkodtok. Szakadékba nem ereszkedtek. Csúcsra nem törtök. Sima úton mentek.
Virradatkor nem ébredtek. Éjszaka nem virrasztotok. Csillagokat nem kívántok. A napot nem kívánjátok.
Az esőtől féltek. A sártól féltek. A lángoktól féltek.
Barlangban nem alusztok. Erdőben nem alusztok. Nádasban nem alusztok. Csak ágyban alusztok. A világot megváltani nem akarjátok. Az életet élni nem kívánjátok. A világra nincs szükségetek. A szerelemre nincs szükségetek. Az életre nincs szükségetek. A szerelemre nincs szükségetek. Egymásra nincs szükségetek. Magatokra nincs szükségetek.
Szabadságra született emberek: lassan és kényelmesen poroszkáltok a születéstől a halálig.
Váltás.
KÓRUS
Azt hiszitek, nektek sikerül?
A FÉRFI
Kell hogy sikerüljön.
KÓRUS
Mindenki azt képzeli. És senkinek sem sikerül.
A NŐ
Nem igaz, hogy mindenki így akarja.
KÓRUS
Senki se szereti a botrányt.
A NŐ
Nem a botrány miatt.
KÓRUS
A tisztesség miatt?
A FÉRFI
A tisztesség miatt.
KÓRUS
És mi a tisztesség?
A NŐ
Nem bántani azt, akivel tíz évig együtt éltem.
A FÉRFI
Kell lenni megoldásnak, hogy se ő ne menjen tönkre, se én.
A FÉRFI
Keresem a megoldást.
KÓRUS
Nemcsak az időt húzod?
A NŐ
Ha vele maradok, én nyomorodom meg.
KÓRUS
Ha elhagyod, ő nyomorodik meg.
A FÉRFI
Fütyüljek rá? Ne is törődjek vele? Meg se próbáljak segíteni?
KÓRUS
Így is fütyülsz rá. Ha elhagyod, nem törődsz vele.
A NŐ
Nem igaz. El kell hagynom, és mégis törődöm vele.
KÓRUS
Csak az számít, hagy elhagyod. Minden más mese.
A FÉRFI
Nem igaz. Nem igaz, hogy mindegy, hogyan csinálom.
KÓRUS
Ledöfheted gyorsan. És ledöfheted lassan is.
A FÉRFI
Meg se próbáljak segíteni neki?
KÓRUS
Ha segíteni akarsz, maradj vele.
A NŐ
Nem maradhatok vele.
KÓRUS
Akkor ne mondd, hogy segíteni akarsz.
A FÉRFI
Nincs más segítség?
A NŐ
Van. Kell hogy legyen.
KÓRUS
Akkor mondd meg, mi az.
A NŐ
Hogy szeretem, semmit sem számít? Hogy becsülöm, semmit sem számít?
A FÉRFI
Csak a férjének kellek? Ha nem vagyok a férje, nem tehetek érte semmit?
A NŐ
Ha nem vagyok a felesége, nem tehetek érte semmit?
KÓRUS
Az életeteket veszitek el tőlük, és alamizsnát kínáltok cserébe.
Az életeteket másnak adjátok, és nekik azt kínáljátok, ami ezután marad.
A NŐ
Mondd meg: az semmi?
KÓRUS
| |
|
Pedig minden ember meghal |
| |
|
Pedig az öngyilkosok is élni akarnak. |
Váltás.
A FÉRFI
Tudod, mi lenne jó?
A FÉRFI
Gondolkodni. Sokat gondolkodni.
A FÉRFI
Most mindent meg tudnék oldani.
A FÉRFI
Azt hiszed, az semmi? Semmit sem jelent, ha a jó a helyére kerül, és helyére kerül a rossz is? Legalább gondolatban.
A NŐ
Te tudod, mi a jó és mi a rossz?
A FÉRFI
Persze. Veled lenni jó, és nélküled élni rossz.
A FÉRFI
Nem. Nem vagyok szamár. Ez a lényeg.
A FÉRFI
Figyelj ide, megmagyarázom. Minden probléma két ellentmondás összeütközése. És mi mit csinálunk? Vagy a problémát nem vesszük észre, vagy az ellentmondást. Vagy ha látjuk a problémát, nem tudjuk megoldani, mert megriadunk az ellentmondástól. Vagy letagadjuk az ellentmondást, és ezzel semmibe vesszük a problémát. Figyelsz?
A FÉRFI
Mért mondják, hogy könnyű annak, aki szerelmes? Aki szerelmes, annak gondolkodnia kell, mert egy új világot ismer meg. És gondolkodni sose könnyű, legfeljebb jó. És aki szerelmes, annak cselekednie is kell. És cselekedni se könnyű.
A FÉRFI
Ha szerelmes vagyok, és úgy élek, mint addig, a problémáról nem veszek tudomást. Mert a szerelem probléma, amit meg kell oldani. Megkérdőjelezi az eddigi életedet, és a kérdésre felelni kell.
A NŐ
És megoldottad a problémát?
A FÉRFI
Ha szerelmes vagyok, és nem tudok változtatni az életemen, az ellentmondástól ijedek meg. Mert az ellentmondás mindig fájdalmas. És a múlt mindig ellentmondásba kerül a változással.
A FÉRFI
Ha úgy dobom el a múltam, mint egy rossz ruhát, az ellentmondást tagadom meg. Megtagadom a létező ellentmondást, a könnyebb utat választom, csak hogy megmeneküljek a fájdalomtól.
A NŐ
Tehát mi a megoldás?
A FÉRFI
Vállalni kell az ellentmondást. Vállalni, és mégis cselekedni. Nem feledkezni meg róla, és mégis cselekedni.
A FÉRFI
Akkor mért hallgatsz?
A NŐ
Nem is félni. Rettegni. Úgy, hogy kiver a veríték. Hogy moccanni sem mersz. Hogy ordítani szeretnél, de azt se mersz.
A NŐ
Az esti fejéshez mindig nekem kellett kihoznom a kamrából a sajtárt. Iszonyú volt. Egy szakajtó lógott a kamra falán, és a szakajtó estére mindig rémpofává változott. Belém akart harapni, rám akart ugrani, hogy megfojtson, magához húzott a csápjaival. Nyolc lépés volt az ajtótól a sajtárig, nyolc lépés oda és nyolc lépés vissza, és közben szakadatlanul éreztem a tekintetét, láttam a mancsát és a fogait. És hiába csuktam be a szemem, hiába tapogatóztam vakon a fal mellett, akkor is láttam, és akkor is éreztem.
A FÉRFI
Mért mondod ezt most?
A NŐ
Nappal mindig bementem a kamrába, hogy lássam a szakajtót. Nappal mindig szakajtó volt, közönséges sárga szakajtó. Meg is tapogattam, hogy érezzem, s éreztem, hogy szalmából van. És este mégis mindig rémpofa meredt rám. Rám meredt és fojtogatott.
A FÉRFI
Mért mondod ezt most?
A NŐ
Nem tudom. Félek. Mindig félek. Nagyon félek.
Váltás.
A FÉRFI
Mért kívánjátok, hogy vagy igent, vagy nemet mondjak?
A FÉRFI
És ha erre képtelen vagyok?
KÓRUS
Vétesz a világ rendje ellen.
FÉRFI
Ha azt mondanám: eddig egy boszorkánnyal éltem, most egy tündérre találtam, minden rendben volna. Ha azt mondanám: eddig egy fúriával éltem, most egy szentre akadtam, minden rendben volna. Ha azt mondanám: utáltam és gyűlöltem, ezért kerestem valaki mást, mindenki megértené.
KÓRUS
Mondtam neked: a világ egyértelmű ítéletet követel.
A FÉRFI
Miért kell megtagadnom az egyiket, ha a másikat választom? Ha az egyiket megsimogatom, mért kell leköpnöm a másikat?
KÓRUS
Mondtam neked: vagy igent mondasz, vagy nemet.
A FÉRFI
És ha igent mondok, és nem mondok nemet?
KÓRUS
Ha igent mondasz, valami lezárul. És ha valami lezárul, akkor nemet is mondtál.
A FÉRFI
De ha úgy akarom lezárni, hogy ne tagadjam meg azt, ami volt?
KÓRUS
Ilyen könnyen nem szabadulsz. Kínt okoztál: ilyen könnyen nem szabadulsz.
A FÉRFI
Nem szabadulni akarok, hanem változtatni.
KÓRUS
Ilyen könnyen nem változtathatsz: meg kell fizetned a kínért, amit okoztál.
A FÉRFI
Ez a szerelem, nem érted? A lehetőség, hogy más legyek.
KÓRUS
A szerelemre ne hivatkozz. A szerelem elmúlhat.
A FÉRFI
Lehet. Lehet, hogy elmúlik. De a lehetőség már nem múlik el.
KÓRUS
Egy lehetőségért dobsz oda mindent? Egy lehetőségért okozol ennyi kínt?
A FÉRFI
Ha már nem tudok változtatni, öreg koldus leszek. Ha már csak azt őrzöm, amit eddig szereztem, öreg koldus leszek. Ha már nem tudok változtatni, minden befejeződik.
KÓRUS
Nem vagy már húszéves: hová futsz, te ámokfutó?
A FÉRFI
Ha az élethez ragaszkodnék, azt mindenki megértené. Én a futáshoz ragaszkodom – ezt nem érti meg senki.
KÓRUS
Mert nem nőtt még be a fejed lágya.
A FÉRFI
Én ahhoz ragaszkodom, hogy sose nőjön be a fejem lágya.
KÓRUS
Mert nem ismered a felelősséget.
A FÉRFI
Mert tudom: a legnagyobb felelősség a futás felelőssége.
KÓRUS
Mert nem ismered a hűséget.
A FÉRFI
Mert tudom: nincs erősebb törvény, mint a hűség a változáshoz.
KÓRUS
Mert a fogalmaidat többre becsülöd az embereknél.
A FÉRFI
Mert az emberekhez nem lehet másképp közöm, mint a magam fogalmai szerint.
KÓRUS
Akkor menj egy lakatlan szigetre, menj, vidd magaddal egy bőröndben a fogalmaidat, menj, élj egyedül a fogalmaiddal, de hagyd békén az embereket. Hallod? Hagyd békén az embereket.
Váltás.
KÓRUS
Megy a vonat. Tél van. Az ablakon befúj a szél. Tél van. Megy a vonat.
A NŐ
Nagyon. Nagyon fázom.
A FÉRFI
Mindjárt reggel lesz.
A FÉRFI
Nincs, mind megittuk.
A FÉRFI
Mindjárt reggel lesz.
A NŐ
Nem akarom, hogy megmelegítsen. Azt akarom, hogy te melegíts meg.
KÓRUS
Megy a vonat, viszi őket. Néha megáll. Aztán megint megy. Viszi őket. Megy a vonat.
A FÉRFI
Reggelre megérkezünk.
A FÉRFI
Lehet, hogy nem süt ki. Tél van: lehet, hogy nem süt ki a nap.
A NŐ
De akkor is reggel lesz.
A FÉRFI
Reggelre megérkezünk.
A FÉRFI
Nincs. Mind megittuk.
A NŐ
Nagyon fáradt vagyok.
A FÉRFI
Reggelre megérkezünk.
KÓRUS
Megy a vonat. Éjjel van. Tél van. Hideg van. Megy a vonat. Viszi őket. Megy a vonat.
A NŐ
Nagyon fázom. Édesem, nagyon fázom.
A FÉRFI
Mindjárt vége lesz. Mindjárt megérkezünk.
A NŐ
Nem akarom, hogy vége legyen, Nem akarom, hogy megérkezzünk.
A NŐ
De megyünk. És te velem vagy, Nem akarom, hogy megérkezzünk.
A FÉRFI
Fáradt vagy nagyon.
A NŐ
Fázni akarok, és fáradt akarok lenni. Fázni akarok veled, és fáradt akarok lenni veled. Nem akarom, hogy vége legyen az éjszakának.
A FÉRFI
Reggel felkel a nap.
A NŐ
Nem akarom, hogy vége legyen a hidegnek.
A FÉRFI
Reggel felkel a nap, és megmelegít.
A NŐ
Nem akarom, hogy vége legyen a fáradtságnak.
A FÉRFI
Reggel felkel a nap, és világos lesz. Reggelre megérkezünk.
A NŐ
Nem akarom, hogy vége legyen az útnak. Nem akarom, hogy vége legyen az éjszakának.
KÓRUS
Fedezzétek fel az életet. Csak a kín segítségével tudjátok felfedezni. Ismerjétek meg az életet. Csak a kín segítségével tudjátok megismerni. Fedezzétek fel a kínt, hogy meg tudjátok ismerni az életet. Ismerjétek meg a kínt, hogy fel tudjátok fedezni az életet. Ne tagadjátok meg a kínt, mert elvesztitek az örömöt, vállaljátok a kínt, mert elvesztitek az örömöt.
Váltás.
A FÉRFI
Három állatunk lesz: egy elefánt, egy bernáthegyi meg egy szamár.
A NŐ
Az elefántnak Trombi a neve.
A FÉRFI
A szamárnak Brúnó a neve.
A NŐ
Mi legyen a bernáthegyi neve?
A FÉRFI
A bernáthegyinek Bernátka a neve.
A NŐ
Brúnó megalszik az íróasztal alatt.
A FÉRFI
Trombi a kamrában.
A NŐ
Ülve, hogy be ne verje a fejét.
A FÉRFI
Miért ne alhatna az elefánt ülve?
A NŐ
Igaz is: mért ne alhatna Trombi ülve?
A FÉRFI
Bernátka elfér a fásládában.
A NŐ
A fásláda jó lesz Bernátkának.
Csend.
A NŐ
Haragszom Bernátkára.
A FÉRFI
Mert te csak Trombit szereted.
A NŐ
Nem igaz. De az éjjel, amikor nem tudtam aludni, kértem, engedjen maga mellé a ládába, ott jó meleg van.
A NŐ
Morgott, hogy álmos. Hogy neki reggel dolgoznia kell.
A FÉRFI
Elszegődött fotómodellnek.
A NŐ
Azért beengedhetett volna maga mellé.
A FÉRFI
Azt mondja, ha nem alussza ki magát, más tónusú lesz a szeme.
A NŐ
Ez igaz. De azért beengedhetett volna. Olyan hideg volt, és én nem tudtam aludni.
Csend.
A FÉRFI
Trombi tegnap berúgott.
A FÉRFI
De igaz. Brúnó hozta haza.
A FÉRFI
Azt mondja, nem tehet róla.
A FÉRFI
Reggel, amikor felébredt. Azt mondja, megviccelték a kocsmában. Ő málnaszörpöt kért, de bort adtak neki. Megivott egy hordóval, de nem tudta, hogy az bor, mert még sosem ivott bort. Az egész kocsma rajta röhögött. Ezt már Brúnó mesélte.
A NŐ
Látod, milyenek az emberek.
A FÉRFI
De Brúnó megvédte. Azt mondta, rendőrt hív, mert Trombi még kiskorú. Így aztán nem kellett megfizetni a bort. A két asztalt se, amit Trombi összetört. A vendégek adták össze a pénzt, mert azt mondták, részeg elefántot még úgyse láttak.
A NŐ
| |
|
Kétméteres volt a szobánk |
| |
|
Belefért a három állat is |
| |
|
Trombi egyszer megevett egy üveg befőttet |
| |
|
Portás a cirkusz-vállalatnál |
| |
|
De bicikliző elefánt szeretne lenni. |
| |
|
Legyen szamarunk, kutyánk, elefántunk |
| |
|
Kétszer három méteres életet |
A FÉRFI
Az élethez lakás kell. Nincs lakásunk. Az élethez pénz kell. Nincs pénzünk. Az élethez legalább egy kicsi nyugalom kell. Nincs nyugalmunk. Az élethez az kell, hogy ne fájjon úgy az életünk. Fáj az életünk.
Gyere, szerelmem. Gyere ide hozzám. Gyere hozzám, szerelmem.
Lesz száz lakásunk, meglásd. Lesz pénzünk zsákszámra, lesz nyugalmunk és boldogságunk. A fájdalmat meg átöleljük, hogy a miénk legyen. Magunkhoz öleljük, magunkba öleljük, megszűnik, meglásd. Minden rossz megszűnik, meglásd.
Gyere, szerelmem. Gyere ide hozzám.
Csend.
A FÉRFI
Nem tudok nélküled élni.
A NŐ
Nem akarok nélküled élni.
A FÉRFI
Akármi legyen, csak ne kelljen nélküled élni.
A NŐ
Akármi legyen, csak sose hagyj el.
A FÉRFI
Akármit tegyél, csak sose hagyj el.
A NŐ
Nem tudom elképzelni. Nem tudom elhinni, hogy egy napon majd nem jössz. Hogy egyszer majd nem leszel. Hiába, nem tudom elképzelni.
A FÉRFI
Hozok neked egy nagy hegyet, hozok rá nagy fákat, beállítom a hegyet a tengerbe, szegfűvel vetem be a tengert, lesz teknősbékád is, hozok neked, sima bőrt varázsolok a homlokodra, sima bőrt varázsolok a szád köré, télen is langyosra varázsolom a tengert.
A FÉRFI
Kiadják majd rendeletben, hogy mindenki tudja: te az enyém vagy. Kiírják majd plakátokra, hogy mindenki olvassa: te az enyém vagy. Az egész város tele lesz plakátokkal, az egész ország olvashatja, az egész ország meg fogja tudni.
A FÉRFI
Megtanítjuk rá a gyerekeket. Az állatokat is megtanítjuk. Minden embert megtanítunk a szerelemre. A világot is megtanítjuk, a fákat is, a tengert is, a köveket is. Minden embert megtanítunk a szerelemre.
KÓRUS
Erről szól ez a darab. Ez a darab a szerelemről szól. Ez a darab talán nem is a szerelemről szól.
|