Szerelmem, Elektra
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Milyen ünnep?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Örömünnep.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nem biztos.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Majd meglátjuk.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Estére meglátjuk.
KRIZOTÉMISZ
Te nem vagy normális.
ELEKTRA
Ha kimegyek a térre, ott van az emberek szemében. Látom a palotaőrség arcán, ahogy fapofával tiszteleg. Anyánk reggeltől estig ezt hajtogatja. Talán a bölcsőben is így ringatott a dajkám: Elektra, te nem vagy normális.
KRIZOTÉMISZ
És eszedbe se jut, hogy igazuk van?
ELEKTRA
De hátha nincs igazuk?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Nincs igazuk?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Hátha nincs igazuk?
KRIZOTÉMISZ
Mindenki ostoba és hazug, csak te vagy jó és tiszta?
ELEKTRA
És ha mind ostoba és hazug, és valóban csak én vagyok tiszta?
KRIZOTÉMISZ
Nincs egyetlen igaz ember. Egyetlenegy se. Csak Elektra, a csodálatos Elektra.
ELEKTRA
Azt mondják, más vagyok, mint a többiek. De akkor vagy ők az igazak, vagy én. És hátha én vagyok?
KRIZOTÉMISZ
Tudod, mit: inkább lennék gazember a többiekkel, mint egymagamban tiszta.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Hallod? Az ember nem arra születik, hogy különbözzék.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A legfontosabb parancsolat: légy olyan, mint a többiek.
ELEKTRA
Liba vagy, húgocskám. Amit a többiek gágognak, azt gágogod te is.
KRIZOTÉMISZ
Veled nem lehet beszélni.
ELEKTRA
Ha megszólalok, megjelenik szemetekben a rémület, és azonnal közbevágtok: veled nem lehet beszélni.
KRIZOTÉMISZ
Térj végre észhez: egyedül maradsz, mint az ujjam. Tudod te, mi az, egyedül lenni?
ELEKTRA
Járom a várost, hajnaltól napestig. Látom, ahogy a gyerekek golyóznak a porban. Fiatalok mennek karonfogva. Férfiak énekelnek, asszonyok beszélgetnek. Jön egy anyóka, az unokája támogatja. Én meg csak járok, egyedül az utcán, egyedül a városban. Egyes-egyedül a világban.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Egyedül a városban.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Egyedül a világban.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Egyes-egyedül.
KRIZOTÉMISZ
Látod, te szerencsétlen?
ELEKTRA
Hát aztán? Nem kellek nektek! Kinek hiányoztok?
KRIZOTÉMISZ
Elektra, az istenért, értsd meg végre: ez az utolsó lehetőséged.
ELEKTRA
Anyánk is ezt mondja esztendők óta; ez az utolsó évem, aztán már öreg leszek. Aztán elmúlik egy év, és megint belenéz a tükörbe, és megint azt mondja: ez az utolsó.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mert az igazmondó tükröt még nem találták föl.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Még szerencse.
KRIZOTÉMISZ
Ismered Egisztoszt. Ismered, tudod, hogy nem tréfál.
ELEKTRA
Egisztosz megölhet. Keresztüldöfhet a szigonyával, mint apánkat. Lovak farkához kötözhet, hogy kettétépjék a testem. De nem tréfálhat velem.
KRIZOTÉMISZ
Csak el ne jöjjön a nap, amikor azt kívánod: bár tréfált volna.
ELEKTRA
A testemmel rendelkezik: ő a király. De a megkínzott Elektra is Elektra. A halott Elektra is Elektra.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
A halott Elektra is Elektra?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A halott Elektra is Elektra.
KRIZOTÉMISZ
Még könnyen beszélsz: csak intened kell, és bársonyba öltöztetnek, rózsasziromból vetik az ágyad.
ELEKTRA
De nekem semmi sem kell, érted, Krizotémisz? Nem kell ruha, nem kell puha ágy, nem kell diadém. Nekem csak a szabadság kell. Érted, Krizotémisz?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Hallod? Neki csak a szabadság kell.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
De mi a szabadság?
ELEKTRA
Én Elektra vagyok. A jólét megköti a kezem. A kényelem béklyót ver a lábamra. Én ember vagyok: nem viselhetek bilincset.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Tehát nem viselhet bilincset.
KRIZOTÉMISZ
Ide figyelj, te eszelős. Egisztosz elhatározta, ha ma este nem szólalsz meg te is a többiekkel – Elektra! Egisztosz a bordélyházba ad. A város rongya leszel, minden részeg katona, minden hájas polgár, minden öreg kéjenc maga alá gyűrhet. Nem érted? Széttapossák a tested, és széttapossák a lelked; elrohad az öled, és elrohad a szíved.
KRIZOTÉMISZ
Most hallgatsz, ugye? Most nem mondod: mit tehet velem a király?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Kellemetlen.
ELEKTRA
Ha megtaposnak, ha meggyaláznak, akkor is élnem kell. A mocsokban, a kínban is. És élni is fogok, amíg el nem végzem a feladatom.
KRIZOTÉMISZ
Térj észhez, Elektra! Tizenöt éve, hogy megölték apánkat.
ELEKTRA
És ha százötven éve? A bűnt nem mossa el az idő, csak a büntetés.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
A bűnt nem mossa el az idő?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Csak a büntetés.
KRIZOTÉMISZ
Agamemnón halott, a kukacok már megették a testét. Miféle törvény parancsolja, hogy az élő áldozza föl magát egy halottért?
ELEKTRA
Nem láttam az arcát, amikor anyánk a fürdőházban rádobta a hálót. Nem hallottam a kiáltását, amikor Egisztosz belédöfte a szigonyát. De azóta nem alszom éjjel, mert nem akarok aludni. Nem nyugszom nappal, mert nem akarok nyugodni.
KRIZOTÉMISZ
Feledd el, Elektra.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ez a legegyszerűbb.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
El kell felejteni.
ELEKTRA
A szemét fölfalhatták a kukacok, de a tekintetét nem. A torkát szétrághatták a kukacok, de a kiáltását nem.
KRIZOTÉMISZ
Csak egy este feküdj le úgy, hogy nem gondolsz rá többé. Csak egy reggel ébredj úgy, hogy tiéd a nap, nem Agamemnóné.
ELEKTRA
Az éjszaka nem lenne sötét, és a nappal nem lenne világos, ha egyetlen percre elfelejteném, hogy Agamemnónt megölték. Nem, Krizotémisz: én nem táncolok veletek. Nem, Krizotémisz: én nem felejtek.
KRIZOTÉMISZ
Közben elmúlik az élet, Elektra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Közben elmúlik az élet.
ELEKTRA
Akkor nem lesz szerelmesem, aki becézzen. Gyerekem, akit csókolhatok. A karomon összeaszik a hús, az arcom ráncos lesz, a mellem lógó zacskó, de nem vetem le a gyászt, amíg el nem végzem, ami a dolgom.
KRIZOTÉMISZ
Mi dolga az embernek azon kívül, hogy boldog legyen?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Fogas kérdés ez, lányok!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mi dolga az embernek addig, amíg meg nem hal?
KRIZOTÉMISZ
Tudod te, milyen öröm, ha süt a nap? Milyen zöld a fű tavasszal, milyen sárgák a kertben a tulipánok?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Fogas kérdés ez, lányok.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mi dolga az embernek azon kívül, hogy boldog legyen?
KRIZOTÉMISZ
Tudod te, milyen más a reggel, ha arra ébredsz, hogy a gyereked nevet a bölcsőben? Ha este az ágyban a férjed rád néz, és te is ránézel, és mind a ketten egyet akartok?
ELEKTRA
És amikor könyörögtél anyánknak, hazudja azt, hogy nálunk töltötted az éjszakát? Akkor is öröm volt a férjed? Amikor a hajad tépted, hogy nem akarsz több gyereket, karcsú akarsz maradni és sudár?
KRIZOTÉMISZ
Nem érted te ezt. Az ember őrjöng, aztán megszüli a gyerekét, és örül neki. Szeret valakit, és annak is örül. És ha már vége a szerelemnek, örül, hogy derék férje van.
ELEKTRA
Ha én szeretnék valakit, csak őt szeretném, soha mást. Ami öröm, az nekem mindig öröm lenne. És ami rossz, az mindig rossz: soha nem kívánnám.
KRIZOTÉMISZ
Hol élsz te, Elektra? Miféle álomvilágban?
ELEKTRA
És te hogy élsz? Miféle hazugságban?
KRIZOTÉMISZ
Mit képzelsz, Elektra, ki nem hazudik? Mutass nekem egyetlen embert, aki nem hazudik.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Csak egyetlenegyet.
KRIZOTÉMISZ
Amíg az ember gyerek, azt hiszi, úgy élhet, ahogy akar. Aztán benő a feje lágya, és megtanulja: úgy kell élni, ahogy lehet. És rájön arra, hogy így is szép az élet.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Nem az életet kell a törvényekhez szabni.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A törvényeket az élethez.
KRIZOTÉMISZ
Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy Egisztosz bitorolja apánk trónját? Hogy anyánk jobban szereti véres kezű urát, mint tulajdon gyermekeit? És mégis, Elektra: a holtak nyugodjanak, az élők meg éljenek. A bűnt nem megbosszulni kell, hanem elfelejteni. Amit elfelejtünk, az nincs, és nem háborgatja senki életét.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
A bűnt nem megbosszulni kell, hanem elfelejteni.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Amit elfelejtettünk, az nincs, és nem háborgatja senki életét.
ELEKTRA
Nem érted, Krizotémisz? Ha elfelejtjük, hogy Agamemnónt megölték, minden megtörténhet. Az is, hogy holnaptól nem kel föl a nap. Az is, hogy az ember nagy, fekete bogárrá változik. Az is, hogy milliókat égetnek el, mint a fahasábokat. Nem érted, Krizotémisz? Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvény, a világ se világ, és az ember sem ember.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És ha nincs törvény, a világ se világ, és az ember se ember.
ELEKTRA
Az egész várost megfertőzte a hazugság, mint a pestis. Úgy éltek, mintha apánkat nem gyilkolta volna meg a saját felesége. Mintha nem tudnátok, hogy uralkodótok kezéről vér csöpög. Jaj, Krizotémisz, elkezdtetek hazudozni, és már hazudtok reggel és este, hazudtok az anyátoknak, a gyereketeknek, a szeretőtöknek, hazudtok a falaknak és az állatoknak, a fűre azt mondjátok, hogy kék, az égre, hogy zöld, az örömre, hogy rossz, a szépre, hogy bűn. Jaj, Krizotémisz, már akkor is hazudtok, ha nem is kellene.
CSEPŰRÁGÓK
Már akkor is hazudtok, ha nem is kellene.
KRIZOTÉMISZ
Hát pusztítsd el a hazugságot, te eszelős.
ELEKTRA
Én tartom a napot az égen. Én vigyázok az emberekre, hogy ne négykézláb járjanak. Én szülök minden ártatlan csecsemőt. Én, Elektra, aki nem felejtek. Amíg egyetlen ember él, aki nem felejt, ti se felejthettek.
CSEPŰRÁGÓK
Amíg egyetlen ember él, aki nem felejt, ti sem felejthettek, emberek.
KRIZOTÉMISZ
Hát rajta, Elektra, pusztítsd el a bűnt! Hiszen te mindenható vagy.
ELEKTRA
Ha mindenható lennék, Egisztosz már nem élne.
KRIZOTÉMISZ
Akkor mit pofázol? Mit jár a szád, ha semmit sem tehetsz?
ELEKTRA
Várok. Várok, amíg eljön Oresztész, és bosszút áll a bűnökért.
EGISZTOSZ
Csak az a bökkenő, hogy Oresztész nem jön el. Csodálkozol, hogy hallgatóztam? Hiába: uralkodói kötelességem mindent tudni, amit a városban gondolnak és beszélnek.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Kötelességtudó király.
EGISZTOSZ
Persze rólad úgyis tudom, mit gondolsz. De voltak, akik megtanulták, mennyire más, ha ki is mondják, amit gondolnak. Csak sajnos nincs már fejük, így nem tudnak beszámolni neked a tapasztalataikról.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Pedig biztos nagyon szép élményeik lehettek.
ELEKTRA
Mit akarsz tőlem?
EGISZTOSZ
Mindenekelőtt közölni szeretném, hogy Oresztészre hiába vársz. No, figyelj szépen. Remélem, nem kétled, hogy sokra tartom a biztonságomat?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ebben aligha kételkedik.
EGISZTOSZ
És ki fenyegeti legjobban a biztonságomat? Nyilvánvaló, hogy Oresztész, Agamemnón fia. Nem felelsz, tehát elhiszed. Akkor hidd el azt is, hogy öcsikéd életét a következők töltik be: a nők – az egy, a kártya – az kettő, a kocsiverseny – az három, a bor – ez négy. Több nincs. Én viszont már az iskolában úgy tanultam, hogy aki a felsorolt élvezeteket mindennél többre becsüli, aligha vállalkozik olyan feladatra, amilyet te szánsz Oresztésznek.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Milyen igaz: tábornokok gyakran halnak meg papucsban.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Viszont a papucsban csoszogók ritkán esnek el a barikádokon.
EGISZTOSZ
Mit gondolsz, ha őt tartom a legveszedelmesebb ellenségemnek, mért nem adtam parancsot az embereimnek, hogy végezzenek vele? Nem tudod? Majd én megmondom, aranyom. Mert a marhahajcsár, aki titokban engem szid, ha elhullanak a barmai, a paraszt, aki a kunyhójában engem átkoz a rossz termés miatt, a vének, akik a kávéházban visszasírják Agamemnón uralmát, mert az ő idejében még ismerték az asszonyok ölét: ez a sok ostoba, ártalmatlan fecsegő mind veszélyesebb, mint Agamemnón fia. Megint hallgatsz, tehát elhiszed.
ELEKTRA
Hallgatok, mert egy szavad sem hiszem.
EGISZTOSZ
Hiszed vagy nem, ne reménykedj. Oresztész boldog és elégedett, tehát esze ágában sincs hazajönni. Vagy láttál már embert, aki a békés életet önként felcseréli a halálos veszedelemmel?
ELEKTRA
Néha belenézek a tükörbe. Csak azért, hogy lássak ilyen embert.
EGISZTOSZ
Csakhogy te nem vagy normális, Elektra. Te is tudod, hogy nincs ember, aki hozzád hasonló.
CSEPŰRÁGÓK
Nincs ember, aki hozzá hasonló.
ELEKTRA
Én Agamemnón lánya vagyok. Oresztész Agamemnón fia. Egy apa nemzett, egy feladatra. Jaj, neked, király; Oresztész nem hasonló Elektrához: Oresztész Elektra, és Elektra Oresztész.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Oresztész Elektra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És Elektra Oresztész.
EGISZTOSZ
Öcsikédnek nem valami sürgős, hogy teljesítse a feladatát.
ELEKTRA
Ma érti meg, hogy az ő élete a te halálod, vagy holnap, vagy tíz év múlva, az mindegy. De egyszer eljön, és az a nap a halálod napja lesz.
EGISZTOSZ
De hol leszel már akkor te, drágaságom?
ELEKTRA
Ahol ő. Az agyában, amivel gyűlöl. A szívében, amely nem hagyja nyugodni. A kardjában, amivel ledöf.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mert Oresztész Elektra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És Elektra Oresztész.
EGISZTOSZ
Megsúgom neked: a kuplerájban leszel. Vagy nem hiszed?
ELEKTRA
Amilyen ocsmány állat vagy: elhiszem, hogy ezt is megteszed.
EGISZTOSZ
Ugyan, aranyom; király vagyok, nem irgalmas nővér. Aki erre a pályára megy, ne legyen finnyás. Király vagyok, és tudom: hogy rend legyen a városban, koponyákkal kell kikövezni az utcákat, jajgatással bevakolni a falakat. Én se szeretem a vért, de ha ez az ára a rendnek, ezt is megfizetem.
ELEKTRA
Mások vérével könnyű fizetni.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nagyon könnyű.
EGISZTOSZ
Mióta én ülök a trónon, a polgárok elégedettek. Tudod, mit jelent ez? A legtöbbet, amit uralkodó elérhet, hogy az alattvalói elégedettek.
ELEKTRA
A disznó is elégedett a pocsolyában.
EGISZTOSZ
Pontosan erről van szó.
ELEKTRA
Én meg arra születtem, hogy megzavarjam az emberek nyugalmát.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Halljátok, emberek?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Elektra arra született, hogy megzavarja a nyugalmatokat.
EGISZTOSZ
Csakhogy az emberek nem szeretik ezt, drágaságom. Az emberek szeretnek elnyúlni a pocsolyában és elégedetten röfögni.
ELEKTRA
Amíg én vagyok, nem lehetnek elégedettek.
EGISZTOSZ
Hát majd teszek róla, hogy ne légy.
ELEKTRA
Ölj meg, király. Akkor majd a holttestem zavarja nyugalmatokat.
EGISZTOSZ
Megölni? Megölni a szatócsot kell, akinek a szája jár, az üstkovácsot, aki morog. Ölni azért kell, hogy az emberek féljenek. A nép akkor elégedett, ha pontosan tudja, mitől kell félnie.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ezt jól jegyezzétek meg, polgárok!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Tanuljátok meg, mitől kell félnetek,
CSEPŰRÁGÓK
és nyugalmas lesz az életetek.
EGISZTOSZ
Nekem nincs szükségem, hogy lemenjek a vallatókamrába: magamtól is tudom, hogy minden embert meg lehet törni. Csak a módját kell megtalálni. És én mindennek megtalálom a módját. Én mindenkit meg tudok törni, Elektra. Te például mit tennél, ha tüzes fogóval csipkednék a tested?
EGISZTOSZ
Ha megölnék a gyerekeidet?
EGISZTOSZ
Ha előtted gyaláznák meg a feleséged?
EGISZTOSZ
Nem törnél meg, ugye?
ELEKTRA
Miért kérdezed? Úgyis tudod.
EGISZTOSZ
Tudom. Ezért nem bízlak hóhéraimra. Nincs fantáziájuk.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Szegény király.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Tehetségtelen hóhérokkal kell dolgoznia.
EGISZTOSZ
Figyelj ide, Elektra: ma van tizenöt éve, hogy elfoglaltam a trónt.
ELEKTRA
Ma van tizenöt éve, hogy Agamemnónt megölted.
EGISZTOSZ
Érdekes, hogy ez a két dátum egybeesik. De mit tegyünk, ha így hozta a sors? Figyelj hát, Elektra: este, mint városunk minden polgára, te is a király elé járulsz, és elmondod az igazságot.
ELEKTRA
Kíváncsi vagyok, mit tennél velem, ha egyszer elmondanám az igazságot.
EGISZTOSZ
Te is tudod, hogy az Igazság Ünnepén mindenki büntetlenül szólhat. Tudsz egyetlen esetről, amikor valakinek a haja szála is meggörbült azért, amit az ünnepen mondott?
ELEKTRA
És te tudsz egyetlen esetről, amikor az ünnepen valaki ki merte mondani az igazságot?
EGISZTOSZ
Mint ember megértem, hogy gyűlölsz. Nincs is kifogásom ellene. De én nem ember vagyok, hanem uralkodó: azokat kell választanom, akik nem zavarják a rendet.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mint ember: megérti.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mint uralkodó: lenyisszantja a fejét.
EGISZTOSZ
Nem kívánom, hogy megtagadd magad. Gyűlölj ezentúl is, mint eddig. Álmodj arról, hogy a kezeddel téped ki a szívemet. Várj Oresztészre, amíg el nem fonnyadsz. Ez a te jogod, Elektra. Nekem az a kötelességem, hogy megvédjem alattvalóim nyugalmát. Semmi mást nem kívánok, csak azt, minden évben egyszer, az ünnepen, te is azt tedd, amit a többiek.
ELEKTRA
Ilyen ostobának hiszel?
EGISZTOSZ
Nem félek tőled, Elektra. Nem magamat féltem: alattvalóim békéjét. Azt akarom, hogy rend legyen a városban.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ilyen ostobának hiszi?
EGISZTOSZ
Tisztességes alkut kínálok: egyetlen napot kérek, és háromszázat adok cserébe. És az életedet. Ami talán mégse csekélység.
ELEKTRA
Azt hiszed, király, az életem az, hogy eszem és iszom, alszom és felkelek? Azt hiszed, én nem tudom: Elektra csak akkor Elektra, ha az év minden napján az?
EGISZTOSZ
Majd meglátjuk, drágaságom. Majd meglátjuk, mi lesz Elektrából a kuplerájban.
ELEKTRA
Vigyázz, király, nehogy a bordélyból templom legyen!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Szentély.
EGISZTOSZ
Ostoba voltam, hogy eddig nem jöttem rá: azért zavarod az emberek nyugalmát, mert Agamemnón lánya vagy. Királylány, akinek tiszteleg az őrség. Királylány, akinek utat adnak, ha végigmegy a városon. Királylány, aki más, mint ők, akire oda kell figyelniük.
ELEKTRA
Elektra vagyok, nem királylány. Elektrára figyelnek az emberek, nem Agamemnón lányára. Az igazságra figyelnek, király, és az igazság lesz a veszted.
EGISZTOSZ
Majd meglátjuk este, ha már elég részegek lesznek kedves alattvalóim. Majd meglátjuk, mi lesz akkor Elektrából!
ELEKTRA
Tudod mit, király? Majd meglátjuk.
EGISZTOSZ
Ne siesd el a választ. Estére elválik, melyik utat választottad.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Estére, királylány, elválik, melyik utat választottad.
ORESZTÉSZ
Azt hiszem, megérkeztem. Illene emlékeznem a városra, ahol születtem, de bizony isten, semmire sem emlékszem. Mit tegyek: apámra sem emlékszem, anyámra sem. Az első emlékem, amikor a mesterem a vállamra tette a kezét, és azt mondta: Nem Phaidón a neved, fiam, hanem Oresztész; apád Agamemnón király volt, akit Egisztosz orvul megölt, hogy elfoglalja a trónját. És azt mondta: mától mindig Oresztésznek szólítalak, hogy sose feledd, ki vagy. És sose feledd, hogy nem nyughatsz, amíg föl nem szabadítod a népedet. Azóta felnőtt vagyok. Azóta mindenre emlékszem.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Azóta mindenre emlékszik.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mindenre emlékszik?
ORESZTÉSZ
Lehet, hogy mindenki arra emlékszik, ami fontos neki. Mások az anyai csókra, az első szerelemre. Én arra, hogy Oresztész a zsarnok halála. Az ostoba! Azt hiszi, hogy minden időmet táncosnők ölében töltöm. Hogy csak kérődzöm jámboran, mint a tehén. Sokba kerül még ez neked, király.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Sokba kerül ez neked, király!
ORESZTÉSZ
Mit tehettem volna? Hazudnom kellett éjjel és nappal, hazudva ébredni és hazudva lefeküdni, még álmomban is hazudni, hogy becsapjam Egisztosz kémeit. Néha már azt sem tudtam, ki vagyok! Oresztész, vagy akinek hazudom magam. De mit számít! Ha hasznos, mért féljek a hazugságoktól? Nekem nem ártott: bármennyit hazudtam semmit nem változtam. Bármennyi bort vedeltem, bármilyen bambán bámultam a kémek pofájába, mindig Oresztész voltam, aki egy pillanatra sem feledkezik meg a feladatáról.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ritka eset.
ORESZTÉSZ
Furcsa. Az ember azt hinné, a zsarnokok birodalmában a rendőrség ravasz, mint a kígyó. Én meg ezzel a vacak hamis papírral, ezzel az ócska hazugsággal minden őrségen átjutottam. Vagy ahol nincs szabadság, ott minden ember ostoba?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ahol nincs szabadság, ott minden ember ostoba?
ORESZTÉSZ
Nem jöhettem haddal a saját népem ellen. Bármennyire gyűlölik a zsarnokot: akit megtámadnak, védekezik. Minden hazámfia, aki katonáim fegyverétől esik el, minden asszony, akit harcosaim letepernek, minden fölgyújtott kunyhó: rossz pont a számlámon. Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Én szabadítónak jöttem, nem győztesnek.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Szabadítónak jött.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Nem győztesnek.
ORESZTÉSZ
Nincs bennem bosszúvágy, sem gyűlölet; az indulat nem kenyerem. Sakkjátszma ez: ő lép, aztán én, aztán megint ő, aztán megint én. És a végén leütöm a királyt.
ORESZTÉSZ
Üdvözöllek, szép hölgy!
ELEKTRA
Te mit keresel itt?
ORESZTÉSZ
Ki tudja, talán téged.
ORESZTÉSZ
Az emberek manapság sokat utaznak. Van, aki elefántcsonttal kereskedik. Van, akit a táj érdekel, vagy a nyelvet akarja megtanulni. Van, aki önmaga elől menekül idegen országba. Én talán azért indultam útnak, hogy téged megkeresselek.
ELEKTRA
Te tudod, ki vagyok?
ORESZTÉSZ
Természetesen. Városotok ékköve. Nyíló rózsa. Szépséges hajnal.
ORESZTÉSZ
Ha azt veszed rossz néven, hogy szépségedet máshoz mertem hasonlítani, akkor egyetértünk. Csakhogy az ember kénytelen alkalmazkodni ahhoz, amit várnak tőle. Hiába mondom egy lánynak, hogy szép, azt kevesli. Mind azt akarja, hogy cifrázzam.
ELEKTRA
És te cifrázod, ugye?
ORESZTÉSZ
Miért ne? Nekik jólesik, nekem meg nem kerül semmibe.
ELEKTRA
Neked nem kerül semmibe, ha hazudsz?
ORESZTÉSZ
Miért gondolod, hogy csúnya nőknek udvarolok? Ha meg szépnek teszem a szépet, a lényeg igaz, legfeljebb kicsinosítom.
ELEKTRA
Tudod mit? Csinosítgasd másoknak. Biztos találsz elég lányt, aki szívesen hallgatja.
ELEKTRA
Nemcsak hazug vagy, beképzelt is.
ORESZTÉSZ
Látod: ha az igazat mondom, beképzeltnek nevezel.
ORESZTÉSZ
Öt perce sem ismersz, és máris ítélsz rólam. Ennyire bízol a szemedben?
ELEKTRA
A kígyóra ránézek, és látom, hogy kígyó.
ORESZTÉSZ
Megtisztelő hasonlat. Csakhogy a kígyó kibújhat a bőréből. Az embernek viszont úgy kell élnie, ahogy a világ megköveteli.
ELEKTRA
Ne mondd. Ezt komolyan gondolod?
ORESZTÉSZ
Összevissza fecsegek neked. De miért? Talán csak azért, mert a lányok elvárják, hogy szóval tartsák őket.
ELEKTRA
Holott semmi kedved hozzá.
ORESZTÉSZ
Talán valóban semmi kedvem.
ELEKTRA
Akkor ráadásul ostoba is vagy.
ORESZTÉSZ
Hogy mersz ítélni rólam? Látod, én mást sem tudok rólad, mint azt, hogy szép vagy.
ELEKTRA
Hagyd ezt az ócska mesét!
ORESZTÉSZ
Annyian mondták már, hogy meguntad?
ELEKTRA
Még senki sem mondta.
ORESZTÉSZ
Most te nem mondasz igazat.
ELEKTRA
Én nem hazudok soha.
ORESZTÉSZ
Vakok élnek ebben a városban? Vagy csupa aggastyán, akinek nincs már szeme a szépre?
ELEKTRA
Ne fáraszd magad. Tudom, hogy nem vagyok szép.
ORESZTÉSZ
Látod: ha nem cifrázom, te sem hiszel nekem. Pedig talán azért jöttem ebbe a városba, hogy végre azt mondhassam, amit gondolok.
ELEKTRA
Ehhez neked idegenbe kell menned?
ORESZTÉSZ
Mit tudsz rólam, kislány?
ORESZTÉSZ
Láttál már bohócot, aki előadás után belép az öltözőbe? Még egy perc, és ledobhatja a parókáját, leveheti krumpliorrát, belenézhet a tükörbe, és önmagát látja benne.
ELEKTRA
Aki bohóc, hiába veti le a parókáját, a tükörben akkor is bohócot lát.
ORESZTÉSZ
Voltál már bohóc?
ELEKTRA
Nem értelek én téged.
ORESZTÉSZ
Talán azért indultam útnak, hogy találjak valakit, akinek ha azt mondom, hogy szép, tudja, hogy igazat mondok, és el is hiszi.
ELEKTRA
Furcsa ember vagy te.
ORESZTÉSZ
Miért lennék furcsa? Olyan vagyok, amilyen vagyok. Az lenne a furcsa, ha más lennék.
ELEKTRA
Mindig tudtam az emberekről, mikor hazudnak. Rólad nem tudom.
ORESZTÉSZ
Tudod, mit? Megígérem: ezentúl mindig figyelmeztetlek, ha hazudok.
ORESZTÉSZ
Miért ne? Szeretek tréfálni. De most komolyan beszélek.
ELEKTRA
Azt se tudom, ki vagy.
ORESZTÉSZ
Nem mindegy, hogy hívnak? Ha úgy hozza a sors, úgyis megtanulod a nevemet.
ELEKTRA
Hány lánynak mondtad már ezt a szöveget?
ORESZTÉSZ
Egynek sem. De ha mondtam volna, az se jelentene semmit. Ha neked mondom, más értelme van minden szónak.
ELEKTRA
Kár, hogy mindig hazudsz.
ORESZTÉSZ
Mért nem hiszel nekem?
ELEKTRA
Mért higgyek neked?
ORESZTÉSZ
Elmenjek? Unsz?
ELEKTRA
Jobb, ha elmégy. Elég nekem a magam baja.
ORESZTÉSZ
Mi bajod, kedves?
ORESZTÉSZ
Mert hozzád is közöm van.
ELEKTRA
A bajt nem lehet megosztani. Az enyém, én hurcolom, nekem kell élnem vele.
ORESZTÉSZ
Már attól, hogy elmondod, könnyebb lesz.
ELEKTRA
Nem azért élek, hogy könnyű legyen az életem.
ORESZTÉSZ
Gondolkodtál már ezen: ha a gondodat megosztod, kisebb lesz? Ha az örömödet, nagyobb.
ELEKTRA
Keress magadnak más lányt, aki boldogan megosztja veled az örömét.
ORESZTÉSZ
De ha nekem te kellesz?
ELEKTRA
Rossz vásárt csinálnál. Nekem nincs örömöm, amit megoszthatnék veled. Azt mondják, én gyászra születtem.
ORESZTÉSZ
Ki mondja? És miért hiszel neki?
ELEKTRA
Egyetlen ember van, akivel megoszthatnám a gondomat.
ORESZTÉSZ
És az nem én vagyok?
ELEKTRA
Nem. Kár, de nem te vagy.
ORESZTÉSZ
Annyira szereted?
ELEKTRA
Mint a napfényt. A meleg fürdőt, ami lemossa testemről a piszkot. Mint a hold sarlóját.
ORESZTÉSZ
Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
ELEKTRA
Öröm a szerelem? Csak öröm?
ELEKTRA
Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok.
ORESZTÉSZ
Megsemmisülsz, ha kedvesed a karjába vesz?
ELEKTRA
Nincs nekem kedvesem.
ORESZTÉSZ
Igazat mondasz?
ELEKTRA
A testvéremről beszéltem.
ORESZTÉSZ
Igazat mondasz?
ELEKTRA
Mondtam neked: én nem hazudok soha.
ORESZTÉSZ
De furcsa. De jó. Amikor megláttalak, örültem. Aztán rossz volt nagyon. Most megint örülök, de sokkal jobban.
ORESZTÉSZ
Nem hazudok én neked soha többé.
ELEKTRA
Mondanék valamit. Meghallgatsz?
ORESZTÉSZ
Mondjad, kedves.
ELEKTRA
Van egy lány. Itt a városunkban. Korombéli. Azt akarják, tegyen valamit, amibe belepusztul.
ORESZTÉSZ
Akkor ne tegye.
ELEKTRA
Azt mondják neki: csak úgy élhet, ha belepusztul.
ELEKTRA
Azt mondják neki: ha él, az lesz a halála. Azt mondják neki: nem élhet, de meg se halhat.
EGISZTOSZ
Te mit keresel itt?
ORESZTÉSZ
Üdvöz légy, király!
EGISZTOSZ
Mért gondolod, hogy én vagyok a király?
ORESZTÉSZ
Egyszerű logikai következtetés három összetevőből: aki király, fejjel magaslik ki minden ember közül. Másodszor: nem láttam embert ebben a birodalomban, aki hozzád hasonlítana. Harmadszor: aki király, annak a tekintete is más, mint a többieké. Mindebből következik, hogy te vagy Egisztosz. Egyébként hírt hoztam neked.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ezt a fiút nem kell félteni.
EGISZTOSZ
Ha nemcsak a nyelved forog ilyen ügyesen, még sokra viheted. Van igazolványod?
ORESZTÉSZ
Mennyit parancsolsz?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nem kell félteni!
EGISZTOSZ
Jó. De azért megmotozlak. Remélem, nem veszed rossz néven?
ORESZTÉSZ
Magam is ezt tenném a helyedben.
EGISZTOSZ
Tetszel nekem, fiú. Bár, hogy igazán tetszel-e, majd akkor válik el, ha meghallom az üzenetet.
ORESZTÉSZ
Nem vagyok olyan ostoba, hogy rossz hír hozására vállalkoznék. Az álmoskönyv szerint királynak rossz hírt hozni: szerencsétlenség.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Szerencsétlenség.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
De még mekkora!
ORESZTÉSZ
A hír, amit hoztam, a lehető legjobb. Biztos vagyok, hogy örömödre szolgál.
EGISZTOSZ
Ha olyan okos vagy, amilyennek látszol, azt is tudod, hogy a királyt várakoztatni balsors.
ORESZTÉSZ
Halld hát a hírt: Oresztész halott.
ORESZTÉSZ
Jól hallottad. Oresztész halott.
EGISZTOSZ
Úgy. Biztos vagy ebben?
ORESZTÉSZ
Magam fogtam le a szemét. Én gyújtottam meg holtteste alatt a máglyát.
EGISZTOSZ
Úgy. Tehát halott? Megölték?
ORESZTÉSZ
Mért ölték volna meg? Hisz a légynek sem ártott. A legkedvesebb cimbora volt, a legaranyosabb pajtás.
EGISZTOSZ
Akkor mért gondolod, hogy örülök a halálának?
ORESZTÉSZ
Amikor haldokolva a karomban feküdt, azt mondta: menj el Egisztosz királyhoz, és mondd meg neki, hogy most már nem kell tőlem félnie.
EGISZTOSZ
Tehát azt hitte, félek tőle.
ORESZTÉSZ
És azt is mondta: kár volt Egisztosznak félnie. A lányok szebb ékszerei az életnek, mint a korona. Lovakat hajtani jobb mulatság, mint embereken uralkodni.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Érdekes vitatéma.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
De inkább ne most vitassuk meg.
ORESZTÉSZ
A versenypályán. Igaz, ami igaz, nem volt tiszta a feje. Hajnalban feküdt le; akkor sem egyedül. A gyeplőt is alig tudta tartani. Pedig jobban értett a lovakhoz, mint akárki: a versenypálya királya volt. Csak nem tudott választani a nők, az ital meg a lovak között.
EGISZTOSZ
Tévedett szegény nyomorult. Már rég nem féltem tőle.
ORESZTÉSZ
Pedig ez mindig nyugtalanította.
EGISZTOSZ
Engem is nyugtalanítana, ha Egisztosz félne tőlem.
CSEPŰRÁGÓK
Hát még minket!
EGISZTOSZ
Téged jutalom illet, fiú.
ORESZTÉSZ
Minek köntörfalazzak? Az út hosszú volt és poros. A vendégfogadók unalmasak. Oka van, hogy mégis útra keltem.
EGISZTOSZ
Lenyűgöz az őszinteséged.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mert ez egy őszinte fiú.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Egyenes, nyílt és őszinte.
ORESZTÉSZ
Azt mondják, neked mindenki megmondhatja az igazat.
EGISZTOSZ
Ha azt mondják, akkor bizonyára igaz.
ORESZTÉSZ
Egyetlen kérésem van: szeretnék az udvarodban élni.
EGISZTOSZ
Jelentéktelen kérés, gondolod te. Csakhogy én nem szeretem magam körül az idegeneket. Miért akarsz városunkban maradni?
ORESZTÉSZ
Ne vedd rossz néven, király, nem palotád gazdagsága vonz, nem is uralkodói bölcsességed. Úgy hírlik, sehol sincsenek szebb nők, mint nálatok.
EGISZTOSZ
Ehhez nem értek. Más dolgom van, mint ilyen semmiségekkel foglalkozni.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Szegény elfoglalt király.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Még erre sem ér rá.
EGISZTOSZ
Majd megkérdezem ezeket az urakat.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Fenséges úr, birodalmad mindenben a legelső a világon!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Itt élnek a leghűségesebb alattvalók!
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Itt a legnagyobb a jólét!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Itt a legelégedettebbek a polgárok!
CSEPŰRÁGÓK
És természetesen itt vannak a legszebb nők a világon!
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Minden igazság talpköve az őszinte beszéd.
ORESZTÉSZ
Meg aztán, tudod, hogy egészen őszinte legyek: jobb, ha egy ideig nem térek vissza szülővárosomba.
EGISZTOSZ
Úgy. Mit tettél?
ORESZTÉSZ
Nem az a baj, amit tettem, inkább amit nem. Egy hölgy ugyanis azt gondolja, múlhatatlanul szükséges, hogy oltárhoz vezessem. Én meg, tudja isten, nem rajongok az ötletért.
EGISZTOSZ
Tehát menedékjogot kérsz egy nő elől?
ORESZTÉSZ
Így is mondhatnám.
EGISZTOSZ
Mondd csak, fiú. Voltál te már szerelmes?
ORESZTÉSZ
Én? Egyfolytában szerelmes vagyok. Nem tehetek róla, uram, ilyen a természetem. Ha meglátok egy szép vállat, egy karcsú bokát, mindjárt szerelmes leszek.
EGISZTOSZ
Nem erről kérdeztelek. Hogy egy szép csípő ágyba csalogat, az természetes. De a szerelem, azt mondják, más. Valami természetellenes vonzalom. Őrület, ami elveszi az emberek eszét.
ORESZTÉSZ
A szerelem, király, édes öröm, amitől jóízű lesz a szám.
EGISZTOSZ
Gyanakszom a szerelmesekre. Aki szerelmes, kiszámíthatatlan. A bőrét is hajlandó kockáztatni. Még a törvényt is semmibe veszi.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Hihetetlen!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Hihetetlen!
EGISZTOSZ
Azt akarom, hogy alattvalóim boldogok legyenek. Minden, ami megzavarja nyugalmukat, árt nekik. Minden változás ártalmas. Az boldog, aki reggel úgy ébred, hogy pontosan tudja, hogy élete végéig nem változik semmi.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ezt jól véssétek az agyatokba, polgárok!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Minden változás ártalmas!
CSEPŰRÁGÓK
El ne felejtsétek, ha kedves az életetek.
ORESZTÉSZ
Azt mondják, volt egy bölcs, aki azt tanította, csak azon érdemes töprengeni, amin nem lehet változtatni. Persze az nem bölcs volt, hanem hülye.
ORESZTÉSZ
Te viszont bölcs ember vagy, király.
EGISZTOSZ
Bölcs uralkodó vagyok. Mindennek alapja a rend. Hogy az emberek tudják, mit tehetnek, és mit nem. Akkor megszokják, hogy amit tehetnek, az jó nekik, amit meg nem szabad, az rossz.
CSEPŰRÁGÓK
Még fontosabb lecke: lesz szíves mindenki idefigyelni!
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Amit tehettek, emberek, az jó nektek.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Amit meg nem szabad, az rossz.
CSEPŰRÁGÓK
Nehogy összecseréljétek!
ORESZTÉSZ
Bölcs uralkodó vagy.
EGISZTOSZ
Jöjj el ma este az Őszinteség Órájára. Ott majd saját szemeddel is megláthatod, milyen elégedettek nálunk az emberek.
ORESZTÉSZ
Hallottam már erről a híres ünnepről, király.
EGISZTOSZ
Érdemes megnézni. Páratlan a maga nemében. Csodálatos bizonyítéka annak, hogy a rend teszi boldoggá az embereket. Olyan boldoggá, hogy nincs nagyobb vágyuk, mint a rend dicsőítése.
ORESZTÉSZ
Valóban páratlan.
EGISZTOSZ
Látod, fiú: én annyira bízom az igazamban, hogy még az őszinteségtől sem kell tartanom.
ORESZTÉSZ
Magadban bízol, vagy az alattvalóidban?
EGISZTOSZ
Ha bölcsebb leszel, majd megtanulod, hogy a jó uralkodó csak önmagában bízik.
ORESZTÉSZ
És én bízhatok a jóindulatodban, király?
EGISZTOSZ
Jóindulatomban mindenki bízhat, aki szolgál engem.
ORESZTÉSZ
Befogadsz udvarodba?
EGISZTOSZ
Mondottam, fiú, rám mindenki számíthat, aki engem szolgál.
ORESZTÉSZ
Nagypofájú zsarnok. De nem tehetségtelen. Bizony isten nem tehetségtelen.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Istenem, uram: mentsd meg a világot a tehetséges zsarnokoktól.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A tehetségtelenekkel elboldogulnak az emberek is.
ORESZTÉSZ
Nem lesz könnyű játszma. De mért legyen könnyű? Furcsa: mintha hasonlítanék rá. Persze. Ha hazudok, ahhoz hasonlítok, akinek hazudok. Le kell győznöm, és nem győzhetem le másként, csak az ő játékszabályai szerint. Sose volt még ilyen terhes. Undorodom már. Fene tudja, miért. Mennyivel egyszerűbb lenne a pofájába vágni, ki vagyok, mint sunyítani, nyalni a talpát. Könnyű azoknak, akik nyíltan vállalhatják a harcot.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nagyon könnyű.
ORESZTÉSZ
De azért jól csinálom, ugye?
ELEKTRA
Föld, fogadj be engem is. Nap, sötétülj el nekem is. Csillagok, ne világítsatok. Kukacok, rágjátok le testemről a húst. Hullj ki, hajam: rohadj el a sírgödörben. Rohadj el te is, világ. Özönvíz árasszon el, tűzvész perzseljen fel, kór pusztítson el. Rázd meg magad, föld; pusztítsd el önmagad.
ELEKTRA
Pusztulj, te dög!
ELEKTRA
Pusztulj, te dög!
ORESZTÉSZ
Az istenért, mi bajod?
ELEKTRA
Te állat! Te féreg! Égessenek meg elevenen. Vágják ki a nyelved. A szemed nyomják ki. Dögölj meg rohadék! Bár döglöttem volna meg, mielőtt megláttalak.
ORESZTÉSZ
Mit vétettem neked?
ELEKTRA
Te hoztad a hírt, hogy Oresztész halott?
ELEKTRA
Én boldog voltam. Most tudom csak. Boldog voltam, mert tudtam, miért szenvedek.
ELEKTRA
A fát kérdezd, te állat, miért szomorú, ha derékba törik. Az anyát, ha megölték a gyerekét. A napot kérdezd, mi baja, ha nem süthet többé.
ORESZTÉSZ
Van ember, aki ismeri Oresztész nevét? Van, aki gondol rá? Aki megsiratja? Ha tudta volna. Az éjszakákon, amikor fel-alá járt a szobában, a mécses lángját bámulva: ha tudta volna, hogy nincs egyedül. A reménytelenség éveiben, amikor azt hitte, nem számíthat, csak önmagára: ha tudta volna, hogy nincs egyedül.
ELEKTRA
Oresztész, szerelmes napom, mit tettél velem? Sose mehetek már föl a toronyba lesni, jössz-e végre. Ha gyötörnek, nem mondhatom: addig tart csak, amíg te megjössz.
ORESZTÉSZ
Ki vagy te, hogy így vártad őt?
ELEKTRA
Ember, aki az igazságra várt.
ORESZTÉSZ
Hát nem tudod? Neked nem mesélték, ki volt Oresztész?
ELEKTRA
Hazudtak! Te is hazudsz, mint a többiek.
ORESZTÉSZ
Nem mondták, hogy kocsmatöltelék, bolond, kártyavitéz?
ELEKTRA
Hazudsz! Csak én tudom, ki volt Oresztész.
ELEKTRA
Oresztész volt a jóság. A bátorság, a szeretet, az erő.
ELEKTRA
Jaj, Oresztész, úgy haltál meg, hogy senki se ismert. Senki se tudta, milyen jó vagy, milyen kedves, mennyire szép. Jaj nekem. Jaj neked, szerencsétlen város.
ORESZTÉSZ
A város is várta őt?
ELEKTRA
Én vártam. Nem elég az?
ORESZTÉSZ
Ha tudta volna.
ELEKTRA
Most már megrohad itt minden. Az utcákat hiába takarítják, a mocsok egyre nő. A kanálisok hazugságot gőzölögnek, a bűz beleeszi magát a falakba, a csecsemők húsába. Az emberek elevenen megrohadnak, és még csak észre sem veszik.
ELEKTRA
Én nem rohadok meg elevenen. Nem zabálok rohadt ételt. Nem szívok rohadt levegőt. Nem szülök rohadt húsú csecsemőt. Most már csak a kést köszörülhetem, amit a torkomba döfök.
ORESZTÉSZ
Figyelj rám. Jól figyelj, szerelmem, én ismertem Oresztészt. Úgy ismertem, mint önmagamat. Én tudom: csak azért élt, hogy egyszer visszatérjen szülővárosába.
ORESZTÉSZ
Ha tudta volna, hogy várják. Hogy legalább egyetlen ember van, aki szereti.
ELEKTRA
Úgy beszélsz, mintha szeretnéd.
ORESZTÉSZ
A barátom volt.
ELEKTRA
Te nyomorult. Te féreg. Barátod volt, és te hoztad a hírt?
ORESZTÉSZ
Azt tettem, amit Oresztész parancsolt.
ORESZTÉSZ
Szerelmem. Oresztész halott. De én jöttem helyette.
ORESZTÉSZ
Vártál valakit, akit sohase láttál. Jött valaki, akit sose láttál. Hátha engem vártál?
ELEKTRA
Én a szabadulást vártam.
ORESZTÉSZ
És ha én vagyok a szabadulás?
ELEKTRA
Vér fröcskölte be a palota padlóját. Vér van a házak falán. Ha lélegzem, vért lélegzem. Ha kinyitom a szemem, vért látok. És ha becsukom, akkor is vért látok.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy lemossam a vért?
ELEKTRA
Csak vérrel moshatod le.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy vérrel mossam le?
ELEKTRA
Amíg a bűnösök uralkodnak, ez a város nem lehet szabad. Amíg a város nem szabad, én sem vagyok az.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy megszabadítsalak?
ORESZTÉSZ
Sohasem hallottad, amikor a gyermek Oresztészt kilopták a palotából, nővére egy tőrt adott vele, hogy legyen mivel bosszút állnia. Nézd ezt a tőrt. Jól nézd meg. Ember még nem látta rajtad kívül.
ELEKTRA
Nem félsz? Te nem félsz tőlem?
ORESZTÉSZ
Amikor útnak indultam, megfogadtam, egyetlen szövetségesem lesz, ez a tőr. Most már ketten vagytok: te meg a tőr.
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Ha elárulsz, hóhér tépi szét testem. Látod, most már tiéd az életem.
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Soha senki nem szerette Oresztészt.
ELEKTRA
Engem se szeretett soha senki.
ORESZTÉSZ
Amíg nem ismertelek, csak Oresztész parancsa volt: fölszabadítani a várost.
ELEKTRA
Amíg nem ismertelek, csak egy feladatom volt: megszabadítani a várost.
ORESZTÉSZ
Hogy az emberek nyugodtan hajthassák álomra a fejüket.
ELEKTRA
Hogy elpusztuljon a hazugság.
ORESZTÉSZ
Hogy az öregek békén halhassanak meg.
ELEKTRA
Hogy a fű zöld legyen, és az ég kék.
ORESZTÉSZ
Hogy a szerelmesek szerethessék egymást.
ELEKTRA
Hogy soha többé ne hazudjon senki.
ORESZTÉSZ
Hogy ne a hóhér uralkodjék az emberek felett.
ORESZTÉSZ
Ez a feladatom.
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Ennyire szeretlek.
ELEKTRA
Azt mondtátok, eszelős vagyok? Azt mondtátok, nincs, aki hozzám hasonló? Nézzetek rá. Nézzetek erre az idegenre: engem láttok. Halljátok, mit mond? Azt mondja, amit én.
ORESZTÉSZ
Idegen vagyok neked?
ELEKTRA
Az arcod sose láttam. Se a kezed, se a szemed. Mégse vagy idegen.
ORESZTÉSZ
Most már tiéd az arcom. A szemem is. A kezem is.
ELEKTRA
Ami erőm volt, beléd szálljon. Ami hitem, téged erősítsen. Amit érek, az te légy.
ORESZTÉSZ
Ami erőm volt, megkétszerezted. Mióta velem vagy, százszorta többet érek.
ELEKTRA
Vigyázz. Nagyon vigyázz. Ha legyőznek, veled pusztulok én is.
ORESZTÉSZ
Ha győzök, velem győzöl te is.
ELEKTRA
Vigyázz. Nagyon vigyázz. Az én életem már a tiéd. Az én feladatom már a tiéd.
ORESZTÉSZ
Az én életem már a tiéd.
ELEKTRA
Menj, kedvesem. Menj, és teljesítsd Oresztész parancsát.
ORESZTÉSZ
Teljesítem Oresztész parancsát. Teljesítem a te parancsodat.
ELEKTRA
Áldjon isten, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Vigyázzon rád is.
ELEKTRA
Mi történt velem? Istenem, mi történt velem? Oresztész halott, és Elektra él: hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy szóra nyílt a szám, a szemem látja a világot, holott nincs már Oresztész? Hogy lehet, hogy élek nélküle, és nem kívánom a halált? Oresztész, megbocsátasz? Meg tudsz bocsátani? Kedvesem, testvérem, életem: ne haragudj rám. Te küldted őt magad helyett: te küldted őt Elektrának. De minek küldted: szabadítómnak vagy kedvesemnek? Vagy aki a szabadítóm, az a kedvesem? Segíts, Oresztész, segíts nővérednek, aki nem tudja, mi történt vele. Téged várni olyan egyszerű volt: testvér várta a testvért, rab a szabadítóját. De te nem jöttél. A szerelem jött helyetted, Oresztész. Hány évig vártam rád. Jobban vártam rád, mint koplaló az ételre, gyerek az anyjára, vak a színekre. Ha eljössz, a boldogtalan Elektra végre megpihenhet. Nincs más miért harcolnia, nincs már miért szenvednie. Tudtad, mondd, tudtad ezt? Tudtad, hogy ha eljössz, beteljesül az életem? Beteljesül és befejeződik.
Jaj, Oresztész: neked meg kellett halnod, hogy Elektra éljen?
Jaj, Oresztész: ha te élsz, nekem meg kellene halnom?
Forduljon ki sarkaiból a föld, sötétedjék el a nap, akkor is kimondom: te halott vagy, Oresztész, és Elektra boldog.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Milyen ünnep?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Örömünnep.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nem biztos
KRIZOTÉMISZ
Könyörülj rajta, király.
EGISZTOSZ
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy most is megússza.
KRIZOTÉMISZ
Hisz úgyse figyel rá senki. Őrültnek tartja minden ember.
EGISZTOSZ
Unom. Ennyi az egész.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ennyi az egész.
KRIZOTÉMISZ
Zavard ki az országodból. Parancsold meg, hogy tűnjön el örökre.
EGISZTOSZ
Nem megy el. Itt marad károgó hollónak a csipogó csibéim között.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Fekete hollónak.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A sok fehér csibe között.
KRIZOTÉMISZ
Oresztész halott, az alattvalóid istenítenek, a birodalom a lábadnál hever. Felséges úr, nincs már mitől félned.
EGISZTOSZ
Te ostoba tyúk, te! Ha az utolsó szarvasbogarat is kiirtom, amely a lábam ujjába csimpaszkodhat, az utolsó lepkét, mely szárnyával az arcomba csaphat, akkor sem feledkezhetek meg a félelemről. Ha én lennék az utolsó ember a birodalomban, akkor magamtól félnék. Jaj az uralkodónak, Krizotémisz, aki elfelejti, hogy félnie kell.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Jaj a zsarnokoknak, akik elfelejtik, hogy rettegniök kell.
KRIZOTÉMISZ
Oresztész halott, felség.
EGISZTOSZ
Csak nem képzeled, hogy tőle féltem? Oresztész ember volt, akárcsak én, neki legfeljebb a korona kellett. Ha kinyújtotta volna érte a kezét, lecsapom. De Elektrának nem a trón kell.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Hát mi kell Elektrának, ó, bölcs uralkodó?
EGISZTOSZ
Démon ez, nem lány: ő minden igenre a nem, minden nemre az igen. Bármit tehetsz, ő mást akar. Ha jól tejelnek a tehenek, a lekaszált füvet siratja; ha dús a rét, a tehenek elapadt tőgye miatt kesereg. Ha a béres tíz aranyat keres, ő azt akarja, tizenkettő legyen a bére. Ha szerda van, azt kívánja, hogy csütörtök legyen; ha csütörtök, azt, hogy péntek.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Csütörtök.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Szombat.
EGISZTOSZ
Te esztelen, csak nem képzeled, hogy Elektra az apátokat akarja megbosszulni? Ez a fúria a megszüntethetetlent akarja megszüntetni: a hazugságot akarja kiirtani a világból. Démont szült az anyád, Krizotémisz: az elégedetlenséget hozta a világra, ami elpusztítja a világot.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Jól figyeljetek, polgárok!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Te is, Oresztész!
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Klütaimnésztra öle nem lányt hozott a világra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Az elégedetlenséget.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Kihirdetjük a nagy Egisztosz király megmásíthatatlan parancsát:
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Kerék törje össze minden csontját.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Testét parázson pirítsák.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Tüskét verjenek a körmei alá.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Csíkokban húzzák le a bőrét annak,
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
aki egyetlen ujjal is bántalmazni meri a város polgárait, akik az Igazság Ünnepén szabadon számot adnak önmaguk és a köz ügyeiről.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Szóljatok hát, polgárok, ahogy a törvény rendeli.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Az országban sosem volt olyan bőséges a termés, mint ebben az esztendőben.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Asszonyaim az idén három fiút szültek nekem.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A cukor sose volt ilyen édes, a só sose volt ilyen sós.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ebben az esztendőben csak szép álmaim voltak.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
A pénz kétszerte többet ér, mint tavaly.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Egy vágyam van: hogy téged, felség, még jobban szerethesselek.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Húst még sohasem ettem ennyit, bort még sohasem ittam ennyit.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Fényességed nemcsak reánk világít: az egész világra.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Boldog vagyok, határtalanul boldog.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
KRIZOTÉMISZ
Apám helyett apám vagy.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
ORESZTÉSZ
Boldog vagyok, határtalanul boldog.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Köszönet néked, nagyúr!
EGISZTOSZ
Mindenki szólott? Valóban mindenki szólott? Utoljára szólítom föl azt az embert, aki még nem járult trónusom elé: szóljon ő is, ahogy a törvény rendeli. Jó. A mérték betelt. Figyeljetek rám, polgárok. Egyetlen ember van a városunkban, aki makacsul megszegi a törvényt. Egyetlen, aki szüntelenül zavarja a nyugalmunkat. Egyetlenegy, aki minden tettünkre azt mondja: rossz, minden örömünkre: hogy bűn. Aki gyászba öltöztetné a várost; aki ha megengedném, tönkretenné az életünket. Mit érdemel ez az ember, polgárok? Halljátok hát ítéletemet, városom békés polgárai: aki kiközösíti magát közülünk, azt mi is kiközösítjük magunk közül. Aki más akar lenni, mint mi, azt mától mássá is teszem.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Íme, a nagy és bölcs Egisztosz király ítélete:
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Elektra mától kezdve a bordélyházban a város köztulajdona.
ELEKTRA
Tizenöt évig hallgattam: ma beszélni fogok. Azt mondod, király, más akarok lenni, mint ti? Jól mondod. Ha ti emberek vagytok, én kő akarok lenni, szél vagy víz. Ha ti boldogok vagytok, nekem a kín kell. Nézzetek rám és gondolkodjatok. Azt hiszitek, jobb hazudni, mint kimondani az igazat? Jobb elrohadni a mocsokban, remegni egy életen át, mint egyszer szembenézni a halállal? Azt hiszitek, hogy a bűn büntetlen marad?
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Azt hiszitek, a bűn büntetlen marad?
ELEKTRA
Megcsókoltátok a gyilkos lábát: mit értetek vele? Eladtátok neki a gyerekeiteket is: mit értetek vele? Lehazudtátok az égről a csillagokat: mit értetek vele? Megvásároltátok a boldogságot? A rettegést vásároltátok meg. Nyugalmat kaptatok? A félelmet kaptátok. A fejeteket véditek? A hátatokon csattog az ostor. Hát ezért érdemes? Mondjátok a szemembe, polgárok: ezért érdemes?
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ezért érdemes?
ELEKTRA
És mi lesz veletek, ha a gyilkost eléri a büntetése? Akkor mi igazolja az életeteket? Akkor mit fogtok hazudni? És kinek fogtok hazudni?
EGISZTOSZ
Eszelős Elektra, kit érdekel, mit fecsegsz? Őrült Elektra, ki figyel szavadra? Rajta, fiúk, vigyétek: teljék benne örömötök.
ORESZTÉSZ
Eszméljetek, polgárok!
EGISZTOSZ
Fogd be a szád!
ORESZTÉSZ
Nem, király. Mért tűritek, polgárok, hogy ez a hóhér parancsoljon nektek?
ORESZTÉSZ
Tudod a törvényt: az Igazság Ünnepén mindenki büntetlenül szólhat.
EGISZTOSZ
Városom minden polgára. De nem egy koszos idegen.
ORESZTÉSZ
Én, idegen? Ebben a városban? Ebben a palotában? Nézzetek rám, emberek: Oresztész áll itt, Agamemnón fia.
ORESZTÉSZ
Oresztész vagyok, a meggyilkolt Agamemnón fia. És a te halálod, zsarnok.
EGISZTOSZ
Hé, fiúk, bilincset.
ELEKTRA
Ne mozduljatok. Ismeritek a törvényt: kerék törje össze minden csontját, testét parázson pirítsák, tüskét verjenek a körmei alá, csíkokban húzzák le a bőrét annak, aki egyetlen ujjal is bántalmazni meri az Igazság Ünnepén megszólalót. Föld be ne fogadja, tenger vize kivesse, folyó hátán ne hordja: így szól a törvény.
EGISZTOSZ
Te ostoba. Én hoztam a törvényt. Én, a király.
ELEKTRA
A törvény parancsol, nem a király.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Ó, Egisztosz: a törvény parancsol, nem a király.
EGISZTOSZ
Honnan tudjátok, hogy ez valóban Oresztész? Hogy nem egy rohadt idegen, aki el akarja pusztítani a várost?
ELEKTRA
Mert én mondom: ő Oresztész. Én mondom: Elektra, aki még sohasem hazudott.
EGISZTOSZ
Bravó, fiú. Ezt ügyesen csináltad.
ORESZTÉSZ
Ügyesebben, mint gondolod.
EGISZTOSZ
Dicsekedj csak, van rá okod. Én, a vesztes is megemelem előtted a kalapom.
ORESZTÉSZ
Gyorsan rájöttél, hogy te vagy a vesztes.
EGISZTOSZ
Köszönöm a bókot; az eszem valóban gyorsan forog. Neked meg jó a szemed, hogy észrevetted.
ORESZTÉSZ
Remélem, nem képzeled: azért jöttem, hogy bókoljunk egymásnak.
EGISZTOSZ
Ugyan már. Azért jöttél, hogy bosszút állj apádért.
ORESZTÉSZ
Tévedés, király.
EGISZTOSZ
Ha tévedek, sohasem tévedtem ekkorát. És életemben először örülök, hogy tévedek.
ORESZTÉSZ
Jobb lenne, ha nem tréfálnál.
EGISZTOSZ
Miért ne? Szeretek tréfálni.
ORESZTÉSZ
Te vagy az első ebben a városban, aki szeret tréfálni.
EGISZTOSZ
Megnyugtatlak: én vagyok az egyetlen.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Nem furcsa? Még a tréfás kedvű zsarnokok se szeretik, ha az alattvalóik tréfálnak.
ORESZTÉSZ
Tévedsz, Egisztosz: nem azért jöttem, hogy megbosszuljam Agamemnón halálát.
EGISZTOSZ
Dicséretre méltó.
ORESZTÉSZ
Sajnálom őt. Ha tudnék sírni, megsiratnám. Szobrot emelek majd neki, ahogy illik. De nem az ő véréért veszem a véredet.
EGISZTOSZ
Azt hiszem, értelek. Fiatal vagy, előtted az élet. Agamemnón nemcsak az apád volt, hanem király is, mégpedig a gazdagabbak közül. És mindaz a kincs, ami téged illet, az én ládáimban lapul.
ORESZTÉSZ
Ne tettesd magad ostobának.
EGISZTOSZ
Megint tévedtem? Bocsáss meg. Igaz is: hasznos a pénz, de még hasznosabb a hatalom. Már csak azért is, mert a hatalom mindennap új kincseket fial.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Úgy bizony. Aki okosan él a hatalommal, annak az mindennap új kincseket fial.
EGISZTOSZ
Jól van, Oresztész. Látom, férfival beszélek. Hallgasd meg az ajánlatom: osztozzunk meg a trónon, fiú.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ez aztán jó bolt.
EGISZTOSZ
Az első pillanattól tetszel nekem. Te meg, hidd el, sokat tanulhatsz tőlem.
ORESZTÉSZ
Kár, hogy már jártam iskolába. Különben biztos elfogadnám az ajánlatod.
EGISZTOSZ
Csak ne siesd el a választ: a kapkodás nem éppen uralkodói erény. Ne félj, megértjük majd egymást. Ha nem vetted volna észre: hasonlítunk egymáshoz.
EGISZTOSZ
Uralkodónak születtél, akárcsak én.
ORESZTÉSZ
A tűz nem hasonlít a vízhez.
EGISZTOSZ
Biztos vagy ebben, Oresztész?
ORESZTÉSZ
A keselyű nem hasonlít a sashoz.
EGISZTOSZ
Mindkettőnek karma van.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Bizony, mindkettőnek karma van.
EGISZTOSZ
Mondd hát, mit akarsz.
ORESZTÉSZ
A véredet. De nem apámért. Nem a kincsedért, nem a trónért. Tizenöt éve adod hóhér kezére városom polgárait. Tizenöt éve, hogy martalócaidtól nincs biztonságban sem asszony, sem gyerek. Hogy este senki sem hajthatja nyugodtan álomra a fejét.
EGISZTOSZ
Hát ezért. Okosabbnak hittelek.
ORESZTÉSZ
Nem olyan nehéz okosabbnak lenni egy zsarnoknál.
EGISZTOSZ
Zsarnok. Mi az, hogy zsarnok, fiam? És honnan tudod, hogy zsarnok vagyok?
ORESZTÉSZ
Távol éltem, de a fülem itt volt és a szemem is. Minden embert számon tartok, akivel végeztek a hóhéraid.
EGISZTOSZ
Láttál már államot hóhér nélkül?
ORESZTÉSZ
Te se látod meg a várost, ahol a bűnösök kerülnek törvény elé, és az igazak hatalomra.
EGISZTOSZ
Helyben vagyunk. Tehát a bűnösöket meg kell büntetni, az igazakat meg kell jutalmazni, akkor csak azt kell eldönteni, ki a bűnös, ki az igaz.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ami a történelem tanúsága szerint nem is olyan egyszerű.
ORESZTÉSZ
Ha semmit sem tudnék az uralmadról, elég lenne, amit az előbb a két szememmel láttam.
EGISZTOSZ
Mit láttál, ha szabad érdeklődnöm? Sunyi szolgákat, talpnyalókat, csúszó-mászó férgeket. Ezeket sajnálod, Oresztész?
ORESZTÉSZ
Ki törte el a gerincüket? Ki nyomorította szolgává őket?
EGISZTOSZ
Istennek képzelsz? Mindenhatónak, aki vinnyogó ölebbé tudja változtatni a bátor férfiakat?
ORESZTÉSZ
Ahány bátor férfi volt a városban, hóhér kezére adtad.
EGISZTOSZ
Jártál a birodalmamban. Láttál elárvult falvakat, elnéptelenedett házakat? Láttál kihalt utcákat, királyfi? Hány embert adtam hóhérkézre? Legfeljebb minden ezrediket. De a többi kilencszázkilencvenkilenc mind ilyen nyomorult féreg.
ORESZTÉSZ
Suhogtasd az ostort, ha megmukkannak, törd kerékbe, amelyik nem nyalja a talpad, reggel-délben-este szoktasd őket félelemre – és szolga lesz az ember. De adj nekik szabadságot, hogy maguk dönthessenek a sorsukról, a bátrat pártold, ne a sunyit – és büszke férfiak népesítik be a várost.
EGISZTOSZ
Szabadságot? Mit értesz te ehhez, fiú? Az ember ocsmány állat: semmivel sem különb a disznónál. És a disznók ne szavaljanak jóságról, tisztaságról; ismerjék el, hogy disznók, és aszerint éljenek. Én a szabadságot hoztam nekik, Oresztész; úgy élhetnek, amilyenek valójában, és még szégyellniük sem kell magukat.
ORESZTÉSZ
És aki nem akar disznó lenni, azt hóhér kezére adod, ugye?
EGISZTOSZ
Mind disznó ez, fiam.
ORESZTÉSZ
Mondd nekik: disznók vagytok mind. Mondd nekik: aki nem disznó, azt fölnégyelem. És négyeld föl, aki pisszenni mer, tépd ki a belét, aki elvágyik a pocsolyából. Melyik meri azt mondani, hogy ember, és nem egy a kondából? Vén hóhér, mit tudsz te az emberekről? Hisz csak a hazugságaidat ismered.
ORESZTÉSZ
Azt hitted, Oresztészt is ismered, ugye? És most itt állok, én, a disznó, akit egész életemben hazudni kényszerítettél, és tőr van a kezemben.
EGISZTOSZ
Te kivétel vagy, fiam. Te uralkodó vagy: ne mérd magadhoz ezt a csürhét.
ORESZTÉSZ
Kivétel vagyok? Hát majd kivétellé változtatom az egész várost.
EGISZTOSZ
Nem te beszélsz most, Oresztész: Elektra szól belőled.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mert Elektra Oresztész.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És Oresztész Elektra.
EGISZTOSZ
Király szól hozzád, király. Térj észhez, amíg nem késő. Elektra ma az én ellenségem, holnap a tiéd. Ma engem gyűlöl, holnap már téged.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Elektra ma Egisztosz ellensége.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Holnap Oresztészé.
EGISZTOSZ
Térj észhez, amíg nem késő: a magad fejével gondolkozz, ne az övével. Ez a fúria ma az én világomat akarja megváltoztatni, holnap a tiédet. Ez a démon arra született, hogy elpusztítsa a rendet. Ez az őrült azt képzeli, ő a szabadság.
ORESZTÉSZ
Magam mellé ültetem a trónra. Oresztész rendje és Elektra szabadsága testvérek.
EGISZTOSZ
Te eszelős, tönkre akarod tenni a világot? Nem érted, király: az ember belepusztul a szabadságba.
ORESZTÉSZ
Te pusztulj bele, hóhér. Leszúrja.
ELEKTRA
Beteljesült. Elvégeztetett. Örülök. Megszabadultam. Megszabadultam. Örülök. Figyelj ide, Oresztész. Mind figyeljetek ide! Nézzétek Elektrát, aki táncol! Elektra, aki sosem táncolt, most táncol egy holttest mellett, egy ember vérében taposva.
ELEKTRA
Őrült vagyok, ugye? Mondd ki bátran. És nézd a táncot. Tizenöt éve koplalok erre a táncra. Tizenöt éve szomjazom erre a táncra. Tizenöt évig gyászban jártam, de most táncolok. Megszabadultam, Oresztész. Táncolok. Megszabadultam. Örülök.
ELEKTRA
Te mért nem örülsz velem? Te mért nem táncolsz velem? Félsz, Oresztész? Félsz táncolni egy holttest mellett?
ELEKTRA
Nem igaz, hogy minden halott nyugalmat érdemel. Nem igaz, Oresztész. Tanítsd meg a gyerekeket, ujjongjanak, ha elpusztult egy zsarnok.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Tanítsátok meg az embereket:
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ujjongjanak, ha elpusztul egy zsarnok.
ELEKTRA
A hazugságtól félj, ne a vértől. A bűntől félj, ne a vértől. A szennytől félj, Oresztész, ne a vértől. Add ide a kezed: hadd legyen véres az enyém is. Ide szorítom a szívemre: hadd legyen véres a szívem is.
ORESZTÉSZ
Csak nézlek, és nem tudom, ki vagy. Csak csodállak, és nem tudom, ki vagy.
ELEKTRA
Elektra vagyok, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Mióta ismerlek, tudom, hogy egymagam semmi se vagyok. Mióta ismerlek, tudom, hogy egyedül semmit sem érek. Mióta ismerlek, nemcsak Oresztész akarok lenni: Elektra is.
ELEKTRA
A gyilkost csak gyilkosság pusztíthatja el: ez a törvény.
ORESZTÉSZ
Nem a vértől félek, Elektra. Arcomba törlöm, nézd: nem félek tőle.
ELEKTRA
A szabadsághoz véres út vezet.
CSEPŰRÁGÓK
A szabadsághoz véres út vezet.
ELEKTRA
Örülj, húgom: megszabadultunk.
KRIZOTÉMISZ
Ha akarod, örülök.
ORESZTÉSZ
Örülj, nővérem: vége a rettegésnek.
KRIZOTÉMISZ
Ha parancsolod, örülök.
ELEKTRA
Csak akkor örülsz, ha parancsolják?
KRIZOTÉMISZ
Ahogy mondod: csak akkor örülök, ha megparancsoljátok.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Szófogadó kislány.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Engedelmes.
ELEKTRA
Két testvér keze véres, a harmadiké tiszta.
KRIZOTÉMISZ
Ti öltetek, nem én.
ELEKTRA
Két testvér keze tiszta, a harmadiké véres.
KRIZOTÉMISZ
Eszelős voltál, és az is maradsz.
ELEKTRA
Két testvér keze tiszta Agamemnón vérétől.
KRIZOTÉMISZ
Mártsam én is vérbe a kezem? Azt lesheted.
ORESZTÉSZ
Ne félj, nővérem. A zsarnok halott: nincs már kitől félned.
KRIZOTÉMISZ
Én mindenkitől félek, akinek véres a keze.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mindenki félelmetes, akinek véres a keze.
ORESZTÉSZ
Nővérkém, én a szabadságot hoztam nektek.
KRIZOTÉMISZ
Egisztosz is ezt mondta, amikor megölte apánkat.
ORESZTÉSZ
Menj ki a városba, Krizotémisz. Mondd meg mindenkinek: mától senki se féljen a királytól. Tudja meg mindenki: mától a király őket szolgálja.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mától a király őket szolgálja.
KRIZOTÉMISZ
Mit érdekel engem, ki parancsol nekem. Mit érdekel, ki mondja, hogy neki van igaza. Aki király, annak mindig igaza van. Aki király, mindnek véres a keze. És mind azért király, mert az emberek félnek tőle.
ORESZTÉSZ
Nővérkém, én nem a trónért öltem. A trón nemcsak az enyém: a tiétek is.
KRIZOTÉMISZ
Tudod mit: tartsd meg magadnak.
ORESZTÉSZ
Nem érted: Agamemnón trónja Agamemnón gyermekeié.
KRIZOTÉMISZ
Nekem nem kell a trón, király. Nekem nyugalom kell és béke, nem hatalom.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Béke és nyugalom.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És nem hatalom.
ORESZTÉSZ
Ki adjon békét, ha nem mi?
KRIZOTÉMISZ
Én nem vagyok olyan, mint ti: én olyan vagyok, mint a többi ember. És ezért félek tőletek. Ne áltasd magad, Oresztész: a hatalmasaktól minden ember retteg.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Minden ember?
KRIZOTÉMISZ
Részegedj le, király, és ölelgesd a lányokat, erre legyen gondod, ne a mi életünkre. Hagyj békén minket – akkor majd boldogok leszünk. De ha rám parancsolsz, természetesen örülök, hogy ti ültök a trónon. Meglesz, Oresztész, ne félj: ha megparancsolod, ujjongani fog az egész város. Csak adj parancsot, és minden ember élteti majd a véres kezeket.
ELEKTRA
Most jár a szád? Egisztosz előtt bezzeg szűköltél, mint a kutya.
KRIZOTÉMISZ
Ne félj, befogom a szám. Megtanultam: legjobb, ha befogom a szám.
ELEKTRA
Meg bizony. Kussolni, azt megtanultál. Hazudni, azt megtanultál.
KRIZOTÉMISZ
Csak mondd, hogy hazug vagyok. Csak mondd, hogy gyáva vagyok. Mondj akármit, és higgy akármit: de az én kezemen nincs vér, Elektra.
ELEKTRA
Hát nézd a kezem, és nézd Oresztész kezét. Véres, ugye? Nem rejtegetem senki elől. Szabad vagyok, Krizotémisz: véres a kezünk, és attól vagyok szabad.
CSEPŰRÁGÓK
A szabadsághoz véres út vezet.
KRIZOTÉMISZ
Ültess virágokat, Elektra, nyújtózz el a napon, de hagyj nekünk békét. Szeresd a fiúkat, és szeresd az ölelésüket – majd akkor leszel szabad.
ELEKTRA
Hát nézz Oresztészre, Krizotémisz: nézz a szerelmesemre.
KRIZOTÉMISZ
Oresztész a szerelmesed?
ELEKTRA
Szabad vagyok, Krizotémisz, mert azé vagyok, aki szeret.
KRIZOTÉMISZ
A testvéred a szerelmesed?
ELEKTRA
Az a szerelmesem, akit szeretek.
KRIZOTÉMISZ
És azt hiszed, szabad vagy? Igazán azt hiszed? Most leszel szolga, te ostoba: most hajtod majd meg a fejed te is. Most fogsz nyüszíteni, hogy el ne hagyjon. Most csókolod majd a kezét, hogy szeressen. Most fogsz hazudni te is, hogy megtartsd magadnak. Most fogsz hazudni, Elektra, hogy senki se tudjon rólatok.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Most fogsz hazudni, Elektra.
ELEKTRA
Hallod ezt, Oresztész?
ORESZTÉSZ
Menj haza, Krizotémisz. Menj szépen haza, és próbálj felejteni. Próbáld elfelejteni, hogy aki a trónon ül, az hóhér. Próbáld megtanulni, hogy a király nemcsak pallost tarthat a kezében: jogart is. Menj haza, Krizotémisz, és felejtsd el, ami volt. Menj haza, és próbáld elhinni, hogy mától minden másképp lesz.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mindent elfelejteni?
ORESZTÉSZ
Felejteni kell, Elektra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mindent elfelejteni?
ELEKTRA
Elvégezted a feladatod, Oresztész?
ORESZTÉSZ
A zsarnok halott, a város szabad.
ELEKTRA
És mi lesz a bűnösökkel?
ORESZTÉSZ
Aki bűnös, megbüntetem.
ELEKTRA
Akkor emeld fel újra a tőrt, és öld meg anyánkat. Öld meg, ha büntetni akarod a bűnt.
ORESZTÉSZ
Nem kell a vére; elég vér folyt ebben a városban, Elektra. Nincs közöm hozzá, az arcára sem emlékszem: nekem nem anyám.
ELEKTRA
De nekem az anyám: ő szült és szoptatott. Nekem anyám, és mégis követelem: öld meg, Oresztész. Öld meg, király, szerezz érvényt az igazságnak.
ORESZTÉSZ
Elég a vérből, Elektra.
ELEKTRA
Nem, Oresztész. Amíg az igazság vért kíván, addig nem elég.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Amíg az igazság vért kíván, addig vérnek kell folynia.
ELEKTRA
Szörnyeteg vagyok? Lehet, de akkor a világ is az. A világ is az, ha csak egy szörnyetegnek lehet igaza. Mert nekem van igazam, Oresztész. Ha a bűn büntetlen marad, nincs többé igazság.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Ha a bűn büntetlen marad, nincs többé igazság.
ORESZTÉSZ
A büntetéshez nem kell a tőr.
ELEKTRA
Hát ki büntessen, ha nem te?
ORESZTÉSZ
Ahol a szabadság a rend, ott a törvény büntet.
ELEKTRA
És kik lesznek a bírák? Hol találsz embert ebben a városban, akinek joga van ítélkezni a többi fölött?
ORESZTÉSZ
Lesz mércém válogatni.
ELEKTRA
Csak kezdj el válogatni, és mindről kiderül, hogy ártatlan.
ORESZTÉSZ
Ha nem válogatsz, mindre ráütheted a bélyeget.
ELEKTRA
De ki nem bűnös, király? Ki nem bűnös ebben a városban, aki a zsarnokot szolgálta?
ORESZTÉSZ
Vigyázz, királylány: ha mind bűnös, csak a hóhér uralkodhat fölöttük. Vigyázz, Elektra! Ha a pallos lesz a jogar, ismét zsarnok kerül a trónra.
ELEKTRA
Nem érted? Ha csak egyetlen bűnös büntetlenül marad, nincs hatalma az igazságnak.
ORESZTÉSZ
Nem érted: ha ítélni jövök, nem szabadítani, csak rabszolgákat nevelhetek.
ELEKTRA
Hiábavaló volt. Azért éltem, hogy legalább egyetlen ember legyen a városban, aki nem felejt. Egyetlenegy, aki vár reád. Hiábavaló volt.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Hiábavaló volt.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Hiábavaló.
ORESZTÉSZ
Szerelmem, Elektra, nem volt hiábavaló.
ELEKTRA
Jaj, Oresztész, jaj, szerelmem: maradjunk együtt. Maradjunk együtt, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Elektra, szerelmem: maradjunk együtt.
ELEKTRA
Bárkába ülünk, fölhúzzuk a vitorlát, kis szigetre megyünk, ahol csak sirályok és halászok laknak, megmerülünk a tengerben, kitárjuk testünket a napnak. Maradjunk együtt, szerelmem.
ELEKTRA
Piacra megyünk, ahol nyüzsög a nép, és friss halat árulnak, vásárcsarnokokban kódorgunk, ahol halomban áll a datolya, este leülünk a térre, és nézzük az embereket, elmegyünk a bazárba, ahol fazekasok korongolják a köcsögöket, mandulát veszünk a bódéban, virágot hozok neked minden reggel. Maradjunk együtt, szerelmem.
ELEKTRA
Hallgatsz, Oresztész?
ELEKTRA
Nem kellek neked?
ORESZTÉSZ
Nem dobhatom el az egyik kezem, az egyik szemem. Nem pótolhatlak semmivel.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Pótolhatatlan vagy, királylány.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És mégsem marad veled.
ORESZTÉSZ
Korcs vagyok nélküled. Félember. Ügyefogyott.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És mégsem marad veled.
ELEKTRA
Ki vagyok én neked?
ELEKTRA
Szerelmesednek hívsz magad mellé?
ORESZTÉSZ
Társamnak hívlak magam mellé.
ELEKTRA
Párodnak hívsz magad mellé?
ORESZTÉSZ
Tudod a törvényt: testvér testvérnek párja nem lehet.
ELEKTRA
Miféle törvény tiltja, hogy a szerelmesek szerethessék egymást?
ORESZTÉSZ
Ami az embereknek parancs, nekem is az.
ELEKTRA
Szeretsz, Oresztész?
ORESZTÉSZ
Szeretlek, szerelmem.
ELEKTRA
Akkor hazug törvényt vállalsz, király. Akkor hazug törvényt félsz, Oresztész.
ORESZTÉSZ
Mindenki megszegheti a törvényt. Minden rabszolga, minden utcasarki koldus. Csak a király nem.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Halljátok, törvényhozók? Az utolsó koldus is megszegheti a törvényt.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Csak a törvényhozó nem.
ORESZTÉSZ
Jaj, Elektra. Jaj, szerelmem. Ez lesz a sorsom: hogy szeresselek és ne szerethesselek.
ELEKTRA
A hazugságot választod sorsodul?
ORESZTÉSZ
A kínt választom, mert nem lehet más utam.
ELEKTRA
Nem a kín lesz a sorsod. Elfelejted Elektrát, ne félj. Mert Elektra Elektra és Oresztész Oresztész.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Elektra Elektra.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És Oresztész Oresztész.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem, nem volt hiábavaló. A neved felírják a templom oszlopára.
ELEKTRA
Felírják a nevem a templom oszlopára.
ORESZTÉSZ
Hogy évezredek múlva is tudják: nincs, aki Elektrához méltó.
ELEKTRA
Hogy örökre hirdesse: nincs, aki Elektrához hasonló.
CSEPŰRÁGÓK
Nincs, aki Elektrához hasonló.
ELEKTRA
Tizenöt évig vártam erre a napra. Gyász nélkül nem látott senki. Nevetni nem látott senki. Örülni nem látott senki. És nem a bordélyház lesz a jutalmam: a templom oszlopa.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Melyik a jobb, királylány?
ELEKTRA
Oresztész eljött, hogy új hazugságokra tanítsa az embereket. Oresztész eljött, hogy megtanítsa hazudni Elektrát is. És Elektra nevét felírják a templom oszlopára. Be is aranyozzák, hogy ragyogjon, és nem írnak mellé egyetlen nevet sem, mert nincs ember, aki Elektrához hasonló.
CSEPŰRÁGÓK
Nincs ember, aki Elektrához hasonló.
ELEKTRA
Eljönnek majd az anyák, karjukon gyermekükkel, eljönnek a szerelmesek, egymás kezét fogva, eljönnek a vének, unokáik karéjában. Ősszel megérik a szőlő, és mustszagú lesz a város, a fiúk táncba viszik a lányokat, és Elektrából nem marad más, csak a neve a templom oszlopán. Egyes-egyedül a neve. És még a neve is egyedül lesz.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Egyes-egyedül a neve.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
És még a neve is egyedül lesz.
ELEKTRA
Elmehetsz, Elektra, a kapu tárva, nem tart vissza semmi. Követheted a folyókat, és hazudhatod, hogy nem vagy szerelmes. Vagy itt maradsz, és hazudhatod, hogy nem vagy szerelmes.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Mész, vagy maradsz: hazudni fogsz.
ELEKTRA
Egisztosz meg akart venni, Oresztész meg akar venni. Egisztosz kegyelmet kínált, Oresztész hatalmat kínál. És mind azt akarják, hogy hazudjak.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Mész, vagy maradsz: hazudni fogsz.
ELEKTRA
Oresztésznek sem Elektra kell, csak egy hazugság. Mindenkinek egy hazugság kell Elektra helyett. Nincs ember, akinek Elektra kellene.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem: Oresztész Oresztész és Elektra Elektra, de nem lehetünk egymás nélkül.
ELEKTRA
Akkor a te utad nem az én utam. Akkor az én utam nem lesz a tiéd.
ORESZTÉSZ
Elektra, szerelmem: a városnak mi együtt kellünk.
ELEKTRA
Nem, király. Nem, Oresztész, mert te gyáva vagy. Szeretsz, és nem mersz szeretni. Győztél, és nem mersz büntetni.
ORESZTÉSZ
Élni kell, Elektra: Mi lesz a városból, ha mindenkire ujjal mutatok: te is bűnös vagy, te is, te is.
ELEKTRA
Hát hogy képzelted? Mától mindenki nyugodt lelkiismerettel hajthatja álomra a fejét, mert Oresztész új törvényt hozott: a múltat el kell felejteni?
ORESZTÉSZ
Élni kell, Elektra. Mi lesz az emberekből, ha mindenkire ráütöm a bélyeget? Hogy egyenesedjenek ki, ha a bakó ott áll a hátuk mögött?
ELEKTRA
Akkor egyenesedjenek ki, ha úgy élhetnek, mintha mi sem történt volna?
ORESZTÉSZ
Akinek kést szegeznek a torkának, arról ne ítélj.
ELEKTRA
Te megtetted volna? Te is beállsz a talpnyalók közé, ha úgy hozza a sors? Te is elvegyülsz a karban, mely reggeltől estig a hazugságot visszhangozta, és estétől reggelig hazugságot álmodott?
ORESZTÉSZ
Engem nem tett próbára a sors. És aki megmenekült a próbától, nagyon vigyázzon, amikor azokról ítél, akiknek meztelen talppal kellett a parázson járniuk.
ELEKTRA
Hát nézz rám, király, és lásd a gyarló Elektrát, aki meztelen talppal járt a parázson, és mégsem szolgálta a zsarnokot. Ha csak egy ember maradt a városban, aki nem lett farkas a farkasok között, ha csak egyetlenegy: ítélkezhetsz a többi fölött.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Halljátok, polgárok? Ha csak egy ember van, aki nem lett keselyű a dögkeselyűk között, ítélkezhetnek fölöttetek.
ORESZTÉSZ
Te Elektra vagy: ne mérd magadhoz a többieket.
ELEKTRA
Tehát ítélni sincs jogom?
ORESZTÉSZ
Ha téged kínoznak, ordításodat egy egész ország hallja. Ha a te fejed csapja le a bakó, halálodra az egész ország figyel. Ide az ő pusztulásuknak mi értelme lett volna? Az ő sírjukat ki tartaná számon? Vigyázz, Elektra: akinek a nevét ismeri a város, ne mérje magához a névteleneket.
ELEKTRA
Vigyázz, király: nincs szabadság, ha minden bűnös bűntelennek vallhatja magát.
ORESZTÉSZ
Ha bosszút hirdetsz, senki se magára mondja, hogy ő bűnös, mind a szomszédjára.
ELEKTRA
Én nem bosszút hirdetek: az igazságot.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Nem bosszút: az igazságot.
ORESZTÉSZ
Nem igazság az, ami árt az embereknek.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Nem igazság az, ami árt az embereknek.
ELEKTRA
Ásasd fel a piacteret: rád vicsorog a kivégzettek koponyája. Menj le a vallatókamrákba: jajgatnak a falak. Kérdezd meg a fej nélküli hullákat: akarják-e, hogy elfelejtsék őket?
ORESZTÉSZ
Ásasd fel a piacteret, Elektra. Menj le a vallatókamrákba. Kérdezd meg a fej nélküli hullákat: mért haltak meg? Azért, hogy megbosszulják a halálukat, vagy hogy a város szabad legyen?
ELEKTRA
Te könnyen felejtesz: neked nincs mit felejtened. Te felmentheted a bűnösöket: az áldozatok nem a te füledbe ordítottak. Mi közöd neked ehhez a városhoz, Oresztész? Egy levegőt szívtál velünk? Egy kút vizét ittad? Melyik kurváddal szórakoztál, amikor nekünk a vérpadot ácsolták?
ORESZTÉSZ
Amíg én vagyok a király, nem ül hóhér a trónra. Amíg én vagyok a király, nem ül zsarnok a trónra.
ELEKTRA
De te nem leszel király. Amíg én vagyok, te nem leszel király.
ELEKTRA
Kikaparom a hullákat a földből. Föltámasztom a megkínzottakat. Akiknek a fejét lecsapta a bakó, velem ordítják, hogy a bűn büntetésre vár.
ORESZTÉSZ
Testvér a testvér házát gyújtja föl, vér fog folyni a kanálisokban is, szomszéd a szomszédját vágja le, ha egymásra uszítod őket.
ELEKTRA
Kiállok a piactérre, és beleordítom a város pofájába, ki vagy. Elmegyek az asszonyokhoz, akiknek megölték a férjét, elmegyek a gyerekekhez, akiknek megölték az apját, elmegyek a szeretőkhöz, akiknek megölték a szeretőjét. És a meggyötörtek velem jönnek, a megkínzottak velem jönnek, Oresztész!
ORESZTÉSZ
Te őrült: elpusztul a város, ha lángra gyújtod! Fiú az apját öli meg, apa a gyermekét, asszony a férjét, szerető a szeretőjét.
ELEKTRA
Ha a pokol kell, hogy megtisztuljanak, én elszabadítom a poklot. Ha a kín kell, hogy megtisztuljanak, én megszülöm a kínt.
ORESZTÉSZ
Amíg én vagyok a király, nem lesz pokollá a város. Amíg én vagyok a király, nem lesz törvény a kín.
ELEKTRA
De te nem vagy király. Te nem leszel király. Te nem vagy király, mert te nem vagy Oresztész. Most tudom csak: te nem vagy Oresztész.
ELEKTRA
Te nem vagy Oresztész. Te nem a hazugságot jöttél elpusztítani. Te magad is hazugság vagy.
ORESZTÉSZ
Elektra, állj meg!
ELEKTRA
Te nem vagy Oresztész. Világgá kiabálom: te nem vagy Oresztész.
ORESZTÉSZ
Állj meg, te őrült!
ELEKTRA
Te nem lehetsz király. Te nem lehetsz Oresztész. Te nem vagy Oresztész!
Oresztész leszúrja.
ORESZTÉSZ
Te őrült! Jaj, te őrült: mit tettél velem! Azt akartad, amit én: megszabadítani a várost. Azt akartam, amit te: fölszabadítani a várost. Itthagytál mégis, nekem meg élnem kell nélküled, egyedül. Jaj, szerelmem: Elektra Elektra és Oresztész Oresztész, most már mindörökre.
ELSŐ CSEPŰRÁGÓ
Elektra Elektra és Oresztész Oresztész.
MÁSODIK CSEPŰRÁGÓ
Most már mindörökre.
|