Szerelmem, Elektra
Elektra
Oresztész
Aigiszthosz
Klütaimnesztra
Khrüszothemisz
Kórus (Egy férfi)
A néma
Testőrparancsnok
Katonák
Valamennyi szereplő stilizált fehér ruhában, Elektra feketében. A Kórus utcai ruhában; hintaszékben ül.
A színpadot dobogók tagolják.
Elektra, Khrüszothemisz, Kórus
KHRÜSZOTHEMISZ
Te nem vagy normális.
KHRÜSZOTHEMISZ
Idefigyelsz egyáltalán?
ELEKTRA
Ha kimegyek a térre, ott van az emberek szemében. Látom a palotaőrség arcán, ahogy fapofával tiszteleg. Anyánk reggeltől estig ezt hajtogatja. Talán a bölcsőben is így ringatott a dajkám: Elektra, te nem vagy normális.
KHRÜSZOTHEMISZ
És eszedbe se jut, hogy igazuk van?
ELEKTRA
De hátha nincs igazuk?
KHRÜSZOTHEMISZ
Mindenki ostoba és hazug, csak te vagy jó és tiszta?
ELEKTRA
És ha mindenki ostoba és hazug, és valóban csak én vagyok tiszta?
KHRÜSZOTHEMISZ
Nincs egyetlen igaz ember. Egy se. Csak Elektra, a csodálatos Elektra.
ELEKTRA
Azt mondják, más vagyok, mint a többiek. De akkor vagy ők az igazak, vagy én. És hátha én vagyok?
KHRÜSZOTHEMISZ
Tudod mit: inkább lennék gazember a többiekkel, mint egymagamban tiszta.
KÓRUS
Hallod, Elektra? Az ember nem arra születik, hogy különbözzék. A legfontosabb parancsolat: légy olyan, mint a többiek.
ELEKTRA
Liba vagy, nővérkém. Amit a többiek gágognak, azt gágogod te is.
KHRÜSZOTHEMISZ
Veled nem lehet beszélni.
ELEKTRA
Mindenki ezt mondja. Ha megszólalok, megjelenik szemükben a rémület, és azonnal közbevágnak: veled nem lehet beszélni.
KHRÜSZOTHEMISZ
Egyedül maradsz, mint az ujjam.
KHRÜSZOTHEMISZ
Térj végre észhez. Tudod, mi az, egyedül lenni?
ELEKTRA
Néha, alkonyatkor, kilesek az ablakon; óvatosan, nehogy azt mondják, Elektra leselkedik. Látom, ahogy a gyerekek golyóznak a porban. Fiatalok mennek karonfogva. Jön egy anyóka, az unokája támogatja. Én meg fönn állok a szobában, a függöny mögé lapulva; egyedül a szobában, egyedül az egész palotában, egyes-egyedül a világon.
KHRÜSZOTHEMISZ
Látod, te szerencsétlen?
ELEKTRA
Hát aztán? Nem kellek nektek? Kinek hiányoztok?
KHRÜSZOTHEMISZ
Egyáltalán föl tudod fogni, hogy ez nem játék?
ELEKTRA
Egy rongybabát találtam a fiókban. Nem is tudom, hogy került oda: nekem minden fiókom üres. Piros volt a ruhája, a fejkendője is piros. Karomba vettem. Ringattam. Dúdoltam neki. Levetkőztettem, befektettem az ágyba. Ezt nevezitek ti játéknak? Kidobtam a babát: mit kezdenék vele?
KHRÜSZOTHEMISZ
Elektra, az istenért, értsd meg végre: ez az utolsó lehetőséged.
ELEKTRA
Anyánk is ezt mondja esztendők óta: ez az utolsó évem, aztán már öreg leszek. Aztán elmúlik egy év, belenéz a tükörbe, és megint azt mondja: ez az utolsó.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ismered Aigiszthoszt. Tudod, hogy nem tréfál.
ELEKTRA
Jobb is, ha nem tréfál velem.
KHRÜSZOTHEMISZ
Csak el ne jöjjön a nap, amikor azt kívánod, bár tréfált volna.
ELEKTRA
Aigiszthosz megölhet. Keresztüldöfhet a szigonyával, mint apánkat. Lovak farkához kötöztethet, hogy kettétépjék a testem. De nem tréfálhat velem.
KHRÜSZOTHEMISZ
Vigyázz, Elektra.
ELEKTRA
A testemmel rendelkezik: ő a király. De a megkínzott Elektra is Elektra. A halott Elektra is Elektra.
KÓRUS
A halott Elektra is Elektra.
ELEKTRA
Cukrot hozott, amíg kicsi voltam: beleharaptam a kezébe. A legszebb rabnőket nekem válogatta a zsákmányból: az arcukba köptem. Selymet és bársonyt küldött: cafatokra hasogattam. Jobb, ha kitér az utamból.
KHRÜSZOTHEMISZ
Idefigyelj, te eszelős. Aigiszthosz elhatározta: ha holnap, az ünnepen, nem szólalsz meg te is a többiekkel, még aznap este férjhez ad.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ismered Lóthoszt, a kanászt? Aki minden reggel kihajtja a legelőre a város kondáját?
KHRÜSZOTHEMISZ
Három arany az évi fizetése. Hagymán és kenyéren él, meg füveken, amit a réten szed. Ruhát ötévenként vesz neki a város. De csak neki; a feleségének nem.
ELEKTRA
Nézd a ruhámat: addig hordom, amíg le nem szakad rólam. Sarum nincs több, csak ez az egy. Annyit eszem csak, hogy éhen ne haljak.
KHRÜSZOTHEMISZ
Még könnyen beszélsz: csak intened kell, és bíborba öltöztetnek, rózsasziromból vetik az ágyad, fullajtárok hozzák a csemegéket.
ELEKTRA
De nekem semmi se kell, érted? Érted, Krüszothemisz? Nem kell ruha, nem kell puha ágy, nem kell diadém. Nekem csak a szabadság kell, Khrüszothemisz.
KÓRUS
De mi a szabadság, szép királylány?
ELEKTRA
Én Elektra vagyok. A ruhát letépem magamról. Az ékszert leszaggatom magamról. Az ételt ellököm magamtól. Nekem semmi se kell, ami nem én vagyok.
KÓRUS
De ki vagy te, szép királylány?
ELEKTRA
Én Elektra vagyok. A jólét megköti a kezem. A kényelem béklyót ver a lábamra. Én ember vagyok: nem viselhetek bilincset.
KHRÜSZOTHEMISZ
És majd ha Lóthosz odadob a vackára, és letépi a ruhádat? Ha bűzlő szája tiédet keresi, lepedékes nyelve a tiéddel játszik? Ha szőrös kezével, amivel a kanokat heréli, szétfeszíti combod, és beléd döfi magát?
KHRÜSZOTHEMISZ
Ha a bakó tüzes fogóval tépi a tested, csak a bakót gyűlölöd. De Lóthosz karjában magadat is meg fogod gyűlölni. Nem a bűze undorít majd: a saját tested.
KHRÜSZOTHEMISZ
Most hallgatsz, ugye? Most nem mondod: mit tehet velem a király?
ELEKTRA
Ha megtaposnak, ha meggyaláznak, akkor is élnem kell. A mocsokban, a kínban is. És élni fogok, amíg el nem végzem a feladatom.
KHRÜSZOTHEMISZ
Térj észhez, Elektra. Tizenöt éve, hogy megölték apánkat.
ELEKTRA
És ha százötven éve? A bűnt nem mossa el az idő, csak a büntetés.
KÓRUS
A bűnt nem mossa el az idő, csak a büntetés.
KHRÜSZOTHEMISZ
Agamemnon halott, a kukacok már megették a testét. Te meg élsz, és a húsod rózsaszín. Miféle törvény parancsolja, hogy az élő áldozza föl magát egy halottért?
KÓRUS
Miféle törvény parancsolja, ó, Elektra, hogy rózsaszín húsodat föláldozd egy rothadó csontvázért?
ELEKTRA
Nem láttam, amikor anyánk a fürdőházban rádobta a hálót. Nem hallottam a kiáltását, amikor Aigiszthosz belédöfte a szigonyát. De azóta nem alszom éjjel, mert nem akarok aludni. Nem nyugszom nappal, mert nem akarok nyugodni.
KHRÜSZOTHEMISZ
Feledd el, Elektra.
ELEKTRA
A szemét fölfalhatták a kukacok, de a tekintetét nem. A torkát szétrághatták a kukacok, de a kiáltását nem.
KHRÜSZOTHEMISZ
Csak egy este feküdj le úgy, hogy nem gondolsz rá többé. Csak egy reggel ébredj úgy, hogy tiéd a nap, nem Agamemnoné.
ELEKTRA
Én nem leszek olyan, mint ti. Én nem fogok felejteni. Én nem járok fehér ruhában, amíg nem teljesítem a feladatom.
KHRÜSZOTHEMISZ
Közben elmúlik az élet, Elektra.
ELEKTRA
Akkor nem lesz szerelmesem, aki becézzen. Gyerekem, akit csókolhatok. A karomon összeaszik a hús, az arcom ráncos lesz, a mellem lógó zacskó, de nem vetem le a gyászt, amíg el nem végzem, ami a dolgom.
KHRÜSZOTHEMISZ
Mi dolga az embernek azonkívül, hogy boldog legyen?
KÓRUS
Fogas kérdés ez, lányok: mi dolga az embernek addig, amíg meg nem hal?
KHRÜSZOTHEMISZ
Tudod te, milyen más a reggel, ha arra ébredsz, hogy a gyereked nevet a bölcsőben? Ha este az ágyban a férjed rád néz, és te is ránézel, és mind a ketten egyet akartok?
ELEKTRA
És amikor könyörögtél anyánknak, hazudja azt, hogy nálunk töltötted az éjszakát? Akkor is öröm volt a férjed? Amikor a hajad tépted, hogy nem akarsz több gyereket, karcsú akarsz maradni és sudár?
KHRÜSZOTHEMISZ
Nem érted te ezt. Az ember őrjöng, aztán megszüli a gyerekét, és örül neki. Szeret valakit, és annak is örül. És ha elmúlik a szerelem, örül, hogy derék férje van.
ELEKTRA
Ha én szeretnék valakit, csak őt szeretném, soha mást. Ami öröm, az nekem mindig öröm lenne. És ami rossz, az mindig rossz: sohasem kívánnám.
KHRÜSZOTHEMISZ
Hol élsz te, Elektra? Miféle álomvilágban?
ELEKTRA
És te hogy élsz? Miféle hazugságban?
KHRÜSZOTHEMISZ
Mit képzelsz te, ki nem hazudik? Egyetlen embert mutass csak.
KÓRUS
Bizony, Elektra: csak egyetlenegyet.
KHRÜSZOTHEMISZ
Amíg az ember fiatal, azt hiszi, úgy élhet, ahogy akar. Aztán benő a feje lágya, és megtanulja: úgy kell élni, ahogy lehet.
KÓRUS
Hallod, királylány? Nem az életet kell a törvényekhez szabni: a törvényeket az élethez.
KHRÜSZOTHEMISZ
Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy idegen bitorolja a trónt? Hogy Klütaimnesztra jobban szereti véres kezű urát, mint tulajdon gyermekeit? És mégis, Elektra: a holtak nyugodjanak, az élők meg éljenek. A bűnt nem megbosszulni kell, hanem elfelejteni. Amit elfelejtünk, az nincs, és nem háborgatja senki életét.
KÓRUS
A bűnt nem megbosszulni kell, hanem elfelejteni. Amit elfelejtünk, az nincs, és nem háborgatja senki életét.
ELEKTRA
Ha elfelejtjük, hogy Agamemnont megölték, minden megtörténhet. Az is, hogy holnaptól nem kel föl a nap. Az is, hogy az ember nagy, fekete bogárrá változik. Az is, hogy milliókat égetnek el, mint a fahasábokat. Nem érted, Khrüszothemisz? Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvény, a világ se világ, az ember se ember.
KÓRUS
Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvény, a világ se világ, és az ember se ember.
ELEKTRA
Az egész várost megfertőzte a hazugság, mint a pestis. Úgy éltek, mintha apánkat nem gyilkolta volna meg a saját felesége. Mintha nem tudnátok, hogy uralkodótok kezéről vér csöpög. Jaj, Khrüszothemisz: elkezdtetek hazudni, és már hazudtok reggel és este, hazudtok a gyereketeknek, az anyátoknak, a szeretőtöknek, hazudtok a falnak és az állatoknak, a fűre azt mondjátok, hogy piros, az égre, hogy zöld, az örömre: rossz, a szépre: bűn. Jaj, Khrüszothemisz: már akkor is hazudtok, ha nem is kellene, mert az eretekben is hazugság folyik.
KHRÜSZOTHEMISZ
Hát pusztítsd el a hazugságot, te eszelős. Büntesd meg a bűnöst, pusztítsd el a bűnt.
ELEKTRA
Én tartom a napot az égen. Én vigyázok az emberekre, hogy ne négykézláb járjanak. Én szülök minden ártatlan csecsemőt. Én, Elektra, aki nem felejtek. Amíg egyetlen ember él, aki nem felejt, ti se felejthettek.
KHRÜSZOTHEMISZ
Rajta, Elektra, pusztítsd el a bűnt. Rajta, Elektra, hisz te erős vagy.
ELEKTRA
Ha erős lennék, Aigiszthosz már nem élne.
KHRÜSZOTHEMISZ
Akkor mit pofázol? Mit jár a szád, ha semmit sem tehetsz?
ELEKTRA
Nem tudom forgatni a kardot, sem az íjon megfeszíteni a húrt. De várok. Várok, amíg eljön Oresztész, és bosszút áll a bűnökért.
Elektra, Aigiszthosz, Khrüszothemisz, Kórus
AIGISZTHOSZ
Csak az a bökkenő, hogy Oresztész nem jön el.
AIGISZTHOSZ
Tudod, hogy régi, jó szokásom. Uralkodói kötelességem mindent tudni, amit a városban beszélnek. Csak azon csodálkozom, hogy erre nem gondoltatok.
ELEKTRA
Hisz úgyis tudod, mit gondolok.
AIGISZTHOSZ
Voltak, akik megtanulták, mennyire más, ha valaki ki is mondja azt, amit gondol. Csak sajnos, nincs már fejük, így nem tudnak beszámolni neked a tapasztalataikról.
ELEKTRA
Vigyázz, mert megijedek.
AIGISZTHOSZ
Isten ments. Nem venném a lelkemre, hogy ártatlan szüzeket ijesztegessek. Te se félj, Khrüszothemisz. Ugyan a kutya se kért, hogy elfecsegd Elektrának a tervemet, de szeretem azokat az alattvalóimat, akik pontosan tudják, mit fecseghetnek. Egyébként ügyesebben is ágálhattál volna az érdekemben.
AIGISZTHOSZ
Honnan tudod? Egyáltalán, biztos vagy, hogy nem én küldtem hozzád a nővérkédet, aki a becsületnél jobban kedvel más örömöket?
ELEKTRA
Hogy ő ilyen, annak is te vagy az oka.
AIGISZTHOSZ
Nagyszerű. Tehát szerinted mindennek én vagyok az oka, ami a városban történik. Annak is, hogy az erényes asszonyok ringyók lesznek, a becsületes polgárok apagyilkosok. Repesek a boldogságtól, hogy végre valamiben egyetértünk. Ugyanis, ha minden, ami a városban történik, belőlem fakad, ebből az következik, hogy a város én vagyok.
ELEKTRA
Mit akarsz tőlem?
AIGISZTHOSZ
Mindenekelőtt közölni szeretném, hogy Oresztészre hiába vársz.
ELEKTRA
Tudod, hogy egyetlen szavad sem hiszem.
AIGISZTHOSZ
Akkor figyelj ide. Remélem, nem kételkedsz, hogy sokra tartom a biztonságomat? Na mármost: ki fenyegeti legjobban a biztonságomat? Nyilvánvaló, hogy Oresztész, Agamemnon fia. Ezek után elhiszed már, hogy minden lépéséről tudok?
AIGISZTHOSZ
Nem felelsz, tehát elhiszed. Akkor hidd el azt is, hogy testvérkéd nagyon hasonlít valakire a családotokban. Ugyanis a következők töltik be az életét. A nők: ez egy. A kártya: ez kettő. A kocsiverseny: ez három. A bor: ez négy. Több nincs. Én viszont már az iskolában úgy tanultam, hogy aki a felsorolt élvezeteket mindennél jobban becsüli, aligha vállalkozik olyan feladatra, amilyet te szánsz Oresztésznek.
ELEKTRA
Minden szavad hazugság.
AIGISZTHOSZ
Valóban? Akkor folytatom. Mit gondolsz, ha őt tartom a legveszedelmesebb ellenségemnek, miért nem adtam parancsot az embereimnek, hogy végezzenek vele? Nem tudod? Majd én megmondom, aranyom. Mert a marhahajcsár, aki titokban engem szid, ha elhullanak a barmai, a paraszt, aki a kunyhójában engem átkoz a rossz termés miatt, a vének, akik a kávéházban visszasírják Agamemnon uralmát, mert az ő idejében még ismerték az asszonyok ölét: ez a sok, ostoba, ártalmatlan fecsegő mind veszélyesebb, mint Agamemnon fia.
AIGISZTHOSZ
Megint hallgatsz, tehát mégis elhiszed.
ELEKTRA
Hallgatok, mert egy szavad sem hiszem.
AIGISZTHOSZ
Hiszed vagy nem, ne reménykedj. Oresztész boldog és elégedett, tehát esze ágában sincs hazajönni. Vagy láttál már embert, aki a békés életet önként felcseréli a halálos veszedelemmel?
ELEKTRA
Néha belenézek a tükörbe. Csak azért, hogy lássak ilyen embert.
AIGISZTHOSZ
Csakhogy te nem vagy normális, Elektra. Te is tudod, hogy nincs a földön, aki hozzád hasonló.
ELEKTRA
Én Agamemnon lánya vagyok. Oresztész Agamemnon fia. Egy apa nemzett, egy feladatra. Jaj neked, király; Oresztész nem hasonló Elektrához: Oresztész Elektra, és Elektra Oresztész.
AIGISZTHOSZ
Öcsikédnek nem valami sürgős, hogy teljesítse a feladatát.
ELEKTRA
Ma érti meg, hogy az ő élete a te halálod, vagy holnap, vagy tíz év múlva, az mindegy. De egyszer eljön, és az a nap a halálod napja lesz.
AIGISZTHOSZ
De te hol leszel már akkor, drágaságom?
ELEKTRA
Ahol ő. Az agyában, amivel gyűlöl. A szívében, mely nem hagyja nyugodni. A kardjában, amivel ledöf.
AIGISZTHOSZ
Megsúgom neked: Lóthosz vackán leszel.
KHRÜSZOTHEMISZ
Légy irgalmas, király.
AIGISZTHOSZ
Király vagyok, nem irgalmasnővér. Aki erre a pályára megy, ne legyen finnyás. Király vagyok, és tudom: ahhoz, hogy rend legyen a városban, koponyákkal kell kiköveznem az utcákat, jajgatással bevakolnom a házakat. Nem szeretem a vért, de ha ez az ára a rendnek, ezt is megfizetem.
ELEKTRA
Majd megfizetem én is, amit kell.
KHRÜSZOTHEMISZ
Térj észhez, te szerencsétlen. Belepusztulsz.
AIGISZTHOSZ
Az ember belepusztul, ha két hétig nem kap enni, ha kicsorgatják a vérét. Az undorba nem pusztul bele senki.
KÓRUS
Biztos vagy ebben, király?
AIGISZTHOSZ
Elektra élni fog, mert azt akarom, hogy éljen.
KÓRUS
Biztos vagy ebben, király?
AIGISZTHOSZ
Mióta én ülök a trónon, a polgárok elégedettek. Tudod, mit jelent ez? A legtöbb, amit az uralkodó elérhet, hogy az alattvalói elégedettek.
ELEKTRA
A disznó is elégedett a pocsolyában.
AIGISZTHOSZ
Pontosan erről van szó. Csak nem hiszed, hogy az ember másra vágyik, mint a disznó?
AIGISZTHOSZ
Mit képzelsz te magadról? Hogy mered örökké zavarni a nyugalmukat?
ELEKTRA
Én arra születtem, hogy megzavarjam az emberek nyugalmát.
KÓRUS
Halljátok, emberek? Elektra arra született, hogy megzavarja a nyugalmatokat.
AIGISZTHOSZ
Csakhogy az emberek nem szeretik ezt, aranyom. Az emberek szeretnek elnyúlni a pocsolyában, és elégedetten röfögni.
ELEKTRA
Amíg én vagyok, nem lehetnek elégedettek.
KHRÜSZOTHEMISZ
Tudod, hogy hiába jár a szája. Senki se törődik vele. Bolondnak tartja minden ember.
ELEKTRA
Csíp az ostor, ugye? Nem röföghetsz békésen, Khrüszothemisz. Nem röföghetsz elégedetten, disznókirály. Amíg én vagyok, nem lesz nyugalmatok. Amíg én vagyok, nem nyúlhattok el a pocsolyában.
AIGISZTHOSZ
Hát majd teszek róla, hogy ne légy.
ELEKTRA
Megölhetsz: akkor majd a holttestem zavarja a nyugalmatokat.
AIGISZTHOSZ
Megölni a szatócsot kell, akinek a szája jár. Az üstkovácsot, aki morog. Ölni azért kell, hogy az emberek féljenek. A nép akkor elégedett, ha pontosan tudja, mitől kell félnie.
KÓRUS
Jegyezzétek meg jól, polgárok. Tanuljátok meg, mitől kell félnetek, és nyugalmas lesz az életetek.
AIGISZTHOSZ
Nekem nincs szükségem, hogy lemenjek a vallatókamrákba: magamtól is tudom, hogy minden embert meg lehet törni. Csak a módját kell megtalálni. És én mindennek megtalálom a módját. Én mindenkit meg tudok törni, Elektra. Te például mit tennél, ha tüzes fogóval csipkednék a tested?
AIGISZTHOSZ
Ha megölnék a gyerekeidet?
AIGISZTHOSZ
Ha előtted gyaláznák meg a feleséged?
AIGISZTHOSZ
Nem törnél meg, ugye?
ELEKTRA
Mért kérdezed? Úgyis tudod.
AIGISZTHOSZ
Tudom. Ezért nem bízlak hóhéraimra. Nincs fantáziájuk.
ELEKTRA
Ne bízz te magadban sem.
AIGISZTHOSZ
Ugyan, Elektra, mire jó ez a makacsság? Inkább figyelj rám: holnap lesz tizenöt éve, hogy elfoglaltam a trónt.
ELEKTRA
Holnap lesz tizenöt éve, hogy Agamemnont megölted.
AIGISZTHOSZ
Furcsa, hogy a két dátum egybeesik, ugye? Mit tegyünk, ha így hozta a sors. Figyelj hát, Elektra: holnap, az Igazság Ünnepén, mint városunk minden polgára, te is a király színe elé járulsz, és elmondod az igazságot.
ELEKTRA
Kíváncsi vagyok, mit tennél velem, ha egyszer elmondanám az igazságot.
AIGISZTHOSZ
Te is tudod, hogy az Igazság Ünnepén mindenki büntetlenül kimondhatja, ami a szívén fekszik. Tudsz egyetlen esetről, amikor valakinek akár a haja szála is meggörbült azért, amit az ünnepen mondott?
ELEKTRA
Egyetlen esetről sem tudok, hogy az ünnepen valaki is kimondta az igazságot.
KHRÜSZOTHEMISZ
És te, Elektra? Te miért nem mondtad ki soha?
ELEKTRA
Hisz úgy félnek, hogy a fülüket is befognák, ha megszólalnék.
KHRÜSZOTHEMISZ
Neked is csak a szád jár, Elektra. Gyáva vagy te is, mint mindannyian. És te vagy közöttünk a legnagyobb hazug: mert mi legalább magunknak bevalljuk a gyávaságunkat.
ELEKTRA
A szó már semmit sem ér, csak a kard. Amíg nem jön Oresztész, én hallgatok. Minden évben elmegyek az ünnepre, talpig gyászban, és én, a gyáva Elektra, én vagyok az egyetlen, aki hallgatok.
AIGISZTHOSZ
Mint ember, megértem, hogy gyűlölsz. Nincs is kifogásom ellene. De én nem ember vagyok, hanem uralkodó: azokat kell választanom, akik nem zavarják a rendet.
KÓRUS
Mint ember: megérti. Mint uralkodó: lenyisszantja a fejét.
AIGISZTHOSZ
Nem kívánom, hogy megtagadd magad. Gyűlölj ezentúl is, mint eddig. Álmodj arról, hogy a kezeddel téped ki a szívemet. Várj Oresztészre, míg el nem fonnyadsz. Ez a te jogod, Elektra. Nekem az a kötelességem, hogy megvédjem alattvalóim nyugalmát. Semmi mást nem kívánok, csak azt, hogy holnap és minden évben egyszer, az ünnepen, te is azt tedd, amit a többiek.
ELEKTRA
Ilyen ostobának tartasz?
AIGISZTHOSZ
Nem félek tőled, Elektra. Nem magamat féltem: alattvalóim békéjét. Amíg egyetlen ember van a városban, aki más, mint ők, nem élhetnek nyugodtan.
ELEKTRA
Ilyen ostobának tartasz?
AIGISZTHOSZ
Mit árthatsz nekem? Fegyveresek serege védi a hatalmamat. Nem félek tőled. De azt akarom, hogy beteljesedjék a művem. Azt akarom, hogy rend legyen a városban. Ne állj az utamba, Elektra.
ELEKTRA
Ölj meg, király. Ölj meg, ha nem félsz Elektrától.
AIGISZTHOSZ
Tisztességes alkut kínálok: egyetlen napot kérek, és háromszázat adok cserébe. És az életedet. Ami talán mégsem csekélység.
ELEKTRA
Azt hiszed, király, az életem az, hogy eszem és iszom, alszom és felkelek? Nem a levegő az életem, amit a tüdőm beszív, nem a vérem keringése éltet. Elektra a feladat, amit el kell végeznie.
AIGISZTHOSZ
Az álmok szépek, gyönyörűségem. De a lélegzet is, a kenyér is, a víz is. És aki nincs, annak álmai sincsenek többé. Például arról sem álmodozhat, hogy végez velem.
ELEKTRA
Ennyire félsz tőlem? Azt hiszed, én nem tudom: Elektra csak akkor Elektra, ha az év minden napján az. A szűz, aki egyetlenegyszer férfival hál, már nem ártatlan. Az embernek, aki egyetlenegyszer hazudik, soha többé nem lehet igaza.
KÓRUS
Szegény, ártatlan szűz, te.
ELEKTRA
Szeretnél megszabadulni tőlem, ugye? Szeretnél megszabadulni Elektrától, aki az embereket a bűnre emlékezteti, amit elkövettél? Hatalmad van fölöttem: ölj meg, király. Ölj meg, ha mersz. De tudod, ugye, hogy holtan is Elektra vagyok, és akkor majd a holttestemre gondolva emlékeznek a bűneidre és a maguk bűneire.
AIGISZTHOSZ
Majd meglátjuk, ki az erősebb. Majd meglátjuk, mi lesz Elektrából, ha nem a királyné lánya többé, hanem a kanász felesége.
ELEKTRA
Én nem a királyné lánya vagyok, hanem Elektra. És nem Lóthosz felesége leszek, hanem Elektra.
AIGISZTHOSZ
Ne hidd, hogy kínozni akarlak. Okosabb vagyok ennél; tudom, a kínzás csak az erődet növeli. Csakhogy mást is tudok, amit Khrüszothemisz nem tudhat, mert az ő világa a lába között van. Nem az undor tör meg téged, Elektra. Nem a nyomor, a bűz, a kín. Az tör meg téged, aranyom, hogy nem lehetsz önmagad.
KÓRUS
Csak az tör meg, Elektra, ha nem lehetsz önmagad.
AIGISZTHOSZ
Ostoba voltam, hogy eddig nem jöttem rá: azért zavarod az emberek nyugalmát, mert Agamemnon lánya vagy. Királylány, akinek tiszteleg az őrség, ha megjelenik a palota kapujában. Királylány, akinek utat adnak, ha végigmegy a városon. Királylány, aki más, mint ők, akire oda kell figyelniük.
ELEKTRA
Elektra vagyok, nem királylány. Elektrára figyelnek az emberek, nem Agamemnon lányára. Az igazságra figyelnek, király, és az igazság lesz a veszted.
AIGISZTHOSZ
Majd meglátjuk holnap. Majd meglátjuk, amikor a kanász felesége leszel. Meglátjuk, hogy néznek rád az asszonyok, akik eddig riadtan és tisztelettel bámultak, ha ott mosod közöttük az urad gatyáját. Ha gyereket szülsz, akárcsak ők. Ha tudják, hogy este maga alá gyűr a férjed, akárcsak őket. Majd meglátjuk, hogy figyelnek rád a férfiak, akik rémülten vagy dacosan bámultak, ha Lóthosz karján találkoznak veled. A kanász karján, akibe bármikor beletörölhetik a lábukat. És aki bármikor beléd törölheti a lábát. Majd meglátjuk, mi lesz Elektrából.
ELEKTRA
Tudod mit, király? Majd meglátjuk.
AIGISZTHOSZ
Ne siess úgy a válasszal. Kegyes urad vagyok: neked adom ezt az éjszakát. Holnap, az ünnepen, elválik majd, melyik utat választottad.
KÓRUS
Holnap, az ünnepen, királylány, elválik, melyik utat választottad.
Oresztész, Kórus, A néma
ORESZTÉSZ
Azt hiszem, mesterem, megérkeztünk.
ORESZTÉSZ
Illene emlékeznem a városra, ahol születtem, de bizony isten, semmire sem emlékszem.
ORESZTÉSZ
Hogy nagyon kicsi voltam? Négyéves voltam; attól még emlékezhetnék. Mégsem emlékszem semmire. Annyit tudok a városról, amennyit te meséltél róla.
ORESZTÉSZ
Igen, apámról is csak annyit tudok. Mondtad, hogy barna volt és hatalmas, szeretett enni, nagy harcos volt és ravasz hadvezér. De ezek csak szavak: mit kezdjek velük? Nem furcsa, hogy a gyerekkoromra egyáltalán nem emlékszem? Az első emlékem, amikor tízéves koromban vállamra tetted a kezed, és azt mondtad: nem Phaidon a neved, fiam, hanem Oresztész; apád Agamemnon király volt, akit Aigiszthosz orvul megölt, hogy elfoglalja a trónját. És azt mondtad: mától mindig Oresztésznek hívlak, hogy sose feledd, ki vagy. És sose feledd, hogy nem nyugodhatsz, amíg föl nem szabadítod a népedet. Azóta felnőtt vagyok. Azóta mindenre emlékszem.
ORESZTÉSZ
Lehet. Mindenki arra emlékszik, ami fontos neki. Mások az anyai csókra, az első szerelemre. Én arra, hogy Oresztész vagyok. És hogy Oresztész a zsarnok halála.
ORESZTÉSZ
Jól átvertük. Azt hiszi az ostoba, minden időmet táncosnők ölében töltöm. Hogy csak kérődzöm jámboran, mint a tehén. Sokba kerül ez még neked, király.
ORESZTÉSZ
Mit tehettem volna? Hazudnom kellett, éjjel és nappal, hazudva ébredni, és hazudva lefeküdni, még álmomban is hazudni, hogy becsapjam Aigiszthosz kémeit. Néha már azt se tudtam, ki vagyok: Oresztész vagy akinek hazudom magam.
ORESZTÉSZ
Persze hogy nem számít. Ha hasznos, mért féljek a hazugságtól? Nekem nem ártott; bármennyit hazudtam, semmit sem változtam.
ORESZTÉSZ
Te csak tudod, mesterem. Bármennyi időt töltöttem lokálnők társaságában, bármennyi bort vedeltem, bármilyen bambán bámultam a kémek pofájába, mindig Oresztész voltam, aki egy pillanatra sem feledkezik meg a feladatáról.
ORESZTÉSZ
Ezen én is csodálkozom. Az ember azt hinné, a zsarnokok birodalmában a rendőrség ravasz, mint a kígyó. Vagy ahol nincs szabadság, ott minden ember ostoba?
KÓRUS
Ahol nincs szabadság, ott minden ember ostoba?
ORESZTÉSZ
Ezzel a vacak hamis papírral, ezzel az ócska hazugsággal minden őrségen átjutottunk. Figyeld meg, Aigiszthosz is megeszi a mesémet.
ORESZTÉSZ
Igazad volt. Nem jöhettem haddal a saját népem ellen. Bármennyire gyűlölik a zsarnokot: akit megtámadnak, védekezik. Minden hazámfia, aki katonáim fegyverétől esik el, minden asszony, akit harcosaim letepernek, minden fölgyújtott kunyhó: rosszpont a számlámon. Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Én szabadítónak, nem győztesnek jöttem.
ORESZTÉSZ
Ne félj. Nincs bennem bosszúvágy, se gyűlölet. Ismersz: az indulat nem kenyerem. Sakkjátszma ez, mesterem. Ő lép, aztán én, aztán megint ő, aztán megint én. És a végén leütöm a királyt.
KÓRUS
Sakk, sekk, Sekk, sakk. Remi, rosa. Patt. Matt.
Elektra, Oresztész, Kórus, A néma
ELEKTRA
Mit kerestek itt?
ORESZTÉSZ
Ki tudja. Talán téged.
ORESZTÉSZ
Az emberek manapság sokat utaznak. Van, aki elefántcsonttal kereskedik. Van, akit a táj érdekel, vagy a nyelvet akarja megtanulni. Van, aki önmaga elől menekül idegen országba. Én talán azért indultam útnak, hogy téged megkeresselek.
ELEKTRA
Te tudod, ki vagyok?
ORESZTÉSZ
Természetesen. Városotok ékköve. Nyíló rózsa. Szépséges hajnal.
ELEKTRA
Hagyd ezt az ostoba fecsegést.
ORESZTÉSZ
Ha úgy érted, azért ostoba, mert szépségedet máshoz mertem hasonlítani, akkor egyetértünk. Csakhogy az ember kénytelen alkalmazkodni ahhoz, amit várnak tőle. Hiába mondom egy lánynak, hogy szép, azt kevesli. Mind azt akarja, hogy cifrázzam.
ELEKTRA
És te cifrázod, ugye?
ORESZTÉSZ
Miért ne? Nekik jólesik, nekem meg nem kerül semmibe.
ELEKTRA
Neked nem kerül semmibe, ha hazudsz?
ORESZTÉSZ
Miért gondolod, hogy csúnya nőknek udvarlok? Ha meg szépnek teszem a szépet, a lényeg igaz, legfeljebb kicsinosítom.
ELEKTRA
Tudod mit? Csinosítgasd másoknak. Biztos találsz elég lányt, aki szívesen hallgatja.
ELEKTRA
Nemcsak hazug vagy, beképzelt is.
ORESZTÉSZ
Látod. Ha az igazat mondom, beképzeltnek nevezel.
ELEKTRA
Elegem van belőled.
KÓRUS
Ezek most enyelegnek vagy marják egymást?
ORESZTÉSZ
Öt perce sem ismersz, és máris ítélsz rólam. Ennyire bízol a szemedben?
ELEKTRA
A kígyóra ránézek, és látom, hogy kígyó.
ORESZTÉSZ
Megtisztelő hasonlat. Csakhogy a kígyó kibújhat a bőréből. Az embernek viszont úgy kell élnie, ahogy a világ megköveteli.
ELEKTRA
Ne mondd. Ezt valóban komolyan gondolod?
ORESZTÉSZ
Összevissza fecsegek neked. De miért? Mert a lányok elvárják, hogy szóval tartsák őket.
ELEKTRA
Holott semmi kedved hozzá?
ORESZTÉSZ
Talán valóban semmi kedvem.
ELEKTRA
Akkor ráadásul ostoba is vagy.
ORESZTÉSZ
Hogy mersz ítélni rólam? Lásd, én mást se tudok rólad, mint hogy szép vagy.
ELEKTRA
Hagyd ezt az ócska mesét.
ORESZTÉSZ
Annyian mondták már, hogy meguntad?
ELEKTRA
Még senki se mondta.
ORESZTÉSZ
Most te nem mondasz igazat.
ELEKTRA
Én nem hazudok soha.
KÓRUS
Elhiheted neki: sosem hazudik. Ez a legnagyobb hibája.
ORESZTÉSZ
Vakok élnek ebben a városban? Vagy csupa aggastyán, akinek nincs már szeme a szépre?
ELEKTRA
Ne fáraszd magad. Tudom, hogy nem vagyok szép.
ORESZTÉSZ
Látod: ha nem cifrázom, te sem hiszel nekem. Pedig talán azért jöttem ebbe a városba, hogy végre azt mondhassam, amit gondolok.
ELEKTRA
Ehhez neked idegenbe kell menned?
ORESZTÉSZ
Mit tudsz te rólam, kislány?
ORESZTÉSZ
Láttál már bohócot, aki előadás után belép az öltözőbe? Még egy perc, és ledobhatja a parókáját, leveheti a krumpliorrát. Belenézhet a tükörbe, és önmagát látja benne.
ELEKTRA
Aki bohóc, hiába veti le a parókáját, a tükörben akkor is bohócot lát.
ORESZTÉSZ
Voltál már bohóc?
ELEKTRA
Nem értelek én téged.
ORESZTÉSZ
Talán azért indultam útnak, hogy találjak valakit, akinek ha azt mondom, hogy szép, tudja, hogy igazat mondok. És el is hiszi.
ELEKTRA
Furcsa ember vagy te.
ORESZTÉSZ
Miért lennék furcsa? Olyan vagyok, amilyen vagyok. Az lenne furcsa, ha más lennék.
ELEKTRA
Mindig tudtam az emberekről, mikor hazudnak. Rólad nem tudom.
ORESZTÉSZ
Tudod mit? Megígérem: ezentúl mindig figyelmeztetlek, ha hazudok.
ORESZTÉSZ
Miért ne? Szeretek tréfálni. De most komolyan beszélek.
ELEKTRA
Azt se tudom, ki vagy.
ORESZTÉSZ
Nem mindegy, hogy hívnak? Ha úgy hozza a sors, úgyis megtanulod a nevem.
ELEKTRA
Hány lánynak mondtad már ezt a szöveget?
ORESZTÉSZ
Egynek se. De ha mondtam volna, se jelentene semmit. Ha neked mondom, más értelme van minden szónak.
ELEKTRA
Kár, hogy mindig hazudsz.
ORESZTÉSZ
Miért nem hiszel nekem?
ELEKTRA
Mért higgyek neked?
ORESZTÉSZ
Elmenjek? Unsz?
ELEKTRA
Csinálj, amit akarsz.
ORESZTÉSZ
Tudod, hogy veled akarok maradni. Ugye tudod?
ELEKTRA
Jobb, ha elmégy. Elég nekem a magam baja.
ORESZTÉSZ
Mi bajod, kedves?
ORESZTÉSZ
Mert hozzád is közöm van.
ELEKTRA
A bajt nem lehet megosztani. Az enyém, én hurcolom, nekem kell élnem vele.
ORESZTÉSZ
Már attól, hogy elmondod, könnyebb lesz.
ELEKTRA
Nem azért élek, hogy könnyű legyen az életem.
ORESZTÉSZ
Gondolkoztál már ezen: ha a gondodat megosztod, kisebb lesz. Ha az örömödet, nagyobb.
ELEKTRA
Keress magadnak más lányt, aki boldogan megosztja veled az örömét.
ORESZTÉSZ
De ha nekem te kellesz?
ELEKTRA
Rossz vásárt csinálnál. Nekem nincs örömöm, amit megoszthatnék veled. Azt mondják, én gyászra születtem.
ORESZTÉSZ
Ki mondja? És mért hiszel neki?
ELEKTRA
Egyetlen ember van, akivel megoszthatnám a gondomat.
ORESZTÉSZ
És az nem én vagyok.
ELEKTRA
Nem. Kár, de nem te vagy.
ORESZTÉSZ
Annyira szereted?
ELEKTRA
Mint a napfényt. A meleg fürdőt, ami lemossa testemről a piszkot. Mint a hold sarlóját.
ORESZTÉSZ
Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Nem tudom. Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
ELEKTRA
Öröm a szerelem? Csak öröm?
ELEKTRA
Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok.
KÓRUS
Nicsak, Elektra, te is gondolsz a szerelemre?
ORESZTÉSZ
Megsemmisülsz, ha kedvesed a karjába vesz?
ELEKTRA
Nincs nekem kedvesem.
ORESZTÉSZ
Igazat mondasz?
ELEKTRA
A testvéremről beszéltem.
ORESZTÉSZ
Igazat mondasz?
ELEKTRA
Mondtam neked: én nem hazudok soha.
ORESZTÉSZ
De furcsa. De jó. Amikor megláttalak, megörültem. Aztán rossz volt nagyon. Most megint örülök, de sokkal jobban.
ORESZTÉSZ
Nem hazudok én neked soha többé.
KÓRUS
Ezt jól jegyezd meg: ennél nagyobb bókot aligha kaphatsz ettől az úrtól.
ELEKTRA
Te furcsa fiú, te.
KÓRUS
Furcsák vagytok ti mind a ketten, gyerekek.
ELEKTRA
Mondanék valamit. Meghallgatsz?
ORESZTÉSZ
Mondjad, kedves.
ELEKTRA
Van egy lány. Itt a városunkban. Korombéli. Azt akarják, menjen férjhez valakihez, akit utál.
ORESZTÉSZ
Akit utál? Annak ne adja oda magát.
ELEKTRA
Azt mondják neki: ha férjhez megy, elpusztul. De ha nem, akkor is.
ELEKTRA
Azt mondják neki: ha él, az lesz a halála. Azt mondják neki: nem élhet, de meg se halhat.
Elektra, Oresztész, Kórus, A néma, Testőrparancsnok
TESTŐRPARANCSNOK
Ti mit kerestek itt?
ORESZTÉSZ
Bennünket gondolsz?
TESTŐRPARANCSNOK
Mért, mit képzeltél?
ORESZTÉSZ
Hárman vagyunk itt, nem ketten.
TESTŐRPARANCSNOK
Jobb lesz, ha nem viccelsz. Nem kedvelem a tréfát.
ORESZTÉSZ
Furcsa város: itt, úgy látszik, senki sem szokott tréfálni.
TESTŐRPARANCSNOK
Nem hallottad, mit kérdeztem?
ORESZTÉSZ
Jól van, na, be ne kapj. Aigiszthoszt keresem, a királyt. Hírt hoztam neki.
TESTŐRPARANCSNOK
Van igazolványod?
ORESZTÉSZ
Mennyit parancsolsz?
TESTŐRPARANCSNOK
Gyertek velem.
Oresztész, Aigiszthosz, Kórus, A néma, Testőrparancsnok
ORESZTÉSZ
Üdvöz légy, király.
AIGISZTHOSZ
Mért gondolod, hogy én vagyok a király?
ORESZTÉSZ
Egyszerű logikai következtetés, három összetevőből. Először: mivel ez a legpompásabb épület a városban, nyilván ez a királyi palota. Másodszor: ennek az úrnak a mellén annyi kitüntetés fityeg, hogy feltehetőleg nem szakácsnő. Harmadszor: fent nevezett urat arra kértem, vezessen a királyhoz. Mindebből következik, hogy te vagy Aigiszthosz.
AIGISZTHOSZ
Ha nemcsak a nyelved forog ilyen ügyesen, még sokra viheted. Megmotoztad?
TESTŐRPARANCSNOK
Azt mondta, neked hozott üzenetet, uram.
AIGISZTHOSZ
És ez ok, hogy ne motozd meg? Istenem, mindenre nekem kell gondolnom ebben a városban? Na, mozogj. Remélem, nem veszed rossz néven, idegen?
ORESZTÉSZ
Magam is ezt tenném a helyedben.
AIGISZTHOSZ
Tetszel nekem, fiú. Bár, hogy igazán tetszel-e, majd akkor válik el, ha meghallom az üzenetet.
ORESZTÉSZ
Nem vagyok olyan ostoba, hogy rossz hír hozására vállalkoznék. Az álmoskönyv szerint királynak rossz hírt hozni: szerencsétlenség.
AIGISZTHOSZ
Hadd halljam.
ORESZTÉSZ
A hír, amit hoztam, a lehető legjobb. Biztos vagyok, hogy örömödre szolgál.
AIGISZTHOSZ
Ha olyan okos vagy, amilyennek látszol, azt is tudod, hogy a királyt várakoztatni: balsors.
ORESZTÉSZ
Halld hát a hírt: Oresztész halott.
ORESZTÉSZ
Jól hallottad: Oresztész halott.
AIGISZTHOSZ
Úgy. Biztos vagy ebben?
ORESZTÉSZ
Magam fogtam le a szemét. Én gyújtottam meg holtteste alatt a máglyát.
AIGISZTHOSZ
Úgy. Tehát halott. Megölték?
ORESZTÉSZ
Mért ölték volna meg? Hisz a légynek sem ártott. A legkedvesebb cimbora volt, a legaranyosabb pajtás.
AIGISZTHOSZ
Akkor mért gondolod, hogy örülök a halálának?
ORESZTÉSZ
Amikor haldokolva a karomban feküdt, azt mondta: menj el Aigiszthosz királyhoz, és mondd meg neki, most már nem kell félnie tőlem.
AIGISZTHOSZ
Úgy. Tehát azt hitte, félek tőle.
ORESZTÉSZ
És azt is mondta: kár volt Aigiszthosznak félnie. A lányok szebb ékszerei az életnek, mint a korona. Lovakat hajtani jobb mulatság, mint embereken uralkodni.
AIGISZTHOSZ
Hogy halt meg?
ORESZTÉSZ
A versenypályán. Igaz, ami igaz: nem volt tiszta a feje. Hajnalban feküdt le; akkor sem egyedül. A gyeplőt is alig tudta tartani. Pedig jobban értett a lovakhoz, mint bárki: a versenypálya királya volt. Csak nem tudott választani a nők, az ital meg a lovak között.
AIGISZTHOSZ
Tévedett szegény. Már rég nem féltem tőle.
ORESZTÉSZ
Pedig ez mindig nyugtalanította.
AIGISZTHOSZ
Engem is nyugtalanítana, ha Aigiszthosz félne tőlem.
AIGISZTHOSZ
De téged jutalom illet, fiú.
ORESZTÉSZ
Minek köntörfalazzak? Az út hosszú volt és poros. A vendégfogadók unalmasak. Oka van, hogy mégis útra keltem.
AIGISZTHOSZ
Lenyűgöz az őszinteséged.
ORESZTÉSZ
Azt mondják, neked mindenki megmondhatja az igazat.
AIGISZTHOSZ
Ha azt mondják, bizonyára igaz.
ORESZTÉSZ
Egyetlen kérésem van: szeretnék az udvarodban élni.
AIGISZTHOSZ
Jelentéktelen kérés, gondolod te. Csakhogy én nem szeretem magam körül az idegeneket. Mért akarsz a városunkban maradni?
ORESZTÉSZ
Ne vedd rossz néven: nem palotád gazdagsága vonz, nem is uralkodói bölcsességed. Úgy hírlik: sehol sincsenek szebb nők, mint nálatok.
AIGISZTHOSZ
Ehhez nem értek. Jól mondtad: Oresztésznek az okozta a vesztét, hogy nem tudott választani. Én választottam: ezért vagyok király.
ORESZTÉSZ
Talán megkérdezhetnénk ezt az urat. A katonák állítólag kettőhöz értenek: a fegyverforgatáshoz és a nők csípőjéhez.
AIGISZTHOSZ
Néha félek, hogy az enyémek csak a nők csípőjéhez. No, beszélj.
TESTŐRPARANCSNOK
Biztosíthatlak, uram, hogy az idegen értesülései pontosak. Birodalmad mindenben a legfelső a világon: itt élnek a leghűségesebb alattvalók, itt a legnagyobb a jólét, itt a legelégedettebbek a polgárok. És természetesen itt vannak a legszebb nők a világon.
ORESZTÉSZ
Meg aztán, tudod, hogy egészen őszinte legyek: jobb, ha egy ideig nem térek vissza szülővárosomba.
AIGISZTHOSZ
Úgy. Mit tettél?
ORESZTÉSZ
Nem az a legnagyobb baj, amit tettem, inkább amit nem tettem. Egy hölgy ugyanis azt gondolja, múlhatatlanul szükséges, hogy az oltárhoz vezessem. Én meg, tudja isten, nem rajongok ezért az ötletért.
AIGISZTHOSZ
Tehát menedékjogot kérsz egy nő elől?
ORESZTÉSZ
Így is mondhatnám.
AIGISZTHOSZ
Mondd csak, fiú. Voltál te már szerelmes?
ORESZTÉSZ
Én? Egyfolytában szerelmes vagyok. Nem tehetek róla: ilyen a természetem. Ha meglátok egy szép vállat, egy karcsú bokát, mindjárt szerelmes leszek.
AIGISZTHOSZ
Nem erről kérdeztelek. Hogy egy szép csípő az ágyba csalogat, az természetes. De a szerelem, azt mondják, más. Valami természetellenes vonzalom. Őrület, ami elveszi az emberek eszét.
ORESZTÉSZ
A szerelem, király, kedves öröm, amitől jóízű lesz a szám.
AIGISZTHOSZ
Gyanakszom a szerelmesekre. Aki szerelmes, kiszámíthatatlan. A bőrét is hajlandó kockáztatni. Még a törvényeket is semmibe veszi.
AIGISZTHOSZ
Azt akarom, hogy az alattvalóim boldogok legyenek. Minden, ami megzavarja a nyugalmukat, árt nekik. Minden változás ártalmas. Az boldog, aki reggel úgy ébred, hogy pontosan tudja, milyen lesz a napja. És azt is tudja, hogy húsz év múlva ugyanolyanok lesznek a napjai.
KÓRUS
Ezt jól véssétek az agyatokba, polgárok: minden változás ártalmas. El ne felejtsétek, ha boldogok akartok lenni.
ORESZTÉSZ
Bölcs ember vagy, király.
AIGISZTHOSZ
Bölcs uralkodó vagyok. Mindennek alapja a rend. Hogy az emberek tudják, mit tehetnek, és mit nem. Akkor megszokják, hogy amit tehetnek, az jó nekik, amit meg nem szabad, az rossz.
KÓRUS
Még fontosabb lecke; lesz szíves mindenki idefigyelni. Amit tehettek, emberek, az jó nektek, amit meg nem szabad, az rossz. Nehogy összecseréljétek.
AIGISZTHOSZ
Nem szeretem a szerelmeseket. Aki szerelmes, mindenre képes. Még arra is, hogy kétségbe vonja a rendet.
TESTŐRPARANCSNOK
Nem kell tőlük tartanod, uram. Mióta elrendelted, hogy városunkban tilos a szerelem, nincsenek többé szerelmesek. Az utolsókat fölnégyeltük.
ORESZTÉSZ
Bölcs uralkodó vagy.
AIGISZTHOSZ
Jöjj el holnap az Igazság Ünnepére. Ott majd saját szemeddel is meglátod, milyen elégedettek nálunk az emberek.
ORESZTÉSZ
Hallottam már erről a híres ünnepről, király.
AIGISZTHOSZ
Érdemes megnézni. Páratlan a maga nemében. Csodálatos bizonyíték, hogy a rend teszi boldoggá az embereket. Olyan boldoggá, hogy nincs nagyobb vágyuk, mint a rend dicsőítése.
ORESZTÉSZ
Valóban páratlan.
AIGISZTHOSZ
Látod, fiú: én annyira bízom a hatalmamban, hogy még az igazságtól sem kell tartanom. Az én hatalmam maga az igazság.
ORESZTÉSZ
Magadban bízol vagy az alattvalóidban?
AIGISZTHOSZ
Ha idősebb leszel, majd megtanulod, hogy a jó uralkodó csak önmagában bízik.
ORESZTÉSZ
És én bízhatok a kegyedben, király?
AIGISZTHOSZ
Kegyemben mindenki bízhat, aki szolgál nekem.
ORESZTÉSZ
Befogadsz udvarodba?
AIGISZTHOSZ
Mondottam, fiú: rám mindenki számíthat, aki engem szolgál.
Oresztész, Aigiszthosz, Klütaimnesztra, Kórus, A néma, Testőrparancsnok
KLÜTAIMNESZTRA
Jó estét, szerelmem. Nem bírtam tovább nélküled: már órák óta nem láttalak.
AIGISZTHOSZ
Tévedtél, parancsnok. Mégis akad szerelmes a városban: íme, a királyné. De neki megbocsátható, mert belém szerelmes.
ORESZTÉSZ
Te vagy Klütaimnesztra?
KLÜTAIMNESZTRA
Én vagyok Klütaimnesztra, aki boldog, mert szeretheti Aigiszthoszt. És te ki vagy, fiú?
ORESZTÉSZ
Hírt hoztam a királynak. És neked is.
ORESZTÉSZ
Aigiszthosznak bizonyára jót. Hogy neked jó-e, nem tudom.
KLÜTAIMNESZTRA
Ami Aigiszthosznak jó, nekem is az.
ORESZTÉSZ
Akkor tudd meg: fiad meghalt.
KLÜTAIMNESZTRA
Ki halt meg?
ORESZTÉSZ
Oresztész, királyné.
KLÜTAIMNESZTRA
Oresztész. A kisfiam. Meghalt a kisfiam. Ez nem igaz.
KLÜTAIMNESZTRA
Oresztész meghalt. Igaz ez, szerelmem?
AIGISZTHOSZ
Úgy látszik, igaz.
KLÜTAIMNESZTRA
Meghalt a kisfiam. Ha te mondod, biztos igaz.
ORESZTÉSZ
Mielőtt kilehelte a lelkét, utoljára neked üzent. Mondd meg anyámnak, suttogta szegény, én mindig szerettem. Ellökött magától, kitaszított idegenbe, de én sosem felejtettem el a csókját. Ezt mondta szegény, aztán meghalt.
KÓRUS
Mindjárt elsírom magam.
KLÜTAIMNESZTRA
Hogy én ellöktem. Hogy én kergettem idegenbe. Agamemnon ocsmány barátai lopták ki a palotából, hogy sose lássam többé.
ORESZTÉSZ
Oresztész úgy mesélte: azért szöktették meg, mert az életét féltették.
AIGISZTHOSZ
Tudod, mekkora a zűrzavar, ha meghal a király. Olyankor könnyen lehullik néhány fej.
KLÜTAIMNESZTRA
Szegény kicsi fiam. Ilyen hamar utolérte a halál.
ORESZTÉSZ
Közben mégiscsak élt tizenöt évet. Ami nem csekélység, ha meggondolom, hogy négyéves korában is elbúcsúzhatott volna a fejétől.
KLÜTAIMNESZTRA
Élt, de hogy? Tudom én: kocsmázott, szajhák után mászkált, kártyabarlangokban verte el Agamemnon pénzét.
AIGISZTHOSZ
Isten adta, Isten elvette, ezzel az ügy be van fejezve. Minek azon töprengeni, amin változtatni úgysem lehet.
KÓRUS
Volt egy bölcs, aki azt tanította: csak azon érdemes töprengeni, amin nem lehet változtatni. Persze, lehet hogy nem bölcs volt, hanem hülye.
AIGISZTHOSZ
Ne felejtsd el, fiú: holnap várunk az ünnepen.
ORESZTÉSZ
Biztos lehetsz, hogy ott leszek.
Oresztész, Kórus, A néma
ORESZTÉSZ
Ez hát az anyám. Furcsa. Ha egy barlangi medvére mondod, hogy az anyám, az se lehetne idegenebb.
ORESZTÉSZ
Pusztán azért, mert a világra hozott: azért kellene szeretnem?
ORESZTÉSZ
Isten tudja, ki az anyám. Aki szült? Vagy te, aki felneveltél? Akinek a vérében a világra jöttem, vagy aki Oresztésszé formált?
ORESZTÉSZ
Mondják, hogy segített barátainknak, akik kiloptak a palotából. De azt is mondják, a szeme se rebbent volna, ha Aigiszthosz hóhér kezére ad.
ORESZTÉSZ
Megtudom valaha az igazságot? És mit számít, ha megtudom?
ORESZTÉSZ
Fütyülök rá. Mit érdekel engem az anyám. Ezzel a nagypofájú zsarnokkal kell végeznem.
ORESZTÉSZ
Hasonlítok rá? Persze. Ha hazudok, ahhoz hasonlítok, akinek hazudok.
ORESZTÉSZ
Sose volt még ilyen terhes. Undorodom már. Fene tudja, miért. Mennyivel egyszerűbb lenne a pofájába vágni, ki vagyok, mint sunyítani. Könnyű azoknak, akik kimondhatják az igazságot. Nagyon könnyű. De azért jól csinálom, ugye?
Elektra, Oresztész, Kórus, A néma
ELEKTRA
Föld, fogadj be engem is. Nap, sötétülj el nekem is. Hol vagytok, kukacok: rágjátok le a testemről a húst. Hullj ki, hajam, rothadj el a sírgödörben.
ORESZTÉSZ
Az istenért, mi bajod?
ORESZTÉSZ
Mit vétettem neked?
ELEKTRA
Nézz rám, gyilkos. Nézd a művedet. Szűzzel találkoztál; most egy holttesttel beszélsz.
ORESZTÉSZ
Amikor találkoztunk, szép voltál. Most még szebb vagy.
ELEKTRA
Mit vétettél? Már csak egy feneketlen, sötét lyuk maradt, ahol nyüzsögnek a kígyók és a patkányok: ez az életem.
ELEKTRA
Én boldog voltam. Most tudom csak. Boldog, mert tudtam, miért szenvedek. Most már olyan leszek én is, mint a többiek: szenvedek, de már nem tudom, miért.
KÓRUS
Mint a többi ember, aki szenved, de nem tudja, miért.
ELEKTRA
Te hoztad a hírt, hogy Oresztész halott?
ELEKTRA
A fát kérdezd, te állat, mért szomorú, ha derékba törik. Az anyát, ha megölték a gyerekét. A napot kérdezd, mi baja, ha nem süthet többé.
ORESZTÉSZ
Van ember, aki ismeri Oresztész nevét? Van, aki gondolt rá? Aki megsiratja?
ELEKTRA
Bár tudnék sírni, mint a többi ember. Így csak a kínukat ismerem, de nekem nincs könny a szememben.
ORESZTÉSZ
Ha tudta volna. Az éjszakákon, amikor fel-alá járt a szobában, a mécses lángját bámulva: ha tudta volna, hogy nincs egyedül. A reménytelenség éveiben, amikor azt hitte, nem számíthat, csak önmagára: ha tudta volna, hogy nincs egyedül.
ELEKTRA
Oresztész, szerelmes napom, mit tettél velem? Sosem mehetek már föl a toronyba lesni, jössz-e már. Ha gyötörnek, nem mondhatom: addig tart csak, amíg te megjössz.
ORESZTÉSZ
Ki vagy te, hogy így vártad?
ELEKTRA
Ember, aki az igazságra várt.
ORESZTÉSZ
Hát nem tudod? Neked nem mesélték, ki volt Oresztész?
ELEKTRA
Hazudtak. Te is hazudsz, mint a többiek.
ORESZTÉSZ
Nem mondták, hogy kocsmatöltelék, nőbolond, kártyavitéz?
ELEKTRA
Hazudsz. Csak én tudom, ki volt Oresztész.
ELEKTRA
Oresztész volt a jóság. A bátorság, a szeretet, az erő.
ELEKTRA
Jaj, Oresztész, úgy haltál meg, hogy senki se ismert. Senki se tudta, milyen jó vagy, milyen kedves, mennyire szép. Jaj nekem. Jaj neked, szerencsétlen város.
ORESZTÉSZ
A város is várta őt?
ELEKTRA
Én vártam. Nem elég az?
ORESZTÉSZ
Ha tudta volna.
ELEKTRA
Most már megrohad itt minden. Az utcákat hiába takarítják, a mocsok egyre nő. A kanálisok hazugságot gőzölögnek, és a bűz beleeszi magát a falakba, a csecsemők húsába. Az emberek elevenen megrohadnak, és még csak észre sem veszik.
KÓRUS
Elevenen megrohadnak, és észre sem veszik.
ELEKTRA
Jaj nekem. Most már csak a kést köszörülhetem, amit a torkomba döfök.
ELEKTRA
Úgy éljek én is, mint a többi ember? Hazudjam, hogy élek, mert még lélegzem, még nő a hajam?
ELEKTRA
Én nem rohadok meg elevenen. Nem zabálok rohadt ételt. Nem szívok rohadt levegőt. Nem szülök rohadt húsú csecsemőt.
ELEKTRA
Nincs más szabadulás, csak a kés pengéje.
ORESZTÉSZ
Figyelj rám. Jól figyelj. Én ismertem Oresztészt. Úgy ismertem, mint önmagamat. Én tudom: csak azért élt, hogy visszatérjen szülővárosába.
ORESZTÉSZ
Ha tudta volna, hogy így várják. Hogy legalább egyetlen ember van, aki szereti.
ELEKTRA
Úgy beszélsz, mintha szeretnéd.
ORESZTÉSZ
A barátom volt.
ELEKTRA
Te nyomorult. Te féreg. Barátod volt, és te hoztad a hírt?
ORESZTÉSZ
Azt tettem, amit Oresztész parancsolt.
ORESZTÉSZ
Szerelmem. Oresztész halott. De én jöttem helyette.
ORESZTÉSZ
Vártál valakit, akit sose láttál. Jött valaki, akit sose láttál. Hátha engem vártál?
ELEKTRA
Én a szabadulást vártam.
ORESZTÉSZ
És ha én vagyok a szabadulás?
ELEKTRA
Vér fröcskölte be a palota padlóját. Vér van a házak falán. Ha lélegzem, vért lélegzem. Ha kinyitom a szemem, vért látok. És ha becsukom, akkor is vért látok.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy lemossam a vért?
ELEKTRA
Csak vérrel moshatod le.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy vérrel mossam le?
ELEKTRA
Amíg a bűnösök uralkodnak, ez a város nem lehet szabad. Amíg a bűnösök élnek, ez a város nem lehet szabad. Amíg a város nem szabad, én sem vagyok az.
ORESZTÉSZ
És ha azért jöttem, hogy megszabadítsalak?
ORESZTÉSZ
Sosem hallottad: amikor a gyermek Oresztészt kilopták a palotából, apja tőrét is elvitték, hogy legyen mivel bosszút állnia. Nézd ezt a tőrt. Itt, az írást rajta.
ELEKTRA
Ez Agamemnon tőre.
ORESZTÉSZ
Ez Agamemnon tőre.
ELEKTRA
Hogy merted megmutatni? Te őrült, nem tudod, hogy Aigiszthosz udvarában minden ember besúgó?
ORESZTÉSZ
Nézd a tőrt. Jól nézd meg. Ember még nem látta rajtad kívül.
ELEKTRA
Nem félsz? Te nem félsz tőlem?
ORESZTÉSZ
Amikor útnak indultam, megfogadtam, egyetlen szövetségesem lesz: ez a tőr. Most már ketten vagytok: te meg a tőr.
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Ha elárulsz, hóhér tépi szét a testem. Látod: most már tiéd az életem.
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Soha senki nem szerette Oresztészt.
ELEKTRA
Engem sem szeretett senki soha.
ORESZTÉSZ
Amíg nem ismertelek, csak Oresztész parancsa volt: fölszabadítani a várost.
ELEKTRA
Amíg nem ismertelek, csak egy feladatom volt: megszabadítani a várost.
ORESZTÉSZ
Hogy az emberek nyugodtan hajthassák álomra a fejüket.
ELEKTRA
Hogy elpusztuljon a hazugság.
ORESZTÉSZ
Hogy az öregek békén halhassanak meg.
ELEKTRA
Hogy a fű zöld legyen, és az ég kék.
ORESZTÉSZ
Hogy a szerelmesek szerethessék egymást.
ELEKTRA
Hogy soha többé ne hazudjon senki.
KÓRUS
Azt hiszitek, egyről beszéltek?
ORESZTÉSZ
Ez a feladatom.
KÓRUS
Azt hiszitek, egyről beszéltek?
ELEKTRA
Ennyire bízol bennem?
ORESZTÉSZ
Ennyire szeretlek.
ELEKTRA
Hé, király, hallod? Hallod, te dög? Már nem vagyok egyedül. Remegsz már? Reszket az inad? Tudod már, hogy meg fogsz halni?
ORESZTÉSZ
Aigiszthosz meg fog halni.
ELEKTRA
Azt mondtátok, eszelős vagyok? Azt mondtátok, nincs, aki hozzám hasonló? Nézzetek rá. Nézzetek erre az idegenre: engem láttok. Halljátok, mit mond? Azt mondja, amit én.
ORESZTÉSZ
A zsarnok elpusztul, és a város fölszabadul.
ELEKTRA
Kiröhögtetek, szóba se álltatok velem, félrefordítottátok a fejeteket? Most nézzetek az ő szemébe. Nézzétek a kezét, milyen erős. Nézzétek a kezében Agamemnon tőrét.
ORESZTÉSZ
A kezem erős. És Agamemnon tőre éles.
ELEKTRA
Hadd csókolom meg a tőrt. Hadd csókolom meg a kezed, idegen.
ORESZTÉSZ
Idegen vagyok neked?
ELEKTRA
Az arcod sose láttam. Se a kezed, se a szemed. Mégse vagy idegen.
ORESZTÉSZ
Most már tiéd az arcom. A szemem is. A kezem is.
ELEKTRA
Mégse volt hiába? Hát mégse volt hiába?
ORESZTÉSZ
Most már ne félj, soha ne félj. Én megvédelek.
ELEKTRA
Védj meg, rejts el, ments meg, nincs többé erőm. Jaj, kedvesem, tizenöt évig mindennap, minden éjszaka, mindig volt erőm. De most már nincs, nézd, nincs már, elfogyott.
ORESZTÉSZ
Ne félj, szerelmem. Megvédelek.
ELEKTRA
Ami erőm volt, beléd szálljon. Ami hitem, téged erősítsen. Amit érek, az te legyél.
ORESZTÉSZ
Ami erőm volt, megkétszerezted. Mióta velem vagy, százszorta többet érek.
ELEKTRA
Vigyázz. Nagyon vigyázz. Ha legyőznek, veled pusztulok én is.
ORESZTÉSZ
Ha győzök, velem győzöl te is.
ELEKTRA
Vigyázz. Az én életem már a tiéd. Az én feladatom már a tiéd.
ORESZTÉSZ
Az én életem már a tiéd.
ELEKTRA
Menj, kedvesem. Menj, és teljesítsd Oresztész parancsát.
ORESZTÉSZ
Teljesítem Oresztész parancsát. Teljesítem a te parancsodat.
ELEKTRA
Áldjon Isten, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Vigyázzon rád is.
KÓRUS
És boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mivel az ember általában addig él, amíg meg nem hal.
Elektra, Kórus
ELEKTRA
Mi történt velem? Istenem, mi történt velem? Mért nincs nekem anyám, akinek az ölébe fúrhatnám a fejem? Klütaimnesztra, te gyilkos, mért pusztítottad el az anyámat?
Oresztész halott, és Elektra él: hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy szóra nyílt a szám, a szemem látja a világot, holott nincs már Oresztész? Hogy lehet, hogy élek nélküle, és nem is kívánom a halált?
Oresztész, megbocsátasz? Meg tudsz bocsátani? Kedvesem, testvérkém, életem: ne haragudj rám. Te küldted őt, magad helyett: te küldted őt Elektrának. De minek küldted: szabadítómnak vagy kedvesemnek? Vagy aki a szabadítóm, az a kedvesem?
Segíts, Oresztész, segíts testvérkédnek, aki nem tudja, mi történt vele. Téged várni olyan egyszerű volt: testvér várta a testvért, rab a szabadítóját. De nem te jöttél. A szerelem jött helyetted, Oresztész.
Oresztész, kedvesem, hiszed-e? A büszke Elektra, a gőgös Elektra, aki soha senki előtt nem hajtotta meg a fejét, ölébe bújna egy idegennek, elébe térdelne, a lábához szorítaná az arcát. Miféle hatalmat adtál neki, hogy ilyen hatalma van fölöttem?
Forduljon ki sarkaiból a föld, sötétedjék el a nap, akkor is kimondom:
Te halott vagy, Oresztész, és Elektra boldog.
Elektra, Kórus
ELEKTRA
Hány évig vártam rád, Oresztész. Jobban vágytam rád, mint koplaló az ételre, gyerek az anyjára, vak a színekre. Ha eljössz, a boldogtalan Elektra végre megpihenhet. Nem kell tovább harcolnia, nem kell többé szenvednie, hisz általad beteljesül a törvény, melynek őrzőjévé rendeltetett.
De mi lett volna belőlem akkor, Oresztész? Királyi nővér, trónusod lábánál? Jótékony hölgy, aki alamizsnát oszt a szegényeknek? Horgoltam volna csipketerítőket, borítottam volna hímzett párnákkal a heverőt, ahol elnyúlsz a kedveseddel? Vagy mentem volna világgá, nélküled, egyedül, megint csak egyedül? Jaj, Oresztész, mit csinál az ember, ha nincs már miért élnie?
KÓRUS
Mit csinál az ember, ha nincs miért élnie?
ELEKTRA
Tudtad, mondd, tudtad ezt? Tudtad, amikor mást küldtél magad helyett? Oresztész, kedvesem, lent a hideg sírban, ne haragudj Elektrára, aki ma kacagva ébredt, és sokáig csorgatta magára a napfényt. Ne haragudj nővérkédre, hisz te küldted neki a boldogságot. Ha általad teljesül be a törvény, beteljesül az életem is. Beteljesül és befejeződik. Testvérkém, tudtad te, hogy ha eljössz, a halált hozod nekem? Tudtad, hogy nemcsak szabadítót küldtél, hanem az életet is?
Jaj, Oresztész: neked meg kellett halnod, hogy Elektra éljen?
Jaj, Oresztész; ha te élsz, nekem meg kellett volna halnom?
Oresztész, Kórus, A néma
ORESZTÉSZ
Hitted volna? Mondd, hitted volna?
ORESZTÉSZ
Röhögnöm kellene magamon. Mért nem tudok röhögni, mondd?
ORESZTÉSZ
Nem hittem. Sohasem hittem. Lehetséges? Igazán lehetséges?
ORESZTÉSZ
Olyan könnyen forgott a nyelvem. Pedig nem volt mit mondanom. Most meg annyi mindent kellene, de nincsenek már szavaim.
ORESZTÉSZ
Álmodtam az éjjel. Sose szoktam álmodni.
Vagy ha igen, reggelre elfelejtem. Most azt álmodtam: egy erdő ment, kézen fogva. Egy egész erdő,
és mindegyik fa fogta a másik kezét. Folyón lábaltak át, réten ballagtak át, hegyre kapaszkodtak, és
sosem engedték el egymás kezét. Egy egész erdő.
ORESZTÉSZ
Korábban keltem, mint a nap. Sose hittem, hogy ilyen szép a hajnal. Olyan a színe, mint a gyöngyházé. Nem érdekes?
ORESZTÉSZ
Fantasztikus. Szerelmes vagyok. Képzeld el. Szerelmes vagyok.
KÓRUS
Az Értelmező Szótár szerint a szerelem nemi
vonzalom, a fajfenntartás ösztönén alapuló érzelem, amely főleg a szeretett személy iránti
vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményesítésében és az érte való
önfeláldozásban vagy odaadásban nyilvánul meg.
Elektra, Oresztész, Aigiszthosz, Klütaimnesztra, Khrüszothemisz, Kórus, A néma, Testőrparancsnok
KLÜTAIMNESZTRA
A törvény szerint a királyné nem
köteles szólni az Igazság Ünnepén. Ma, szeretett királyunk uralkodásának tizenötödik évfordulóján,
mégis szólani akarok hozzátok. Én csak egy egyszerű, szerelmes asszony vagyok, mégis figyeljetek
rám, polgárok.
KÓRUS
Figyeljetek rá, polgárok.
KLÜTAIMNESZTRA
Minden szavatok örömmel töltött
el, mert látom, hogy tisztelitek és félitek a királyt, ahogy a törvény parancsolja. De ennél is jobban
örülök, hogy erre büszkék is vagytok. Büszkék, hogy betartjátok urunk törvényeit, és
engedelmeskedtek parancsainak, büszkék, hogy urunk elégedett veletek. Büszkék, hogy
tisztelettudástok, engedelmességtek, alázatotok ismert szerte a világon. És büszkék, hogy mindezt
királyotoknak köszönhetitek.
KÓRUS
Így a helyes, polgárok.
KLÜTAIMNESZTRA
Minden szavatok örömmel töltött
el. De mégis, mintha keveset beszéltetek volna arról, mennyire szeretitek Aigiszthoszt. Tudom, csak
a szemérem tesz féket a nyelvetekre. De ne hallgassatok a szemérem szavára. Higgyetek nekem,
polgárok: nyissátok meg a szíveteket, törjön föl belőle minden szeretet, amit Aigiszthosz iránt
éreztek. Nem neki van szüksége erre, hanem nektek, hogy boldogok lehessetek. Tanuljatok tőlem,
polgárok. Tanuljatok Klütaimnesztrától, aki azóta boldog, mióta minden szeretetét kiöntheti
Aigiszthosz lába elé.
KÓRUS
Mert nem az a boldogság, tisztelt polgártársak, ha
titeket szeretnek, hanem ha ti imádhattok valakit.
AIGISZTHOSZ
Van még, aki nem szólott?
Csend.
AIGISZTHOSZ
Valóban mindenki szólott?
Csend.
TESTŐRPARANCSNOK
Egyetlen polgár van, aki még
nem szólott, uram.
AIGISZTHOSZ
Egyetlen ember, aki semmibe veszi
városunk törvényeit. De talán csak elfáradt a sok hallgatástól, és erőt kell gyűjtenie. Talán csak
kiszikkadt a szája, és a nyelve a szájpadlásához tapadt.
Csend.
AIGISZTHOSZ
Jó. Várjunk egy kicsit. Talán megembereli
magát. Menjetek, polgárok, egyetek és igyatok. Megérdemlitek. Aztán majd meghallgatjuk azt is,
aki most nem tud szólani.
Aigiszthosz, Klütaimnesztra, Kórus
AIGISZTHOSZ
Még most is makacskodik.
KLÜTAIMNESZTRA
Ne törődj vele, szívem.
AIGISZTHOSZ
Téved, ha azt hiszi, hogy most is
megússza.
KLÜTAIMNESZTRA
Oresztész halott, szerelmem. Mit
árthat neked ez a buta lány?
KLÜTAIMNESZTRA
Zavard ki országodból. Parancsold meg, hogy soha többé ne kerüljön a szemed elé.
AIGISZTHOSZ
Nem megy el. Itt marad, fekete hollónak a fehér csibéim között.
KÓRUS
Hallod, Elektra? Fekete holló vagy, sok fehér csibe között.
KLÜTAIMNESZTRA
Kedvesem, szerelmem, Oresztész halott, az alattvalóid istenítenek, a birodalom a lábadnál hever: semmi sem árthat már nekünk. Ne
gyötörd magad többé, éljünk békében, boldogan: nincs már mitől félned.
AIGISZTHOSZ
Ha az utolsó szarvasbogarat is kiirtom,
mely a lábujjamba csimpaszkodhat, az utolsó lepkét, mely szárnyával az arcomba csaphat, akkor sem
fogok megfeledkezni a félelemről. Jaj az uralkodónak, aki elfelejti, hogy félnie kell. Ha én lennék az
utolsó ember a birodalmamban, érted, Klütaimnesztra: akkor magamtól félnék.
KLÜTAIMNESZTRA
Oresztész halott, szívem.
AIGISZTHOSZ
Te ostoba asszony, csak nem képzeled,
hogy tőle féltem? Oresztész ember volt, akárcsak én: neki legfeljebb a korona kellett. Ha kinyújtja
érte a kezét, lecsapom. De mit kezdjek Elektrával; Elektrának nem a trón kell.
KÓRUS
Hát mi kell Elektrának, ó, bölcs uralkodó?
AIGISZTHOSZ
Démont szültél, asszony, nem leányt.
Elektra minden igenre a nem, minden nemre az igen. Bármit tehetsz, ő mást akar. Ha jól tejelnek a
tehenek, a lekaszált füvet siratja, ha dús a rét, a tehenek elapadt tőgye miatt kesereg. Ha a béres tíz
aranyat keres, ő azt akarja, tizenkettő legyen a bére. Ha szerda van, azt szeretné, hogy már
csütörtök legyen; ha csütörtök, azt, hogy péntek.
KÓRUS
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat,
vasárnap.
AIGISZTHOSZ
Te ostoba asszony: azt hiszed, Elektra
Agamemnont akarja megbosszulni? Ez a fúria a megszüntethetetlent akarja megszüntetni: a
hazugságot akarja kiirtani a világból. Démont szültél, Klütaimnesztra: az elégedetlenséget hoztad a
világra, ami tönkreteszi a világot.
KÓRUS
Jól figyeljetek, polgárok. Te is, Oresztész.
Klütaimnesztra öle nem lányt hozott a világra: az elégedetlenséget.
AIGISZTHOSZ
Elég a pofázásból. Befelé. Hé, csürhe,
befelé.
Elektra, Oresztész, Aigiszthosz, Klütaimnesztra, Khrüszothemisz, Kórus, A néma, Testőrparancsnok
AIGISZTHOSZ
Mindenki itt van?
TESTŐRPARANCSNOK
Parancsodra mindenki megjelent, uram.
AIGISZTHOSZ
Akkor utoljára szólítom föl azt a polgárt,
aki még nem járult trónusom elé: szóljon ő is, ahogy a törvény rendeli.
Csend.
AIGISZTHOSZ
Elektra, nem hallod? Hozzád beszélek, te
dög.
AIGISZTHOSZ
Jó. A mérték betelt. Figyeljetek rám,
polgárok. Egyetlen ember van a városunkban, aki makacsul megszegi a törvényt. Egyetlen, aki
szüntelenül zavarta a nyugalmunkat. Egyetlenegy, aki minden tettünkre azt mondja: rossz, minden
örömünkre: bűn. Aki gyászba öltöztetné a várost; aki, ha megengedném, tönkretenné az életünket.
Mit érdemel ez az ember, polgárok?
KÓRUS
Mit érdemel az a bűnös, akinek a zálogát a
kezemben tartom?
AIGISZTHOSZ
Halljátok az ítéletemet: aki kiközösíti
magát közülünk, azt mi is kiközösítjük magunk közül. Más akarsz lenni, mint mi, te rongy? Hát
majd gondoskodom, hogy más legyél.
ELEKTRA
Elég. Tizenöt évig hallgattam: ma beszélni
fogok. Azt mondod, király, más akarok lenni, mint ti? Jól mondod. Ha ti emberek vagytok, én fa
akarok lenni, kő vagy szél. Ha ti boldogok vagytok, nekem a kín kell. Ha ti vagytok a világ, én a
pokol leszek, a mennybolt vagy a hold. Elektra vagyok, pocsolyalakók, Elektra, nem disznó, mint ti
mindannyian. Nézzetek rám. Nézzetek rám, és gondolkodjatok. Azt hiszitek, jobb hazudni, mint
kimondani az igazat? Jobb elrohadni a mocsokban, jobb remegni egy életen át, mint egyszer
szembenézni a halállal? Azt hiszitek, a bűn büntetlen marad?
KÓRUS
Azt hiszitek, a bűn büntetlen marad?
ELEKTRA
Megcsókoltátok a gyilkos lábát: mit értetek
vele? Eladtátok neki a gyerekeiteket is: mit értetek vele? Lehazudtátok az égről a csillagokat: mit
értetek vele? Megvásároltátok a boldogságot? A rettegést vásároltátok meg. Nyugalmat kaptatok?
A félelmet kaptátok. A fejeteket véditek? A hátatokon csattog az ostor. Hát ezért érdemes?
Mondjátok a szemembe: ezért érdemes?
KÓRUS
Ezért érdemes, polgárok?
ELEKTRA
És mi lesz veletek, ha a gyilkost eléri a
büntetése? Akkor mi igazolja az életeteket? Akkor mit fogtok hazudni, és kinek fogtok hazudni?
Akkor mi lesz veletek, hóhérsegédek?
KÓRUS
Akkor mi igazolja az életeteket?
AIGISZTHOSZ
Eszelős Elektra, kit érdekel, mit beszélsz?
Őrült Elektra, ki figyel a szavadra? Röhögjetek a pofájába, polgárok: ez a kis kurva akar oktatni
benneteket?
KÓRUS
Mért nem röhögtök a pofájába, polgárok?
AIGISZTHOSZ
Halljátok, íme, a király parancsát:
Lóthosz, a kanász, ma este nászt ül Elektrával.
AIGISZTHOSZ
Te mit akarsz?
ORESZTÉSZ
Azt mondtátok, polgárok, büszkék vagytok
magatokra. Dicső erény. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsátok: jogos a büszkeségetek.
AIGISZTHOSZ
Fogd be a szád.
ORESZTÉSZ
Nem, király. Büszke polgárok, erényes
polgárok, mért tűritek, hogy ez a hóhér parancsoljon nektek?
ORESZTÉSZ
Tudod a törvényt: az Igazság Ünnepén
mindenki büntetlenül szólhat.
AIGISZTHOSZ
Városom minden polgára. De nem egy
koszos idegen.
ORESZTÉSZ
Én, idegen? Ebben a városban? Ebben a
palotában? Nézzetek rám, polgárok: Oresztész áll itt, Agamemnon fia.
ORESZTÉSZ
Oresztész vagyok, a meggyilkolt
Agamemnon fia. És a te halálod, zsarnok.
AIGISZTHOSZ
Hé, fiúk, bilincset.
ELEKTRA
Ne mozduljatok. Ismeritek a törvényt.
AIGISZTHOSZ
Nem hallottátok?
ELEKTRA
Ismeritek a törvényt: kerék törje össze minden
csontját, testét parázson pirítsák, tüskét verjenek a körmei alá, csíkokban húzzák le a bőrét annak,
aki egyetlen ujjal is bántani meri az Igazság Ünnepén megszólalót. Föld be ne fogadja, tenger vize
kivesse, folyó hátán ne hordja: így szól a törvény.
AIGISZTHOSZ
Te ostoba. Én hoztam a törvényt. Én, a
király. Rajta, fiúk.
ELEKTRA
Ne mozduljatok. Én parancsolom nektek. Én,
Elektra.
Csend.
AIGISZTHOSZ
Honnan tudjátok, hogy valóban Oresztész
ez itt? Hogy nem egy idegen, aki el akarja pusztítani a várost?
ELEKTRA
Mert én mondom: ő Oresztész. Én mondom,
Elektra, aki még sosem hazudott.
Csend.
AIGISZTHOSZ
Elárultok? Megtagadtok? Kifelé. Mind ki
innen. Egyedül akarok maradni ezzel az úrral.
Oresztész, Aigiszthosz, Kórus, A néma
AIGISZTHOSZ
Bravó, fiú. Ezt ügyesen csináltad.
ORESZTÉSZ
Sokkal ügyesebben, mint gondolod.
AIGISZTHOSZ
Dicsekedj csak: van rá okod. Én, a
vesztes is megemelem előtted a kalapom.
ORESZTÉSZ
Gyorsan rájöttél, hogy te vagy a vesztes.
AIGISZTHOSZ
Köszönöm a bókot; az eszem valóban
gyorsan forog. Neked meg jó a szemed, hogy észrevetted.
ORESZTÉSZ
Remélem, nem képzeled: azért jöttem, hogy
bókoljunk egymásnak.
AIGISZTHOSZ
Ugyan már. Azért jöttél, hogy bosszút állj
apádért.
ORESZTÉSZ
Tévedsz, király.
AIGISZTHOSZ
Ha tévedek, sosem tévedtem ekkorát.
Mindenesetre örülök, hogy tévedek.
ORESZTÉSZ
Jobb lenne, ha nem tréfálnál.
AIGISZTHOSZ
Miért ne? Szeretek tréfálni.
ORESZTÉSZ
Te vagy az első ebben a városban, aki szeret
tréfálni.
AIGISZTHOSZ
Megnyugtatlak: én vagyok az egyetlen. A
többieket leszoktattam róla.
KÓRUS
Nem furcsa? Még a tréfás kedvű zsarnokok sem
szeretik, ha az alattvalóik tréfálnak.
ORESZTÉSZ
Ide figyelj, hóhér, ha már társalogni akarsz a
halálod előtt: nem azért jöttem, hogy megbosszuljam Agamemnon halálát.
AIGISZTHOSZ
Dicséretre méltó.
ORESZTÉSZ
Sajnálom őt. Ha tudnék sírni, megsiratnám.
Szobrot emelek majd neki, ahogy illik. De nem az ő véréért veszem a véredet.
AIGISZTHOSZ
Azt hiszem, értelek. Fiatal vagy, előtted
az élet. Agamemnon nemcsak az apád volt, hanem király is, mégpedig a gazdagabbak közül. És
mindaz a kincs, ami téged illet, most az én ládáimban lapul.
ORESZTÉSZ
Ne tettesd magad ostobának.
AIGISZTHOSZ
Ismét tévedtem? Bocsáss meg. Igaz is:
szép dolog a kincs, de még szebb a hatalom. Már csak azért is, mert a hatalom mindennap új
kincseket fial. Jól van, Oresztész. Látom, férfival beszélek. Hallgasd meg az ajánlatom. Az első
pillanattól tetszel nekem. Te meg, hidd el, sokat tanulhatsz tőlem. Osztozzunk meg a trónon, fiú.
AIGISZTHOSZ
Megértjük majd egymást, ne félj.
Hasonlítasz hozzám.
AIGISZTHOSZ
Uralkodónak születtél, akárcsak én.
ORESZTÉSZ
A tűz nem hasonlít a vízhez.
AIGISZTHOSZ
Biztos vagy ebben, Oresztész?
ORESZTÉSZ
A dögkeselyű nem hasonlít a sashoz.
KÓRUS
Mindkettőnek karma van.
AIGISZTHOSZ
Mondd hát, mit akarsz.
ORESZTÉSZ
A véredet. De nem apámért. Nem a
kincsért, nem a trónért. Tizenöt éve adod hóhér kezére városom polgárait. Tizenöt éve, hogy
martalócaidtól nincs biztonságban sem asszony, sem gyerek. Hogy este senki sem hajthatja
nyugodtan álomra a fejét.
AIGISZTHOSZ
Hát ezért. Okosabbnak hittelek.
ORESZTÉSZ
Majd elválik, melyikünk az okosabb, te
zsarnok.
AIGISZTHOSZ
Zsarnok. Mi az, hogy zsarnok, fiam? És
honnan tudod, hogy zsarnok vagyok?
ORESZTÉSZ
Távol éltem, de a fülem itt volt, és a
szemem is. Minden embert számon tartok, akivel végeztek a hóhéraid.
AIGISZTHOSZ
Láttál már államot hóhér nélkül?
ORESZTÉSZ
Te se látod meg az országot, ahol a
bűnösök kerülnek törvény elé, és az igazak hatalomra.
AIGISZTHOSZ
Helyben vagyunk. Tehát a bűnösöket meg
kell büntetni, az igazakat meg kell jutalmazni. Akkor csak azt kell eldönteni, ki a bűnös, ki az igaz?
KÓRUS
Ami a történelem tanúsága szerint nem is olyan
egyszerű.
ORESZTÉSZ
Ha semmit se tudnék uralmadról, elég lenne,
amit ma a két szememmel láttam.
AIGISZTHOSZ
Mit láttál, ha szabad érdeklődnöm? Sunyi
szolgákat, talpnyalókat, csúszó-mászó férgeket. Ezeket sajnálod, Oresztész?
ORESZTÉSZ
Ki törte el a gerincüket? Ki nyomorította
szolgává őket?
AIGISZTHOSZ
Istennek képzelsz? Mindenhatónak, aki
vinnyogó ölebbé tudja változtatni a bátor férfiakat?
ORESZTÉSZ
Ahány bátor férfi volt a városban, hóhér
kezére adtad.
AIGISZTHOSZ
Jártál a birodalmamban. Láttál elárvult
falvakat? Elnéptelenedett házakat? Láttál kihalt utcákat, királyfi? Hány embert adtam hóhér kezére?
Legfeljebb minden ezrediket. De megmaradt kilencszázkilencvenkilenc, és az ilyen, mind ilyen
nyomorult féreg.
ORESZTÉSZ
Suhogtasd az ostort, ha csak
megmukkannak, törd kerékbe, amelyik nem nyalja a talpad, reggel-délben-este szoktasd őket a
félelemre – és szolga lesz az ember. De adj neki szabadságot, hogy maga dönthessen a sorsáról, a
bátrat pártold, ne a sunyit – és büszke férfiak népesítik be a várost.
AIGISZTHOSZ
Szabadságot? Mit értesz te ehhez, fiú? Az
ember ocsmány állat: semmivel sem különb a disznónál. És a disznók ne szavaljanak jóságról,
tisztaságról: ismerjék el, hogy disznók, és aszerint éljenek. Én a szabadságot hoztam nekik,
Oresztész: úgy élhetnek, amilyenek valójában, és még szégyellniük sem kell magukat.
ORESZTÉSZ
És aki nem akar disznó lenni, azt hóhér
kezére adod, ugye?
AIGISZTHOSZ
Mind disznó ez, fiam.
ORESZTÉSZ
Mondd nekik: disznók vagytok mind.
Mondd nekik: aki nem disznó, annak kitépem a nyelvét. Mondd nekik: aki nem akar disznó lenni, azt
fölnégyelem. És négyeld fel, aki pisszenni mer, tépd ki a belét, aki elvágyik a pocsolyából. Melyik
meri azt mondani, hogy ember, és nem egy a kondából? Vén hóhér, mit tudsz te az emberekről? Hisz
csak a hazugságaikat ismered.
KÓRUS
És te mit tudsz róluk, királyfi?
ORESZTÉSZ
Azt hitted, Oresztészt is ismered, ugye? És
most itt állok, én, a disznó, akit egész életemben hazudni kényszerítettél, és tőr van a kezemben.
AIGISZTHOSZ
Te kivétel vagy, fiam. Te uralkodó vagy:
ne mérd magadhoz ezt a csürhét.
ORESZTÉSZ
Kivétel vagyok? Hát majd kivétellé
változtatom az egész várost.
AIGISZTHOSZ
Nem te beszélsz most, Oresztész: Elektra
szól belőled. Te is felültél ennek az eszelősnek?
KÓRUS
Ejnye, Oresztész, felültél egy eszelősnek?
AIGISZTHOSZ
Király szól most hozzád, király. Térj
észhez, amíg nem késő. Elektra ma az én ellenségem, holnap a tiéd. Ma engem gyűlöl, holnap már
téged; ma rám szórja az átkait, holnap Oresztészre.
KÓRUS
Elektra ma Aigiszthosz ellensége: holnap
Oresztészé.
AIGISZTHOSZ
Térj észhez, amíg nem késő: a magad
fejével gondolkozz, ne az övével. Ez a fúria ma az én világomat akarja megváltoztatni, holnap a
tiédet. Ez a démon arra született, hogy elpusztítsa a rendet. Ez az őrült azt képzeli, ő a szabadság.
ORESZTÉSZ
Magam mellé ültetem a trónra. Oresztész
rendje és Elektra szabadsága testvérek.
AIGISZTHOSZ
Te szerencsétlen, tönkre akarod tenni a
világot? Nem érted, király: az ember belepusztul a szabadságba.
ORESZTÉSZ
Te pusztulsz bele, hóhér. Leszúrja.
Elektra, Oresztész, Kórus, A néma
ORESZTÉSZ
Most már örülj. Megszabadultál.
ELEKTRA
Örülök. Megszabadultam. Megszabadultam.
Örülök. Hé!! Figyelj ide, Oresztész. Mind figyeljetek ide. Nézzétek Elektrát, aki táncol. Elektra, aki
sosem táncolt, most táncol egy holttest mellett, egy ember vérében taposva, kurjongat az örömtől,
ahogy ti szoktatok, táncosok, de Elektra a vértől részeg, halálhörgésre ropja a táncot, üveges
szempárral néz farkasszemet.
ELEKTRA
Őrült vagyok, ugye? Mondd ki bátran. És nézd
a táncot, Oresztész, nézd, jól figyeld. Tizenöt éve koplalok erre a táncra. Tizenöt éve szomjazom
erre a táncra. Tizenöt évig gyászban jártam, de most táncolok, látjátok, táncolok. Megszabadultam,
Oresztész. Elpusztítottad a hazugságot. Táncolok. Örülök. Megszabadultam. Megszabadultam,
Oresztész.
ELEKTRA
Te mért nem örülsz velem? mért nem táncolsz
velem? Félsz, Oresztész? Félsz táncolni egy holttest mellett?
ELEKTRA
Nem igaz, hogy minden halott nyugalmat
érdemel. Nem igaz, Oresztész. Tanítsd meg a gyerekeket, ujjongjanak, ha elpusztul egy zsarnok.
ORESZTÉSZ
Nézd a kezem: csupa vér.
ELEKTRA
A hazugságtól félj, ne a vértől. A bűntől, ne a
vértől. A szennytől félj, Oresztész, ne a vértől.
ORESZTÉSZ
Meg kellett tennem. De nézd a kezem.
ELEKTRA
Add ide a kezed: hadd legyen véres az enyém
is. Ideszorítom a szívemre, látod: hadd legyen véres a szívem is.
KÓRUS
A hazugságtól féljetek, ne a vértől.
ELEKTRA
Ne félj, Oresztész: lecsókolom kezedről a vért.
Beletörlöm a ruhámba, kedves.
KÓRUS
A hazugságtól féljetek, ne a vértől.
ELEKTRA
Hajtsd az ölembe a fejed. Gyere, pihenj. Pihenj, szerelmem, pihenj szépen: vigyázok rád. Gyere, bújj az ölembe: elringatlak.
ORESZTÉSZ
Honnan van ennyi erőd?
ELEKTRA
Megszabadultam. Megszabadítottál.
ORESZTÉSZ
Meg kellett tennem. Már nem félek. Nézd a kezem: már nem remeg. Arcomba törlöm a vért: már nem félek tőle, Elektra.
ELEKTRA
Megszabadítottál.
ORESZTÉSZ
A gyilkost csak gyilkosság pusztítja el: ez a törvény. A szabadsághoz véres út vezet.
ELEKTRA
A hazugságot ölted meg.
ORESZTÉSZ
Csak nézlek, és nem tudom, ki vagy. Csak csodállak, és nem tudom, ki vagy.
ELEKTRA
Elektra vagyok, kedvesem.
ORESZTÉSZ
Mióta ismerlek, tudom, hogy egymagam semmi se vagyok. Mióta ismerlek, tudom, hogy egyedül semmit sem érek. Mióta ismerlek, már nemcsak Oresztész akarok lenni: Elektra is.
KÓRUS
A szabadsághoz véres út vezet.
Elektra, Oresztész, Khrüszothemisz, Kórus, A néma
ELEKTRA
Nézd, nővérkém: megszabadultunk.
KHRÜSZOTHEMISZ
Holttestet látok.
ELEKTRA
Örülj: apánk gyilkosa halott.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ha akarod, örülök.
ORESZTÉSZ
Örülj, nővérem: vége a rettegésnek.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ha parancsolod, örülök.
ELEKTRA
Két testvér keze véres, a harmadiké tiszta.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ti öltetek, nem én.
ELEKTRA
Két testvér keze tiszta, a harmadiké véres.
KHRÜSZOTHEMISZ
Már megint nem vagy eszednél?
ELEKTRA
Két testvér keze tiszta Agamemnon vérétől.
KHRÜSZOTHEMISZ
Mártsam én is vérbe a kezem? Azt lesheted.
ORESZTÉSZ
Ne félj, nővérem. Aigiszthosz halott: nincs már mitől félned.
KHRÜSZOTHEMISZ
Mindenkitől félek, akinek véres a keze.
ORESZTÉSZ
Én a szabadságot hozom nektek.
KHRÜSZOTHEMISZ
Aigiszthosz is ezt mondta, amikor megölte apánkat.
KÓRUS
Hallod ezt, király?
ORESZTÉSZ
Menj haza, nővérem. Menj a városba, és mondd meg mindenkinek: mától senki se féljen a királytól. Mától a király őket szolgálja.
KHRÜSZOTHEMISZ
Mit érdekel engem, ki parancsol nekem. Mit érdekel, ki mondja, hogy neki van igaza. Aki király, annak mindnek igaza van. És mindnek véres a keze. Mind azért király, mert az emberek félnek tőle.
ELEKTRA
Eddig a szád se merted kinyitni. Ha Aigiszthosz csak rád nézett, szűköltél, mint a kutya.
KHRÜSZOTHEMISZ
Ne félj, befogom a szám. Megtanultam: legjobb, ha befogom a szám.
ELEKTRA
Meg bizony. Kussolni, azt megtanultál.
KHRÜSZOTHEMISZ
Lehet, hogy hazug vagyok. Lehet, hogy gyáva vagyok. De a kezemen nincs vér, Elektra.
ELEKTRA
Hát nézz ide. Nézd a kezem, és nézd Oresztész kezét. Véres, ugye? Nem rejtegetem senki elől. Szabad vagyok, Khrüszothemisz: véres a kezünk, és ettől vagyok szabad.
Elektra, Oresztész, Klütaimnesztra, Khrüszothemisz, Kórus, A néma
KLÜTAIMNESZTRA
Hol a király?
Csend.
KLÜTAIMNESZTRA
Halljátok? Hol a király?
KLÜTAIMNESZTRA
Nem igaz. Megöltétek?
Megöltétek Aigiszthoszt? Nincs többé Aigiszthoszom?
ELEKTRA
Te mit tettél Agamemnonnal?
KLÜTAIMNESZTRA
Szépséges csillagom, melegítő
napom, megöltek? Jaj nekem. Aigiszthosz, kedvesem, mi lesz most velem? Hogy éljek nélküled?
Hogyan keljek, és hogyan feküdjek, hogy nyissam ki a szemem, és hogy szólaljak meg, ha te nem
vagy?
ORESZTÉSZ
Menj innen, asszony.
KLÜTAIMNESZTRA
Mióta parancsol a fiú az anyjának?
ORESZTÉSZ
Nem vagyok a fiad. Te nem vagy az anyám.
KLÜTAIMNESZTRA
Hallod, szerelmem? A fiam azt
mondja, nem vagyok az anyja. A lányom gyűlöl, mint a pestist. És te halott vagy, szerelmem.
ELEKTRA
Mért halt meg, akit szerettél? Mért gyűlöl a
lányod? Mért tagad meg Oresztész?
KLÜTAIMNESZTRA
Én csak egy ostoba, szerelmes
asszony vagyok. Hogy tudnék neked felelni?
ELEKTRA
Ahhoz nem voltál ostoba, hogy rádobd
apánkra a hálót?
KLÜTAIMNESZTRA
Rádobtam a hálót, és rádobnám ma
is. Rádobnám százszor, és százszor örülnék, ha látnám a vérét. Kit öltem meg, te lány?
KLÜTAIMNESZTRA
Agamemnont öltem meg, ostobák.
Agamemnont, akit gyűlöltem, mióta az első éjszakán meggyötört. Akinek több kurvája volt, mint
csillag az égen, aki soha egy jó szót nem szólt hozzám, akinek az ölelése csak kín volt.
Agamemnont, az állatot, aki megölte Iphigéniát, a magzatomat.
ELEKTRA
És te? Te nem áldoztad volna föl Oresztészt?
Nem áldoztál volna föl engem is?
KLÜTAIMNESZTRA
Voltál már anya, akinek a gyerekét
a saját férje ölte meg? Voltál asszony, akit az ura átölelt, mielőtt megszáradt kezén a lánya vére?
ELEKTRA
És ha Aigiszthosz öli meg a fiadat? Akkor is
megborzadsz a kezétől?
KLÜTAIMNESZTRA
Hogy én borzadjak a kezedtől,
szerelmem? Mit tudnak ezek a kezedről, kedvesem?
ELEKTRA
Hogy mered siratni Iphigéniát, te, aki nem
sirattad Oresztészt és Elektrát?
KLÜTAIMNESZTRA
Ki vagy te, hogy parancsot adhass,
kit sirassak?
ELEKTRA
Elektra vagyok: a lányod.
KLÜTAIMNESZTRA
Nekem nincs lányom. Nekem nincs
fiam. Nekem egyetlen gyermekem volt, akit az állat Agamemnon megölt.
ORESZTÉSZ
Menj innen, asszony.
KLÜTAIMNESZTRA
Te nem vagy a fiam. Ti nem
vagytok a lányaim. Ti a gyilkos Agamemnon gyermekei vagytok. Bár fojtott volna meg Aigiszthosz
mindnyájatokat.
KHRÜSZOTHEMISZ
Öld meg ezt a dögöt.
ORESZTÉSZ
Fogd be a szád. Így gyűlölsz, anyám?
KLÜTAIMNESZTRA
Magam tartottalak volna
Aigiszthosz kése alá, ha kéri.
KLÜTAIMNESZTRA
Így szeretem az én kedvesemet.
KÓRUS
Nem a gyűlölet lett Agamemnon veszte: a
szerelem. Nem a gyűlölet kergette világgá Oresztészt: a szerelem. Nem a gyűlölet dobta a kanász
prédájává Elektrát: a szerelem.
ELEKTRA
Szörnyeteg vagy, anyám.
KLÜTAIMNESZTRA
Mit tudod te, milyen az, először
ismerni meg az örömöt? Mit tudsz te Aigiszthosz kezéről, ágyékáról?
KÓRUS
Agamemnon vére elfolyt. Elfolyt volna Oresztész
és Elektra vére is. De mit tudtok ti Aigiszthosz ágyékáról?
KLÜTAIMNESZTRA
Te mersz ítélni? Te kóró, aki sose
kóstoltad férfi testét. Te aszott szűz, akinek a mellét nem csókolta senki. Te nyeszlett, aki csak
álmodtál az ölelésről. Hogy mersz ítélni? Mit tudsz te a szerelemről?
ELEKTRA
És ha tudok? Ha mindent tudok?
KLÜTAIMNESZTRA
Jaj neked, Elektra. Jaj nektek, akik
nem ismeritek a szerelmet. Aigiszthosz, kedvesem, ezek az állatok nem tudják, hogy a szerelem
változtatja meg a világot. Ti ostobák, mitől lesz szép a rút, az éjszaka nappal, a bűn jótett, a
fájdalom öröm? Mitől, ostobák? Jaj, Aigiszthosz, ezek nem tudják: nincs más törvény, csak a
szerelem.
KÓRUS
Mitől lesz szép a rút? Mitől lesz jótett a bűn?
Mitől, polgárok?
KLÜTAIMNESZTRA
Jaj neked, Elektra. Az én vérem
folyik benned: jaj neked. Szeress úgy, ahogy én szerettem. Még jobban szeress. Még jobban szeress,
és más gyűrje maga alá a tested. Még jobban szeress, és soha ne legyen a tiéd, akit szeretsz.
ELEKTRA
Nem fog az átkod, anyám. Nézd Oresztészt:
nézd a szerelmesemet.
KLÜTAIMNESZTRA
A testvéred a szerelmesed?
ELEKTRA
Az a szerelmesem, akit szeretek.
KLÜTAIMNESZTRA
Oresztész a szerelmesed?
ELEKTRA
Elektra soha nem lesz másé. Elektra szabad,
mert azé, akit szeret.
KLÜTAIMNESZTRA
Azt hiszed? Igazán azt hiszed?
Most lettél szolga, te ostoba: most hajtod majd meg a fejed te is. Most fogsz nyüszíteni a félelemtől,
hogy el ne hagyjon. Most csókolod majd a kezét, hogy szeressen. Most fogsz hazudni te is, hogy
megtartsd magadnak.
ORESZTÉSZ
Menj innen, asszony.
KLÜTAIMNESZTRA
Megölted Aigiszthoszt, te gyilkos?
Legurítottad a napot az égről? Sivataggá változtattad a világot? Kutyák nyalják föl a véred.
Döglegyek egyék ki a szemedet.
ELEKTRA
Öld meg, Oresztész.
KLÜTAIMNESZTRA
Ott akarok állni a nyújtópad
mellett, hét nap és hét éjszaka, hogy halljam a jajgatásodat. A fogaimmal akarom lerágni a húsodat, a
nyelvemmel inni a véred, te gyilkos.
ORESZTÉSZ
Menj innen, asszony. Nem kell a véred: elég
vér folyt ebben a városban. Nincs közöm hozzád: nem vagy az anyám.
ELEKTRA
De nekem az anyám, érted? Ő szült és
szoptatott, ő ápolt, amikor beteg voltam. Nekem anyám ez a gyilkos, és én követelem: öld meg,
Oresztész. Öld meg, mert megölte apánkat. Öld meg, hogy szabad legyen a város. Öld meg, király:
szerezz érvényt a törvénynek.
ORESZTÉSZ
Ebben a városban én vagyok a törvény. Elég
a vérből, Elektra. Eredj innen, asszony.
KLÜTAIMNESZTRA
Ideülök a kedvesem fejéhez.
Idefekszem a teste mellé. Idebújok a karjaiba. Ölj meg, király: akkor a holttestem fekszik majd a
kedvesem mellett.
Elektra, Oresztész, Kórus, A néma
ELEKTRA
Elvégezted a feladatod, Oresztész?
ORESZTÉSZ
A zsarnok halott, a város szabad.
ELEKTRA
A zsarnok halott – de mi lesz a bűnösökkel?
ORESZTÉSZ
Aki bűnös, megbüntetem.
ELEKTRA
Akkor emeld fel újra a tőröd, és öld meg az
anyámat. Öld meg, Oresztész, ha büntetni akarod a bűnt.
ELEKTRA
Miért nem mondod, hogy szörnyeteg vagyok?
Miért nem mered a szemembe mondani?
ELEKTRA
Szörnyeteg vagyok? De akkor a világ is az. A
világ is az, ha csak egy szörnyetegnek lehet igaza. Mert nekem van igazam, Oresztész. Nekem van
igazam, király: ha a bűn büntetlen marad, nincs több igazság.
ORESZTÉSZ
A büntetéshez már nem kell a tőr.
ELEKTRA
Hát ki büntessen, ha nem te?
ORESZTÉSZ
Ahol a szabadság a rend, ott a törvény
büntet.
ELEKTRA
De kik lesznek a bírák, Oresztész? Hol találsz
embert ebben a városban, akinek joga van ítélkezni a többi fölött?
ORESZTÉSZ
Lesz mércém válogatni.
ELEKTRA
Csak kezdj el válogatni, és mindről kiderül, hogy ártatlan.
ORESZTÉSZ
Ha nem válogatsz, mindre ráütheted a bélyeget.
ELEKTRA
De ki nem bűnös, király? Ki nem bűnös ebben a városban, aki a zsarnokot szolgálta?
ORESZTÉSZ
Vigyázz, királylány: ha mind bűnös, csak a hóhér uralkodhat fölöttük. Vigyázz, Elektra: ha a pallos lesz a jogar, ismét zsarnok kerül a trónra.
ELEKTRA
Nem érted: ha csak egyetlen bűnös büntetlen marad, nincs hatalma az igazságnak.
ORESZTÉSZ
Nem érted: ha ítélni jövök, nem szabadítani, rabszolgákat nevelek.
ELEKTRA
Hiábavaló volt. Azért éltem, hogy legalább egyetlen ember legyen a városban, aki nem felejt. Egyetlenegy, aki vár reád. Hiábavaló volt.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem: nem volt hiábavaló.
ELEKTRA
Jaj, Oresztész. Jaj, szerelmem: menjünk el innen. Nagy a világ, menjünk innen, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Tudod, hogy nem lehet.
ELEKTRA
Bárkába ülünk: felhúzod a vitorlát. Kis szigeten élünk, ahol csak sirályok meg halászok laknak. Viszek neked friss szénát a barlangba, hozok vizet a forrásból, a tengerben lemosom lábaidról a port. Menjünk innen, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Tudod, hogy nem lehet.
ELEKTRA
Piacra megyünk, ahol nyüzsög a nép, és friss halat árulnak, vásárcsarnokokban kódorgunk, ahol halomban áll a datolya, este leülünk a térre, és nézzük az embereket. Elmegyünk a bazárba, ahol fazekasok korongolják a köcsögöket, mandulát veszünk a bódéban, virágot hozok neked minden reggel. Menjünk innen, szerelmem.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem, én nem mehetek.
ELEKTRA
Nem kellek neked?
ORESZTÉSZ
Nem dobhatom el az egyik kezem, az egyik szemem. Nem pótolhatlak semmivel.
KÓRUS
Pótolhatatlan vagy, királylány. És mégsem megy veled.
ORESZTÉSZ
Korcs vagyok nélküled. Félember. Ügyefogyott.
KÓRUS
Félember nélküled. És mégsem megy veled.
ELEKTRA
Ki vagyok én neked?
ELEKTRA
Szerelmesednek hívsz magad mellé?
ORESZTÉSZ
Társamnak hívlak magam mellé.
ELEKTRA
Párodnak hívsz magad mellé?
ORESZTÉSZ
Tudod a törvényt: testvér testvérnek párja nem lehet.
ELEKTRA
Azt mondod: ez a törvény?
ORESZTÉSZ
Tudod a törvényt, Elektra.
ELEKTRA
Miféle törvény tiltja, hogy a szerelmesek szerethessék egymást?
ORESZTÉSZ
Ami az embereknek parancs, nekem is az.
ELEKTRA
Hazug törvényt hirdetsz, király. Hazug törvényt félsz, Oresztész.
ORESZTÉSZ
Mindenki megszegheti a törvényt. Minden rabszolga, minden utcasarki koldus. Csak a király nem.
KÓRUS
Halljátok, törvényhozók? Az utolsó koldus is megszegheti a törvényt: csak a törvényhozó nem.
ELEKTRA
Egy trónon ülnénk, és külön ágyban aludnánk. Nappal láthatnálak, éjszaka soha. A homlokod csókolhatnám, a szádat soha.
ORESZTÉSZ
Görnyedten járok már halálomig: sosem szabadulhatok a szerelemtől. Ez lesz a sorsom: hogy szeresselek, és ne szerethesselek.
ELEKTRA
A hazugságot választod sorsodul?
ORESZTÉSZ
A kínt választom, mert nem lehet más utam.
ELEKTRA
Nem a kín lesz a sorsod. Elfelejted Elektrát, ne félj. Mert Elektra Elektra, és Oresztész Oresztész. Most már mindörökre.
KÓRUS
Elektra Elektra, és Oresztész Oresztész. Most már mindörökre.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem, a neved felírják a templom oszlopára.
ELEKTRA
Felírják a nevem a templom oszlopára.
ORESZTÉSZ
Hogy évezredek múlva is tudják: nincs, aki Elektrához méltó.
ELEKTRA
Hogy örökre hirdesse: nincs, aki Elektrához hasonló.
KÓRUS
Nincs, aki Elektrához hasonló.
ELEKTRA
Tizenöt évig vártam erre a napra. Fehér ruhában nem látott senki. Nevetni nem látott senki. Örülni nem látott senki. És nem Lóthosz nyoszolyája lesz a jutalmam: a templom oszlopa.
KÓRUS
Melyik a jobb, királylány?
ELEKTRA
Oresztész eljött, hogy új hazugságra tanítsa az embereket. Oresztész eljött, hogy megtanítsa hazudni Elektrát is. És Elektra nevét felírják a templom oszlopára. Be is aranyozzák, hogy ragyogjon, és nem írnak mellé egyetlen nevet sem, mert nincs ember, aki Elektrához hasonló.
KÓRUS
Nincs, aki Elektrához hasonló.
ELEKTRA
Eljönnek majd az anyák, karjukon gyermekükkel, eljönnek a szerelmesek, egymás kezét fogva, eljönnek a vének, unokáik karéjában. A piacon kolbászt sütnek, ősszel megérik a szőlő, és mustszagú lesz a város, a fiúk táncba viszik a lányokat, és Elektrából nem marad más, csak a neve a templom oszlopán. Egyes-egyedül a neve. És még a neve is egyedül lesz.
KÓRUS
Egyes-egyedül a neve. És még a neve is egyedül lesz.
ELEKTRA
Elmehetsz, Elektra: a kapu tárva, nem tart vissza semmi. Követheted a folyókat, és hazudhatod, hogy nem vagy szerelmes. Vagy itt maradsz, és hazudhatod, hogy nem vagy szerelmes.
KÓRUS
Mész vagy maradsz: hazudni fogsz.
ELEKTRA
Aigiszthosz meg akart venni. Oresztész meg akar venni. Aigiszthosz kegyelmet kínált. Oresztész hatalmat kínál. És mind azt akarja, hogy hazudjak.
KÓRUS
Mész vagy maradsz, királylány: hazudni fogsz.
ELEKTRA
Oresztésznek sem Elektra kell, csak egy hazugság. Mindenkinek egy hazugság kell Elektra helyett. Nincs ember, akinek Elektra kellene.
ORESZTÉSZ
Elektra, kedvesem: Oresztész Oresztész, és Elektra Elektra, de egyikünk sem lehet a másik nélkül.
ELEKTRA
Akkor a te utad nem az én utam. Akkor az én utam nem lesz a tiéd.
ORESZTÉSZ
Elektra, szerelmem: a világnak mi együtt kellünk.
ELEKTRA
Nem, király. Nem, Oresztész, mert te gyáva vagy. Szeretsz, és nem mersz szeretni. Győztél, és nem mersz büntetni.
ORESZTÉSZ
Élni kell, Elektra. Mi lesz a városból, ha mindenkire ujjal mutatok: te is bűnös vagy, te is, te is.
ELEKTRA
Hát hogy képzeled? Mától mindenki nyugodt lelkiismerettel hajthatja álomra a fejét, mert Oresztész új törvényt hozott: a múltat el kell felejteni?
ORESZTÉSZ
Élni kell, Elektra. Mi lesz az emberekből, ha mindenkire ráütöm a bélyeget? Hogy egyenesedjenek ki, ha a bakó ott áll a hátuk mögött?
ELEKTRA
Akkor egyenesednek ki, ha úgy élhetnek, mintha mi sem történt volna? Ha felmented őket a bűn alól?
ORESZTÉSZ
Akinek kést szegeznek a torkának, arról ne ítélj.
ELEKTRA
Te megtetted volna? Te is beállsz a talpnyalók közé, ha úgy hozza a sors? Te is elvegyülsz a karban, mely reggeltől estig a hazugságot visszhangozta, és estétől reggelig hazugságot álmodott?
ORESZTÉSZ
Engem nem tett próbára a sors. És aki megmenekült a próbától, nagyon vigyázzon, amikor azokról ítél, akiknek meztelen talppal kellett a parázson járniok.
ELEKTRA
Hát nézz rám. Nézz rám, király, és lásd a gyarló Elektrát, aki meztelen talppal járt a parázson, és mégsem szegte meg a törvényt. Ha csak egy ember maradt a városban, aki nem lett farkas a farkasok között, ha csak egyetlenegy: ítélkezhetsz a többi fölött.
KÓRUS
Halljátok, polgárok: ha csak egy ember van, aki nem lett keselyű a dögkeselyűk között, ítélkezhetnek fölöttetek.
ORESZTÉSZ
Te Elektra vagy: ne mérd magadhoz a tetteiket.
ELEKTRA
Tehát ítélni sincs jogom.
ORESZTÉSZ
Ha téged kínoznak, ordításodra egy ország figyel. Ha fejedet lecsapja a bakó, az egész ország tudja a sírodat. De nekik névtelenül kellett volna elpusztulniok. Az ő holttestükről csak a hóhér tudott volna. Vigyázz, Elektra: akinek a nevét ismeri a város, ne mérje magához a névteleneket.
ELEKTRA
Tehát ítélni sincs jogom.
ORESZTÉSZ
Ha bosszút hirdetsz, senki se magára mondja, hogy bűnös: mind a szomszédjára.
ELEKTRA
Én nem bosszút hirdetek: az igazságot.
ORESZTÉSZ
Nem igazság az, ami árt az embereknek.
KÓRUS
Nem igazság az, ami árt az embereknek.
ELEKTRA
Ásasd föl a piacteret: rád vicsorog a kivégzettek koponyája. Menj le a vallatókamrákba: jajgatnak a falak. Kérdezd meg a fej nélküli hullákat: akarják-e, hogy elfelejtsék őket?
KÓRUS
Kedves hullák, kívánjátok, hogy elfelejtsenek benneteket?
ORESZTÉSZ
Ásasd fel a piacteret, Elektra. Menj le a vallatókamrákba. Kérdezd meg a fej nélküli hullákat: miért haltak meg? Kérdezd meg őket, Elektra: azért, hogy megbosszulják a halálukat? Vagy azért, hogy vesszen a zsarnok?
ELEKTRA
Te könnyen felejtesz: neked nincs mit felejtened. Te felmentheted a bűnösöket: az áldozatok nem a te füledbe ordítottak. Mi közöd neked ehhez a városhoz, Oresztész? Egy levegőt szívtál velünk? Egy kút vizét ittad? Melyik kurváddal szórakoztál, amikor nekünk a vérpadot ácsolták?
ORESZTÉSZ
Amíg én vagyok a király, nem ül hóhér a trónra. Amíg én vagyok a király, nem ül zsarnok a trónra. Amíg én uralkodom, a szabadság uralkodik a városon.
ELEKTRA
De te nem leszel király. Amíg én vagyok, te nem fogsz uralkodni.
ELEKTRA
Kiállok a piactérre, és beleordítom a város pofájába, ki vagy. Elmegyek az asszonyokhoz, akiknek megölték a férjét; elmegyek a szeretőkhöz, akiknek megölték a szeretőjét; elmegyek a gyerekekhez, akiknek megölték az apját. És a meggyötörtek velem jönnek, a megkínzottak velem jönnek, Oresztész.
ORESZTÉSZ
Fiú az apját fogja megölni, apa a gyermekét, szerető a szeretőjét, nem szabsz gátat a bosszúnak.
ELEKTRA
Kikaparom a hullákat a földből. Feltámasztom a megkínzottakat. Akiknek a fejét lecsapta a bakó, velem ordítják, hogy a bűn büntetésre vár.
ORESZTÉSZ
Nem szabadítod rá a poklot újra a városra. Vigyázz, Elektra: a város elpusztul, ha minden polgára retteg.
ELEKTRA
Ha a pokol kell, hogy megtisztuljanak, én elszabadítom a poklot. Ha a kín kell, hogy megtisztuljunk, én megszülöm a kínt.
ORESZTÉSZ
Amíg én vagyok a király, nem lesz pokollá a város. Amíg én vagyok a király, nem lesz törvény a rettegés.
ELEKTRA
De te nem vagy király. Te nem leszel király. Te nem vagy király, mert te nem vagy Oresztész. Most tudom csak: te nem vagy Oresztész.
ELEKTRA
Te nem vagy Oresztész. Te nem a hazugságot jöttél elpusztítani. Te magad is hazugság vagy.
ORESZTÉSZ
Elektra, állj meg.
ELEKTRA
Te nem vagy Oresztész. Világgá kiabálom: te nem vagy Oresztész.
ORESZTÉSZ
Állj meg, te őrült.
ELEKTRA
Te nem leszel király. Te nem vagy Oresztész. Te nem vagy Oresztész!
ORESZTÉSZ
Nem!! Leszúrja.
Csend.
ORESZTÉSZ
Te őrült. Jaj, te őrült: mit tettél velem? Elektra, szerelmem, mit tettél velem?
Csend.
ORESZTÉSZ
Azt akartad, amit én: megszabadítani a várost. Azt akartam, amit te: megszabadítani a várost. Itthagytál mégis, nekem meg élnem kell: most már nélküled. Jaj, szerelmem: Elektra Elektra, és Oresztész Oresztész, most már mindörökre.
KÓRUS
Elektra Elektra, és Oresztész Oresztész. Most már mindörökre.
|