Dániában az ember nem vette észreDr. Birgit Blatt-Lyon koppenhágai orvosnő is megmenekült. Gyerek volt akkor, és halászok vitték át, mint a norvég gyerekeket. A dán ellenállás ezt a tengeri menekülést nevezte röviden „svéd út”-nak. – Elmondaná…? – Abban az időben Århus városban éltem, Jyllandon. Dániában a zsidó lakosság száma tudtommal hétezer fölött volt, többségük Koppenhágában élt; Århusban nem működött zsidó hitközség, nem volt zsinagóga; talán harminc-negyven zsidó lakott összesen a városban. Meg kell értenie: Dániában az ember nem vette észre, hogy zsidó. – Hittant sem tanultak? – A mi iskolánkban ugyanazt a hitoktatást kapta mindenki. Apám egyetemi tanár volt a városban, s egy beszéde miatt 1943. augusztus 29-én, a kormány lemondásának napján, más professzorokkal együtt letartóztatták. Néhány hétig fogva tartották a németek, aztán átvitték egy német fogolytáborba, Koppenhága közelébe. Anyám a három gyerekével a fővárosba költözött, hogy közelebb legyen apámhoz. Szeptember végén minket is figyelmeztettek, hogy mi készül… – Az akciót a németek, úgy tudom, az 1943. október 1-jéről 2-ára virradó éjjelre tervezték, a zsidó újév első és második napja közötti éjszakára, amikor a templomból hazamenet mindenki elérhető. A figyelmeztetés után önök hova mentek? – Minket elvittek egy dán parókiára, két hétig rejtőztünk ott, aztán elhatároztuk, hogy átmegyünk Svédországba; közben szerencsére apám is kijött a börtönből, és megtalált bennünket; két másik család is a segítségünkre volt, kézről kézre adtak, majd felraktak egy halászhajóra. A szüleim kifizették az átkelési díjat… – Fizetni kellett? – Természetesen. Mi, gyerekek, nem tudtuk, hová megyünk, merre járunk, október közepén érkeztünk meg Svédországba; sok zsidó már szeptember végén odaért. – Milyen volt a svéd fogadtatás? Baráti vagy csak jótékony? – A svédek nagyon tisztességesen bántak velünk. Apámat, aki a klasszika-filológia professzora volt, mindjárt Lundban hozzásegítették a kollégái, hogy megszervezze az összes dán iskolát Stockholmban, Lundban és Göteborgban, úgy, hogy a diákok zökkenő nélkül folytathassák a tanulmányaikat, ha majd hazatérnek. A göteborgi egyetemnek teljes státusa volt egy kínai professzor számára, de az állásra nem akadt pályázó; a svédek a státust kettéosztották, és odaadták két dán professzornak – apám volt az egyik… Ha akkor nem így alakul, ha Svédország bezárja kapuit, mindnyájunknak végünk van. Így tudtunk megmenekülni. |