| ahogy az emlék és az ikra, |
| csomósodik köréd, király, |
| az, hogy rálátsz az álmaidra. |
|
| S mint elrabolt sublód felett |
| egykor a birsalmák nyugalma, |
| lassan úgy fordul nyomtalanra. |
|
| Töltenéd mérged a bolondon? |
| Megcsikarnád az ismeretlent? |
| Elmegy a vers is, mint a hormon, |
|
| nem élted át, mi visszarettent – |
| s a bozóttűzből fel, tova |
| száll, száll az Isten madara. |
|
|