Ami belőle megmaradt

A kávéház elérhetetlen. A vad csillárfény, a felfújt függönyök, a tömött zaj húsz márványasztala, a nevetés az ablakok mögött, ahogy mindenki nyerítve együtt van, míg meglebben egy hosszú kabát, „Hol találom…” és ügyetlen, petyhüdt, és szag kíséri az ösvényen át – Anna örök – és Gioconda-mosoly – Beatus ille – Lady Godiva mezítelen lép át a városon – Thonuzoba – Utolsó vacsora – szonett, szonett, Fructidor és harag – ennyi, ami belőle megmaradt.