| Márványlépcsője por. Kertje kihalt. |
| Könyvespolca a halál fogsora. |
| A tiszteletbe burkolt ostoba |
| nem érti meg, hogy gyógyulni akart. |
|
| A száraz ág, kit többszáz éve hajt |
| küszöbe körül a szél ostora, |
| nem porlad el, és nem hajt ki soha, |
| akár a seb, a folyton felvakart. |
|
| De aki, mint a nyers hús vele élt, |
| és kopogást hall, ahol nincs a ház, |
| és örök selyemruha-zizegést, |
|
| és gyűrött párna fölött lapozást, |
| az tudja, hogy az akarat kevés. |
| Hogy többre képes az a száraz ág. |
|
|