A Kék Vonat

Szabó Évának

 
Minthogyha mindig gyertya égne,
csak gyertyafény és sírkövek,
s a sírkövek a gyertyafényre
mint a borostyán, fénylenek,
a barnult kő mélyén a zárvány
a csikorgó tehervonat,
a tenyérnyi ablakvilágnál
növendék barmok rajzanak,
a Kék Vonat! az ment el itt hát!
az ment el itt! a Kék Vonat!
Az ember azt se tudja, mit lát,
Gare de Lyon, expresszvonat,
szempillantás a lagúnákig,
oldalt varázsos számjegyek,
a Kék Vonat! az ment, az állt itt,
s a barmok föllélegzenek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]