A repülőút

A virrasztás most már halott. A narancsfényű ég leszorítja a megfagyott hullámok tetejét – felhőcsomók – kávét, teát hord végig a steward, és rendelünk, kávét, teát – inkább, mint éhhalált – mert semmi jel az ablakon, a levéltár üres, a bűnös kézfej koslatón egy legendát keres, hogy azt a kávét vagy teát ő is úgy itta ki – és hallgatnak, felhőkön át, Izland vulkánjai.