A havasokról

Holdtöltekor, azt mondják, van egy vásár, hol embert adnak, embert vesznek. A hasadékon túl, a hegyen is túl az angyalok hajókat delejeznek Kifutni a nyílt tengerre egyszer…! Gyermek keze az apjáéban reszket. Üstfoldozók, ha erre jártok, minek is vetnétek keresztet. Az ablakban keskeny zongora hallgat. Muskátlin ül egy akkordja, a legszebb. A kiáltás, akár az egymásra dobott csontok, évtizedeken átneszezhet. Ahogy a tejből felhullámzik a tenger. Ahogy a vasaló parazsán ők jeleznek. Ahogy az angyal elfordul, mert nem lehet nézni, mikor gyereket sebeznek. Éjfél után, azt mondják, végre csönd lesz. Se part, se horhos nem vár rájuk többet. Alszik hajós, zsandár, katona, kalmár. Tenger csillaga, világítsd meg őket.