Daniela versei*

ötévestől tizenöt éves koráig
1
A boldogság
Boldogtalan volt Schubert
és soha jól nem lakott
a tengerből is túlmert
ezért vagyunk mi boldogok.
2
A kés
Rangrejtve jár a földrengés,
észrevétlen a bánat.
Gondolj mögé, mit rejt a kés,
vagy kő sem sír utánad.
3
Csak visszatérj
Eljön az árvízi hajós
a hosszú éj, a hosszú éj
és szikrát vet a horizont
csak visszatérj, csak visszatérj
4
Hajózni kell
Mondják, a tenger semleges.
Mondják, hajózni kell.
Aki a parton megreked,
sosem hajózik el.
5
Hogy testté váljon
Sem gránit nem nő, sem bazalt
az ingoványon.
De a harangszó megszakad,
hogy testté váljon.
6
Lila bója
Az ablaküveg visszaretten.
Az ajtó megvetemedik.
Lila bója a szürkületben.
Az angyal nem segít.
7
Egy félisten halálára
Ex manibus Iovis cibum captare solebam –
Mortuus est spiritus: humus in ore manet.
8
Műfordítás
Én Jupiter keziből szoktam kapkodni az ételt –
Meghal a szellemem is: számban öregszik a föld.
9
Az irgalom
Tudod már, mi az irgalom?
Hiába hallod, „el, el innen”.
Az otthonod az otthonom.
Ne légy könnyed, ha ver az Isten.
10
Venit summa dies
Legvégül eljő az a nap.
Semmibe fordul a Teremtés.
S felsistereg a föld alatt
ama legelső összefüggés –
vízeséshez szól így az érc,
vulkán felett száll így a sólyom –
és helyreáll a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]