London

Hédával, 1968-ban
 
„Nem kell halkan beszélned.
Itt nincs lehallgató készülék.”
Öt percre voltunk a British
Museumtól, abban a nagyon
intellektuális negyedben, ahol
a cukrászsütemény is könyvek
közé ékelődik, s az ember elfelejti,
hogy a háború alatt elrabolták
a könyveit. A háború után meg
elkallódtak az al- és társbérletek
vizenyőin. „Nem kell halkan
beszélned.” Itt minden márványból
van és büszkeségből, a múzeum
földszintjén II. Ramszesz fej-
szobra végigsugárzik a főutcán,
akár a tagolatlan Sors. Minden
egészben van. Latin derű és
germán rend helyett mint fel-
fehérlő árny dől a falakból
az integritás, a birodalom
széthulltán túlnövekvő. „Itt nincs
lehallgató készülék.” Minek.
A festő bűzhödt járdakövei
s a költő álmatlan, vad város-
negyede rég felszívta a dögvészt
sikoltó utcalány éjszakai átkait,
félholt csecsemője éppúgy része
a Teljességnek, mint a könyvtár,
a piac, a gárdisták, a politikusok.
A szavak burka folyvást ugyanaz,
nyugodtan lehet igazat mondani.
Nem kell halkan beszélned –
de hangosan sem. Nem hallják.
A szó nem hallatszik Ithakáig.
A hajón elolvashatod a vándorlás
kitűnően dokumentált történetét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]