| Akit nem lesnek alligátorok, |
| aki alatt a fatörzs nem recseg, |
| akit iránytű sosem boldogít, |
| mert az irányt a csontja mondja meg, |
| aki fakérgen ujjával haladva |
| megtalálja a bevésett betűt, |
| fölteszi róla, hogy családi ékszer, |
| mely a korhadt farostba beletűnt, |
| aki telepes szeretett volna lenni, |
| őshonos, ha nem reccsen a faág, |
| akinek angyal tapadt az ablakába, |
| akinek fölrázták a paplanát, |
| akit a hold szarvacskája vezérelt, |
| ahol végig ismeretlen a bozót, |
| aki tudta, hogy a szarvasokat lelőtték, |
| ahogy majd lelövik a hírhozót, |
| aki látta a fenyőtűhulladékot, |
| amíg a fogak csattognak odalenn, |
| egyetlen levegő-ígéretbe burkolódzik, |
| és előbb-utóbb azt mondja, jelen. |
|