Kései fürdőzés

A félsziget. A félsziget. Ökörnyálon hintál az esti bűvölet. Fürdés a tóban. Meztelen. Kit víz érintett, nem lehet gyökértelen. A dombhajlatban nyáj halad. Ábel terelt Káin földjére nyájakat. „Kolomp szól.” Merre hallgatod – azóta is a lábnyomodban baktatok, ökörnyálon hintálok, esti bűvölet, a nyáj, a tó, a félsziget, s hogy nekem is szól juhakol, üszög, lélekvesztő és kocsmaküszöb, fürdés a tóban, éjfélkor, örökre – áldó négy ujjam ott tartom fölötted, félszigeten, vízen, kocsmában is, holtodban is, holtomban is.