Trója

Lakatos Istvánnak

Nincs másik pálya, Hectorom.

Az álom elriad.

Esélyhiány taglózza le

a katonáidat,

a részeg horkolás a hold

s a városfal között

átlósan föl-le jár. Sötét,

meghurcolt testedet,

amely durván beledagadt

a gyeplőszár közé

és kérdező árnyékodat

az út nem tudja még,

éjszaka sem. Trójának most

a madár sem felel,

a kőben sejtig ér a tűz,

a víz lovat visz el,

s a levegő lefödte már

a romba zárt időt,

melyben a bosszú éthosza

holtoddal összenőtt,

mert nem vigasz, csak dögvigasz:

Achilles is halott,

és míg kemény tíz éven át

Ulixes a hajót

földnek hiszi, s árboc-kötél

mítoszkörébe lép,

s évezredek élik vele

túlcsordult életét,

neked nincs Ithacád. A Sors

a gőgtől messze hajt.

És Ulixest fölismeri

öreg kutyája majd.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]