Föníciai írástudó

És akkor hátravolt a háza még. Az ablakból a kék-zöld cédrusok. A két hajó egymás falára ring, ha az öbölre esti szél zuhog. Majd elindulnak Karthágó felé, majd fehér éllel vág a kelta part, a hajósok mind vért öklendenek, de a vitorla majd végig kitart. Csak bíborért, csak mérges fűszerért, csak üvegért, csak tompa mámorért, csak Astarte kis fémszobraiért és semmi-mellű ibér lányokért. Mi vonzza őket mégis vízre el? A hullámtest mint végső oltalom? Szabadnak gondolt, nyers formáival. a véges árucsere-forgalom? Byblos nem tudja, hová lett az ég. És éjjelente perzsák siklanak. Mint fönn felejtett szarkofágfedél, a városra a múltja rászakad, két követ ásnak az udvarban el, rajtuk az ugariti alfabét. A vitorlák sehol sem látszanak. És akkor hátravolt a háza még.