Egy határszéli temetőre

Ki alszik itt? Ki alszik itt? Kiből törekszik ennyi múlt? Repedt a kő és névtelen és rózsaszín és elvadult. Fenn várrom, fennsík, borvidék. A kocsma zeng, a kocsma zeng. Rugózik a táj mértana, és elveti a névtelent. Évforduló ha érkezik és koszorú és gyászbeszéd, eljön a nép, eljön a nép, s éjjel a követ hordja szét. Fehér falú imák alatt copfos pogány maradt a hit. Nincs lélek, hogyha nincs neve. Ki alszik itt? Ki alszik itt? Férfi lehetett, szépnevű? „Mutter”-t mondott, „idesanyá”-t? Mint a jégesőt élte át a temető gyalázatát? S túlélte-e? túlélte-e? Ha egyszer névtelen kihullt, mit ér népének végzete? Mit ér a történelmi múlt?!