Sivatagi törvény

Kosztolányi emlékének

Az ember végképp egyszeri.

„Jólismert” csak a rézkarc.

Ahány példánya létezik,

ép, mint a repüléstan,

mely lehatol a porszemig,

ahogy fölébe nőhet,

s fölénnyel méri terheit

a szorító időnek.

De gőg s alázat nem segít,

hol mélyebben a lényeg.

A tenger kettéválik itt,

a pálmák összeégnek,

és útra hajt, és úton áll

a sivatag sakálja.

S a Szfinx, akit nem köt morál,

nem néz le rá. De látja.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]