Hálaadás-parafrázis

Szememnek Weöres nyitott új mezőt, Illyés tanított ízére a dalnak, és Pilinszky, hogy meg sose hajoljak a korszellem s a kordivat előtt. Elkésett időm egén ők lobogtak, mint fároszok, vezérlő tűzjelek. A deszka: vers, ezt Ágnes mondta meg, s Vas Pista, hogy a visszhang is vacoghat. Negyventől tettem magasra a lécet. A kicsi térben megidéztem Yeatset. Ők lánggal égnek, én vagyok az emlék. Oltárom nincs. A század félhomályán hat nagy halottat burkol gézbe hálám. Bárcsak a porban lábnyomuk lehetnék.