Charade*

 

1

Mint az erdőben: ágba botlok,
a fában rejtvény, rémület.
Kántálva árul rózsacsokrot
egy koldusnő. Kóbor tömeg
lángossütők közt elforog.
Ne légy könnyed, ha ver az Isten.
Súlyos fényként a templomot
átvérzi tested, „el, el innen”,
zengik a labirintusok.
Innen? Hová? Miért? Kivel?
Csak mert a tüske felsusog
holt nyelvek vad betűivel?!
Harang koldul, a nép süket.
Vér öblöz apszist, padlatot.
A kupoláig térni meg
föltámolygok és hallgatok.
 

2

Föltámolygok és hallgatok.
A kupoláig térni meg.
Vér öblöz apszist, padlatot.
Harang koldul, a nép süket.
Holt nyelvek vad betűivel
csak mert a tüske felsusog –
innen? hová? miért? kivel?
Zengik a labirintusok,
átvérzi tested, „el, el innen”
súlyos fényként a templomot.
Ne légy könnyed, ha ver az Isten.
Lángossütők közt elforog
egy koldusnő. Kóbor tömeg
kántálva árul rózsacsokrot.
A fában rejtvény, rémület.
Mint az erdőben: ágba botlok.
 

3

A fában rejtvény, rémület
átvérzi tested, „el, el innen”
holt nyelvek vad betűivel
a kupoláig térni meg –
ne légy könnyed, ha ver az Isten.
 

1993. május 16.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]