| Ültünk Babylon folyópartjain. |
| Sírtunk. Babylon tenger nélkül él. |
| Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín. |
| Tőlünk verejték kell, nem szenvedély. |
| S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér. |
| Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen, |
| ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem. |
|
| Jelünk itt falba karmolja a nép. |
| Kik biztatják, sem tudják, mért teszik. |
| Királyi jel, sok más jelet tulélt. |
| Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik! |
| Ne vágasd falhoz szép kisdedeik…! |
| És fájó orcám rángjon majd a számhoz, |
| ha elfeledlek egyszer, Arany János. |
|
|