Ír fohász 1916-ból*
Ó, kelta Kőkirály, tekints le végre |
villám sújtotta szirtjeid közül |
e számüzött, e végzet verte népre, |
mely a világot kapta börtönül. |
|
Ha jókedvét, ha kincsét nem tetézed, |
törd meg jobboddal ellenség szivét, |
s ha mégis, mégis bünteted e népet, |
legyen bűntelen, hiszen a Tiéd. |
|
|
|