| Emléke mézszínű falakban. |
| A falak hűlt helye a Napban. |
| Növekszik, nincs mért meghúzódnia. |
| A temető nem szerves kémia. |
|
| Ablakok mögött fuldoklik, kinek |
| nem vált vérévé, hogy azokat a falakat |
| többé senki nem építi meg. |
| Csak a csontok közt lakozó tudja, hogy |
| nem az a tünemény, ami délibábként elforog, |
| ha kiégett torokból öklendezik a szív. |
| Az emlékezés nem vegetatív. |
|
| Az a katonaszínű hátizsák |
| az egyszerű asztallapban kitapintható. |
| Ha nincs a fában diófagörcs, |
| jól látható, hogy a termoszból |
| Pedig a termoszban kellett volna maradnia. |
| A melegnek az alsóneműben, a szónak benn, |
| Kilép, elindul, mindent magával cipel. |
| Legsúlyosabb a harmincnyolc év. |
| Tárgyak közt meghemperedhet |
| A só azt őrzi meg mindenből, |
| Pária. Így van igazán közel. |
| Az ajtófélfán elbarnult a jel. |
| A rács a gyenge fűvön felviláglik, |
| az Élmunkás híd újra Ferdinánd híd, |
| rossz és rosszabb közt, mint erős gerenda, |
| átparázslik egy Memphis cigaretta, |
| a Felsőbb Énnek nincs több, ami fáj – |
| a falak hűlt helyén Dávid király. |
|
|