| Kékszínű rózsa, mely Bagdadban termett |
| egy kócsagnyakú váza hajlatán, |
| emelt hóhérbárd, mely folyvást kicsorbul |
| a terezini szögesdrót nyakán, |
| ötszáz esztendős metromóm, mely odafönn |
| kéményük vesztett városokra vall, |
| Toledo estjéből kihulló pálmalevél |
| mumifikált írástudók hieroglifáival, |
| dzsudzsu-menet a zuhatag felé, |
| szakadék, egykori szénégető, |
| munkálkodtak itt, vagy megtisztultak elébb, |
| villogó éjszakák tisztasága, |
| megemelt liánok alatt tekergő utak, |
| faunok, driádok lábanyomán |
| a biztonságos gyarlóságtudat, |
| ásatás nélkül előguruló pénzdarab, |
| mely akár három nemzeté is lehetett, |
| de csak egy élte túl az antikvitást, |
| a szögesdróttá mumifikált, lezuhogó teleket, |
| és faunpaták kapkodnak a göröngyök után, |
| s a nimfák, mint lecsüngő levelek, |
| ha kell, ha nem kell, elfödik |
| a világ mélyrepülésben ágál, |
| az áldozattétel fókuszaiba, |
| utosó vacsorán ülünk mindannyian, |
| mint felhőkarcoló alatt az újhold, |
| az ezüstpénz ott görög a lábad előtt, |
| egy mozdulat, s lehetsz Pompejiben lávaszobor, |
| lehetsz álombéli bankigazgató, |
| rád fonják hawaii fűzérüket a lányok, |
| fölébredsz, mint szigetlakó, |
| dollárral, mindegy, a pénzintézetek |
| ezeket összetéveszthetik, |
| úgy gondolod, majd nyugdíjas korodban |
| addig csak csikorogjanak a fékek, |
| vonítsanak a rendőrkutyák, |
| vonítsd el magad te is, ha egy útburkoló munkás |
| nézz be a kaszinóablakon, |
| a plakátokon plázs, napolaj, pálmafa rügye, |
| mereszd a szemed, míg felordít a fék |
| a szögesdrót alatt, mert nem tudod, te hülye, |
| hogy a kócsagnyakú szakadék eltéveszthetetlen, |
| úgy nézz bele, mint ki magasba néz, |
| föld hasadtán az ég hasadt meg, |
| amit nem láttál, azt látod igazán, |
| és nincsen más dolgod itt, |
| mint növelni a láthatatlan |
|