| Korong, tőr, kupa, vessző – a Mágus nekivág. |
| Küszöböt ér a Papnő. Lenn mélyvíz a világ. |
| Császárnő, napruhájú, lábán hold terhe csügg, |
| fegyelmével a Császár sasként terjeszkedik, |
| s a Főpapnál a kulcs már, előtte útkereszt, |
| a Szerelmes agyában választás éledez, |
| a Kocsihajtó vágtat, a Mágus két lova |
| az Igazságnak mérleg-ördöge-angyala, |
| kitől lámpássá érik a sötét Remete, |
| s a fényben a Szerencse sakálos Kereke |
| nem ér föl az Erővel, oroszlánt győz a hit – |
| Akasztott Ember bűnös? vagy szent? s mit győzködik? |
| Lehet fordítva látni? van jelképes Halál? |
| s a Mértékletesség az, mi a lélekre vár? |
| Vagy a kétnemű Ördög, a fantom-fájdalom? |
| Istenház-arcidegsokk, villámütött Torony? |
| Hát ne feledd a kínzást a csillagok alatt, |
| ha nagy vizek múltával vad-vonzó Hold halad |
| a hídon, vagy győztes Nap, lélek s szellem frigye |
| falat köt, s a gyermek Utolsó Ítélete |
| tökélyre fog, Világ! kettős Anima Mundi – |
| emlék gyúl, megy a Bolond. És nem lehet megölni. |
|