| vétlen, szép, haló szobor, |
|
| megőszülünk, kihull fogunk, |
| hidegen néz kórboncnokunk, |
| – se magyar, se európai – |
| a bonctan ebből, mondd, mit ért? |
|
| De örök éjfél kong nekünk, |
| de többé már nem fizetünk, |
| itt nincsenek már vészjelek, |
| minden kettőnkkel van teli, |
| hosszú nyakam, sötét hajad |
| zeng-bong a fölfeslő tökély, |
| merő ideg s nem fáj az éj. |
|
| Nem mi, csak az idő halott. |
| Nem hajnallik, ha fúj a szél. |
| Jobb vállad, elcsukló fejem |
| mélymárvány kultúrát beszél, |
| vad tömb, mihez szobrász se nyúlt, |
| nem fogja átok, vércse, vád, |
| s áldást se kér – magában áld. |
|
|