Casanegra
| Fekete téglacsonkok közt, az égi mélyedésben |
| repülő vágódik rézsút a város béna |
| végtagjaihoz. Görcsös ujjperceiket féreg- |
| rándulással összehúzzák a bástyák. Még a |
| kertek sem ocsúdtak föl a reggelre, bírni |
| vagy lepattintani a gyomok ostorcsapását, |
| mely gyors, „mint a fény”, és oly gyors, „mint |
| számol a városi főhatóság, lássák: |
| türelmes, azután lövet. A menekülő eldől, |
| nincs többé hamis igazolvány, a bazárban |
| édes török kávéhoz nemibajt kínálnak – merről |
| kel a veszély, nem tudni immár, munkátlan |
| megfigyelők közt, a mulatóban hiába mutatsz |
| fémbe rótt jeleket, a kód naponta változik, |
| suttogásokat fölissza a dühöngő, csupasz |
| dobzene, melyben emléke sincs a sivatagnak. Itt |
| az őserdő kúszik, süpped, nyáladzik, nyeli az |
| fiatalkori bűvölet, kézfogás, főtartás, lovagi |
| az aljnövényzet aljára kerül, sógor hív sógort |
| a fa tövébe, kapcsolódjon, üssön: el ne málljék |
| a romlott abroncs, a várost összetartó, az |
| Valahonnét zongoraszó, időtlen fogódzó, |
| egy pillanat, szemvillanás, kódolhatatlan – |
| ki fertőződik, kit visznek el, majd eldől, |
| gép startol, döntés fogamzik, ködben és |
| s az ajkak nem érik el egymást, ismét |
| tekergő kábelek mentén, a telefon süket, |
| s földkupacok, tornyok mélye fölött, mint |
| már utasok nélkül cselleng a toprongy becsület. |
|
|