|
Békés Pálnak és Csordás Gábornak
| Futni, mint a szarvas, magasba rogyva – |
| elfutni. Nem megoldás, de időnyerés. |
| Aki időt nyer, nem nyer életet, |
| csak levegőt. Friss levegőt, gáttalan |
| érhálózatot. A szabadság olyannak |
| láttatja a múltat, mint a koronaékszer. |
| fenségesnek, szennyeződés alatt is |
| párás-csillogónak, egyszerinek. |
| Messzi ország, mennyország. |
| Ott fenyvesillatú a lég, akkor is, ha |
| már nincsenek fenyvesek. Csak szálloda- |
| névben. (Hotel Fenyves.) És a fenyők |
| közt a szarvasokat rég lelődözték, |
| és elkeresztelték. (Vadállomány.) |
| S a folyókból, a tavakból a halakat |
| (halállomány) felszínre puffasztották, |
| s az olajszagú vízpartokon nagy fegyvertény |
| a fűnyírás. Párás-csillogó ékszerország, |
| kőország, Európa kavicsméretű országa, |
| polgáraidat szarvasként magasba rogyasztod, |
| magaddal ütöd, kővel eteted. Homályos szemmel |
| visszasíró fiaidat pattogva, szaggatott |
| lélegzettel üdvözlöd, átöleled, mielőtt |
| egyszer megint fölfricskázod őket, |
| és porodba tapadó balekjaidat elseprűzöd, |
| mint megbarnult fenyőtűmaradékot. |
| Jaj, kőország, kobaltország, mit teszel |
| fiaiddal, mit teszel lányaiddal. |
| Csilloghatsz, elkékült kicsi ország, |
| fényed átoperálhatatlan, mint a könny, |
| a tenger, a tehetség: omlania kell, |
| másképp hiábavaló. Mozdulatlan kis ország, |
| sértettségbe kékült vad felségterület – |
| fölrogyni innét éppoly vigasztalan, |
| Telepesnek volna jó lenni, még egyszer. |
| Honosnak. Őshonosnak. Olyannak, ki |
| természetes-vak mozdulattal jár |
| a fölperzselt, de perzseletlen múltú |
| hegyeken, hasadékon, sík vidéken. |
| Hármasfolyón Keletre, tavon Nyugatra néz, |
| ha lomha gályán indul el, ha hontalan |
| japáni holdra gondol, ha Bolzanótól Nápolyig, |
| New Yorkig fut, ha nem tud mást, csak |
| futni, mint a szarvas, magasba rogyva, |
| magába rogyva, porba rogyva, |
| felöklendve és átkozódva, |
| Kobaltország! Kőboltozat. |
|