A pólóing

Popov feltalálta a rádiót!
Hétfőn délután háromnegyed ötkor
találta fel. Kedden délelőtt
fél tizenegykor a rádiót egy nyugati
államban is feltalálták. A Nemzet-
közi Találmányi Hivatal természetesen
ezt az utóbbit fogadta el, hiszen
az előbbiről mégcsak nem is értesült.
Popov találmányát csengettyűs trojka
táncoló-nyerítő ménjei vitték ficánkoló
örömmel az udvar felé – Moszkvába!
Moszkvába! –, a kocsis sóhajtozott
a bakon, útközben valahol
elakadtak, az iratokra később ráült
egy cvikkeres úr, függöny fel, balettzene
lendül, taps, taps, háromszor cuppanó
csókok, és mindent, mindent belep
a keleti lassúsággal szállingózó hó.
Nyugaton eközben diadalmasan
zizegnek a drótok! Hírek a frontról,
induló, hová lettek a katonák! Néhány
évtized, már drót sincs, villogó hang
vágtázik ösztönre adagolt képpel, fel-
hasított szövegrészek, csíkra feslető
hajnyírás, idegen műszavak álságos
paravánja mögött tornyosul fölfelé,
kifelé a Fejlődés! Slaysatanic! Eközben
ideát lefelé, befelé dőlnek a tornyok,
a behavazott papírtornyok – tovább,
tovább –, mélyen a hó alá, ahol póló-
ingeket gyárt a Sátán, hogy mégse
mezítelen felsőtesttel kapaszkodjanak
hívei a paravánig. Slaysatanic. Ezen a
ponton a két kultúra összeér. A tornyok
felezővonalán – amelyet életfaágnak,
kereszt vízszintes lécének hittünk – zavarodottan
kering, vagy inkább tekereg valami:
az első sugallat, hogy tudd meg,
fedezd fel, találd ki, s A TIÉD!
Ma már tudjuk, hogy mindhiába.
Odaát hallgatnak rá, megszerzik,
túlbirtokolják. Itt meg a szállingózó
hóban cuppogás, taps, balett, függöny
le, cvikkeres, másik cvikkeres, útközben
mindig elakad, sóhajtozik, lova büszkén
nyerít, és találmányáról akkor szerez
tudomást a haszonélvező világ, amikor
az a szimfóniát zengető drót már régen
lekerült a táborok szélére, két kultúra
találkozási pontján, slaysatanic, lefelé
meghosszabbított függőleges vonallal,
és adatnak, a lexikonba: „Popov
feltalálta a rádiót.” Ezért volt az egész.
 

1991. szeptember

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]