Maria Ouspenskaya

„A kezdet és a vég közt sok minden
történhetik”, vagyishogy szó szerint:
„van egérút az ajak és az oltár
között” – Maria Ouspenskaya mosolyog
Irene Dunne-ra, míg Charles Boyer odakintről
közeledik az illatos kerten át –, „és annyi
minden megeshet egy hajón.” Az ajak
és az oltár között. Az ajak ő, Irene
Dunne; az oltár egy másik asszony.
Között: betwixt, szép régi szóval.
A mondat idézetszagú. Utánanézek:
„sok minden történik a csésze s az
ajak között”, ezt Robert Burton írta,
a tizenhatodik-tizenhetedik század fordulóján,
A melankólia anatómiája című
munkájában, amelyet a költő, John Keats
londoni vitrinében láttam, kedves
olvasmánya volt, hiszen hogy mi a
melankólia anatómiája, tudni akarta
jóelőre, s azt is talán, hogy mint lehet előle
elmenekülni, egy keskeny résen, a csésze
s az ajak között; de azt sem Keats, sem
Maria Ouspenskaya nem tudta, hogy
a mondatot Robert Burton Homérosból
bányászta ki, hogy a trójai háború
vak ismerője is csak efféle milliméteres
egérutat merészelt fölmutatni, míg lángban
állt a Város, Helena ajka és a csésze közt
a rés egy másodpercre szűkült, mint
Akhilles sebe, mint az Odysseus hajója fölött
összetorlódó idő, mint az egyetlen mondatban
vércseként lecsapó, ötvenhét évre mért,
sűrű hontalanság. „Sok minden
történhetik.” Maria Ouspenskaya épp
franciául beszél, Charles Boyer
angolul, Irene Dunne egy kápolnában
térdepel, és a hajó dudál: indul
New York felé. Jertek, itt mindenki
hontalan, éneklik a szirének. Jertek,
azon az összeszűkült másodpercen át,
az ajak és a csésze közt, amíg lehet.
Hol a pecsétviasz? Hol a vastag kötél?
A legénység eldugta valahová. Hátgerincem
az árboc, megkötöm magam, megkötöm
magam – „annyi minden megeshet
egy hajón” – ami sűrűsödik, bennem
sűrűsödik, és semmiféle anatómia
nem vonhatja ki belőlem
az anyanyelvem.
 

1991. május

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]