Hajnali áhítat^*

Dícsértessék, ki terhet ad,

és ki könnyít a terhen,

s ki tudja, nincsen más kudarc,

csak a befejezetlen,

dícsértessék, ki szóra bír,

mert lábánál a zsámoly,

ha ráhajtod a homlokod,

mindig mérj, sose számolj,

dícsértessék, ki jellel olt

– veszélynek higgy, ne tapsnak –,

ahogy a fényérzékelést

megadta a kakasnak,

temesse hajnal késhegyét

toronyzúgás a csendben:

dícsértessék, ki nem teremtett

rabszolgának engem.

1990. november 17.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]