Leltár

if one kept cool and did not panic
Peter Nazareth
 
A szigetet körülharapta
a mérges ár. A hullám keresztülcsapott
a hajó percről percre lejjebb merülő
bordáin, aztán visszafodrozódott:
gyerekrajz az iskolafüzetben.
Ártatlan naplemente. A hold szarvacskái
elakadtak az ismeretlen bozótban,
egyetlen villanás az utolsó fémabroncson,
nincs többé fenn, nincs többé lenn,
elveszett az irány. A szigeten a forróság
az iszákba sűrűsödik, amelyet valahogyan
magával vont a partra. Sütnek benne a tárgyak.
Komiszkenyér, igazolvány, iránytű, szappan,
fogkefe, w.c. papír, helyesírási szótár,
nagyapa pecsétgyűrűje (ónix), napló, aszpirin,
fakéreg a platánról, mely alatt a vizsgáira
készült, másolat Rembrandt Éjjeli őrjáratáról,
Amszterdamban vette, a múzeumban,
s egy palackban ivóvíz.
Hajnalban megjönnek az alligátorok.
Mindennap egy méterrel közelebb.
A földhányás mögött – valaha ember élt itt –
korhadt fatörzs, görcsösen szétvillámló ágak.
Felkúszik középütt, az ág recseg.
Nem bírja meg a súlyt. Akkor hát
a sorrendet kell csak eldönteni.
Először kidobja az igazolványt, hiszen
mindegy. Aztán az aszpirint, gyógyulni
másképp kell ezentúl. Az iránytűre
nincs szükség, itt van a hátgerince. A
fakéreg, amelybe együtt karcolták be
a nevüket, felidézhető,
a helyesírási szabályok is, a tisztaság is,
Ó, Istenem, a családi ékszerek helye
örökre megmarad, a holland mester
áldott fényű éjszakája úgyis a szigetre
záporoz, kenyér, víz, minden elfogy,
szélroham veri a napló elázott lapjait
a fához, ujjai betűt markolnak
ág helyett, és lenn a fogak csattogása.
 

Chicago felett, viharban, 1990. november 5.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]