Nagyítás
|
Kárpáti Kamilnak
| Amikor a lámpát véletlenül |
| amikor a lámpa kicsúszott a kezemből |
| és a fény csíkja az arcára |
| az arcát az arcát Istenem! |
| és a két keze abban a percben |
| keresztben az ősi mozdulattal |
| az arca elé ahogy a gyermek |
| a fölébe toronyló akaratnak |
| NE BÁNTS NEM VAGYOK ROSSZ |
| és nincsenek érvek mert már |
| lecsaptak rá lecsapott a fény |
| a fény csapott le a percet |
| helyén örvénylő kép marad |
| az emlékezés mélyáramában |
| örvényképek diktatúrája alatt |
| és hiába a kívülről ránk lazított |
| a lámpát a helyén tartani |
| a percet a kezünkben tartani |
| NEM BÁNTLAK NEM VAGYOK ROSSZ |
|
|