| A régi fény sehol. És sehol a régi |
| árnyék. A gőg mellől a nyomorultság |
| tudása is elveszett. A nagyhatalmi |
| fölény sertésóljából a bűz, a |
| mirigyváladékoké. Kőoszlopok, leprás |
| orrú szoborfejek, mélyvízi deszkák, |
| sziklacsonkok holdfényt járatnak |
| a felszínen; napfény nem ér a koldusok |
| egymásba süppedt sejtjeihez, történetéhez |
| – sejtjeik földgiliszta-sejtek, történetük |
| rovarok története, hol osztályharcnak hívják, |
| hol így: „a nép türelme elfogyott”, hol így: |
| „tört-zúzott a söpredék” –, a törmelék, éjjel, |
| a csillagáradatban, Sándor, Pompeius, |
| Caesar, Antonius nevét cirpeli szét, |
| nagy férfiak, víttak, szerettek, haltak, |
| míg a többi csődült, párzott, szertemállott. |
|
Onnét nézve, mit látnak most? |
| Rezesbandát, mely csattog, hogy a Császár |
| isten? Hogy Rule, Britannia? Hogy Über |
| alles? Hogy Ja drugoj takoj sztranü |
| nye znáju? Ami változik, visszaváltozik, |
| és változik, ami visszaváltozott; egy perc |
| megállás a tüzes keréken, a névvel jelölt |
| harc, szerelem, halál magasában |
| nem tud annyit, nem tart magában |
| annyit, mint a Tan, lett légyen tanítványnak, |
| fióknak, nyirkos földkupacnak írva, |
| s írója kőnek, rovarnak, üvegfalnak |
| tekintve – Karthágótól Athénig füstölög |
| az avar, önnön szerelmétől felgyúl, |
| az aquaeductus újra ép, víz zuhog |
| a sivatagba, mindenestül elnyeli |
| hatalmas, igaztalan mérlegét a levegőég. |
|