A lefejezett város

Van-e a hegytetőn lovas
s lópatkó, ezüst kondulású?
Mint két késpenge, szétcsúszik a föld
s alulról fölreked a vízszemű: „Lássuk,
hol van, ki méregdrágán eladta
– nem az igazat, nem a valódit –,
ki méregdrágán eladta a bóvlit,
hol van! A város melyik kerületében.”
A lópatkó ezüst, a koporsó ében.
Drága portéka volt csakugyan.
Ha volt egyáltalán. Akkoriban
a nép kinn állt a barrikádon,
kivitte méregdrága életét,
vagy féltette méregdrága életét,
vagy önmaga méregdrága bányájába tért,
és belemart, vagy belehalt. És volt,
aki sör helyett mérget csapolt. És volt, aki
rabolt. És volt, akinek jól ment a bolt,
igazat árult, vagy csak valódit,
vagy méregdrágán eladta a bóvlit
a város bármelyik kerületében.
Mindig emelnek barrikádot,
és lesz, aki kiáll, és lesz, aki magába tér,
lesz, aki üzletel, aki rabol, és lesz, aki fél.
A várost az arányai éltetik.
Visszamenőleg is. Mit hallgat meg alulról,
ha – két késpenge – szétcsúszik a föld
s felkonganak a drága holtak
és fölreked a vízszemű is, mert a vízszemű
mindig fölreked s a várost kerületekre,
parkokra, utcákra, terekre és csatornákra
bontja – mert odalent is ez a gondja –, s a város,
a szépre-jóra termett, amelyet mind
szeretnek, akik védik, s azok is, akik szétlövik,
s az is, ki innét megszökik, a város
valami körkörös húzóerővel
leszédül vízszemekbe, vízi hangba,
mocsárba, földbe, földbugyorba,
lávába, tűzbe – s odafönn
lópatkó, ezüst kondulású,
éjféli hold magányosan
néz a tükörtelen gödörbe:
„Nincs többé igaz, se valódi,
nincs drága méreg, és nem lesz bóvli,
kerület, körzet, tér, csatorna,
színház orma és templom orma,
nincs város. Sem szimmetria.
Visszamenőleg sincs arány.
És semmi sincs visszamenőleg.
Ők sincsenek, a vízszeműek.
Lassan kifordul a magas.”
És a hegytetőn nincs lovas.
 

Szigliget, 1989. november 13.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]