A lefejezett város
s lópatkó, ezüst kondulású? |
Mint két késpenge, szétcsúszik a föld |
s alulról fölreked a vízszemű: „Lássuk, |
hol van, ki méregdrágán eladta |
– nem az igazat, nem a valódit –, |
ki méregdrágán eladta a bóvlit, |
hol van! A város melyik kerületében.” |
A lópatkó ezüst, a koporsó ében. |
Drága portéka volt csakugyan. |
Ha volt egyáltalán. Akkoriban |
a nép kinn állt a barrikádon, |
kivitte méregdrága életét, |
vagy féltette méregdrága életét, |
vagy önmaga méregdrága bányájába tért, |
és belemart, vagy belehalt. És volt, |
aki sör helyett mérget csapolt. És volt, aki |
rabolt. És volt, akinek jól ment a bolt, |
igazat árult, vagy csak valódit, |
vagy méregdrágán eladta a bóvlit |
a város bármelyik kerületében. |
Mindig emelnek barrikádot, |
és lesz, aki kiáll, és lesz, aki magába tér, |
lesz, aki üzletel, aki rabol, és lesz, aki fél. |
A várost az arányai éltetik. |
Visszamenőleg is. Mit hallgat meg alulról, |
ha – két késpenge – szétcsúszik a föld |
s felkonganak a drága holtak |
és fölreked a vízszemű is, mert a vízszemű |
mindig fölreked s a várost kerületekre, |
parkokra, utcákra, terekre és csatornákra |
bontja – mert odalent is ez a gondja –, s a város, |
a szépre-jóra termett, amelyet mind |
szeretnek, akik védik, s azok is, akik szétlövik, |
s az is, ki innét megszökik, a város |
valami körkörös húzóerővel |
leszédül vízszemekbe, vízi hangba, |
mocsárba, földbe, földbugyorba, |
lávába, tűzbe – s odafönn |
lópatkó, ezüst kondulású, |
néz a tükörtelen gödörbe: |
„Nincs többé igaz, se valódi, |
nincs drága méreg, és nem lesz bóvli, |
kerület, körzet, tér, csatorna, |
színház orma és templom orma, |
nincs város. Sem szimmetria. |
Visszamenőleg sincs arány. |
És semmi sincs visszamenőleg. |
Ők sincsenek, a vízszeműek. |
Lassan kifordul a magas.” |
És a hegytetőn nincs lovas. |
Szigliget, 1989. november 13. |
|
|